Értetlenül néztem Jimin szépséges szemeit, amiben most nem vágy, hanem vihar tombolt.
Én pedig nem is értettem mit véthettem ellene...                      
Karom nyújtottam felé, de hiába mert el sem értem.
Vígaszként szóltam hozzá, azonban hangom sem volt, épp ezért ő meg sem hallott engem...  
Esküszöm láttam a vörös fonalat  ami összeköti a lelkünket...
Erről még a bácsi beszélt nekem nagyon régen, nyilván én akkor még kételkedtem....               
Komolyan kétségbe estem! Mit vétettem istenem, amiért ezt érdemlem...
Végre boldog lehetnék, és teljes életet élhetnék vele...   
Majd könnyes szemmel, zokogva néztem végig, ahogy lassan eltűnik előlem...  
Megtörten, és már  feladva a reményt hunytam le a szemem.
Annyira fájt baloldalt a mellkasom, biztos voltam benne, hogy megszakadt a szívem..                   
Azt éreztem nincs értelme, és már nincs is kiért felébrednem..

-Kook ! Fiam ébredj kérlek! Hallom ahogy Chao bácsi szólít, ébresztget amit először én nem is igazán értettem. Azonban  annyira fájt a mellkasom, hogy se erőm, se kedvem nemvolt válaszolni neki.
Hagytam magam inkább megint álomba szenderülni...
Újra egy kusza, értetlen álomba, legalább ott láthatom őt...
Mert, hogy álom volt csupán, abban reménykedtem!

-Jeon ! Miért vagy ilyen őrült, hogy lelöveted magad? Ébredj, és gyógyulj meg, szét kell rúgnom a valagadat. Hallom ahogy Sany beszél, szólít engem, sőt ez a hülye nő még fenyeget is amikor én mentettem őt meg...
Abban a pillanatban ugrott be az a bizonyos este..
Ahogy végig futottak fejemben az események, kipattantak szemeim egyszerre...

-Chao bácsi Kook felébredt!! Azt sem tudtam hogy hol vagyok, miért kiabál az a őrült nőszemély a  bácsimnak. Meresztettem szemem, forgattam a fejem már amennyire bírtam, de hogy hol vagyok fogalmam sem volt róla kábulatomban..

-Fiam végre!  Chao bácsi, aggódó, mégis megkönnyebbült arccal figyel engem. – Nem tudsz mozogni, ne is erőltesd! Mondjuk azt éreztem is, hogy valamiért nehézkes lenne a felülés. Megszakadt a szívem és azért kerültem ide....?

-Mi történt pontosan? Nem emlékszem semmire... Halkan erőtlen hangon szólaltam meg, közben a kórteremben jártattam a szememet. Azonban hiába mert sehol sem láttam a szépségem...

-Le lőtt az a szemét! Válaszolt is Sany . – Szerencsére időben jött a mentő, ha csak pár perccel jön később..          
Akkor az volt az a puffanás, és a fájdalom...Mégsem a szívem szakadt meg, vagy legalább is nem azt érzem..

- Tíz napig voltál altatásban fiam, ma reggel ébresztettek... Azt mondta a doki szépen gyógyulsz, és ha feltudsz kelni, eszel rendesen, haza is engednek.       
Tíz nap..!? Jimin biztos várta, hogy jelentkezzek... Lehet már el is felejtett!? Ha tudok, fel is keltem volna, hogy siessek hozzá lélekszakadva.
Mivel ez ebben az állapotban lehetetlen, inkább újra lehunytam a szemem...

A következő napokban sem jött be hozzám, de hogy is jött volna amikor azt sem tudja, hol vagyok vagy mi történt velem.
A bácsi mellettem van, aggódik értem..
Beszél hozzám ha ébren vagyok éppen, ami ritka mert inkább alszom, nem akarok gondolkodni..

-Sajnálom Kook, hogy csak most jöttem! Bocsáss meg kérlek! Éreztem ahogy hajamat simogatja, majd meg is puszilja. Felpattant a szemem amikor végre rájöttem, Jimin itt van végre, itt van mellettem!

Attól féltem ez is csak egy álom vagy inkább rémálom, ezért csak résnyire nyitattam ki a szemem, de semmi kétség itt van Ő a szerelmem .

 -Jimin ! Miért kérsz bocsánatot?  Lassan simítottam az arcára, ő egyből csókot lehet a markomba.. Már nem fájt semmi, és nem is akartam aludni, itt van mellettem akire vágytam..

