– A szüleidnek az ötéves lánya, Mara Chicagóban maradt a nagyszülőkkel.

Mi a fasz? Alig akartam hinni a füleimnek! Láthatta rajtam, hogy nem igazán értem...

– Van egy nővéred, aki a mai napig Chicagóban él! Andy, van családod!

Tagoltan beszélt, mintha értelmi fogyatékos lennék!

Család? Van családom? Azt sem tudom, az mit jelent igazán! Amikor azt hittem, már nem tud meglepni a nyomozó, vagy az életben már nem érhetnek meglepetések, előáll egy ilyen mesével! Fejemben a fogaskerekek csak úgy kattogtak, a gondolataim kavarogtak! Ezzel az infóval akart a lábamról levenni, ami ha jobban belegondolok, sikerült, csak épp nem abban az értelemben, ahogy Steve számított rá. Tudom, kérdeznem kellett volna valamit, de nem jutott eszembe semmi, mondanom sem ártott volna pár szót legalább, de az sem ment. A mellkasom feszített, a levegőt is csak kapkodtam, az ájulás szélén álltam... Újra leroskadtam a székre, szerelmem ölelésébe. Mit kéne most mondanom, vagy mit kéne tennem?

– Drágám, menjünk innen! Kérlek! Most nem tudok ezzel az új infóval mit kezdeni!

Szerelmem nyugtatva simogatott engem.

– Egy pillanat, édesem, szólok Szandrának!

Míg Tom az említett lánnyal beszélt, én Steve-et néztem, biztosra vettem, hogy van még valami a tarsolyában, de kurvára nem érdekelt! Mit mondhatna még? Hogy végig engem kerestek? Na, azt kétlem, mert alaposabb nyomozással biztos rám találtak volna ennyi év alatt! A nyomozó meredten bámulta az asztal lapját, meggyötörnek láttam, lehet már bánja, hogy kutakodni kezdett.

– Steve! Mit gondoltál, amikor belekezdtél ebbe? Talán, ha sikerrel jársz, a szeretőd vagy a pasid leszek? Úgy, hogy elmondtam már az elején: mást szeretek!

Kimért, lekezelő hangnemben beszéltem vele.

– Arra viszont nem gondoltál, hogy én tudni sem akartam róluk, mert teljes életet élhettem nélkülük is, persze a sok bántás és rossz élmény ellenére! Most, mikor boldog lehetnék, előállsz egy ilyen dologgal, amitől ismét azt sem tudom, mitévő legyek!

A nyomozó csak lesett, nézett rám bambán, mint aki most fogta fel, mi is a tettének súlya. Viszont engem az ő lelke cseppet sem érdekelt, mérges voltam kurvára, és éreztem, ha ezt a dühöt nem töltöm ki rajta, más fog szenvedni miatta! És ki más lenne az, ha nem Tom, a szerelmem, azt viszont nem engedhetem!

– Mi a faszt képzeltél, te marha? – már ordítottam vele. – Azt hitted, örülni fogok, és boldogan borulok a kebledre?

Olyan sebesen pattantam fel, hogy a szék is nagyot koppanva borult hátra. Szerelmem fürgén mellettem is termett, és bár ő is feltüzelt állapotban volt, mégis átölelt, és a nyugtatásomra törekedett.

– Édesem, nyugodj meg, kérlek, és menjünk haza! Hagyd a dolgot kicsit ülepedni, aludj egy jót, és holnapra tiszta fejjel tudsz majd gondolkodni! Én melletted leszek, és amiben kell, segítek!

Szépséges, rekedtes baritonja ismét nyugtatóan hatott a hangulatomra. Felé fordulva hálásan, szerelmesen meredtem szépséges csokibonbonjaiba. Hiszen itt van ő! A családom, a mindenem, nem szabad hát elveszítenem! Lehajoltam hozzá energiát gyűjteni, és csókot csenni tőle, ezzel homályt engedni az eseményekre.

Nem is emlékszem végül, hogy és mikor kerültem ágyba, de izzadtan riadtam fel. Hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok, álmodtam vajon mindent: Tomot, a nyomozót és Marát, a nővéremet? Ez a gondolat az őrületbe kergetett! Mielőtt pánikba eshettem volna, megéreztem, hogy édes teher nehezedik a mellkasomra, és ott volt ő a karjaimban. Ígéretet tettem ugyan, hogy nem fogok már sírni, de ez a felismerés, és a megkönnyebbülés, amit éreztem, hirtelen könnyekkel töltötték meg a szemem. Viszont utat nem törtek könnyeim, mert felrázott szerelmem.

– Andy! Elképzelni sem tudom, mit érezhetsz, de ha a sírás segít, sírj nyugodtan! Én itt vagyok, és maradok is veled, emiatt ne aggódj!

Lenéztem rá, és lenyűgözött gyönyörű, már borostás arca, a bonbonjaiban látszó megannyi érzelem, ami szinte már sütött, isteni szája, melyet gondolkodás nélkül, hívtam egy táncra. Nem létezett más, csak mi ketten, és fohászkodtam magamban, hogy ez mindig így is maradjon! Lágyan csókolt vissza, nem akart ostromolni, sem leigázni, csakis érezni akart, és én is, hogy ő itt van velem.

