Figyelem!
Ebben a fejezetben kínzás és vér van. Aki nem bírja az kérem, hogy ugorja át!
Arigato és kellemes olvasást!

Este, 20:30

Éppen fürdeni indultam, amikor valaki visszahúzott a szobámba, és a falnak nyomott.

– Mit mondott neked Bakugou rólam? – suttogta az "idegen", akit egyből felismertem jellegzetes hangjáról.

– A-azt, hogy lányokkal feküdtél össze – susogtam félősen.

– Ezek szerint, nem hazudott – motyogott – Köszönöm [Név], most menj fürdeni.

– O-oké – mondtam meglepetten, majd elszaladtam fürdeni.

Bakugou szemszöge:

[Név] szerencsére nem vett észre a sötétben. Mindent hallottam. Megint kezdődik. Beléptem szerelmem szobájába, és egy számomra elég kellemetlen látvány fogadott.

A varrott pofájú [Név] ruhái és cuccai között turkált.

– Oi Varrott seggű! – szólítottam meg, mire megfordult – Tudhattam volna, hogy idejössz – morogtam, miközben felhúztam a kesztyűim, majd elkaptam a haját, és annál fogva felrángattam a tetőre.

– B-Bakugou haver! M-Meg tudom magyarázni! – mentegetőzött.

– Ezen nincs mit magyarázni – szóltam ridegen, és lelöktem a tetőről.

Nevetve hallgattam ordítását, és leültem a tető peremére. A holdra néztem és csak egyetlen egy valaki járt az eszemben. [Név]...

[Név] szemszöge:

Reggel Katsuki mellett ébredtem. A fiú békésen szuszogott, haja a szokásosabbnál is kócosabb volt. Megsimogattam az arcát, mire morogva megragadta a kezem, és annál fogva húzott magához.

– Jó reggelt – dünnyögte a hajamba reggeli, rekedt hangján.

– Neked is jó reggelt – mosolyodtam el – Hozzam fel a reggelid?

– Nem, nem – tiltakozott – Hagyd csak! Majd én felhozom mindkettőnkét – húzta halvány mosolyra ajkai Bakugou, majd felült, és szőke, tüsi hajkoronájába túrt – Bassza meg, mennyi az idő?

– Nem tudom – vontam vállat, majd a telefonom után nyúltam – Fél kilenc.

– Fél kilenc? – kapta rám skarlát színű szemeit, mire egy apró bólintottam – És milyen nap van?

– Vasárnap – néztem vissza a képernyőre.

– Akkor jó – feküdt vissza Baku.

– Katsuki szerintem én megyek le a reggeliért – álltam fel az ágyról.

– Jó, de ne merj megszökni, mert úgyis megtalállak – vigyorodott el, mire megforgattam a szemeim.

– Nem fogok – mosolyodtam el.

– Ígéred?

– Ígérem.

– De valami finomat hozz ám – kuncogott Bakugou, mire nevetve hozzá vágtam egy párnát, és leszaladtam.

– Ohayo – köszöntem Kurogirinek és Togának – Hol van Dabi?

– Neked is jó reggelt, de nem tudjuk – nézett rám Himiko, mire felvontam a szemöldököm.

– Hogyhogy nem tudjátok? – kérdeztem gyanakodva.

– Tegnap este óta senki nem látta – kapcsolódott be a beszélgetésbe Kurogiri is, miközben Toga kezébe nyomott egy villát – Egyébként Bakugou reggeliért jöttél? – fordult felém, mire egy aprót bólintottam – Akkor menj a konyhába. Twice is ott van.

– Rendben – bólintottam, és a konyha fele indultam.

– Ohayo [Név]-chan – nézett rám a maszkos.

– Ohayo – mosolyogtam, majd elkezdtem magamnak és Katsukinak reggelit készíteni.

– Mi lesz a reggelitek? – firtatta a mellettem álló.

– Valami egyszerű, de még nem találtam ki.

– Legyen tojásrántotta – vetette fel az ötletet Twice.

– Ez egy remek ötlet! Köszi Twice! – öleltem meg.

– Oi [Név], mikor hozod a–

A hang felé kaptam a fejem. Katsuki állt az ajtóban, és tiszta vörös fejjel nézett minket. Gyorsan elengedtem a fiút, és kicsit félve elkezdtem csinálni a tojásrántottát. Katsuki hátulról átölelt, és csókolgatni kezdte a nyakam. Halkan nyögdécselni kezdtem, mire a szőke szívni kezdte a nyakam egy pontját.

– Mostmár látja kié vagy – vigyorodott el Bakugou, és végignyalt a fülem vonalán.

– K-Katsuki! – suttogtam – Ezt nem itt kéne...

– Ó, nehogy azt hidd, hogy hagyom az elrablásod – kuncogott.

– Nem rabol el – motyogtam – Csak megölelt.

– Mondtál valamit életem? – suttogta elmélyített hangon Kacchan.

– N-nem! – ijedtem meg, majd folytattam a tojásrántottánkat.

– Jobb is – suttogta a fülembe, majd elindult fel.

Amint eltűnt a konyhából Katsuki, Twice szomorúan rám nézett.

