A közös zuhanyozás tényleg nem volt több, csakis játékos pancsolás. Tom sebeit átragasztottam, lekezeltem. Szépen gyógyul, biztos azért, mert jó az ápolója!
Vidáman telt a vacsoránk is, és utána más vágyunk sem volt, csak bebújni az ágyba.
Szerelmem a karjaimban mellkasomon pihent mellemet cirógatva. Érdekes, hogy én másképp képzeltem el: nem ő lesz, aki a karjaimban alszik, hanem pont fordítva. Jó, nem mintha nem tetszene, imádom az érzést! Mindig ő az, aki bújik az ölembe, mintha figyelné, mikor van rá lehetősége. Épp csendben játszom hullámos tincseivel, melyeknek fantasztikus borsmenta illata van...

Basszus, a buli! – jut eszembe hirtelen.

– A főnököm szervez egy évzáró bulit, ami péntek este lesz. Szeretnél velem eljönni, bonbon?

– Miért ne mennék, édesem? – válaszolt egyből közelebb simulva hozzám.

Ha nem lennénk ennyire trottyon, azt hinném, ismét tervez valamit.

– Hol lesz a buli? Miben illik megjelenni?

– Azt még én sem tudom, de holnap rákérdezek. Viszont szeretném, ha a páromként jönnél velem!

Ezt már jóval halkabban mondtam, mert nem tudtam, mennyire van rá felkészülve.

– Ahogy neked kényelmesebb, szépségem! – válaszolta, és közben arccal felém fordult, állával a mellkasomon támaszkodva. – Én büszke vagyok rá, hogy te az én szerelmem és párom vagy! Előbb-utóbb úgyis megtudja mindenki, aki számít nekünk vagy fontos!

– Viszont van valami, bonbon, amit tudnod kell! Lewis, a főnököm is meleg, és három éve folyamatosan ostromol, hogy legyek a pasija. Nekem nem az esetem, mert egy bájgúnárnak tartom, de lehet, a bulin is próbálkozik majd!

– Érthető, hogy ő is téged akar, hiszen szépséges vagy! – mondta szerelmem komoly hangon, de mellé egy mosolyt is megeresztett felém. – Ha nagyon nyomulna, helyreteszem, ha nem ért a szóból, leverem!

Erre a válaszra számítottam tőle: laza mint mindig! Hóna alá nyúlva húztam magamhoz, és tapadtam a szájára. Bár mint már mondtam, trottyon voltunk, mégis egy újabb mámoros óra vette kezdetét. Szerelmes légyottunk most is más volt, mint eddig akármelyik. Ismét Tom birtoklási vágya játszott nagyobb szerepet, minden csókjában és érintésében egyaránt. Most (is) ő diktálta az iramot, kényeztetve engem, alig engedte, hogy én csináljak valamit. Ebből tudtam: ostromolni, birtokolni akar engem, hogy érezzem, én csakis hozzá tartozom! És én élvezettel hajtottam fejet előtte, mert imádom!

Megvallom őszintén, a két napos szexmaratonunk igencsak igénybe vette a testem, így a reggelt egy fájdalomcsillapítóval kezdtem, és persze szerelmem aggódó, korholó pillantásaival.

– Mondtam neked, édesem, hogy ne legyél telhetetlen! Most fájdalmaid vannak miattam! –komolyan aggódott, és magát hibáztatta. – Ma csakis pihenés lesz! Chao bácsit kivisszük a reptérre, Hinatát meg haza, és amíg nem vagy jobban, semmi szex!

Sajnos, ő komolyan is gondolta.

– Azért az nem igaz, hogy te vagy a hibás! És szeretkezni másképp is lehet! – kacsintottam rá, amire ő az épp lenyelni készült kávét ki is köpte.

– Édesem, te nem vagy semmi! – kacagott, miközben a kávét törölgette. – Ajj, én kanos szépségem, szeretlek téged!

Áthajolva a pulton egy csókkal le is pecsételte a szavait.

Gyorsan jött el a búcsú ideje, mivel a bácsink gépe délben indult. Nem sírtunk vagy aggódtunk, hiszen tudtuk, hogy pár hét, és itthon lesz újra! Aki aggódott, az ő volt, ugyanis szerinte valami lappang bennem, mert sápadtnak látszom. Kijelentésére mi egymásra néztünk szerelmemmel, és csak annyit mondtunk, biztos nátha. Chao bácsit nem ejtették fejre, így tudta, miről van szó, elpirult, és úgy indul el beszállni a gépbe.

Hinata egyből otthon érezte magát, ami nem is csoda, hisz szerelmem kényeztette. Nagyon jó együtt látni őket, a szívem melegséggel tölti el! Én pihenek épp, mert bonbonom rám parancsolt, így a telefonom nyomkodom a nappaliban. Lewis írt... Fasza!

– Bonbon, lehet, mégsem lesz buli! Az a bájgúnár már nem tudott asztalt foglalni! –újságoltam el, amikor kisétáltam szerelemhez a bár konyhájába, miután Lewis üzenetét elolvastam.

