Szandrának hála, a nap folyamán időnk sem volt egymásra, nemhogy még a reggel elkezdett aktusunkat be is fejezzük, csak futó kis csókcsatákra futotta. Bonbon morgott is miatta, ha ezt tudta volna, nem ígérkezik el a partyra. Napközben a kórházba is mennie kellett, és míg ő a dokinál várt, én rendeztem Chao bácsi lakását: szellőztetés, ellenőrzés, és persze a növények locsolása, ahogy ígértem neki.

Tom szépen gyógyult, mondhatjuk, hogy meggyógyult, de még vigyáznia kellett magára.

– Drágám, a doki szerint már jól vagy, lehet, nincs is már szükséged ápolóra? – kérdeztem félve, és most semmi turpisság nem lapult a felvetésem mögött.

Tom felém fordult az anyósülésen, és csak szótlanul méregetett. Ez a csend, és hozzá, ahogy nézett... kurva türelmetlenné tett.

– Ezt a kérdést most mire véljem, Andy? – Huhu, mérges! – Ha azért voltál velem, nálam, mert ápolni akartál, akkor...

– Nem! Dehogyis, rosszul tettem fel a kérdést!

Én hülye, miért nem tudok csendben maradni, és az útra koncentrálni inkább!

– Akkor mi is a kérdés? Vagy tudod, mit? Válaszolok! Eddig sem ápolóra volt szükségem, hanem csakis rád! És ha ezzel azt akartad kérdezni, hazamenjél-e, a válaszom: nem! Neked mellettem a helyed! Kielégítő választ adtam, szépségem?

Nekem elég is volt ennyi, boldogan repesett a szívem!

– Vagy te már nem akarsz velem lenni? – annyira halkan kérdezte, hogy éreztem a fájdalmat mögötte.

– Nem, drágám, erről szó sincs! Veled akarok lenni, és ennyi! Bár én hoztam fel, mert megint gondolkodás nélkül beszéltem, zárjuk le a témát, kérlek! És ha már úgyis erre járunk, vegyünk pár édességet, Szandrának is kell még vásárolni! – mosolyogtam rá, bár ahogy néztem, nem igazán nyugodott meg.

– Rendben, vásároljunk! – válaszolt nekem beletörődően.

Mikor pár perc múlva már a pláza előtt álltam be a parkolóba, tudtam, szerelmem még feszült, így gondoltam, beszélnem kell vele.

– Bonbon! Bár pár hete ismerjük csak egymást, te jobban ismersz engem, mint akárki más! Gondolkodás nélkül beszélek, van, hogy lököttként viselkedek. Viszont azt is tudod, hogy nem akarok senkinek sem teher vagy nyűg lenni!

Na, ez a beszélgetés nem jó irányba tartott, mert mérgesen horkantott!

Oó, mennyivel jobb, amikor ezt aktus közben teszi! – bassza meg, megint elkalandoztam, tényleg lökött vagyok!

– Thomas Shelby! – szólítottam meg erélyesebben, hátha erre csillapodik kicsit a mérge. – Amíg ki nem teszed a szűröm, én sehova sem megyek!

Hatott, hála istennek, hatott! Láttam, ahogy a levegőt mérgesen kifújta, majd lassan simított az arcomra.

– Andrea Giudice, te minden tekintetben kicsinálsz engem! Ne járjon a szép kis buksid ilyen felesleges hülyeségeken! – hozzám hajolt, és lágyan megcsókolt.

Bár benne volt még a szálka, és mindez miattam, szeret engem, ezt biztosan tudtam.

– Rendben cserkész becsszó! – tettem fel esküre a kezem, ő mosolygott rajta, és én vártam: nem maradt-e benne kétség.

