Az idióta Taehyung - on kívül csak Nam és én tudtuk életem bemutatkozása miért is volt olyan nagy dolog.
Mert igen is az, hogy minden sérelmet félretéve bejött hozzá.
Meghatottan néztem ahogy bemutatkozik annak a fiúnak, aki isten tudja mit tett volna vele, ha én pont akkor nem jelenek meg. Számunkra ez a sors!
Míg San-nak egyenlőre nem tudom mit jelentett.
Nam   is halvány mosollyal az arcán nézte végig a jelenetet, ahogy életem bemutatkozik, majd zokszó nélkül az öccse is így tett..
Fantasztikus a párom és én imádom!

 -Szia! Park Jimin vagyok, Jungkook szerelme.

 - San ! Mutatkozott be a fiú is..
-És már tudom, mert Namjoon beszélt róla nekem... Nagyon sajnálom ami akkor történt! Látszott, hogy tényleg sajnálja, mint az is, hogy életem kész a megbocsátásra.
Nem is beszélt már arról az éjszakáról, csak az állapota érdekelte.
Míg ők úgy beszéltek mint akik már régi cimborák engem még mindig vagy már megint hirtelen nem is tudom, szóval kurvára idegesített az a barom Tae.  Ugyanis többszöri figyelmeztetés ellenére is még mindig úgy nézte őt..
Persze ezt Nam is észre vette, és most ő volt aki szóvá tette, végre nem én voltam a féltékeny barom...
Persze akkor már, amikor mi hárman félre vonultunk. Életemet és San-t magukra hagytuk.
Volt mit beszélniük...

 -Taehyung nem zavar, hogy más párját stírölöd? Az az idióta zavartan nézett rá majd rám, úgy mint akit rajta kaptak éppen.

 -Jaa, bocsi de el gondolkodtam. Hja persze... – Méghozzá azon Kook , hogy mivel tudod ezt a srácot magad mellett tartani.

 -Életem legnagyobb hibája az volt, hogy veled kezdtem! Próbáltam türtőztetni magam, persze nehezen ment. Ha nincs ott barátom biztos leverem.

 -Gondoltam, hogy ezt mondod. San elmesélte nekem, hogy mit csináltak Jiminshi - vel tavaly a  halloween éjjelén. Erre ő úgy beszélget vele mintha semmi sem történt volna...
Az indította meg Tae-t is ami minket...

 -Ő Jimin ! Válaszolt neki Nam.–Ő már csak ilyen. Nem szeret haragudni senkire, pedig van pár ember akire lehetne...

 Miután szerelmem megbeszélt mindent San-al indultunk vissza pajtihoz . Miatta voltunk a kórházban, és e kis kitérő után már csakis vele akartunk lenni.

 -Bonbon, szerintem Tae és San bejönnek egymásnak! San egy magas, izmos  és nem is csúnya srác. És Tae azokkal a szemekkel.. Mi van !? Így megnézte azt a két nyavalyást.
Lesokkolt amit mondott ezért, a pont előttünk lévő mosdóba rántottam, ezt mindenképp tisztázni akartam.
Persze, hogy féltékeny voltam.
Angyalkám csak nevetett, hiszen már jól ismer! Behúztam a mosdóba, és egyből a falnak is nyomtam.
Ő halkan kuncogott tettemen és persze rajtam.

-És te nem vagy féltékeny bonbon!?

 -Nem... Nagyon.. Csak.. Bassza meg, most meg már dadogok is!? – Na jó! Az vagyok.
Két kezem  közvetlen az arca mellett pihent, mire ő tarkómra simított és egy szenvedélyes csókba kezdett . Esküszöm már hiányzott a közelsége, a szája. Ezért boldogan csókoltam hát vissza.
Elfelejtkezve magunkról, és persze a hirtelen bujkálás okáról is, szenvedélyesen csókolóztunk.
Már nem támaszkodtam, hanem karjaimban tartottam, és éledezni is kezdett a farkam... De most sem a hely sem az idő nem alkalmas!
Ezt ő is tudta hiszen nagyon okos ember, ezért bár lihegve, de életem engedett el.
Végül is ő kezdte, én csak beszélgetni akartam vele..
Aha persze, pont ezt vagy még többet is, terveztem.

Gondoltam míg rendeződik az állapotom, és ahogy életem dudorodó nadrágjára néztem az ő állapota is, addig beszélgessünk.

 -Miből gondolod, hogy tetszenek egymásnak? És miért figyelted meg őket annyira?

