Katsuki felállt, és kiment a szobából. Én üresen néztem magam elé. Nem lehet hős? De hiszen ez a nagy álmom. És Katsukié is! Valahogy vissza kell hoznom a hősök oldalára.

~ Flashback ~

– [Név] kicsim menj szépen Katsuki-kunnal játszani! – nógatott anya.

– De anyu Ő most a fiúkkal játszik – néztem a [Anyukád hajszíne] hajú nőre – Ilyenkor nem annyira akar velem játszani.

– Oi [Név]-chan! – integett a szőke – Nem jössz ide?

– Látod? – mosolygott rám anya, mire bólintottam – Menj csak.

Odaszaladtam Katsukihoz és szorosan a karjaimba zártam. A szőke a hátam simogatta, majd amikor elengedtem egy puszit nyomott az arcomra. Erre persze halvány pír szökött az arcomra.

– Wow Katsuki – csodálkozott a szárnyakkal rendelkező nagy darab fiú – Te szereted [Név]-et/at

– Igen – húzta ki magát büszkén a fiú – Ő az enyém, csakis az enyém.

– Nagyon jó hős páros lesz belőletek – mosolygott a másik, barna hajú fiú.

– Igen, ugye [Név]? – emelte rám skarlátjait Katsuki.

– Uhum – bólintottam.

~ Flashback vége ~

Mostmár ez nem teljesülhet...

[Név] szemszöge:

Reggel nem Katsuki szobájában voltam, hanem a pincében. Egyáltalán nem volt ínyemre, hogy a szerelmem így bánik velem, de nem tudtam ellene mit tenni.

– Ohayo – lépett be egy fiú, de nem Katsuki volt.

– Ohayo – ültem fel – Te meg ki vagy? És hol van Katsuki?

– A sündisznóra gondolsz? – mondta kissé flegmán – Ja, Ő neki dolga akadt, ezért én hoztam a reggelid – tette le a kisasztalra a tálcát, amin egy tál katsudon és egy csésze tea gőzölgött.

– Katsukinak ilyenkor lenne dolga? – kérdeztem gyanakodva.

– Igen, miért? – emelte rám íriszeit – Nem hallottál még a munkáról?

– Attól függ milyen munka – vontam vállat – A gonosztevőség nem munka, szóval igazából semmi dolga nincs az ég világon – mosolyodtam el gúnyosan, mire felnevetett.

– Kicsi lány, te aztán szeretsz visszabeszélni, nem igaz? – guggolt le az arcomhoz úgy, hogy az orrunk szinte súrolták egymást – Tipikus kis hősöcske – rázta meg rosszallóan a fejét.

– Megtennéd, hogy nem mászol a képembe? – toltam el.

– Igen, megteszem, de csak egy feltétellel – hajolt még közelebb.

– Na mondd gyorsan vagy letépem a pöcsöd – kuncogtam, mire ő is elmosolyodott.

– Mondd el a neved.

– Csak ennyit kérsz? – lepődtem meg – Azt hittem valami olyasmit...

– Ezzel meg mire célzol? – játszotta a tudatlant.

– Tudod mire gondolok – sütöttem le [Szemszín] íriszeim.

– Nem, nem tudom – vigyorodott el.

– Akkor ne tudd – öltöttem rá a nyelvem.

– Vigyázz kicsi lány, mert leharapom a nyelved – hajolt megint az arcomhoz, és pont ebben a pillanatban lépett be Katsuki.

– Oi varrott pofa, takarodj onnan! – förmedt rá a belépő szőke.

– És ha nem? – egyenesedett fel Dabi.

– Akkor kurvára megszívja a segged – sziszegte Katsuki, és már robbantott is volna, ha közbe nem szólok.

– O-oi fiúk, nyugalom! – próbáltam csillapítani a kedélyeket – Kimennél kérlek? – néztem a sebhelyes fiúra, mire az szem forgatva bólint, és megtette amit kértem.

– Mit akart tőled? – kérdezte idegesen Katsuki.

– Semmit, csak bejött, mert te nem tudtál – vontam vállat.

– De nekem meg azt mondta, hogy te még alszol, és Toga jön le hozzád beszélgetni! – idegeskedett tovább Bakugou.

– Nyugi, Kacchan nyugi! – simítottam meg az arcát.

– Tsk. Nincs nyugi – morgolódott tovább, mire csak egy nagyot sóhajtottam.

– Nem csinált velem semmit se Katsuki! – kezdtem ideges lenni.

– És ha nem jövök le, akkor lehet csinált volna! Ez egy perverz dög [Név]! Ki tudja, hogy hány lányt dugott vagy erőszakolt meg! – ordibált a szőke.

– M-mi? – szörnyedtem el – Pedig kedves volt velem...

– Tsk – csettintett a nyelvével – Amiután megtette volna veled amit akart, úgy csinálna, mintha nem is ismerne téged. Szóval ajánlom, hogy tartsd távol tőle magad – hajolt az arcomhoz Katsuki és vészjóslóan elvigyorodott – Vagy kinyírom – suttogta a fülembe elmélyített hangon.

– Katsuki – toltam el – Dabi nem akart semmit.

– Megint olyan vagy mint régen.Vak vagy! Dabit már több, mint nyolc hónapja ismerem, és sajnos tudom, hogy hány lány végezte az ágyában – húzta el undorodva a száját – Nem akarom, hogy veled is ezt tegye. Ez egy szadista őrült faszfej, akinek csak egy menet kell, és több nem – nézett komoly tekintettel a szemembe Katsuki, amiből tudtam, hogy ez igaz, és komolyan beszél.

