A fiú nem szólt semmit, csak felém mutatta a telefonjának értesítéseit.

Bakugou Katsuki ismerősnek jelölt.

Bakugou Katsuki üzenetet szeretne küldeni Önnek.

[Név] szemszöge:

– Szerintem ne fogadd el – mondta Aoyama.

– Szerintem sem lenne jó ötlet – helyeseltem.

– De egy próbát megér – vonta meg a vállát Kirishima, és visszajelölte Katsukit.

– Te normális vagy?! – álltam fel idegesen – Meg is ölhet!

– Nyugi [Név]-chan – mosolyodott el Kirishima – Tudok magamra vigyázni.

– Ha te mondod... – ültem vissza Aoyamával szembe – Szóval...

Kirishima szemszöge:

Amíg [Név] Aoyamát hallgatta ki, én addig bementem a szobámba, és vártam, hogy Bakubro hívjon vagy küldjön valamit.

Pár percig csak az ágyamon üldögéltem, hiszen nem történt semmi. Egyszer csak meghallottam az értesítő hangom. Olyan gyorsasággal kaptam fel a telefonom és oldottam fel, mint még soha.

Bakugou Katsuki
Cső Furahaj, rég találkoztunk. Nemde?

Lesokkoltam. Bakubro ilyet írna? Nekem? Maximum [Név]-channak írna ilyet.

Kirishima Eijirou
Szia Bakubro, igen rég találkoztunk.

Bakugou Katsuki
És nem lenne kedved találkozni egyet? Mondjuk hozhatnád még [Név]-et és meg a csigazabálót

Kirishima Eijirou
Szerintem Bakubro... Nem

Erre mit fog írni?

Bakugou Katsuki
Huh? Szóval így állunk? Nem akarod látni a haverod? Nem ilyennek ismertelek meg...

Kirishima Eijirou
De én sem ilyennek ismertelek meg

Bakugou Katsuki
HÁT NEM ÉRTED?! [NÉV] AZ ENYÉM! CSAKIS AZ ENYÉM! DE TI ELVESZITEK TŐLEM!

Nagyon megijedtem. Igaza volt [Név]-nek. Komolyan meg akar minket ölni.

[Név] szemszöge:

– Köszönöm szépen Aoyama, hogy segíted a nyomozást ezekkel az információkkal – mondtam mosolyogva.

– Á semmiség [Név]-chan – vakarta meg a tarkóját Yuuga – Ez a legkevesebb, amit tehetek.

Egyszer csak Kirishima esett be az ajtón. Szó szerint.

– [N-név] – nyöszörögte – Nézd – nyújtotta felém a telefonját, mire gyorsan kikaptam a kezéből.

– Tudtam... – motyogtam – Katsuki meg akar ölni titeket...

– Ez várható volt – jelentette ki Aoyama – C’est un cas tragique! – tette le fejét az asztal lapjára a fiú. [Fordítás: Ez már tényleg egy tragikus eset! - Írói megj.]

– Azonnal el kell mennünk innen – ziháltam kétségbeesetten, mert már láttam magam előtt a jelenetet, amikor Katsuki egy pszichopata vigyorral az ajkain darabolja szét Kirishima és Aoyama holttestét.[Khm, khm _-Yoosung_Kim-_😏 - Írói megj.]

– [Név]-chan minden oké? – aggódott Yuuga.

– Nem – ingattam meg a fejemet – Semmi nincs rendben. Azonnal el kell mennünk innen, mielőtt Katsuki ideérne. Vagy Katsukiék, hiszen lehet hozza magával Shigarakiékat... – motyogtam szomorkásan.

– És hova menjünk? – firtatta Eijirou.

– Hozzánk – feleltem.

– Biztos jó ötlet ez [Név]-chan? – döntötte oldalra a fejét Aoyama – Én bízok benned, és ne értsd félre nem arról van szó, hogy nem, de az előbb még arról volt szó, hogy az túl veszélyes és kockázatos lenne.

– Tudom – sóhajtottam egy nagyot – De most ez a legjobb megoldás.

A fiúk felkapkodtak néhány holmit, és már indultunk is.

Amikor elindultunk értesítettem, apát, a kollégáit, Aizawa-Senseit meg pár hőst. Apa tanácsolta, hogy tegyem ezt, ha elmegyek vagy elmegyünk otthonról, hiszen az én és a fiúk biztonsága forog kockán. Monomát már elveszetettük, de ezt a két fiút nem baltázhatom el!

– Oi [Név]-chan – szólalt meg Kiri.

– Hm?

– Ugye nem fog megtalálni minket? – motyogott.

– Remélem – néztem körbe aggódva apa emberei után, de nem láttam senkit.

Biztos jól elbújtak... Igen, biztos.

Kirishima kicsit a vállamhoz simult, de ezt sajnos nem teheti meg. Ráadásul pont most nem.

– Eijiro-

– Tudom, tudom [Név] – mosolyodott el keserűen, majd arrébb húzódott, mire felsóhajtottam.

– Sajnálom... – mormogtam.

– Ugyanmit? – firtatta Aoyama.

– Miattam kerültél börtönbe... Miattam haltak meg egy csomóan... Miattam halt meg Monoma, akire ha jobban figyeltem volna, akkor még élne... Miattam van minden – tört ki belőlem a zokogás.

– [Név]-chan emiatt ne sírj – fogta meg a vállam Aoyama – Semmi baj.

– Hogy lehettek ilyen kibaszott nyugodtak? – hüppögtem – Lehet, hogy meghaltok...

– De [Név]-chanért mindent meg kell tennünk – villantotta meg cápa fogait Eijirou.