Viszont ez nem igazán elég nekem, így pár pillanat alatt fölé is kerekedtem. Nem vezérelt más, csakis a szívem! Hátára fordítottam, két kezét a feje fölött szorosan tartva, nyakát, fülét cirógattam nyelvemmel, bonbon pedig szuszogott alattam élvezettel. Nyelvemet végigvezettem az arcán, száján, vigyázva, nehogy elkapja azt, így folytattam játékom gyönyörű, meggyszínű, húsos bimbóival. Körbenyaltam, szívtam, majd a fogammal kis időre fogságban is tartottam őket, míg szerelmem csak vergődött alattam. Jobb kezem a farkát kereste, ekkorra ő már szinte vinnyogott érte.

– Teljesen kicsinálsz, Andy! Kérlek, engedd el a kezem, én is kényeztetni, érezni akarlak! – nyögdécselt tovább.

Játékom folytattam, nem foglalkozva vele, de ahogy kezem a farkához ért, egy akadályba ütköztem...

– Pizsamaalsó? Mióta együtt alszunk, erre még nem volt példa, bonbon! Most mégis miért?

És csak akkor vettem észre, hogy rajtam is az van, így hirtelen mint egy eszelős, nevetésben törtem ki.

– Drágám, ezt mire véljem? – könyököltem mellé, kezeit már elengedve – Azt mondtad, hagyjam a dolgot ülepedni, és holnap tiszta fejjel tudok majd gondolkodni, de ahhoz nekem te kellesz! Nem okvetlen a szex, csakis te, viszont ismersz: neked én nem tudok ellenállni, és pillanatok alatt elveszítem a kontrollt.

– Édesem! – ült fel szerelmem, és arcomat két keze közé fogta. – Azt akartam, hogy pihenj, hiszen sokkolt, amit ma megtudtál! Éppen ezért van rajtunk a pizsamaalsó, hogy én még véletlenül se kezdjek magánakcióba, hiszen a kontrollt veled szemben tartani nekem sem egyszerű! Komolyan gondoltam, hogy pihenned kell!

Láttam, hogy ha az esze komolyan is gondolta, mást szeretett volna még a pizsamán át is feltűnően ágaskodó farka. Rámarkoltam hát, és az arcát figyeltem.

– És akkor most ezzel mi legyen?

Nyögött egyet újabb tettemre, és hirtelen a kezemhez kapott.

– Aludjunk, szerelmem? – búgtam halkan.

Ő szokásához híven horkantott újra, majd ráfogott a tarkómra.

– Gyere, vezessük le a feszültséget! – mormolta a számra.

– De előtte vedd le ezt a szörnyűséget!

A pizsamaalsót már le is rántottam róla, így elém tárult kőkemény, már nedvedző farka. Nem akartam már tovább játszadozni vele, így gyorsan nyaltam a hegyére, így visszavonulót fújni már nem is volt esélye. Lassan nyaltam rajta végig, mielőtt a torkomra engedtem volna, tudtam, ez a mai szeretkezés nem lesz orgia, de érezni akartam őt, azt, hogy élek, és itt van velem, ezért a kezét kereste már a másik kezem. Összekulcsoltuk ujjainkat, és én a szemét fürkésztem, és hirtelen elakadt a lélegzetem, mert sóvárgó bonbonjaival nézett rám szerelmem. Nem stírölt ám sokáig, mert gyors ollózó mozdulattal ki is slisszolt alólam, amit én hirtelen nem tudtam mire vélni: miért menekül előlem?

Á, dehogy menekült a drága, a hátam mögé bújva hajtott engem igába! Gyönyörű ujjaival végigzongorázott a testemen, miközben a nyelve és szája a nyakamon járt sebesen.

– Azt hitted, hagyom, hogy csak te kényeztess engem? Annyira kívánlak, hogy ezt nem engedhetem!

Ha akartam, se tudtam volna válaszolni, mert egyből rámarkolt meredő tagomra, és közben már a bejáratomat is simogatta. Mivel én sem vagyok semmi jónak elrontója, a kezem már kereste is a síkosítót a fiókban. Meg sem fordultam, úgy nyomtam zihálások közepette a markomba, majd hátranyúlva lüktető tagjára kentem. Mielőtt még akármit is szólhatott volna, elkaptam a száját, úgy forrtunk össze egy szenvedélyes csókban! Farkáról ujjára egy kis zselét dörzsölve lassan egy-egy ujjával az ánuszom is kezelésbe vette, a bizonyos pont érintése lassan emelt engem a fellegekbe.

– Kérlek, drágám!

Ennyi elég is volt, hogy tudja: most kell engem magáévá tennie! Lassan hatolt belém, a feszítő érzés már kellemesebb, inkább vággyal tölt el, mint fájdalommal. Amikor végre teljesen belém tolta magát, azt hittem: az ott a mennyország! Egymáshoz simulva hullámzott, vonaglott a testünk, míg a kielégülést el nem értük.

Úgy aludtunk el: egymást szorosan tartva, Tom még mindig szorosan faromhoz simulva.