-Amiért csak most jöttem!  Én Csak néztem rá kábán. - De most már itt maradok melletted amíg haza nem mehetsz! Most én foglak ápolni téged! Annál, hogy itt van velem, és teste melegét érzem, már csak a szavai estek jobban, amit egy apró puszival le is pecsételt.  Azonban nekem  nem volt elég,  ezért minden erőm összeszedve kaptam el tarkóját és húztam magamhoz a fejét!
Úgy tapadtam szájára mint egy szomjazó, és nem finomkodtam nyelvemmel egyből az ő nyelvét kutattam. Csókom, nyelvem játékát ő is viszonozta, más sem hallatszott csak a cuppogásunk a szobába.
Hosszú percekig vagy akár órák is tudtam volna egybeforrva csókolni, ölelni, viszont amikor már szinte kékülni kezdtem elvált tőlem..
Ugyanis féltet , és pár perccel a lerohanásom előtt tett egy ígéretet hogy ápol engem.

-Most hogy itt vagy végre sokkal jobban érzem magam! Két napja keltettek fel, és egyből az utolsó találkozásunk jutott eszembe, mert megígértem, hogy jelentkezem! De az a szemét keresztül húzta a terveim.               
Láttam rajta, mennyire ideges lehetett miattam.
Viszont ahogy elmondta, hogy a nyomitól tudja, bennem gyökeret vetett a féltékenység szörnye..
Miért keresi még mindig az én szerelmemet!? Amint kiszabadulok innen, biztos meg  keresem, ideje vele beszélnem!!!   
Csak hallgattam Jimint, és közben figyeltem imádni való húsos száját ahogy beszél hozzám, és az hogy jobban vagyok már csak a látványától is mi bizonyítja jobban, mint a merevedésem. De mivel ágyban fekszem, így csak a szám, vagyis egy csók lehet egyenlőre az ellenszerem.. Hirtelen rántottam újra magamhoz egy csókra, és nem is finomkodtam vele, hiszen volt mit bepótolni.
Az isteni a szája, az íze és valami fantasztikus ahogy számban játszik a sajátommal a nyelve.. Évek óta nem éreztem ezt, így napokig sőt a végtelenségig így maradtam volna vele. Már csak attól simán eltudtam volna élvezni, de a kis mocsok  ismét véget vetett neki..

- Valami baj van? Nem is értettem, miért vált el tőlem ennyire hirtelen..

-Nincs semmi baj Kook ! Féltelek! Ha innen haza mehetsz ígérem el sem válunk egymástól!
Azt a kurva..
Szavaiból csak annyi maradt meg, hogy haza, el sem, egymástól..
És ahogy pajkosan kacsintott.. Egyre jobban zavart, hogy hol is vagyunk, mert altájon csak nőttek a gondok.. Vagyis csak egy, de az nagyon!...

-Na akkor meg is van az okom arra, hogy minél hamarabb ki kerüljek innen! Alig várom!     
Egy olyan mosolyt eresztettem el felé, hogy esküszöm láttam ahogy szerelmem beleremeget... Velem lesz, ápolni fog engem! Ezt a fiút én többet el nem engedem!

-Én is! Zavarában, de hirtelen szégyenlős lett?? Annyira szép..

-Hozzak neked valamit? Mire van szükséged?

-Rajtad kívül? Gondoltam kicsit megjátszom magam, kicsit húztam az agyát, pedig a választ egyből tudtam... - Csakis rád Jimin ! És egy fürdésre! Bassza meg végig sem gondoltam mit is mondtam!? Nincs más vágyam csak vele lenni, de időt akarok neki adni..

A fürdés gondolatára szerelmem is igencsak izgága lett, nem mintha én nem bár én még korlátozva voltam. Alig vártuk, hogy az ápoló átkötözze sebeimet , és elmondja a továbbiakat...

Meg is jelent ápoló Mayo akinek sikerült is kiakasztani egy pillanatra izgága szépségem, jót nevettünk, bár később nagyon restelltem..
Ugyanis megtudtam min ment keresztül gyerek korában a szerelmem, és akkor is Chao bácsi volt mellette...
A kezét egy percre sem engedtem, és ahogy láttam ő sem igazán tervezte, viszont amikor Mayo ételért küldte muszály volt mégis elengednie.

– Helyes fiú a barátja Jk! Értem én a hirtelen változást, csak azt nem, hogy hol volt eddig?

-Csak ma tudta meg mi történt velem...

-Értem. Akkor biztos aggódott, hogy nem jelentkezett, maga meg azért mert nincs itt. Tudja egy krízis helyzetben gyorsabb a gyógyulás folyamata, ha az ember mellett van akit szeret. És maguk igazán szerelmesek, ez látszik..
A nő szavai nagyon jól estek, de én csak is az ajtót lestem mikor ér vissza a szépségem.
Már az ágyon ülve vártam rá,és ha nincs az ápoló aki egyfolytában duruzsolt nekem, esélyes volt, hogy kétségbe esem.
És mielőtt ez tényleg megtörténhetett volna, Jimin állt meg mellettem boldogan mosolyogva..
Igazán elkalandozhattam, ha még az ajtót sem hallottam..

 Köszönöm szépen, hogy olvasod és a vote-ot ❤️