– Köszönöm fiúk, de nem érdemlem meg – szipogtam – Miattam haltak meg egy csomóan... Az osztályom fele... Nem tudom felfogni a mai napig se...

– De az a múlt [Név] – mondta Eijirou – Azon már nem lehet változtatni.

– De akkor tudtam volna! Ha nem megyek senki közelébe, akkor nem történnek meg ezek a halálesetek! Hogy lehettem ennyire baka... – zokogtam lehajtott fejjel.

– Figyelj [Név] – ölelt magához a vörös hajú – Nem voltál hülye, és nem is leszel az. Sőt! Most se vagy hülye. Te egy nagyon szép, okos, kedves, ügyes lány vagy, aki mindent megtesz a szeretteiért, még a lehetetlent is! Semmi baj nincsen. Megcsináljuk. Együtt – fogta meg a kezeim – Oi [Név], nézz rám – suttogta, miközben rá emeltem [Szemszín] színű szemeim – Megcsináljuk, rendben?

– R-rendben – hüppögtem.

– Comme c’est romantique! – tette kezeit az arcára Aoyama, miközben felkiáltott. [Fordítás: Milyen romantikus! - Írói megj.]

– Aoyama ne mondj ilyeneket, főleg akkor ne, amikor Katsuki a közelben van – dorgáltam meg a francia fiút, aki bocsánatkérésként csak meghajolt.

– Gomenesai [Név]-chan – nézett rám bocsánatkérően Yuuga.

– Semmi baj – mosolyogtam a fiúra.

– Na gyertek menjünk – indultam előre, mire a fiúk is utánam jöttek.

– Remélem apád emberei készenlétben vannak [Név] – nézett körbe vörös íriszeivel apa emberei után kutatva.

– Biztos – mosolyodtam el.

– Remélem is – szólalt meg Aoyama is, miközben egy kirakat tükrében illegette magát, és tollászkodott – Ha nincsenek, akkor nekünk annyi, ha Bakugou-kun és a Gonoszok Ligája ránk támad – drámázott a szőke.

– De biztos készen állnak – jelentettem ki magabiztosan – Nagyon remélem – mormogtam magamnak.

A következő percek csendben teltek el. Senkinek nem volt mondani valója. Aoyama csak a kirakatok tükreiben gyönyörködött magában, Kirishima meg csak nézelődött. Én nem csak reménykedtem, hogy Katsuki és a társai nem találnak ránk, hisz Aoyama az egyetlen egy bizonyítékunk, és ha ő elveszik, akkor Katsuki tárgyalását Ő fogja megnyerni.

Egyszer csak egy nagy robbanást hallottunk meg a hátunk mögül. Ijedten néztünk hátra, és a füstből előjött Katsuki Shigarakiékkal az oldalain.

– Oi oi oi [Név]-chan~ – vigyorodott el a szőke – Csak nem hoztad el nekem e főnyereményeket?~

– K-Katsuki ne csináld – néztem rá kérlelően.

– Oh dehogynem! Elvették a tulajdonom, de most visszaszerzem! – nevetett fel ördögien, majd elindult felénk.

– Aoyama fuss! – utasítottam, mire ő csak bólintott, és a képességével elszállt a helyszínről.

Amikor visszanéztem Katsuki felé, már nem a gonoszokkal volt, akik felém tartottak, hanem Kirishimával.

– B-Bakubro? – kérdezte félénken a vörös – E-ez nem lehet igaz... Ez nem lehetsz te!

– Miért nem Furahajú? Miért nem? – nyomta a falhoz Kirishimát a torkánál fogva – HAH?! MIÉRT NEM LEHETEK?!

– M-Mert a régi Bakubro m-még nem volt i-iyen őrült! – krákogott Eijirou.

– Szóval őrült, huh? – ciccegte Katsuki, majd egy bicskát vett elő – Ez lesz az őrült Hegyhajú rohadék! – ordította, majd végighúzta Kiri hasán a kését.

– HASZNÁLD A KÉPESSÉGED KIRISHIMA! – ordibáltam, mert közben a többi gonosztevővel harcoltam, de késő volt. Kirishimából szinte ömleni a vér.

– Heh... – vigyorgott Baku – Ez az őrült dolog Furahaj. Nem én – rúgott a karjába egy utolsót, majd elindult vissza a társaihoz.

– EIJIROU! – üvöltöttem torkom szakadtából, majd odaszaladtam hozzá.

– [N-Név]-chan... – nyöszörgött erőtlenül.

– Tarts ki, hívom a mentőket – hadartam, de amikor a telefonomért nyúltam, nem találtam a helyén – Faszomat! – káromkodtam.

– Nem kell [Név] – mosolyodott el gyengén – Ígyis-úgyis meghalok, de azzal a tudattal, hogy téged védtelek.

– H-Huh..? Kirishima ne hagyj itt!

– Sajnálom [Név]-chan... – suttogta, majd a fejét lehajtva kilehelte lelkét...

– Oi Kirishima! – rázogattam – Kirishima!

Nem válaszolt...

– KIRISHIMA!!! – ordítottam sírva, és a testre hajtottam a fejem.

Nem érdekelt, hogy megsemmisül a bizonyíték, sírtam, sírtam és csak sírtam.

---------------

Ohayo Minna-san!❤
Hát ennek a résznek elég szomorú hangulata volt, amin még én is kis híján elsírtam magam. Remélem tetszett nektek ez a fejezet is, és nyomtok egy csillagot, esetleg kommenteltek, vagy véleményt írtok!
Kövi rész 4-6 nap múlva.
Addig is legyen szép napotok sayonara!🌸❤

/Words:1212/