-Park Jimin .. De szólíts csak Jimin - nek.

Ilyen nincs!! Ő lenne az angyalkám?! Csakis a száját néztem, miközben őt hallgattam, és éreztem, esküszöm éreztem szárnyalni kezdek lassan. Ittam szavait...
Bár, hogy árvaházban nőtt fel azt én már tudtam..
A boldogság sugara, és reménye abban a pillanatban költözött vissza a szívembe.
Én bolond meg azt hittem el felejtettem. Vajon el felejthetem őt valaha...?

-Nem mondom, hogy sajnálom amiért árva vagy mert biztos hallottad már sokszor eddig.. De remélem attól még jó életed volt, és van most is. Ennyit tudtam csak kinyögni?? Komolyan? Mindjárt el is ásom magam...
Tovább kezeltem a sebeit, amilyen óvatosan csak tudtam, de szívem szerint csókokkal borítottam volna testét, és úgy gyógyítom meg.
Közben pedig azt a három fafejt szidtam.. Ő hallgatott csendben.
Vajon mi járhatott a szép fejében? Tetszem neki vajon? Biztos többen is udvarolnak neki, sőt lehet párja is van.
De akkor sem akartam, hogy így ilyen hirtelen el menjen, vagy akár újra el tűnjön.. Azt akartam még maradjon.
Ő rázott fel gondolataimból!

-Sajnálom! Na ezt most mire véljem, hirtelen felkaptam a fejem!

-Mit sajnálsz? Miért kér bocsánatot tőlem? Mi történik most? Értetlenül álltam, teljesen le is fagytam..

-Csak biztosan jobb dolgod is lenne mit velem itt bajlódni.. Jobb dolgom!? Vele bajlódni? Bajlódnék én veled, meg mi egyebek, amíg élek! Persze ezt ő nem tudhatta. Zavartan pakoltam össze, mert nagyon felkavart!
Majd azt találtam ki, hogy készítek neki valamit ételt, mondjuk club szendvicset. Addig is marad még.. Zavartan, feszülten siettem a konyhába, és a legszebb szendvicset készültem megcsinálni neki, ami mellé két üveg kólát is vittem ki.

Ahogy kifelé haladtam, megláttam, ahogy pultra hajtott fejjel mereng. Szegény, biztos nem lehet egyszerű az élete, még most sem !
Hülye vagyok, hisz a bácsitól tudom, sőt ha minden igaz egyszer láttam is, néhány homofób gyökér hogy bánik vele! Ezt ezek után én már nem engedem! Ha kell még az életem árán is megvédem!
Viszont ma mi is történt igazából? Mit keresett ő ott.

Lassan közelítettem hozzá, nem szándékoztam megzavarni, vagy megijeszteni, sőt biztonságban szerettem volna tudni. Mellé érve emelte csak fel, rám a szépséges fejét és viharos szemeivel nézett . Örömmel fogadta a szendvicset és a kólát is mellé. A szendvics láttán még nyelve hegyével a száját is megnyalta, én meg igyekeztem gyorsan leülni a székre...
Az ízlése hasonló, és ennek én rettentően örültem, hát még a..... Csendben majszoltuk a szendvicset, amikor hirtelen a fejét rázta...

-Jimin valami gond van? És ez nem egy udvarias kérdés volt részemről! Komolyan aggódtam.. Viszont ahogy felém fordult el is mosolyodtam, majd automatikusan a szája felé nyúltam. Valamit a majonézről mondott, és én még válaszoltam is talán. De abban a pillanatban semmire se tudtam figyelni, csak az ujjamra amit lassan húztam végig csodaszép, telt száján. Ahogy hozzá értem, mintha villám csapott volna belém úgy remegtem. Gyönyörű szemei, az én szemem fürkészték..

Innentől már lazábban beszélgettünk. Ő elmondta magáról, hogy elhagyták a szülei, bár ezt én már tudtam! Ahogy beszélt eszembe jutott hirtelen, hogy mikor mondjam el neki, hogy én őt ismerem, mondjuk ez így erős kijelentés, de akkor is így van. Mikor beszéljek a bácsiról vele?

Jimin nem csak szép, hanem vicces is.
Én még ilyet sohasem éreztem, és mint tudjuk a szerelemben sem hittem!
De végre itt van Ő, az angyalkám..
Jól éreztem magam a társaságában annyira, hogy még azt sem vettem észre, ahogy Sany állt meg mögöttem, az ajtóban ölbetett kézzel..
Hogy ez a nő mindig tudja mikor kell jönnie...
Mérges lettem rá, és Jimint figyeltem. Ő fel állt hirtelen, majd amikor udvariasan bemutatkozott tudtam nem szadad elengednem.
Persze megint nem úgy történt ahogy én azt szerettem volna. Már csak kábán néztem a mellettem elhaladó angyalkámra.
Ő csak köszönt, és ahogy jött vagy ahogy rátaláltam hirtelen, úgy is tűnt el a szemem elől ismét..
Nagyon mérges voltam Saby-ra, egyáltalán mi a faszt keres hajnalban a bárba!?