-Először is láttam, hogy néznek egymásra. Másodszor Tae-t már akkor megnéztem amikor először találkoztam vele. És nem azért mert tetszik... Hanem mert ő az én riválisom..

Rivális? Hogy lenne már az?

 -Nem az! Sohasem  szerettem, csak jókor volt jó helyen!
Ez csúnyán hangzik, de ez az igazság!

 
-Rendben! Akkor szurkoljunk, hogy együtt legyenek! Így mind a ketten megnyugodhatunk! És már csak Nam mellé kell találni valakit.
Na annak én is örülnék, ha Tae mint vetélytárs be pasizna. Namjoon viszont már nehezebb eset..
Bólintottam, majd egy kisebb csók után vissza mentünk a kórterembe, ahol már a gyermek várt minket.

A következő két nap mind a kettőnk számára maga a pokol volt. Ne gondoljatok egyből rosszra, nem Jung Hyun -al volt gond.
Vele minden rendben már vihetjük is haza. Csak mi nem nagyon lehettünk kettesben. Csakis akkor , ha véletlenül együtt mentünk a mosdóba..
De akkor is csak egy gyors ellenőrzés kinek, hogy reagál a farka a másik keze munkájára...
Egy örült csók csata öt percbe sűrítve. Ezért is sűrűn jártunk együtt WC-re. Jimin maradt éjszakára én pedig a bácsi dolgait is intéztem.
Suny vitte a bárt, én persze pajtinak ágyat, ruhát vettem.
Még szerencse, hogy van egy vendég szobánk, amiben el lesz a gyermek kényelmesen.

Korán keltem, mert ma van a nagy nap! Első és szégyen vagy sem, de nekem a legfontosabb, ma már szerelmem karjaiban alszom... És ha a vendégünk miatt mást nem is tudunk csinálni nekem már ez is elég.
És igen a második nagy dolog pajti mától velünk lesz pár napig. 
A vendégszobát szépen megcsináltuk neki, ja és azért a többes szám mert ugyan én vásároltam, rendezkedtem, életem végig navigált.
Nélküle nem is sikerült volna.

 
Ahogy a kórteremhez érek, én is úgy teszek mint ő csak állok egy darabig és befelé nézek. Egymás mellett alszik a számomra két legfontosabb ember! Annyira édesek együtt, szerelmes vagyok beléjük.
A látványba, a mosolyukba a fogalomba..
És az a fogalom nem más mint család! Egyre jobban akarom őket, és tudom, hogy Jimin is minket.
Ezért ahogy lehet örökbe fogadjuk Jung Hyun - t ! Ezt szeretné ő is, hogy mindig lássa a hőseit.
Tudom ez még sok idő, és sok kritériumnak kell megfelelnünk, de mind a ketten azon leszünk.

 
Mikor már ki gyönyörködtem magam, beosonok hozzájuk halkan. Szerelmem mellé lépek, egyből nyújtom is felé kezem..
De ő máris érzi a jelenlétem, ezért ahogy kinyílik a szeme nyúlt is értem. Az a bizonyos csók! Sohasem maradhat el!
Halkan cuppogtunk egy darabig, de pajti mocorogni kezdett, így fájó szívvel de elváltunk egymás kiéhezett szájától..

Hamar végeztünk a papírokkal, és indultunk haza, ami mind a hármunkat kellemes izgalommal töltött fel.
Mi ketten azért izgultunk, mert pár napig szülők leszünk. Míg  a gyermek azért, mert a két hőse pár napig csak az övé!
Igen! Hiszen ő is féltékeny.
Vicces nem!?

Az autóhoz sétáltunk, az arcomon egy óriási vigyor mintha oda festették volna. Kurva büszke vagyok na....!
Pajti az ölemben, na nem azért mert kényes, csak három napig feküdt, és gondoltuk neki most így kényelmes.
És az volt neki, nagyon élvezte.

-Bonbon, mi a mosoly tárgya?
Upsz lebuktam..

-Megtudod életem hamarosan....! Ugyanis én vettem valamit amire okos szerelmem nem is gondolt.
Kíváncsi leszek az arcára, és nem leszek rest a jutalmat behajtani rajta...
Nem tehetek róla, de már nagyon hiányzik a...

Ahogy az autómhoz értünk, be is jött amire számítottam.. Az az arc mindent fáradalmat meg ért!

-Jeon Jungkook ! Te még erre is gondoltál?

