Az este hátralevő részében én szerelmemet lestem.
Mit lestem!?
Szinte megbabonázva néztem, és fürkésztem.
Közben egyre idegesebb lettem, vajon miért nem beszélt velem?
Ettől a mondattól és a következményeitől rettegtem!
Elmegy? Itt hagy?
A szívem míg ők hárman bájcsevegtek, viccelődtek lassan megszakadt.. Legalább is úgy éreztem..

Többször is azon voltam már, kirakom a vendégeinket és számon kérem édesem !
De ugye a harag nem jó mérvadó!
Így tovább turkáltam az ételt kusban, persze közben egyfolytában szerelmem bámultam...

-Jimin miért nem szóltál nekem, hogy találkozni szeretnél a nővéreddel? 
Attól félsz, hogy nem engednélek el!? Estem is egyből neki, ahogy az ajtó mögött tudtuk a látogatókat .
Mérges voltam, majdnem fel is robbantam.
De az vesse rám az első követ, aki nem lenne ebben a helyzetben hasonló állapotban!

-Dehogy arról szó sincs! Hirtelen gondolat. Tudod az üzletben egy Japán kisfiú megbotlott bennem, és én segítettem neki. Na de nem is ez a lényeg! Eszembe jutott, hogy ennyi idősek a nővérem fiai is és hirtelen vágyat éreztem megismerni őket. Nélküled amúgy sem mennék, és ha választanom kell kettőtök között ami eddig a legnagyobb félelmem, téged választanálak szerelmem...

Azért ez jó nem!? De mi lesz évek múltán, ha szemrehányást tesz nekem!?

- Én nem állok az utadba Jimin !
Sőt lehet veled se kéne mennem, hiszen első alkalom lesz, hogy találkozol a nővéreddel!
Mintha nem is én válaszoltam volna, a hangomat nagyon messziről hallottam vissza...

-De én szeretném, ha velem jönnél, meg kell ismerned őket. Belőled szívok erőt, nélküled én....Félek.

Ezt már úgy mondta, hogy én már a hátam mutattam, és a fürdő felé indultam...
Kurva csalódott voltam!

Hat hónapja, nem zuhanyoztam, vagy fürödtem egyedül, és e miatt is kikészültem.
Komótosan vetkőztem le, talán arra vártam, hogy utánam jön szerelmem. De nem jött! Miért is jött volna!?
Homlokom a csempének támasztva csak folytattam magamra a vizet, közben szememből potyogtak a könnyek.
Végre itt van az angyalkám, és azt biztosan tudom, hogy ugyanúgy imád engem.
Mégis az élet egy újabb akadályt küld elébem...
És miért is vagyok mérges?
Azért mert nem beszélt róla!?
De hát azt megmagyarázta!
Véletlen, és hirtelen döntés...
Vagy mert mégis elmegy!?
De hiszen ezt is velem együtt szeretné végig csinálni!?
Akkor tulajdonképpen mi a fasz bajom van!?
Gyorsan lemostam magam, egyedül zuhanyozni, nélküle kurva szar, majd a hálóba mentem és máris lefeküdtem..
És persze egy pizsama alsót is magamra vettem, mert nem akartam elterelni szerelmem.
Most beszélnünk kell mert ez egy kurva komoly dolog, a tét az életünk és kapcsolatunk!

Vergődtem, forgolódtam az ágyunkban szerelmem hiányoltam.
Francot hiányoltam!
Kurvára epekedtem utána. Persze nem a szeretkezésre gondoltam, csak hozzá bújni a lélegzetét hallani... Arra vágytam.
De nem jött be mellém...
Mivel idő érzékem nuku, és már ő is zuhanyozott tudtam.
Így össze szedve magam a nappali, konyha irányába indultam.

Ugye nem a konyhában ül még mindig!?
Várja a választ, és beszélni akar velem!?
Én idióta meg besértődve zuhanyozni mentem..
Miért nem jött utánam egyáltalán.... Ja! Mert értetlenül, gyerekesen viselkedtem!
A konyhában sötét volt, nem is láttam , viszont a kanapén bevackolva megtaláltam.
A félhomályban láttam szomorú szemeit, én bolond meg csak álltam.
Én basztam el, mit mondhatnék neki!? Kérj bocsánatot te idegbajos segfej.. Legalább észnél van a belső jobbik énem...