– Tartsátok itt! – vágta rá egyből én okos, vagy inkább rafinált szerelmem.

– Nem is rossz ötlet, és nekünk kényelmes is lenne! – mondtam mosolyogva Tomnak. – Már hívom is, és rákérdezek! Ha nem felel meg neki, akkor nem lesz buli! Mondjuk, én azt amúgy sem bánom, jobb elfoglaltságunk is lehetne! – kacsintottam szerelmemre, aki a hallottakra vigyorogva bólogatott.

Újra kézbe vettem a telefont, és a konyhában szerelmem mellett hívtam fel. Kihangosítottam, mert Tom nyaka úgy nyúlt felém kíváncsian, mintha zsiráf lenne.

– Helló, Lewis! A buli miatt telefonálok. A barátom felajánlotta, hogy tartsuk az ő bárjában. Persze, ha megfelelő, és nem degradáló a hely.

Kimérten, szinte már lekezelően beszéltem vele.

– Andy baby, jó hallani a csodás hangodat, esküszöm, már ez is beindít!

A barom! Szavaitól szerelmem feje vörösen rikított az idegtől, és krákogott mérgében.

– Ha nem tudsz normálisan beszélni, inkább felejtsd el! Te akartál bulit, úgy gondoltam, ez egy lehetőség, de te megint a faszságaidat mondod, ami még most sem érdekel!

– Jó! Jól van, Andy, bocsánat! Tudod, hogy kurvára tetszel nekem, – itt szerelmem már szinte robbant – de tudom, hogy én viszont neked nem, amit amúgy nem is értek! De hagyjuk is ezt a témát inkább! Örülök az ajánlatnak, és benne vagyok! Küldd el a címet üzenetben, én értesítek mindenkit! Hányra mehetünk?

– Kilenctől, jó? – mondtam neki, mert szerelmem a gyönyörű ujjain ennyit mutatott nekem.

– Remek! Akkor holnap találkozunk, baby!

Tom azonnal kikapta kezemből a telefont megszakítva a hívást.

– Ennek a görénynek a szó nem fog használni! Verés lesz a vége, ráadásul a saját terepemen!

Az eddig dühös bonbonom ettől a felismeréstől boldog lett hirtelen.

– Igazad volt, édesem, és jól tetted, hogy beszéltél róla, különben itt nagy bajok lennének holnap! Így viszont én vagyok lépéselőnyben: én tudok róla, de ő rólam nem! – kacsintott, és egy gyors csókot adott nekem, majd ment mindenki a dolgára.

Bár nem vagyok bulizós fajta, valahogy ezt az estét nagyon vártam! Vártam, hogy szerelmemet bemutathassam a kollégaimnak, más előtt is nyíltan lehessünk együtt, mint pár.

Persze ez nem úgy történt, ahogy én azt vártam, mert Lewis nem foglalkozva kollégáimmal, szerelmemmel, sem Szandrával, úgy tett, mintha ők ott sem lennének. Végül rajta kívül csak ketten jöttek el. Első perctől kezdve csak engem zaklatott a baromságaival, ami normális helyzetben nem is zavart, hiszen tudom őt kezelni, ezt csinálta már évek óta. Viszont most szerelmem is itt volt velem, és ahogy láttam, akármelyik pillanatban lecsavarta volna.

Lewis próbált jópofának tűnni, de engem ezzel csak idegesített, és ahogy láttam, szerelmemet is. Addig variált azon, ki, hol üljön, hogy végül ő köztem és Tom között foglalt helyet, neki hátat fordítva. Erre ment ki a variálása, mert hozzám akart közelebb lenni, az a barom folyamatosan nyomult.

– Úgy hiányzol az irodából, Andy baby, mikor jössz vissza egy kis fényt hozva a szürke napjaimba? Tényleg, nem úgy volt, hogy repülsz valahova Kínába?

Esküszöm, ez az ember hülye, hogy lehet neki egy cége?

– Nem Kínába mentem volna, hanem Japánba, amit személyes okok miatt halasztottam el. Az irodába pedig csak júniusban megyek vissza, ahogy eredetileg is terveztem, hisz otthonról is tudok dolgozni.

Pár perce van itt, de én már most a plafonon vagyok tőle, és Tomot is bosszantotta már csak a látványa is! Még jó, hogy beszéltem neki róla, különben lenne kalamajka!

– Nekem mindegy, hogy Japán vagy Kína, ferdeszemű és kész! – kacagott idétlenül a saját hülyeségén, én pedig azt néztem, mivel csaphatnám le. – Tudom baby, te mindent szeretsz, ami ázsiai, mint azt az énekest... hogy is hívják... – csettintgetett az ujjaival.

Fúú, kezdett a levegő igazán forró lenni!

– Jamin, vagy mi a frász a neve, esküszöm, sokáig azt hittem, szerelmes vagy bele! – úgy kacagott, mint akinek kezd elmenni az esze, és még nem is ivott.

Szerelmem megfeszült háttal, nyugtalanul figyelt. Mi lesz ebből?

– Nem Jamin, te barom, hanem Jimin! És nem vagyok szerelmes bele, csak mint énekest, előadóművészt szeretem.