-Pajti ez az enyém? És pótembej van rajta!?
Na erről beszéltem az imént!
A boldog, meglepett arcuk minden fáradalmat, energiát meg ér.

Na és nem húzlak tovább titeket sem, egy gyerek ülést vettem..
Ami nem nagy dolog tudom, de számomra a gyermek biztonsága fontos, és az hogy szeretteim csillogó szemét látom...

-Szerelmem, ezért ma éjjel... Rózsaszínben láthatod a világot!
Bassza meg! Ez övön aluli volt..
Egyből szemem előtt a képe...
Mindig tudja mivel kerget engem az őrületbe.
Beültettem pajtit a hátsó ülésre, rendesen ahogy az eladó mutatta bekapcsoltam az csillogó szemű gyermeket.
Puszit nyomtam a feje búbjára, majd a kulcsokat szerelmem kezébe nyomtam. Aki értetlenül nézett..

-Olyan állapotba kerültem, lehetetlen, hogy én vezessek.. Egy kaján mosoly és egy cuppanós volt a válasz.  
Legyen már este.... Ezt kívántam.

-Mit szólnál pajti, ha megállnánk egy cukrászdánál és ennénk valami extra habos süteményt?
Kérdésemre egy ujjongás volt a válasz pajti majd kiugrott az ülésből, míg életem kérdőn nézett.

-Nyugi édes, utána néztem mindennek. Mit ehet, mivel kell vigyáznunk pár napig.

 
A nap folyamán, sikerült kivernem a  fejemből azt a rózsaszín.. képet..
Hiszen olyan sűrűre sikeredett, hogy szinte még azt is elfelejtettem fiú vagyok e lány.
Nem a pajtival vannak gondok, inkább velem. Ugyanis igyekeztem, hogy minden tökéletes legyen. A szobája, a ruhái sőt a játékok amit meglepetésnek szántam neki.
Hiába szerelmem navigálta végig a vásárlást, és rendezkedést mégis más élőben látni, hogy mennyire szereti és elégedett?

Na ezt megmutatta nekem a konyhában , amíg pajti a játékaival ismerkedett. 
Kivagyunk már egymásra éhezve..

-Annyira büszke vagyok rád bonbon! Mondta ezt úgy, hogy már bele is préselt a pultba kakukkom.. Viszont akármennyire is be volt indulva, arra figyelt ne szem előtt csinálja. –Hamarosan délutáni alvás! Akkor talán..
Megcsókolt, de nem vehemensen, tudja álló farokkal egy négy éves előtt mutatkozni igen kellemetlen.
Így a csók után újra indult mindenki a dolgára.
Én ebédet készítettem ő pedig pajti szobáját vette célba.

Tudtam a jó adag süti után, nem igazán éhes a  csapat, de muszály enni valami tartalmasabbat.
A hűtő előtt állva lestem mi is legyen az, amikor édesem odaszaladva hozzám meg is adta rá a választ.
Átnyújtotta nekem azt a bizonyos kártyát...

-Kookie ez is egy olyan, boldog pillanat. Míg én megbabonázva álltam, és az járt a lefagyott agyamban, hogy mennyire igaza van... Ő megcsókolt lágyan..
– Szeretlek

-Én is szeretlek Jiminshi ..

Csillogó szemekkel sietett vissza pajti mellé, én meg rájöttem, egy fiú van akire nem vagyok féltékeny és az nem más mint Jung Hyun !

*

Arra riadtam fel, hogy valaki a hasam alján simít végig, a tigris csíkom becézgeti, viszont ez egy kellemes riadalom .
Egyből tudtam szerelmem az, és hirtelen szégyellem is magam, amiért én barom el szundítottam..
Oldalra fordítottam a fejem, és máris szembe találtam maga vele, ő kajánul mosolygott, miközben keze már azon dolgozott hogy levegye rólam a nadrágot.
Ádámkosztümben szoktunk aludni, de amíg nálunk van a pajti jobb nem pucérkodni.
Végig néztem meztelen mellkasán majd a szemem egyből guvadva állt meg a rózsaszín alsón, amit ígéretéhez híven már fel is vett....
Na ettől a pulzusom egyből kétszáz lett. Teljesen megbabonázva néztem, és igencsak ki volt rám ő is éhezve...
Erről árulkodott ki kandikáló,csillogó rózsaszín makkja hegye...
Nagyot nyeltem, és hüvelykujjammal megcirógattam azt , mire édesem a számra tapadt.
Egyből nyelvem kereste, és szenvedélyes csatába kezdet vele.
Azonnal fordítottam helyzetünkön, szerelmem magam alá parancsolva, és míg csókolóztunk lekerült végre rólam az a fránya gatya .
Csakis egy valami maradhatott az a csepp rózsaszín tanga!