-Mi ez a pizsama? Persze, hogy észrevette édesem , hiszen nem sűrűn mutatkozom ebben...

-Miért itt alszol édesem? Azért vettem fel, hogy tudj gondolkodni mellettem. Mint egy hülye  billegtem, mutatva a pizsamán. Esküszöm el ment a józan eszem!   – Én sem tudok már nélküled aludni... És már nyújtottam is felé kezem..

-Én sem szerelmem. Egyből kipattant és indult is a hálóba velem. Viszont ő sem volt meztelen.. Sajnos vagy sem!?

-Mi ez a boxer!?
Mondtam hogy el ment az eszem...

-Egyedül készültem aludni...

Az éjjel hiába is kívántuk egymást, nem közeledett egyikünk sem.
Én a már megszokott helyemen, szerelmem mellkasomon , egy jó éjt csók után hunytam le a szemem.
És ez volt a lényeg! Itt van mellettem, és már nem is járatom az eszem hülyeségen.
Majd reggel higgadtan mindent megbeszélek vele.

Reggel szó szerint a kihűlt helyét találtam magam mellett az ágyban. Kipattantam, és egyből keresni indultam.
Már elment, viszont reggelit készített nekem, amihez hozzá sem nyúltam. Hívjam fel?
Menjek utána a munkába?
Nem!
Időt kell adnom neki, és magamnak is, időt gondolkodni.
Megint csak magamra lehetek mérges, mert meg sem hallgattam és úgy vontam le következtetéseket.

Tudtam le kell magam foglalnom, különben komolyan megbolondulok. Elmentem kocogni általában az segít kikapcsolni.
Azonban nemhogy segített, egyre mérgesebb voltam.
De magamra, nem az angyalomra. Ahogy lakásba léptem, Hinata a szekrény tetejéről ugrott le éppen.
Na ez a mutatványa leborított egy dobozt, és annak tartalma szanaszét hullott. Leszarom! Gondoltam, majd ha a bárban végeztem összeszedem. Gyors zuhany, majd mégiscsak befaltam a reggelit az utolsó morzsáig amit szerelmem készített nekem.
Ha nem szeretne, bajlódott volna vele? Nem! Szeret és ezt érzem!

A bárban nem nagyon van már dolgom, mert San is itt van mint részmunkaidős. Csak ő délután van porondon.
Ügyes, figyelmes és ami szembetűnő kurva szerelmes.
Látszik tavasz van gondoltam, és magamban mosolyogtam.
Megérdemlik ő és Tae , hogy boldogok legyenek.  

Hogy lekössem magam, egy gyors leltárba fogtam, ami hatott is mert mire végeztem vele már Suny és San is megjelent a bárban.

-Kook , hogy-hogy itt vagy?

-Az enyém a hely még mindig! Miért ne lennék itt? Bazd meg Jk, megint bunkó vagy..

-Jó! Látom valamiért pipa vagy, inkább nem is szólok hozzád! Hívom Jiminshit..

-Ne hívd! Hagyd őt békén! Ripakodva vágtam a lány szavába. Mire maga elé emelve két kezét, lépett egyet hátra.
– Sajnálom, rossz napom van... Idióta vagyok tudom...
Gondoltam iszom egy pohárral, és a whiskey után nyúltam.  Közben hallottam, hogy a hátam mögött San és a lány tanácstalanul arról beszélnek, mi történhetett velem. Tényleg rég voltam már ilyen..
Így van!
Mióta Jimin velem van nem is ittam! Így inkább a whiskeyt ki is hagytam, majd a lakásba indultam.
Játszom Hinatával, vagy talán lefekszem, addig míg haza nem ér életem.
Gyanús volt, hogy nem is hívott és még egy üzenetet sem küldött nekem, pedig beszélgetünk rendszeresen..
Jó azok a beszélgetések elég intimek, és mivel most szar van a palacsintában... Nem is reménykedek.
Kezemben a telefonnal álltam a lépcsőn, és üzenetet készültem írni...
De mit írjak neki?
Hogy szeretem? Hiszen azt tudja!
Hogy ő a mindenem, nem akarom elveszíteni? Hát azt is!
Hogy sajnálom? Azt személyesen!
És mivel most nem akartam pajzánkodni, inkább nem is írtam neki.
Elmúlt három óra, úgy is nemsoká itthon van. Gondoltam.
Csinálok vacsorát, és ahogy terveztem szórakoztatom Hinatát.