– Bocsánat, hogy miattam kerültél bajba... – mormogta az orra alatt – Nem kellett volna megölelnelek.

– Ny-nyugi! Ez csak egy ölelés! Katsuki csak féltékeny – morogtam, majd tovább készítettem a reggelinket.

– Olaj is kell bele!

– Huh? Olaj? – csodálkoztam el.

– Igen. De csak egy csepp – mosolyodott el – Nagyon fontos – fordult a pult másik feléhez, és a kezembe adta az olajat – Tessék [Név].

– Arigato Twice – húztam egy halvány mosolyra a szám, majd a tojásra csöppentettem egy csepp olajat.

Bakugou szemszöge:

Nem mentem fel. Túlságosan féltem [Név]-et/at attól a maszkos idiótától. Ő csak az enyém, de nem értem mit nem lehet ezen felfogni. Fogcsikorgatva néztem, ahogy nevetgélnek. Szívem szerint most elrángatnám onnan a [Hajszín] hajú lányt, de legalább itt egy ok, hogy kinyírjam ezt az idiótát. A tervemet szövögetve mentem fel, hogy hogyan is végezzek vele...

[Név] szemszöge:

Gyorsan tányérokra tettem az ételt, miután készen lettek.

– Köszi Twice – mosolyogtam a férfire.

– Ugyan – legyintett – Semmiség – mosolygott, majd tovább csinálta a reggelijét.

Gyorsan felszaladtam Katsukihoz, és leültem mellé.

– Tessék. A reggelid – tettem Bakugou elé az egyik tányért – Jó étvágyat.

Baku csak bámult maga elé üres tekintettel.

– Huh? Katsu? Jól vagy? – kérdeztem, és óvatosan megsimogattam a fejét.

– Ja, persze – mosolygott vissza, de mintha valami nem hagyta volna nyugodni.

– Valami baj van – ültem le mellé komor tekintettel – Ki vele.

– A maszkos idióta – morogta.

– Twice? Ezt nem beszéltük még meg? – kérdeztem.

– Nem! Megölelte a tulajdonom! – fakadt ki – Ezt nem engedhetem meg neki!

– Katsuki az csak egy ölelés volt – mormogtam halkan.

– Huh?! Szóval csak egy ölelés?! Te ezt mondod?! – döntött el az ágyon Katsu, mire erre a hirtelen tettére egy óriásit nyeltem.

Amint meghallotta, ördögien elvigyorodott, és a nyakamhoz hajolt, de nem csinált semmit. De pár perc múlva hirtelen megharapott.

– Au! – kaptam a kezem a harapásnyomhoz – Ez most mire volt jó?!

– Megjelöltelek – hangzott a válasz, majd kiviharzott a szobából.

– Tsk – ciccegtem – Baka Katsuki – majd elkezdtem enni.

Bakugou szemszöge:

– [Név] olyan kis naív – mormogtam – Nem látja, hogy el akarják venni tőlem...

– Ohayo Bakugou-kun – köszönt Kurogiri.

– Ohayo füstös – ültem le egy bár székre – Hol a maszkos idióta?

– Twice éppen a konyhában van Togával – válaszolt a portálos, mire bólintottam, és bementem a konyhába.

– Oh – vett észre, majd fordult meg – Szia Bakugou.

– Szia – vigyorodtam el pszichopatán – Emlékszel reggelre? 

– I-Igen...

– Akkor most kérem a fizetséget – lépkedtem felé, mire a szőke hátrálni kezdett.

– H-Huh? M-Milyen fizetséget...? – meredt rám ijedten.

– [Név]-chan érintésért – szinte dudorásztam a fülébe a szavakat, amitől még több kedvem támadt legyilkolni ezt a senkiházit.

Belöktem a mosogatóba, és e tettemmel egyszerre megengedtem a forró vizet. Mielőtt felüvölthetett volna, leragasztottam a száját. Gyorsan elvettem egy kést a késtartóból, és kuncogva végighúztam Twice ruháján. Mikor mindkét kezéről lógott az anyag, elkezdtem a lábain végigszaggatni az éles pengét. Közben a férfi eszeveszettül kapálózott és próbált szabadulni, de a hátsója beleszorult – nagy szerencsémre – a mosogatóba.

– Már csak itt van dolgom – vittem a fejéhez a kést, és levágtam a maszkot.

Könnyek bugyanttak ki a szemeiből, és kuncogva néztem, ahogy elporlad.

Délután, 15:00 óra:

[Név] szemszöge:

– Katsuki – szóltam páromnak.

– Hm?

– Lemegyek kajáért – pusziltam a hajába.

– Rendben – mosolygott.

Leszaladtam a lépcsőn, és akkor valami szörnyű bűz csapta meg az orrom. A csap fojt a konyhában. Amikor bementem, szörnyű látvány fogadott....

————————

Sziasztok!❤
Végre új fejezet.
Tudom, megint késtem, de lovardában dolgozni nem könnyű.
Most augusztusban nem lesznek fejezetek, ugyanis készülök a következő tanévre. Nagyon szép további vakációt kívánok nektek!✨
(Az oldalam üzenő falán megtaláljátok a lovarda linkjét😁)

/Words:1122/