-Kook te komolyan fantasztikus vagy! És Jimin.. Nagyon helyes, sőt szép pasi. Szerencse, hogy el mentél futni...

-Igen szerencse! De te mit keresel itt ilyenkor? Próbáltam higgadt maradni, de éreztem annak csekély az esélye. - Még a telefonszámát sem kértem el tőle!! Ettől a gondolattól fel lelkesülve, pattantam fel és indultam Jimin után..

Nem is én lennék, ha ez ilyen simán ment volna, mert amint utolértem , épp akkor szállt be a taxiba..
Az élettől nekem ez egy fricska!! Mikor végre meglelem az angyalkám, a szerelmem azonnal el is veszítem.
De most már legalább tudom, hogy néz ki, és azt is, hogy megérte rá várni..
Hiába akartam felejteni már vagy két éve, mégsem lopta be senki más magát a szívembe helyette.
Tudat alatt vártam rá !
A vízióból valóság lett végre, és csak arra kell rájönnöm, hogyan láthatom őt újra...
És, hogy én tetszem e neki, ráérek azon akkor agyalni... Valami viszont azt súgta, bejövök neki..

-Hova rohantál Jeon ?

-Semmi közöd hozzá, viszont választ nem kaptam mit keresel itt!? Mérges voltam nagyon rá... Az ő hibája, hogy elment, én barom meg annyira meglepődtem, mint akit rajta kaptak valamin..

-Bocsi, hogy megzavartalak, a kulcsaim itt maradtak..

-Persze... Miért nem Jin-el vagy? Megint félre fogja érteni!

-Mit értene félre!? Láttam nem érti, és igazság szerint nem volt kedvem magyarázkodni..

-Jin nem féltékeny, mert bízik bennem. Ez a nő ennyire nem ismeri a pasikat? Sőt a saját pasiját sem? Mondjuk ha bele gondolok tényleg nem. Mert azt sem vette észre, hogy én nem is szeretem, csak amikor dugni akartam vele akkor közeledtem..

-Szerinted miért lebzsel egész nap melletted a bárba!? Mert attól fél, hogy összejövünk újra! Odáig van érted, ezt a pasit tartsd meg! Indultam zárni, és végre az ágyamba aludni, angyalkámról álmodozni....
De ez a nő a faggatást nem akarta abbahagyni..

-Ezt te miből gondolod? Mondta neked? Loholt utánam, annyira izgatott lett.

-Lehet! És most menj haza, vagy bezárlak...

Gyors zuhanyt terveztem, de az valahogy nem jött össze, mert amint Jimin arca, fantasztikus teste jelent meg előttem a farkam meredt az égnek. És én gyorsan kezelésbe is vettem...
Az élvezet , és tisztálkodás után már az ágyamban feküdtem, a plafont bámulva merengtem.
Hogy találkozzunk, mikor fogom látni újra?? Kérdezzem meg a bácsit, vagy várjak és bízzak újra a sorsba!?
A szerelemben sem hittem, és erre itt van Ő akibe egyből bele is szerettem. Vagyis igaza volt apámnak, és a bácsinak is..
Ezért is határoztam el magam, hogy várok.
Ugyan az biztos, hogy most nem évekig, de pár napot ezek után már igazán kibírok!!

Nagyon nehezemre esett felkelni, ami érthető is mivel éjfélkor még a bárban voltam.
Zártkörű bulit tartottak, és azt nem szokásom megszakítani, főleg ha szépen fogyasztanak is.
Ráadásul utána még futni is elmentem, hátha újra találkozom az angyalkámmal, hiszen azóta sem tudtam a fejemből kiverni.
Viszont annak az esélye, hogy újra valaki a sikátorba üldözze nagyon minimális. Vajon jobban van már ? Biztosan hiszen eltelt két hét. Ha nem jön vissza az a nő...
Legalább számot cserélhettünk volna.

Nehezen de rávettem magam a kelésre, mert a mai nap is hosszú lesz.