Kézenfogva sétáltunk, és bolondozva vásároltunk, miközben sok közös dolgunkra derült fény. Szeretjük a sós chipset, a puffasztott rizses csokit, kólából csakis a Coca-colát, míg teából a zöld vagy a fekete tea a kedvencünk. Na, a zenei ízlésünk az más, mert ő inkább metált hallgat, (eddig) én pedig k-pop rajongó vagyok. De kit érdekel ez, az ellentétek egyébként is vonzzák egymást!

Annyira jól éreztük magunkat, hogy még az időt sem néztük. Szandra a fején törölközővel várt minket a lakása ajtajában, és szinte toporzékolt.

– Hol a francba voltatok, fiúk, ne mondjátok, hogy a kocsiban!..

Basszus, hogy ez nekünk nem jutott eszünkbe! A beszéd helyett mással is meggyőzhettem volna a gyönyörűm! Na, de nem csak én vagyok ám ilyen perverz, mert bonbon is átgondolta ezt ugyanúgy.

– Nem, Szandra, de most megyünk, és be is pótoljuk, köszi az ötletet! – és fordult is vissza a kocsi felé szerelmem, persze tudtam, hogy csak viccel! (Vagy mégsem?)

– Ohó, ácsi! Majd holnap, vagy a buli után, vagy mit tudom én, mikor, de most dolog van!

– Te most vendégnek vagy rabszolgának hívtál minket? – kérdeztem viccesen, már haladva befelé a lakásba. – Ha reggel nem zavartok meg minket, nem lennénk ennyire feszültek!

Úgy van, ki is mondtam, ami a csőrömet baszta, bár erre az infóra nem volt vevő Szandra! Míg szerelmem jóízűen nevetett, ő csak magában szentségelt. De jó, hogy őt is felidegesítettem!

– Ügyes beszólás volt, szépségem! – markolt a hátsómra szerelmem. – Imádom a humorod, hogy gondolkodás nélkül beszélsz, csak engem kímélj meg, kérlek!

Kaptam egy cuppanóst is mellé, majd a konyhába ment. Ő készíti a szendvicseket.

Mindenki tette a dolgát, mondjuk ez így erős: inkább mindenki segédkezett, hogy a buli este jó legyen! Míg bonbon gyártotta a szendvicseket, én tálba töltöttem a chipset, a rágcsát, és a bólénak szánt piát. Egy-két szerpentint, lampiont is tettünk fel, amiben Matt segédkezett.

– Tom, a zenét intézed? – kérdezte a drágámat Matt hirtelen.

– Na, azt már nem! – kiáltott ki Szandra. – Akkor éjjel nem szól más, csakis Metallica! Andy, neked jobb az ízlésed, van ötleted!

– Persze, hogy lenne, de amit én szeretek, arra nem biztos, hogy mindenki vevő!

Abban a pillanatban esett le, hogy van egy szám Ateeztől, a Black Cat Nero, azt még a metálrajongó szerelmem is szeretheti! Gyorsan fogtam is telefonom, és kapcsolódtam a tévére, majd mikor elindult a zene, szerelmes bonbonom nézett rám nevetve! Tetszett neki!

– Az arany középút, drágám! – mosolyogtam szerelmemre, aki igencsak meg volt lepve.

Pillanatok alatt termett előttem, és a közönséggel sem foglalkozott, csak azzal, hogy ráfogva a tarkómra a szokásos vehemenciával hívta nyelvem a szokásos táncba. Ahogy említettem már, közönségünk is volt, így azon kívül, hogy cuppogtatva marcangoltuk egymás száját, most sem mehettünk tovább! Mi mazochisták vagyunk, egymást kínozzuk...

– Elég legyen, kanos macsók! – állított le minket Szandra.

– Baszd meg, Tom! Ez halálosan komoly! Ti tényleg szerelmesek vagytok egymásba! Waw, én kurvára örülök nektek! – most meg Matt örvendezett, minket persze egyikük sem érdekelt!

Okos döntés volt a váltóruhákat magunkkal hozni, mert ha még hazamegyünk átöltözni, akkor minket az éjfél az ágyban, a fürdőben, vagy az is lehet, hogy a konyhában ér el! Már annyira kanosak voltunk, hogy alig bírtunk magunkkal! Kapóra is jött, amikor ketten indultunk átöltözni, és épp nem figyeltek ránk.

