Kedves olvasó.
Nem csak a fejezet az első ám!
Ez a történetem is.
Álmodtam egy nagyot majd barátnőm nógatására megírtam.
Többször gondoltam rá, hogy át írom javítom...

És íme,ezek a fejezetek már a javított verzió!( De magamnak lementettem az eredetit, hiszen a fejlődést így én magam is látom.)

Szóval ne hagyd abba az első fejezet után, kérlek éld át velem a csodát újra, mint én magam is és bétám is amíg dolgozott vele.
Éld át ahogy egy szürke egér alakul át.
Köszönöm, hogy itt vagy!
IrnBak Köszönöm szépen a segítséget és a türelmedet!

Hidd el ez nekem nagyon sokat jelent.

Mamzi ❤️

*****************

A mellkasom majd szétrobbant, annyira feszített, ahogy rohantam a hajnali párás időben.
Halloween napja, és igen hűvös Halloween-i éjszaka van.

Bár, ha lenne rajtam felső, akkor biztosan nem fáznék. Na, és igen, most már jön a kérdés: Miért nincs rajtam felső? Vagy legalább egy kurva pulóver? Hát ezt kérdezzük meg a homofób ellenségeimtől, akik leráncigálták rólam minden ok és magyarázat nélkül, és akik másfél órája mást se csinálnak,csak engem üldöznek itt a szűk utcákban, hogy kiverjék belőlem még a szart is... Igazság szerint nem is haragszom a homofób emberekre, mert ők azt hiszik, valami választható dolog, valami új divat melegnek lenni! Ilyen nincs! Sajnos,így születtünk. Egyik percről a másikra rájövünk, hogy nem a nők vonzanak, hanem a férfiak, és ez ellen semmit sem tehetünk.

Most ez mindegy is, akkor miért rohanok még mindig félmeztelenül a sikátorban? A válasz egyszerű: hogy mentsem az életem! Viszont már nem bírom, a tüdőm kiszakad, a lábaim is fáradtak... Lassan egy órája csak rohanok, és rohanok... és ahogy már mondtam, nagyon hideg az éjszaka.Bassza meg, már lassan azt se tudom, hogy merre vagyok!Egy ideje már nem is hallottam őket utánam futni. Remek, végre! Szép! Még azt sem tudom, merre vagyok, viszont valahogy vissza kéne visszajutnom az autómhoz, aminek a kulcsa a zsebemben lapul!
Érzem, hogy kezdek bepánikolni! Így, hogy erre ráeszméltem, ideje, hogy pihenjek egy kicsit, kifújjam magam, végüliseddig őrült módjára futottam... Ahogy leülök, a falnak dőlve, lecsúszom a földre, figyelek és hallgatódzom, jön-e utánam valaki... Viszont nem hallok semmit. Hála Istennek, hogy megmenekültem, de mint már mondtam, innen valahogy ki kellene keverednem! Erőt veszek magamon, majd elindulok megkeresni a hazavezető utat, közben azért előtte megnézem, hogy nem találok-e valami zsákot, pulóvert vagy akármit, amit elhagytak, hogy fel tudjam magamra venni, mert vacogok. De hiába járatom a szemem, már talpon állva keresgélek, kutatok a dobozok a zsákok között.

Itt valami étterem vagy bár, esetleg kocsma van. A szemét között kutatok, de semmi! Egy lélek sincs már az utcán.Mennyi lehet az idő? Se telefonom, se karórám.
Nem is értem, hogy miért kellett leszokni a karóráról! Azok a barmok még a telefonom is elvették tőlem! Ha ezt megúszom, akkor első dolgom lesz venni egy karórát! Remélem, hogy nem töltögetnek fel semmit a profilomra, mert akkor eláshatom magam egy életre!

Már nem agyalok tovább azon, hogy a jövőben mi, hogyan lesz, ideje elindulni, és hazafelé venni az irányt. Épp elindultam kifelé az utcából, a kezemet erősen dörzsölve, össze-összeszorítva magam, hogy egy kis melegséget érezzek, amikor egyszer csak meghallom a hangokat.

– Úristen, már megint itt vannak! – körbenézek, merre tudnék menni, de most még rosszabb helyen vagyok, mint lehettem volna.

Itt még egy kapu sincs, csak a házak hátsó tűzfala, semmi más! Mit csináljak? Hova menjek? Menjek vissza a bárhoz,vagy mi volt az? Bújjak el a zsákok közé? Utóbbi jó ötletnek bizonyult, mert lehet, hogy egy kis meleget is adhatnak. De jobban belegondolva... Biztos nem! Ott patkányok, egerek, bogarak, kukacok is lehetnek! Mi a francot csináljak? Elkezdek az ellentétes irányba futni, mint amerre hallom a hangokat. Már nem érzem, hogy a tüdőm kiszakadna a fájdalomtól, már nem érzem a zsibbadt lábaim, csak azt, hogy lebegek!
Ti is éreztétek már? Amikor az izmotok feladja, megszűnik a külvilág, és mintha csak repülnél, lebegnél? És még mielőtt megkérdeznéd: nem szívtam semmit, és nem is vagyok ittas állapotban! Nekem egy cent alkohol elég, ahhoz, hogy fejre álljak, vagy hülyeséget csináljak, és drog se kell ahhoz, hogy bolond legyek! Megy az nekem józanul is...