Ő fittyet sem hányva arra, amit mondtam, csak lökte tovább a faszságait.

Láttam szerelmemen, hogy lassan kinyílik a bicska a zsebébe, annyira pipa, vagy inkább féltékeny Lewisra. Az előttem sem volt tiszta, melyik. Valamit csinálnom kell, különben lecsapja!

– Lewis, kérlek, hagyd abba, senki sem kíváncsi a sztorijaidra! – próbáltam minél messzebb ülnie tőle, de sikertelenül, jött utánam, tapadt rám, mint egy gusztustalan csiga. – Itt vannak a kollégák, velük is foglalkoznod kéne!

De a bájgúnárt ez sem hatotta meg, lökte tovább a sódert.

– Nézd, ők is elvannak nélkülem, és nélküled is! – hajolt hozzám vigyorogva, persze én egyből kitértem előle.

– Persze, mert tudják hogy te egy feltűnési viszketegségben szenvedő barom vagy, velem meg akármikor tudnak még beszélni. – vágtam neki vissza, hadd érezze a törődést, nyilván ez is lepergett róla, de mégis mintha hatott volna.

– Tom! Van itt használható konyha? – fordult szerelmemhez az a barom Lewis. – Andy csinálhatna nekünk valami finomat, istenien főz, és én segítek is neki!

Az a barom még kacsintott is mellé.

Bonbonom szeme szó szerint gúvadt az infó vagy az ajánlat hallatán, én pedig komolyan vártam a robbanást! Mivel messzebb ült tőlem, így csak a szememmel és a mosolyommal tudtam őt eddig nyugtatni, de itt lett elegem! Ez így nem mehetett tovább, de Tom hamarabb lépett.

– Lewis! Először is: van konyha, igen! Másodszor: ha éhes vagy, készíthetek én is valamit neked, vagy akár az egész társaságnak. Harmadszor pedig: Andy nem főzhet senkivel, csakis velem!

Az utolsó mondatát igencsak hangosan és tagoltan mondta, hogy még az a bájgúnár is felfogja. Erre az én szívem akkorát dobbant, hogy attól erőt kapva, nem foglalkozva már vele, gyorsan kimásztam Lewis mellől. Tom már nyújtotta a kezét, és fordult is felém, így végre a helyemre ültem: mellé, szorosan összebújva vele, mire ő az ujjainkat egyből össze is kulcsolta. A bájgúnár csak pislogott, láttam nagyon agyal, mi is történt valójában, kurva lassan esett le neki a tantusz.

– Ti ketten... Vagyis ő úgy a barátod, nem csak barátod? – hebegett-habogott bambán.

– Igen! Andy és én egy pár vagyunk! Szóval ehhez tartsd magad, Louis, kérlek! Ja, nem is Louis, hanem Lewis... Bocsi! – vigyorgott diadalittasan szerelmem, és én is nevettem vele.

Hozzábújtam, egy csókot leheltem az arcára. Ő magához szorított, és szerelmesen csillogó szemeivel kacsintott rám.

– Menjünk, szépségem, csináljunk valami finomat a KONYHÁBAN! – és már húzott is fel állóhelyzetbe, vonszolt maga után, és hogy a bájgúnár vagy akár a többiek miként reagáltak, az pont nem érdekelt egyikünket sem.

Ahogy az ajtó bezárult mögöttünk, már tapadtunk is egymás szájára, úgy csókolóztunk, mintha nem tettük volna napok, vagy hetek óta! Vehemensek voltunk mind a ketten, mintha attól félnénk, ez lehet az utolsó csókunk! Tom gyönyörű kezeivel az arcomat fogta, míg én formás tomporát markolásztam. Ebből a pasiból nekem sosem lesz elég! Vágyainkon az eszünk kerekedett felül, így lassan, mert muszáj volt, vonakodva váltunk el egymástól.

– Szóval, ki is az a Jimin? – kérdezte szerelmem pihegve.

Beszarás, és emlékszik a nevére, kicsit sem lehet féltékeny...

– Egy énekes, nehogy féltékeny legyél rá! Téged szeretlek, nem volt, és nem is lesz soha más! Szerintem, ezt már be is bizonyítottam! – mosolyogtam rá a szemöldököm húzogatva.

– Remélem is! – súgta mosolyogva. – Hány pasival kell még érted megküzdenem?

– Csak eggyel. – húztam tovább kicsit az agyát, ami be is jött, mert idegesen túrt a hajába. – Hinatával. Bár vele szemben inkább nekem kell küzdenem majd érted, annyira megszeretett téged!

Megkönnyebbülten kacagtunk együtt újra.

Készítettünk pár fogást a vendégeknek, és indultunk vissza hozzájuk a bárba, mert Szandra ugyan ott volt, de nem tudtuk, mit csinálna a bájgúnár bánatában. Viszont amint kiértünk a társasághoz, már nem a bájgúnár Lewis miatt kellett aggódnom, aggódnunk. Más valaki volt ott, akinek a látványától földbe gyökerezett a lábam.