A lakásba lépve, egyből beugrott, hogy először össze kell szednem amit Hinata leborított.
Levettem a cipőm, majd egyből a rumli felé indultam, a kupac tetején szundított a cica fiú nyugodtan.   
- De jó neked kiscicám, semmi gondod.
Mellé ültem a szőnyegre és simogatni kezdtem, majd hirtelen elakadt a lélegzetem.

Hinata mi máson dorombol, mint a képen angyalkámról...

Ahogy mereven , néztem a képet amit angyalkám készített , (persze közben arcomat már áztatták a könnyeim) , megvilágosodtam!
Hiszen még én sem mondtam el neki, hogy nyolc éve szerelmes vagyok belé!
Vagyis én sem voltam őszinte vele, erre én hisztizem!?

Ma el kell mondanom, és a jegyeket is oda kell adnom!

Lesz ami lesz!

*

Azt sem tudom meddig ülhettem a földön a képre meredve.
Mint azt sem, hogy egyfolytában sírtam e vagy csak elő tört egyszer - egyszer belőlem.
Én átkozott marha! Titkolózom és hisztizik, ok nélkül!!
Játszom a sértődöttet, ahelyett, hogy mellette lennék amikor az angyalkámnak sem egyszerű, én mindent csak jobban megnehezítek. Akkor tértem észhez amikor szerelmem hazáért és mellém telepedet.
Persze megint ő volt az aki vigasztalni próbált engem..
Ajj istenem segíts a bakimat jóvá tennem!

Angyalkám átölelt vigaszt nyújtva.
Én egyből felé fordultam, majd vissza öleltem közben szájához hajoltam. Lassan közelítettem felé, hiszen kurvára féltem. Nem is inkább rettegtem, hogy a tegnapi után vissza utasít engem..
De nem!
Ahogy ajkaink egymást érték, ő is viszonozta csókom....
Lágyan játszadoztam az ajkával, közben éreztem könnyeim ízét, míg egyre jobban belemerültünk a csókba, egymás karjába simulva.
Annyira szeretem, mindent jóvá kell tennem, csakis ez járt az idióta fejemben .

Amint ez a gondolat felötlött bennem nyelvét és száját egyből el is engedtem.
Ő csak pislogott rám, kíváncsiságot láttam kipirult gyönyörű arcán..

Mit mondjak!?
Persze csak az igazat! És, hogy fogjak hozzá?
Ránéztem a képre, hátha ihletet kapok tőle.
Viszont abban a pillanatban már életem is a képet nézte...
Láttam először csak összevont szemöldökkel méregeti , majd amikor felismerte...
Bennem még is állt az ütő abba a percbe!

-Ez... Ezt én rajzoltam, hogy került ide hozzád? Itt az idő, gondoltam, végre elmondhatom azt amit rég el kellet volna..

-Én vettem meg, mert annyira megtetszett. Régebben sűrűn jártam be Mee nénihez, az árvaházba a gyerekeknek adományt, ajándékot vittem. Beszélek már hülyeséget, ezt már mind tudja.. - Akkor láttam meg ezt a képet, amiről úgy gondoltam az én párom, vagy védelmezőm lehet.. Percekig csak álltam mindig előtte. Emlékszem egyszer Mee néni mesélt róla, hogy a fogadott fiúk Jimin rajzolta... - Félve néztem angyalkám reakcióját, mérges, haragszik rám?
- Azt is mondta , ha a sors úgy akarja egyszer találkozom vele, hitte , hogy a lelkem másik fele egyszer váratlanul besétál az életembe. Mee néni már akkor tudta, hogy mi egy pár, mi lelki társak vagyunk.