A kocsma hátsó ajtajához érve kopogtam, de semmi válasz nem jött a túloldalról.
Jobb lesz, ha inkább nem folytatom, mert az üldözőim hátha felfigyelnek rá. Már csak nézek bambán, feladva mindent.Meglátom, ahogy a három King Kong méretű árnyék futva bekanyarodik az utcába velem szemben, majd térdükre támaszkodva, lihegve pihennek meg.
Nekik sem volt egyszerű, ez azért vígasztal! Amint engem meglátnak, kiül az arcukra egy önelégült vigyor.Megmakacsolom magam, kihúzom a felsőtestem, és mereven a szemükbe nézek. Látásból ismerősnek tűnnek a gimiből, nálam jóval fiatalabb, focista fiúk, a nevüket ugyan nem tudom, de ez most lényegtelen is... Pont abban a korban vannak, amikor a leggonoszabbak! Csakis az a jó, amit ők csinálnak, minden más elítélendő!
Habár ezt annak is tekinthetjük, amit otthonról hoznak, a rossz szülői példa, amit látnak, hallanak, és tanulnak.

– Nahát, buzi létedre elég kitartó vagy! Ennyit még egy áldozatunk után sem futottunk, mint utánad! Csak nem futóvagy atléta vagy?

– Nem hiszem, hogy ez rád tartozna, de azért elmondom:annak idején, míg gimibe, illetve főiskolára jártam, amit már igencsak pár éve befejeztem, futottam, és atletizáltam. És nem vagyok buzi, meleg vagyok, nem kéne sértegetni!

Ezt már igen mérgesen mondtam, lesz, ami lesz alapon...

– Miért, hány éves vagy? A főiskolát is kijártad? 15 évesnek nézel ki, többnek nem! Bár mondjuk, ez lehet, hogy ez a fajtádnak is betudható!

Ezalatt, míg mind a hárman nevettek, el tudtam volna menekülni, és újra kezdetét vette volna egy másfél órás rohanás, ki innen a rengetegből.

– Nagyon viccesek vagytok, komolyan! Elmondom nektek, hogy 24 éves vagyok, és grafikus. Most már hagyjatok békén, hadd menjek haza, mert itt fagyok meg! – Ahogy elnéztem, ez nem igazán érdekelte őket! – Gondolom, ti ösztöndíjjal mentek tovább főiskolára, mert ahogy elnézem, végzősök vagytok, és eszetek sincs sok, rátok van írva. Azonban, ha most nekem itt bajom esik, és ez bekerül az aktátokba, akkor az ösztöndíjnak búcsút inthettek!

Még mindig semmi, a három King Kong csak bambán néz rám...

– Kérem vissza a pulóverem és a kabátomat, hadd menjek haza, és felejtselek el titeket egy életre!

A három fazon csak állt, és nézett rám meredten. Nem tudtam eldönteni hirtelen, hogy most az nem tetszett nekik, hogy beszóltam, és bolondnak tituláltam őket, vagy a következményeken agyalnak. Úgy néznek rám, mint borjú az újkapura! Most kéne elrohannom! Neki is iramodom, hogy kikerüljem az egyiket. Persze, hogy ez nem működhet!
Ahogy megindultam, ők is felém, és három irányból rám vetődtek... Elkezdtek ütni-vágni, még meg is rúgtak, ahol tudtak. Én pedig abban az állapotban voltam a hidegtől és kimerültségtől, hogy már hagytam magam, és csakis a fejemet védtem! Amikor a hátamat egy ponton érték az ütések, úgy éreztem, mindjárt meghalok! Éreztem, hogy a vérem már ki-kiserken, de a fejemet akkor sem hagytam!

Jó életem van, jó szakmám, jó állásom, lakásom, autóm, de valami miatt előjön, mint ez is most, hogy itt fekszem a sárban, és ütnek, rúgnak, miközben cifrán szidalmaznak.

Majd hirtelen arra eszméltem fel, hogy már nem is ütnek! Nem mintha hiányozna az érzés! De furcsa... Már meg is haltam? Megunták? Ennyi telt az erejükből? Fülelni kezdtem...Az biztos, hogy még itt vannak csak már nem hárman, hanem négyen! Fasza! Úristen! Most mi történt? Most mi lesz velem?Újra kétségbeestem, és azon agyaltam, hogy menekülhetek el innen. (Azért ez a felállás elég rossz: 4 VS 1!)

Szerintem büszkélkednek, hogy hárman megvertek egy "kisgyereket", mivel azt mondták rólam.

– Ne már, fiúk! Nem gondoljátok, hogy egy kicsit túlzás:hárman egy ellen?
Ha én holnap elmesélem ezt a haveroknak, akkor biztos, hogy nektek annyi lesz, mindenki rajtatok fog nevetni az iskolában,és az egész városban ujjal fognak rátok mutogatni!
Mit ártott szegény srác, hogy így veritek?

Hoppá, ez a negyedik srác nem megverni, hanem megmenteni akar? Hallom a hangján, hogy ismeri a három srácot, és próbál rájuk hatni, hogy hagyjanak engem békén!

De hogy került ő ide? És egyáltalán ki ő?