– De mi van, ha mégsem ezt akarta? – mormogtam halkan.

– [NÉV] TE KOMOLYAN ENNYIRE ÉRTETLEN VAGY?! – kiabált Bakugou – EZ CSAK MEG AKAR TÉGED DUGNI!

– ÉS TE EZT HONNAN A FÉSZKES FENÉBŐL TUDOD?! – förmedtem vissza.

– A SZEMÉBŐL! ENNEK A SZEME SE ÁLL JÓL! – ordított tovább, de aztán lecsillapította magát, mert ahogy meglátta könnyes szemeim és remegő kezeim, tudta, hogy az ordítás nem fog megoldani semmit sem.

– Gomene Katsuki... – szipogtam.

– Semmi baj – sóhajtott egy nagyot – Én kérek bocsánatot [Név]-chan – mondta halkan, hogy csak én halljam, és hozzám bújt.

Elkezdtem simogatni a haját. Katsuki csak jót akar nekem, gondoltam. Amikor még nem volt gonosztevő, akkor is csak jót akart, de nem a helyes úton mutatta ezt meg.

– Oi Kacchan – szólítottam meg.

– Igen?

– Apa tényleg megfenyegetett? – suttogtam.

– Igen. Le kéne beszélned róla vagy kénytelen leszek megölni – húzta kaján vigyorra ajkait a szőke, mire nyeltem egy óriásit – De ha lebeszéled róla, akkor nem lesz semmi baj.

– Katsuki én hősnek tanulo-

– Á-á-á! – emelte fel mutatóujját Baku – Megmondtam. Ha velem akarsz lenni, akkor soha nem lehetsz hős.

Ettől a mondattól még ma is összefacsarodik a szívem. Nem lehetek hős, ha Katsuki mellett akarok lenni. Nehéz döntés, gondoltam magamban. Ez volt az álmom, hogy hőssé váljak. És nem egyedül. Hanem Katsukival együtt. Először együtt megyünk gyakorlatokra, aztán lesz egy közös ügynökségünk, aztán meg profi hősök leszünk és...

– OI! – csapott a fejemre egy újsággal Katsu – Figyelj már!

– B-bocsánat! Elkalandoztak a gondolataim – ráztam meg a fejem.

– Ó – vigyorodott el Katsuki – Csaknem a hősök és a UA felé? – hajolt közel az arcomhoz úgy, hogy érezzem a leheletét, amire megint nyeltem egy nagyot – Egyébként valamit akartam neked mutatni – adta a kezembe az újságot, miután kinyitotta.

– Huh? "A tárgyalás egyetlen bizonyítéka Aoyama Yuga még nem került elő"? – olvastam fel hangosan.

– Igen. Most vagy a te idéző jeles hőseid találják meg vagy mi – mosolygott idegesítően nyugodtan a fiú.

– Aoyama az egyetlen bizonyítékunk... És ha ő nem lesz meg akkor nem tudjuk megtartani a tárgyalást és te nyersz... – kaptam Katsukira [Szemszín] íriszeim.

– Igen – húzta ki magát büszkén Bakugou – De ha nem megyek el, mert lemondták az még jobb – puszilta meg az arcom, majd elindult kifelé.

– De miért mondanád le? – firtattam, miközben oldalra döntöttem a fejem, erre Ő megállt, és a válla felett átnézett rám. Közben az ajtóban egy árny jelent meg.

– Mert ha Aoyama sem megy el, akkor én sem – ment volna ki a szobából, de  visszafordult – Egyél, mert nagyon sápadt vagy – folytatta útját, és addigra már az árny sehol nem volt.

•••

Este, 20:30:

Éppen fürdeni indultam, amikor valaki visszahúzott a szobámba, és a falnak nyomott.

– Mit mondott neked Bakugou rólam? – suttogta az "idegen", akit egyből felismertem jellegzetes hangjáról.

– A-azt, hogy lányokkal feküdtél össze – susogtam félősen.

– Ezek szerint, nem hazudott – motyogott – Köszönöm [Név], most menj fürdeni.

– O-oké – mondtam meglepetten, majd elszaladtam fürdeni.

Bakugou szemszöge:

[Név] szerencsére nem vett észre a sötétben. Mindent hallottam. Megint kezdődik. Beléptem szerelmem szobájába, és egy számomra elég kellemetlen látvány fogadott.

A varrott pofájú [Név] ruhái és cuccai között turkált.

– Oi Varrott seggű! – szólítottam meg, mire megfordult – Tudhattam volna, hogy idejössz – morogtam, miközben felhúztam a kesztyűim, majd elkaptam a haját, és annál fogva felrángattam a tetőre.

– B-Bakugou haver! M-Meg tudom magyarázni! – mentegetőzött.

– Ezen nincs mit magyarázni – szóltam ridegen, és lelöktem a tetőről.

Nevetve hallgattam ordítását, és leültem a tető peremére. A holdra néztem és csak egyetlen egy valaki járt az eszemben. [Név]...

-------------------

Sziasztok!
Sajnálom, hogy eltűntem, de volt pár tisztázni való dolgom ^^'
Most már itt vagyok, és jönnek a fejezetek a megszokott kerékvágás szerint.
Szép napot!❤

/Words:1226/