Nem tudom milyen reakcióra vártam angyalkámtól, több forgatókönyvet lejátszottam a fejemben, de ezt pont nem..

-Emlékszem rád Kookie ! Csak épp látni nem láttalak, bár idővel még az is kiderülhet, hogy találkoztunk már valahol. Lehet épp az intézetben, vagy a szupermarketben.. Egy biztos Mee néninek igaza volt.

Az már biztos! Én láttam is őt egyszer, a pub előtt... Lehet ő is látott már engem ahogy mondja...

-Tudod ezt a képet mindig gondosan őriztem, vigyáztam rá. Mégis mindig előkerült valahogy... Ha választás előtt álltam. És nem magamtól vettem most sem elő, mire feljöttem a bárból Hinata itt aludt rajta, egyből tudtam a választ mindenre.
Egyszuszra amit akartam ki is nyögtem gyorsan,vagyis majdnem mindent..
Lehet tűnt inkább magyarázkodásnak mint vallomásnak?

-Választ? Mindenre?  Értetlenül, félve kérdezte mire én felálltam mellőle és a jegyekért indultam. Most vagy soha gondoltam.

Ahogy vissza tértem vele, ő félve nézte a kezem, és a borítékot benne. Vissza ültem mellé, és egyből rátértem a lényegre. Nincs több titok, kirohanás..

- Sajnálom életem a tegnapit idiótán, gyerekesen viselkedtem. Féltékeny voltam, mérges, hogy nem beszélted meg velem. Jó végül magyarázatott adtál és én meg is értettem, akkor viszont már a kirohanásom nagyon szégyelltem. Reménykedtem benne, hogy utánam jössz, de miért is tetted volna hiszen én voltam a marha. Annyira szeretlek, félek, hogy elveszítelek.

Szemei kikerekedtek, arca kipirosodott, vallomásomtól boldog volt. De még hátra van a lényeg, remélem ezek után sem lesz rám mérges..

- Megértem drágám! Nem veszítesz el, míg élek veled leszek, nincs ember, elemi erő ami elszakítson tőled. Szeretlek!
Velem madarat lehetne fogatni, viszont amikor megakart csókolni, még nem engedtem! Nem szabad hagynom, hogy a tervemtől eltérítsen, a szájával elgyengítsen!

-Jiminshi ne legyél mérges rám kérlek!... Ezt szülinapodra szerettem volna átadni, de mivel addig két hét van már csak, és ennél a pillanatnál nincs is jobb..
Félszegen nyújtottam felé, a dossziét... Ő először csak forgatta szépséges ujjai között, talán gondolkodott mi lehet benne, vagy mert már sejtette? Amíg vártam egyre idegesebb lettem, hiszen ha egyszerű dolgom lenne, ezen az egészen már rég túlesem..
Ahogy széttépte, majd meglátta mi van benne, megfogtam a kezét és mélyen néztem a szemébe .
Nem háborogtak a szemei mérgesen.. Nem! Boldogan csillogtak csakis nekem! Így bár ideges voltam még mindig...

