Sany-val folytatott beszélgetésünk jutott eszembe hirtelen, mert ő megakart csókolni viszont én nem engedtem.
Azt mondtam magamnak, a csókom nem másnak tartogatom csakis az angyalomnak!
Erre fel mi a faszt csinálok, épp hevesen csókolok egy srácot!
Meztelenül fekszik alattam, gyönyörű, bársonyos bőre hozzám tapad, a rózsaszín köd teljesen elborította az agyamat.
Lassan araszolok végig, szépséges állát, nyakát csókolgatva, végig nyalva. Bár szívem szerint azonnal igába hajtanám, hiszen évek óta vártam már erre a pillanatra.
Annyira vágyom, vágytam erre a testre végig is kell csókolom, ha meg is esz a fene.. Kezemmel mellkasát, halvány kockáit simogattam lágyan.
És az sem érdekelt ki tudja meg, mi lesz ennek a vége, kurvára vágytam már e férfi testére, mindenére!
Bimbóit közrefogtam számmal, fogammal a kezem pedig már játszik is nem kicsi farkával.
Minden vágyam az, hogy a számba érezzem, éppen ezért oldalára simítva araszolok öle felé közben végig kényeztetem. Fantasztikus teste vonaglik alattam, erre már is könnyezik a farkam!
Tigris csíkját, kéjesen nyálaztam végig, mégis egy örökkévalóságnak tűnt, amíg csodálatos farkához értem, végig nyaltam rajta, és felnézve az arcát kémleltem...

A rohadt életbe!
Csak kémleltem volna, hiszen az angyalomnak nem is volt arca!
Mi a fasz....

Bassza meg álmodtam az egészet!? Ennyire nem lehetek kiéhezett !
Nem akartam a csodálatos álomomból felébredni, amíg valóságossá nem válik ott akartam vele maradni. A gondolat is fájt, na meg valami más..

A gépek csipogására végül is csak kinyitottam a szemem, de vissza is csuktam hirtelen.
Hol vagyok? Mi történt velem?
Végig lapoztam agyamban mire is emlékszem...
A fekete fiúval találkoztam a sikátorba, szó szót követett és belekeveredtem vele egy bunyóba..

-Jeon ébredj! Hallom meg edzőm hangját! Ha ő is itt van akkor az már gáz! Mikor kinyitottam szemem, ő és a fekete hajú srác állt mellettem.

-Hol vagyok? Mi történt velem? Válaszolni készültek , amikor beviharzott a bácsi és félre lökte a férfit mellőlem!

-Jól vagy fiam? Aggódott értem, láttam rajta, és válasz, nyugtatás kép emeltem is bal kezem az irányába.
Az az csak emeltem volna, mert irtózatos fájdalom nyilallt a vállamba.

-Ne mozogj Jungkook ! Parancsolt rám Nam mérgesen..

-Mi történt? Miért vagyok itt? Komolyan sejtésem sem volt róla, mikor és miért kerültem a kórházba. Emlékszem a sikátorban a vitára, de utána semmi. Túl részeg voltam...

- Bunyóztál valakivel, és úgy estél, hogy el tört a vállad...Állítólag!

-Szerintem az nem eséstől van! Szólt közbe Nam haverja. - Ha elesik azt általában nem kell operálni!

-Emlékszel valamire fiam? Hogy tudtak, így el bánni veled? Mérkőzésed volt tegnap nem? Annyi kérdést tettek fel, a fejem majdnem széthasadt, és igazság szerint az álmom miatt voltam még nagyon zavart .

Annyira élethű volt... Míg az arcát nem kerestem... És ezt az álló farkam is bizonyítja a takaró alatt, mert az állt mereven. Nem is gondolkodtam azon, hogy mi történt, és azon sem, hogy ezek után mi lesz majd velem. Aludni akartam!
Beszélni sem volt kedvem. Így elfordítottam a fejem, és hogy alszom azt tettettem....

Teltek a napok, felváltva jöttek a látogatók, Chao bácsi szinte magamra sem hagyott. Ez volt ami nekem löketet adott, miatta kellett összeszednem magam, mert nem volt senkim csakis Ő, és neki pedig mi az angyalommal.

Második nap éjjel már készültem az ágyból kikelni, ideje lett volna magam rendbe szedni.
Gondoltam, míg egyedül vagyok, kicsit akár sétálok, mert el volt mindenem gémberedve.
Persze ahogy azt én terveztem, mert a bácsi épp akkor lépett be, kezében a telefonnal arcán egy elégedett mosollyal..

-Jó látni fiam, hogy jobban vagy! Nagyon aggódtam miattad! Hozzám sietett és óvatosan fogta meg a jobb kezemet. Segített a mosdóig ki menni, ami jól is jött, mert a fekvésnek, és a gyógyszereknek hála, sikerült majdnem összeesni.

-Annyira makacs vagy fiam , mikor akarsz velem végre beszélni? Kért számon, mikor már vissza feküdtem, és egy tál rámen gőzölgött előttem.
Isteni illata be is indította a nyál termelésem . Hálás voltam, de valahogy még mindig nem tudtam mit kéne mondanom neki . Hiszen kurvára szégyelltem magam, és az hogy ezután mi lesz velem.... Még én magam sem tudtam, mit mondhatnék így neki?

-Sejtem fiam mi jár a fejedben. Tudom, hogy ezt a veszteséget nehezen dolgozod fel. Hiszen, ha nem lesz újra régi a karod, az keresztbe vágja az álmod!
De szerintem az a lényeg, hogy itt vagy hiszen előtted az élet! Minden szava igaz, de nekem sovány vigasz.. - Nézd Jimint is annyi baj érte, mégis talpra állt, hiszen mindig van egy újabb lehetőség az életbe. Most éppen Osakában él!
Na erre a névre, és infóra fel is kaptam a fejem, és meg is szakadt a szívem abban a pillanatban .
Ha Osakába van az angyalom annak, hogy találkozzunk még kisebb az esélye...