-Pajti alszik? Még jó, hogy attól még tudtam gondolkodni... Pedig már életem testét akartam ostromolni.

-Alszik! És itt a bébiőr ha keresne minket.
Ó én okos szerelmem...Bár nyugodtabb lettem, még is tudtam ma nem tudunk egész éjjel szeretkezni, bármennyire is benne lettünk volna..
Elváltam a szájától, és nyakát kezdtem csókolni, közben pedig jobb kezemmel már isteni bimbóit izgatni.
Nyögött, szuszogott mi füleimnek édes manna,és ez még jobban beindított, hogy minél hamarabb elvigyem őt a csúcsra.
Kezeim, nyelvem játékától vonaglott alattam ő is a katarzisra vár..
Szeretem amikor lerohan, és ő irányítja a szeretkezést. De én mégis jobban szeretem őt kényeztetni magamévá tenni, főleg amikor napok óta esejünk sem volt egymáshoz érni!
Most is így éreztük mind a ketten, nekem kell őt magamévá tennem!
És a szitokjait hallva minél hamarabb! Különben ő fog megdugni engem..

Ahogy oltári ágyékához értem, már nem is szaroztam tovább.
Rá nyaltam a már csillogó makkjára, meg is szívogattam, közben persze végig a szemkontaktust tartottam. Hüvelykujjamat a vékony pántba fűztem, úgy húztam le róla, mire szinte visított már életem.
Ami érthető, hiszen fordított helyzetbe, én is visítok alatta.
Pár perc előkészület, de csak azért mert a vendégünk a szomszédos szobában szendereg..
De nehogy már az legyen amit én akarok...
Szerelmem az utolsó pillanatban a helyzetünkön fordított.
Jó nálunk ez nem szokatlan , mégis meglepve röfögtem, ahogy édesem mondja, amikor is én kerültem alulra...
Arra sem volt érkezésem, hogy szóvá tegyem, mert makkom hegyét egyből isteni szájában éreztem.
Most én voltam a soron, a szitkok motyogásába...
Istenem annyira jól csinálja..!
És igen, amennyire hirtelen rohant le, olyan hirtelen is engedett el majd buja vigyorral az arcán ült rá ölemre...
Még a levegőt is visszafolytottam..  Ahogy néztem szerelmem mit tervez, gyönyörű arca ragyog, teste az izzadságtól csillog. Majd addig mozog, hogy lassan a farkam belé is csúszott.
Ez az első alkalom, hogy így ebben a pózban... Úristen ez valami...
Amint farkam tövig benne volt, szerelmem is és én is egy új hangot adtunk ki.
A színtiszta gyönyör hangját..
Így nem is kellett nekünk sok, ajkunk, testünk egybeforrva pillanatok alatt értük el a csúcsot ...

Hiába is nyújtóztam szerelmem már nem volt mellettem az ágyban. Kipattant a szemem, ugyanis rég volt már ilyen.
De mire teljesen kétségbe estem volna, meghallottam a hangját kint a konyhába.
Hát persze én álomkóros marha.. Csaptam is egyet a homlokomra. Gyorsan magamra kaptam egy alsót, és már mentem is a kis csapatomhoz. Csapat vagy inkább már család!?
Jobban szeretném, ha már az utóbbi lenne! Viszont amíg nem biztos, hogy Jung Hyun a fiunk lehet inkább nem élem magam bele.
Mert, ha mégsem jönne össze, megszakadna a szívem érte...

A konyha pultnál találtam meg őket, éppen reggeliztek és jókat nevetgéltek. Esküszöm még a lakás hangulata is más lett...

-Jó reggelt!

-Jó jeggelt pajti. Köszöntött mosolyogva a gyermek olyan édes, arca pedig tiszta csoki.

-Jó reggelt szerelmem, főztem kávét, és kész a pirítós..

Pajti buksijára életem szájára egy - egy csókot nyomtam, majd a kávéfőző felé indultam.
Pajti épp arra kérte szerelmem, hogy délután menjünk ki a parkba.

-Figyelj csak kis maki, azt még hanyagolni kell, de ahogy javul a heged elviszünk ígérem. Pajti arca komor majd hirtelen ragyogó lett, biztosan tudta, ha a hősei valamit ígérnek azt biztos be is tartják.