-Ezt még januárban vettem, amikor először kísértél el  a temetőbe. Ahogy ott álltál mellettem akkor jutott eszembe, hogy neked nem volt még lehetőséged meglátogatni a szüleidet.. Szemei még mindig csillogtak, ez jó gondoltam, és már jóval bátrabban folytattam..
- Akkor még nem tudtam mi lesz a döntésed, hogy Min Jee-t és a fiait felkeresed. Viszont én is szeretnék veled menni, el kísérni, erőt adva neked. Mindent kinyomoztam! ésnem kellett hozzá Suga segítsége... Hiszen tudtam, hogy a te születésed napja az az ő haláluknak napja..
Így vissza gondolva kurva ügyes vagyok.. Jár a váll veregetés..
Azonban ahogy angyalkám kirántotta a kezét a szorításomból, egyből lejjebb adtam arcomból.
Bambán néztem, és azt vártam, hogy feláll és itt hagy magamra engem..
De láss csodát nem ez történt.
Nem, hogy nem hagyott magamra, szerelmem hirtelen természetéhez híven nyúlt tarkóm után és hívott egy csókra.
Megkönnyebbülve sóhajtottam a szájába, ami nyögéssé változott ahogy derekam után nyúlva a kanapéhoz rántott.
Farkam egyből reagált a lerohanásra hiszen kimaradt az éjszaka.
Kanos kakukkom úgy támadt le még meglepődni sem volt időm.
Nem is finomkodott velem, esküszöm már csak az hiányzott volna, hogy ki kötözzön  engem..
Így bele gondolva, nem mintha bántam volna.. 
Eszeveszetten rángattuk le egymásról a ruhát, közben marcangoltuk egymás száját.
Jimin hamar meztelenül ült már az ölembe csípőjét körkörösen mozgatta. Közben persze farkunkat egymásnak dörgölte.
Nekem sem kellett már több, csakis őt és vele együtt a kielégülést akartam, a rózsaszín köd el borította az agyam. Ölembe fogva, gyorsan hasra fektettem a kanapéra, és mielőtt még akármi cselhez folyamodna azonnali cél volt a ánusza.
Nem behatolni akartam egyből, hiszen nem vagyok egy állat, és fájdalmat sem akartam okozni az angyalkámnak.
Végig nyaltam a gerincén egészen a formás farpofákig, majd nyelvemmel  egyből kényeztetni kezdtem rózsaszín bejáratát.
Ő kéjesen nyögött, mozgott a nyelvem játékára, a kéjes hangját hallva egyre jobban bevoltam én is indulva.
Amikor már kellően ujjaimmal is kitágítottam,  térden állva farkammal kezemben épp behatolni próbáltam... Kakukkom két lábát a combjaimra kulcsolva egyből fordított a helyzetünkön, én kerültem alulra. Mindjárt gondoltam ő nem így, ebben a pózban akarja.
Amikor már óvatosan ereszkedett rá tagomra, lovagló ülésben, szinte szikrákat szórt a szemem. Úristen!

-Szeretlek Jeon Jungkook ! És most dugj meg kérlek.

-Én is szeretlek !
Újból faltuk egymást, én két kezemmel tartottam tomporát, hiszen angyalkámat ismerve elszaladna vele a ló (ez jó...). Ezért fenekét markolva, irányítottam inkább én.
Viszont mind ez hiába, mert úgy mozgott, tekergette csípőjét, tomporát rajtam...
Egymás szájába nyögtünk, amikor az orgazmushoz galoppoltunk...

Mondhatnám, hogy a békülő sex isteni, de mi ősze sem voltunk veszve!
Ha azt mondom újjászülettem, az is sántít, de én mégis így érzem!
Egy valamit meg is tanultam, nincs több titok! Imádom őt, és nem akarom elveszíteni, mindig vele akarok élni.
Most akár a kezét is megkérhetném, de vár még egy fontos beszélgetés és egy találkozó angyalkámra, és ha akarja akkor rám..

Viszont ismerve telhetetlen természetünk, egész  éjjel egymásba feledkezve szeretkeztünk..

Másnap reggel viszont mindent tisztáztunk, amitől teljesen meg is nyugodtunk.
Jimin a temetőbe mindenképp szeretne látogatást tenni illetve a nővérével is találkozni.
Míg én már nyugodtabb vagyok, mert tudom senkiért sem hagyna el engem, addig angyalkám igencsak stresszes. Jó érthető, mert ilyen találkozókra nem igazán lehet felkészülni.
Egy biztos, amit neki is elmondtam már, én mellette vagyok, továbbá maradok is, és mindenben támogatom.
Végül is, ha bácsinak igaza lesz, és miért is ne lenne, ez még jól is elsülhet.

Egy szép nagy, és egyben boldog család leszünk!

Köszönöm szépen, hogy olvasod és a vote-ot ❤️