A bárban azóta az éjszaka óta szívesebben ülök a pultnál, ott ahol vele ültem. Hiszen rég nevettem már olyan felszabadultan mint akkor éjjel. Lenyűgözött Jimin és azt, hogy árva át tudtam érezni, hiszen én is az vagyok, csak én ismertem a szüleimet, míg ő sajnos nem. Mégsem adta fel, nem lett belőle bűnöző vagy utca gyerek. Amit szerintem Mee néni és a bácsi gondoskodásának is köszönetet. Szemeim előtt van szálkás mégis izmos háta, széles válla szépséges szeme.
De az is lehet nincs is esélyem nála, hiszen bárkit megkaphatna..
Nem egy ex bokszolóval fog foglalkozni, gondoltam így két hét után hiszen újra akartam látni, beszélni vele.
Kezdtem újra kétségbe esni..
Viszont ha ő is így gondolja, vagy így érez, már el jött volna...

Merengésemből telefonom rázott fel, ami őszintén szólva jókor jött, mert megint kezdtem magamba zuhanni.
-Szervusz fiam, összekészítettem a rendelésed, ha gondolod máris jöhetsz érte..

-Rendben délután megyek, legalább beszélgetünk is, és megpróbálom úgy intézni, hogy együtt is tudjunk vacsorázni..

-Értem fiam. Várlak.. Mióta megkértem, hogy ne beszéljen többet Jimin-ről nekem, ő tartotta is magát hozzá. Most viszont én akarok kérdezni róla, fog vajon a kérdéseimre válaszolni ...

Késő délután mentem csak el Chao bácsi boltjába akkor már nincs nagy forgalom, és így tudunk pár szót is váltani. De eszem ágában sem volt egyből letámadni..

-Kook fiam! Örülök, hogy látlak. Nagyon ritkán jársz erre.

- Sok dolgom van a bárban bácsi, de azért két hetente itt vagyok. Hazudtam.. Én szemét, hálátlan..
Mit mondhattam volna? Hogy újra képben van a másik fia, és halálosan bele vagyok zúgva!?

A bácsi épp dobozokat pakolgatott, így segítettem neki, addig is beszélgetünk, nekem meg nem nagy dolog. Bácsinak pedig jólesik ha beszélhet valakivel, bár az üzletbe vannak állandó vásárlók akikkel mindig fecseg, de az mégsem ugyan az..

Már behordtam a dobozokat a kis raktárba, és vissza felé tartottam éppen amikor is egy ismerős hangra lettem figyelmes.
Nem is tudtam hova tenni hirtelen, csak azt, hogy ismerem.
Szaporán indultam a hang irányába, amikor is megláttam őt, teljes élet nagyságban. Szép volt most is, ahogy a bácsival fecsegett, sötétszőke haja, az utóbbihoz képest most tiszta , rendezett. Dögös fekete nadrágban volt, ami feszült formás, combjára, fenekére, és az ismerős dzsekiben kurva sexi volt, zsibogni is kezdett mindenem, egyből be is indított.

Akkor ott biztos lettem abban amiben addig nem is hittem, amivel kapcsolatban mindig szkeptikusan vélekedtem. Az a szerelem első látásra, ami most megtörtént velem. Ugyanis két héttel ezelőttig, ez víziót kergettem. Most már valóságos, és itt van Ő...

Épp feléjük indultam volna, amikor egy álarcos alak lépett oda. Le sem esett hirtelen, hogy bajban lehetnek mégis gyorsabbra vettem lépteimet, de mégsem elég gyorsra, mert Jimint leütötte mielőtt oda értem volna, és Ő mint egy kártyavár rogyott a padlóra.

Én marha mérgemben az álarcost lecsaptam. Mondjuk nem bizonyult erősnek, mert pár pillanat múlva lábra állt és el is szelelt.

-Chao bácsi hívja a rendőrséget! A bácsi csak állt, és láttam rajta, komolyan feszengett.. És, hogy ez a rablás, vagy miattunk volt nem volt időm meg kérdezni, siettem Jimint biztonságba tudni.

Karomba kaptam angyalkámat , és indultam is az irodába ölemben vele. Nem gondolkodtam, annyit tudtam, hogy nem eshet újra baja.

Lassan fektettem le az asztalra, ügyelve rá nagyon, nehogy más baj is érje.
Fölé hajoltam, hiszen szemeim levenni róla, ha akartam volna sem tudom, annyira aggódtam..
Ájultan is szép! Nem is gyönyörű!
És én tudtam végem, ez tényleg szerelem...
Nem tudom meddig lehetett ájult, de arra eszméltem hirtelen, hogy viharfelhő szemei vágyakozva fürkésznek engem . Időm sem volt állapota felől érdeklődni, mert egy fürge mozdulattal kapott el nyakamnál fogva és rántott magához. Döbbenetemben én reagálni és védekezni sem tudtam, persze nem is akartam hiszen nem volt ellenemre. Sőt évek óta vártam már erre, nem csókolóztam tíz éve!
Először csak ajkamat ízlelgette, játszadozott velem és én boldogan vettem részt benne, majd amikor hirtelen tőrt utat nyelvével a számba abban is partner voltam, én is boldogan csókoltam. Nyelvünk fürgén járta be a másik száját, szinte már követelőzően várta jussát!
Istenien csókol és ezt az ágyékom körüli mocorgás is bizonyítja. Szorosan ölelt magához, én nem is ellenkeztem, mert kurvára kívántam őt. Olyan érzéseket keltve életre bennem amit eddig még sohasem éreztem.
Tinédzser koromban csókoltam már férfit (igaz csak egyet), és jó pár lányt, de ennyire eddig egyszer sem élveztem.