- Viszont sétálni azt lehet! Mind a ketten mosolyogtak ötletemet hallva. Viszont valahogy ezzel az időjárás nem igazán értett egyet. Ahogy kifejtettem ötletem, az ég egy kurva nagyot dörrent. - Viszont esőben az sem igazán jó ötlet...

-Semmi baj! Akkor itthon maradunk és nézünk valami jó filmet!

Úgy is tettünk. Egész nap mesét, és ifjúsági filmeket néztünk, közben jókat ökörködtünk.
Délután amikor elfáradt és szundított a pajti, azért volt időnk egymásra is. Persze nem szeretkeztünk csak egymáshoz bújva, élveztük egymás közelségét. Hiszen van, hogy ez is elég. Mert az a lényeg, hogy melletted legyen akivel tervezed leélni az életed.
Jimin karjaimban míg J. a kanapén szundított, néztem őket és próbáltam az agyamba égetni ezt a pillanatot.
Addig fókuszáltam a két szeretett fiúra, hogy végül én is elszundítottam.

A szundiból, kiadós alvás lett, amiből újra J. kacagása ébresztett fel.
A konyhában voltak mind a ketten, valamit főztek éppen. Pajti a kis kukta, csupa liszt az arca, és ez őt egyáltalán nem zavarta.
Ahogy meglátott az addig is ragyogó arca még jobban sziporkázott.

-Pajti! Pizzát sütünk kakukkal, mert képzeld a bájgúnár és a nyomi jön látogatóba. Kitőrt belőlünk a nevetés, de a gyermek csak nézett , biztos nem tudta mi lelt minket.
Egyáltalán, hol hallotta, hogy így hívjuk őket? Ha eddig nem esett volna le Hobi és Suga jönnek vacsorára este.

-Pajti nehogy így hívd őket amikor itt lesznek! Rendben? Bólintott és folytatta amivel addig foglalatoskodott. Még mindig nevető szerelmem mögé állva, csókot nyomtam a tarkójára. - Hol hallotta a gúnynevüket? És miért nem keltettél fel?

-Miért kellet volna? Amúgy ha nem hív a báj... Jhope akkor még mi is szunditunk.

-Milyen apropóból jönnek át? Nem zavar, csak kíváncsi vagyok.

-Jung Hyun - t szeretnék meglátogatni.

Már nem vagyok rájuk féltékeny, mert tudom, hogy egyiküknek sincs esélye, sőt egy férfinek sincs!
Vagyis remélem...
Szilveszter óta, sűrűn járunk össze és mondhatjuk hogy barátok vagyunk.

Újabb cuppanóst adtam életem nyakára, majd én is beálltam mellé kuktának.

A vacsora jó hangulatban telt, és szerencsére pajti is a rendes nevükön szólította őket.
Kapott pár játékot, és könyvet ami miatt egy kicsit letört lett. Mind a négyen értetlenül álltunk a dolog előtt, majd közre fogva kifaggattuk miért nem örül.

-Öjülök nagyon.. csak nem tudom majd magammal vinni..

- Nem is kell pajti! Itt megvárnak téged a szobádba.

-Azs.. azs én szobám? Fekete szeme újra csillogott.. - Akkoj jöhetek máskoj is?

-Hogy ne jöhetnél!? Amikor csak engedik itt a helyed velünk ! Nyakamba ugrott és vidáman sóhajtott.
Ahogy Jiminre néztem a könnye viszont patakokban folyt.
Csak mi ketten tudjuk, hogy egy családot szeretnénk vele , de őt ebbe még nem avattuk be!
Úgy gondoltuk, ha már biztos a dolog akkor szólunk róla.
Nem akartuk, hogy csalódott legyen, ha mégse jönne össze.
Elég lesz abban az esetben két csalódott férfi szívét, rendbe tenni.
De nem így gondolok, jobban mondva gondolunk rá!
Jumg Hyun a mi fiunk, nekünk szánta a sors! Ő talált ránk, akkor ott az árva házba, és ő sem engedd minket azóta. Akkor mi miért tennénk?

Pajti a miénk! És mi mindent megteszünk érte!

Köszönöm szépen, hogy olvasod és a vote-ot ❤️

Kérlek kommentelj, hogy tudjam
tetszik e.
Érdemes még foglalkoznom vele.

Köszönöm
❤️

Mamzi