Reggel kipattant a szemem, és azt sem tudtam, hogy hol vagyok hirtelen. Nem tartott soká, mire rájöttem éjjel én mit is műveltem.
És, hogy kivel...
A gondolatok csak úgy cikáztak ismét a fejembe, miért mentem én ebbe a légyottba bele. Hogy jó volt e? Igen! De lehetett volna jobb is, ha én jobban átadom magam neki, vagy talán egy kicsit is szeretem.
Hogy megbántam e? Igen!
Én nem akarok semmit Taehyung-tól, viszont ő lehet másképp gondolta, még úgy is, hogy bele ment a játékba. Akkor is, ha előre figyelmeztettem
Mégis miért agyalok még mindig ezen!? Miért??
Mert úgy érzem megcsaltam valakit..?!
Hiszen akkor már több alkalommal az évek alatt..
De ez a mostani egy fiúval történt és ez..
Mérges lettem újra, és megint saját magamra hogy ilyen baromságok férkőznek az agyamba.
Óvatosan körülnéztem, és csak akkor tűnt fel, hogy Tae már nem is fekszik mellettem.
Gyorsan magamra kaptam, farmerem, és a pulcsim, majd mikor már a cipőt húztam fel, akkor jött ő vissza.

-Köszönés nélkül akartál lelépni? Azért az még tőled is durva lett volna!! Egyből tudtam, és meg is értettem miért mérges. Hiszen szó nélkül készültem lelépni éppen.
És igaza volt, ez még tőlem is gerinctelen!

-Azért mert felöltöztem? Azt hitted egész nap itt maradok veled?

-Nem dehogy! De gondoltam.... Mi a faszt gondolt? Őrjöngeni, ordítani tudtam volna vele, de visszafogtam magam.. Nem ezt érdemelte!

-Jó volt veled dugni, de nincs szerelem, se csók se randi! Ezt te is tudtad, akkor mégis miben reménykedtél!? Nem kiabáltam, de elég lekezelő hangon beszéltem hozzá, de csakis azért, hogy le essen neki végre! - Nem akarok veled többet találkozni! Taehyung állt, és lesújtva nézett rám, kereste a szavakat...

-Igazad van Jk! Én bele is mentem, de úgy gondoltam.. vagyis inkább abban reménykedtem az éjszaka után majd másképp gondolod a dolgot. Mivel már nincs miért a másságod titkolnod. Abban bíztam, hogy rám céloztál az este..

-Miért céloztam volna rád? Nem gondolod, ha akarok tőled akármit is akkor nem maradok veled anno kapcsolatba!?
Mérges voltam, és utálok magyarázkodni. Ezért volt könnyebb egy-egy random nőt megdugni, azok nemkértek számon...

-Értem! Akkor újra csak használtál engem! Bár évekig vártam rád Jeon Jungkook úgy látom ideje téged elengedni !

-Végre már érted! Nem kértem tőled semmit! Akkor én most megyek, várnak rám. És fordultam is az ajtó felé..

-Szerelmes vagy valakibe? Lefagytam.. Erre mi a faszt válaszoljak neki?! Egyáltalán kell válaszolnom? Vissza fordultam hozzá, most egy szomorú szemű Tae - vel találtam magam szembe. Ha más a szitu még az is lehet, hogy megsajnálom...

-Nem mintha közöd lenne hozzá, de nem vagyok szerelmes senkibe! Na ezt én magam sem hittem el, és ahogy ezt kimondtam oltári nagyot dobbant a szívem.
Akkor miért hazudtam!?
Mert megfogadtam, hogy túllépek rajta! És ahhoz ez az első lépés..!

-Értem! Még magadnak is hazudsz! Az biztos előre sajnálom azt a fiút! Összeszorítottam fogaim, erőt véve magamon, hogy ne üssem meg..
Nem szóltam már hozzá, csak sarkon fordultam, ajtót magam után jól bebasztam...

Ennyire rossz ember lennék!?
Azt autómba bömbölt a Metallica , és próbáltam koncentrálni a bácsihoz vezető útra.
Amit mondott nekem nagyon rosszul esett, mintha kitépte volna a szívemet! Mit ártottam én neki? Kefélni akart velem, és én meg is keféltem. Tudta mire vállalkozik! Őszintén mondom nem is értem.. Biztos voltam benne egyszer ha társam lesz másképp fogok bánni vele!!

Próbáltam magam túl tenni szavain, mert a bácsi észreveszi rajtam, bár az is lehet, hogy így is hisz ő át lát rajtam.

-Szerbusz fiam. Örülök, hogy látlak, bár későbbre vártalak.

-Túl korán jöttem?

-Dehogy is, csak gondoltam a buli után másnapos leszel. De itt vagy, és ez a lényeg! Gyere együnk együtt, csináljunk egy gyors ebédet. Szívesen vettem az invitálását, mert még nem is ettem, és szerettem főzni vele, és beszélgetni kettesben.