– Zuhanyozni is kéne, mert megizzadtunk! Ugye, nem gond, Szandra? – kérdezte szerelmem, mikor már kézenfogva vonszolt a fürdő felé. (Deja vu újra!).

– De ígérjük, gyorsak leszünk, és nem használunk sok vizet sem, mert együtt fürdünk! – vágtam neki én is oda, amire, ebbe belenyugodva már csak legyintett. Biztos nem hív többet meleg párt a bulijába!

Nem is lódítottam nagyot, mert maga a zuhanyozás nem is tartott sokáig, sőt a vetkőzés sem, mert ahogy csukódott mögöttünk az ajtó, secperc meztelenül álltunk, harci díszben egymás előtt! Úgy ugrottunk egymásnak, mint szomjazó a pocsolyának a sivatagban! Nem volt sok időnk egymásra, így maradt a gyorsabb módszer. Míg szerelmem tépte a számat, elragadtam mindkettőnk merev farkát, majd rámarkolt a drága is, és egyszerre, ütemesen, ringattuk magunkat a kielégülés felé. A szívem még zakatolt, így fogtam szerelmem, és húztam a zuhany alá, a langyos víz sokat jelentett, sikerült is higgadnunk egy cseppet.

Mire végeztünk, és indultunk a nappaliba, már szállingózni kezdett a vendégek is. Kicsit feszült voltam, hiszen nekem szinte mindenki idegen volt itt. Szerelmem nyugtatott, hogy nem lesz gond, rendes emberek, és végig ott lesz mellettem!

Na, igen, ahogy azt mi el is képzeltük! Ahogy egyre többen jöttek, főleg Szandra barátnői, akik mind szingli lányok, és ismerték bonbont, el is ragadták mellőlem! Érthető, hisz nem tudtak róla, hogy meleg, és velem van! A zöld szörny ébredezett ugyan bennem, de nem akartam kínos helyzetbe hozni szerelmemet! Ezért inkább a keverőpulthoz mentem, mivel a zenét nekem kellett intéznem, és onnan, a bekészített székről a társaságot figyeltem. A kedvenc dalaimat kevertem, amikor egy szép, vöröshajú lány lépett mellém. Korábban már bemutatták nekem, de a nevére nem emlékeztem:

– Andy, te szereted a K-popot? – kérdezte csillogó szemekkel.

– Igen, a kedvencem, te is bírod?

Bárcsak ne kérdeztem volna, mert a lány, akinek a nevére még mindig nem emlékszem, lecövekelt mellém, és mint kiderült, ő is nagy rajongó, (nálam jóval nagyobb) és csak ontotta magából az infót. Minden dalt ismert, és volt is hozzáfűznivalója hozzájuk. Egyszercsak azt vettem észre, már több lány vesz körbe... Mi a fasz!

– Andy, ez milyen zene? Nagyon jó!

Én kihúztam magam, hogy sikerült jó zenét kevernem, és még több társalgásba fogtam volna, de mellettem termett szerelmem. Csak nem féltékeny a drága? Tudhatná, hogy nálam egy nő sem rúghat labdába, de attól még jólesett!

– Tom, hol rejtegetted eddig ezt a srácot?

Egy testhezálló miniruhás, szőke lány lépett a drágám mellé, és nyúlt is a dereka felé, persze ő ügyesen ki is hátrált előle.

– A barátod? Itt van valahol a párja is?

Kurva nagy szerencse, hogy hangos volt a zene, így senki sem hallotta, milyen hangos és szapora lett hirtelen a szívem üteme!

– Igen, itt van a párja, és hogy hol rejtegettem? – vakarta meg az állát szerelmem, és cinkosan rám vigyorgott. Volt egy sejtésem, hogy mire készül. – Egy hálószobában!