-Nem is jön már haza? Ezek voltak az első szavaim napok óta. - Hogy fogunk így találkozni? A bácsi aggódva nézett rám, lehet már bánta is, hogy szóba hozta.

-De haza jön! Hiszen tanulni ment, mert ott képzettebb az iskola, mert mindene a rajz és a grafika. Tudom már mondtam párszor, sőt Mee is, hogy bízd a sorsra! Mert hiszem, hogy ti rokon lelkek vagytok, titeket egymásnak szánt a sors....A szárnyaszegett és az árva...

Kislányos tudom, de nekem a könnyeim potyogtak szavait hallgatva.
Én lennék a szárnyaszegett !?
Az angyalom.. Jimin pedig az árva!
Az adott még reményt, hogy tanulni ment és találkozunk utána!

- Találj új célt az életedben, legyen egy új álmod fiam!

-Rendben bácsi a célon még gondolkodom, mert az álmom lassan már öt éve megvan!

Igen ezt fogom tenni, megrázom magam, és új éltet fogok kezdeni..
Csak azt kell még kitalálnom, hogy az vajon mi..

Pár nap ágyban fekvés, egyenlő depresszió, hiába is járt nálam annyi látogató.
Sany egy szopással is próbálkozott, hátha feltud vidítani, de nekem azután az álom után nem akart a farkam másra reagálni..
Az orvos szerint a karom meg fog ugyan gyógyulni, de így sérülten már nem tudok majd bokszolni, nem a boksszal lenne a nagyobb gond, a felkészülésekkel.
Ezért az agyam tele volt, az új életem tervezésével.

A következő hónapok, a rehabilitációval teltek, így igazság szerint csak unottan tengek - lengek.
Áldom az eszem, hogy a bácsira hallgattam, és hogy a szakács szakmát is kitanultam.
Terveztem, hogy nyitok majd egy kisebb éttermet, ami akár ázsiai is lehet abban legalább a bácsi is segíthet.
Végig mellettem volt, nem hagyta, hogy sokat keseregjek, így bár a szívem fájt terveztem az új életemet.

Egy jó oldala volt a veszteségemnek, és pedig az, hogy nem kellett már a másságom miatt rettegjek.
Én balga hét éve úgy gondoltam, ha színt vallhatok, élhetek majd felszabadultan, boldogan.
De ez nem így lett, mert hiába is kerestem egy helyes fiút magamnak, valahogy senki sem tetszett.
A választ is tudtam e frusztráló kérdésre! Amire akkor jöttem rá, amikor otthon egy éjjel véletlenül rátaláltam az angyalos képre..
És miért véletlenül?
Nahát ezt én sem értettem, mert azt a képet részegen kidobtam mérgemben. (Vagy mégsem!?)
Tele volt a tököm már saját magammal, hogy plátói szerelmet táplálok egy vízióval.
Tudtam látnom kell őt legalább egyszer, hogy túl tudjak rajta lépni, tudjak végre nyugodtan élni!
Addig is álmaimban látom újra az angyalom, így hát hiába néztem a pasikat, egyik sem indította be engem altájon.

Sany ugyan képben van még, de nem tekintek már rá csakis barátként! Akkor is hozzá a bárba tartottam, mert felhívott reggel, nagyon titokzatosan.
A sikátor miatt, nincs bennem félelem, hiszen akkor éjjel én is hülye voltam ezért változott meg az életem.
Lazán sétáltam, hát keresztül rajta, hiszen mindig is tetszett a hangulata. Először arra gondoltam a hátsó ajtón kopog neki, de ezt az ötletet elhessegettem, mert a tulaj nem igazán szereti.
Így az utca felől léptem, a szürke sötét helyiségbe.

-Kook ! Végre már, hogy itt vagy! Olyan hírem van, hogy attól eldobod a maradék agyad!
Sany- nak szemmel láthatóan kurva jó kedve volt, és ez nekem is arcomra csalt egy halvány mosolyt. Kíváncsivá tett mi lehet a híre, így egyből ültem is le elé egy bárszékre.
Ugyanis mint egy szomjazó úgy vágytam egy jó hírre! Sany már nyúlt is, hogy vodkát töltsön nekem, de én gyorsan le is intettem. Az incidens óta nem ittam töményet , és elhatároztam ehhez tartom is magam.

-Csak egy sört légyszi.. Meg azt a jó hírt kérem!

-Nagyon türelmetlen valaki, de erre a hírre te is boldogan fogsz ugrani! Kacsintott, és közelebb is hajolt hozzám, honnan tudja ő mi nekem a jó hír?

-A tulaj eladja ezt a helyet, és ez egy új lehetőség lenne neked! Az emeleten van fent egy lakás is. Sok embert ismersz Jungkook garantált lenne a sok vendég!
Hazudnék ha azt mondanám, nem gondoltam még sajátomként erre a helyre, de így minden előzmény nélkül, azt sem tudtam mit mondjak neki erre.

-Min gondolkodsz már annyit? Szakács vagy, itt akár főzhetnél is! Kétség kívül a nő nagyon be volt sózva, és ahogy azt mondta főzhetnék ezért tűnt nekem is jó ötletnek , így a javaslat felé mozdult a libra..

-Legyen, adok egy esélyt! Amúgy is új életet akarok kezdeni!

Köszönöm, hogy olvasod és adtál nekem egy csillagot. 😘