Gyorsan készült el az étel, rámen, frissensült némi saláta körettel. Beszélgettünk mindenről, sikerült is a reggel történeteket kivernie a fejemből.
Jól éreztem magam mindig , mintha tudta volna, hogy a mellette lévő embernek éppen mire is van szüksége.

-Annyira örülök neked! Fájt érted tegnap a szívem, mert én bántottalak meg az volt az érzésem... Hogy bánthatott volna ő engem!? - És képzeld, tegnap este még Jimin is üzent nekem, hogy hamarosan haza jön.. Na ez volt az a pillanat amikor nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek! - Imádja a várost és szeret is ott lenni, de köszöni szépen neki elég is volt ennyi. Haza jön, és el kezd dolgozni annál a cégnél ahol gyakornokként volt. Én bambán ittam szavait, de valahogy ez a hír engem még sem boldogít. Hisz megfogadtam lemondok róla...

-Örülök bácsi! Végre megnyugodhat!

-Így van! Itthon lesz végre mind a két fiam!
Úgy gondoltam, nem lenne értelme tovább a témát taglalni, ezért nem is szóltam semmit, sőt már erőm sem volt tovább agyalni.
Lezártnak tekintettem a témát!

Ebéd után kimentünk a temetőbe, Mee nénihez, és a családomhoz .
Sétát tettünk az árvaházba is, és én marha egyből az angyalka képet kerestem.
Kis időbe telt mire rájöttem azt én már megvettem.
Ekkor ütött szöget a fejembe, ha sikerült arról elfelejtkeznem, akkor Jimin-ről  miért is ne!
Így a döntésemhez makacsul tartva magam, az üres falnak és ezzel az angyalkámnak Jimin-nek is hátat fordítottam..
Itt a vége! Nem gondolok többet rá, és ami a legfontosabb nem ringatom hiú ábrándokba magam.

-Chao bácsi kérhetek valamit?

-Persze fiam. Mond nyugodtan.

-Kérem ne beszéljen nekem többet Jimin - ről és a sorsról! Új életet akarok kezdeni, és már nem érdekel! Úgy érzem azt a fiút én... Nem érdemlem!
A bácsi értetlenül nézet rám, homlokát is ráncolta, és tudtam, hogy mondani készült valamit, hiszen mint a partra vetett hal tátogott, és tudom azon gondolkodott ki mondja e..

- Nem tudom miért hoztad ezt a döntést, de én tiszteletbe tartom fiam! Ígérem, hogy a neve többet ki sem csúszik a számon!!
Utolsó szavainál, már a hátát mutatta, és indult is az autóhoz a parkolóba.
Én pedig büszke voltam a döntésemre, és magamra, hiába is szakadt meg a szívem. Nem várhatok tovább.
Elég volt ez a sok év.. Ideje nekem is élnem!

Elhatározásomhoz tartva magam, folytattam az életem, ami igazából nem is volt olyan egyszerű. Karácsonykor alig bírtam magam türtőztetni, hogy ne kezdjek el az angyalkámról kérdezni.
És ez így ment még pár hónapig, de lassan sikerült a fejemből még a gondolatát is száműzni.

Sany bepasizott, és már nem lógott rajtam, de még mindig nekem dolgozott a bárban.
A pasija Jin furcsa, de mintha féltékeny lenne. És hogy ezt honnan tudom? Sosem hagy minket kettesben. Jó ő gazdag, vannak saját alkalmazottai így simán meg is teheti. Sany elmondta neki, hogy mi régen jártunk, de szerintem az túlzás, inkább csak..
Nincs is szó rá a szexen kívül mi mit is csináltunk.

-Jeon mostanában nem láttam veled egy csajt sem! Mindig itt lebzselnek, de téged valamiért nem érdekel egyik sem..

-Mire célzol ezzel Jin? Csak nem arra, hogy Sany-t szeretem!? Nevettem fel ezen az abszurd felvetésen..

-Akár arra is, mert tényleg furcsa.. Sorban áll itt egy csomó nő és te mégsem vagy egyikre sem vevő!

-Mert nem az esetem egyik sem! És amúgy most az üzlet az első!

-Ne nevettess ! Lassan egy éve nyitottál meg azóta minden rendben megy.

-Nézd nem szeretem sem most és régebben sem szerettem őt, csak jól megvoltunk ennyi! Nem kell miattam állandóan itt ülni. A te üzleteddel így mi lesz?

-Vannak alkalmazottjaim, akik nélkülem is viszik a boltot.. Te csak ne aggódj..

Nem tudom sikerült e értelmet verni a fejébe, de én már nem szándékoztam foglalkozni vele.

Egy valamiben igaza volt, nem húztam meg mostanában egyetlen csajt sem.
És őszintén szólva nem is terveztem. Elvoltam magamban, holmi numerákhoz egy üres fejű tyúkkal semmi kedvem.
Lefoglalt az üzlet, és a bárt is nagyon szeretem, jó döntést hoztam amikor megvettem, hiszen kitölti minden percem..
Elégedettnek érzem magam! És csakis így sikerült felejtenem..

Köszönöm, hogy olvasod és a vote-ot ❤️