Lassan szakítottuk meg a csókot, szépséges szeme a vágytól, szája a nyáltól csillogott. Mielőtt bármit is szólhattam volna, vagy akár ő, Chao bácsi lökött oldalba mellőle elsodorva.
Aggódott a fiáért és ez érthető.

Beszélgettek , Chao bácsi engem fényezett, hiába mondtam, hogy szóra sem érdemes. Azt is kifecsegte, hogy bokszoló voltam.
Bassza meg én akartam elmondani neki, de mégis ahogy nézem őt szépsége mosolyt csal az arcomra, a fellegekben jártam, így nem is aggódtam.. Hiszen egyszer meg kell tudnia, én vagyok a bácsi másik fogadott fia..

Amikor a sértődöttet játssza meg tudnám zabálni, viszont úgy évelődött velem, hogy azt nem tudtam szó nélkül hagyni.

- Ez nekem is gyanús ! Akármikor történik valami "Te" ott vagy, mondjuk az utóbbit nem mintha bánnám..

- Én sem bánom Jimin , legalább lesz aki kezeli a sebeidet!
Kijelentésemre zavartan méregetett, addig amíg furcsán izgágán ficánkolni kezdett. Ő is azt érezhette amit én a csókunk óta, furcsán szorít ágyék tájon a tréning gatya..

Szó szót követett, és az a jó kedv ami addig a hatalma alá kerített pillanatok alatt semmivé is lett. Ugyanis belépett a kis irodába ami eddig is szűkös volt három embernek, Nam haverja Suga . Ugyanis ő volt a nyomozó aki Jimint kikérdezte...

Mikor meglátta a magasabb feketehajú férfit, láttam rajta, hogy tetszik neki, mert igencsak kábán figyeli, méregeti.
Kurva szarul esett a dolog, hiszen pár perce még velem csókolózott.
És az nem csak egy szimpla csók volt...
Azon gondolkodtam, hogy inkább el is megyek, nem akarom ezt végig nézni, hisz ahogy láttam Sugának is tetszett Jimin. Még szép, hiszen minden pasi, vagy nő álma egy ilyen férfi...
De nem hagyhatom magam, mert ő enyém!
A kihallgatás vagy mi a francnak is hívjam, untatott ezért ismét a mielőbbi távozásomon agyaltam. Valami miatt mégis maradtam, amit nagyon is jól tettem, ugyanis kiderült feleslegesen aggódtam.
Suga bár próbált flörtölni vele, angyalom nem volt vevő erre, kérte hívja csak Yoongi-nak , de ez neki nem tetszett. Magamban mulattam, milyen pimasz, majd az utolsó szavaira kaptam fel a fejem.

-Majd azt sem tudom mennyi ideig voltam ájult, Kook arcára illatára tértem magamhoz. Amikor ezt  kimondta lehajtotta fejét, mert zavarba jött, gondolom vissza gondolt arra az isteni csókra. Lassan kezdett arca hasonlítani a pipacsra. Istenem úgy is nagyon szép.

Még mindig szemeim legeltettem rajta, amikor már elköszönni készült, az asztalról lemászva. Hirtelen szédült meg egyenesen a nyomi karjaiba.
Én hiába mozdultam, indultam segítségére késő volt, már a nyomozó karolgatta.
Tudom ingerlékeny vagyok és néha goromba is, de tíz percen belül ilyen sűrűn kiakadni még nekem is rekord.
Miért ölelgeti őt? És még haza is akarja vinni!? Ki ez? Mit képzel?
De a nyomi hirtelen tett kijelentése után újra nálam volt a staféta. Komolyan mintha valami verseny lenne Jimin kegyeiért. És ha így van nekem kell nyernem, mert Ő az enyém, vagyis enyém kell legyen!

- Jeon ! Magát majd a kollégám kihallgatja , vagy jöjjön.. Nekem sem kellet több és két lépéssel már szépségem vállát karoltam át, Suga mellől elhúzva, és már megkönnyebbülten vigyorogva.

-Rendben megyek magukkal, én is biztonságban akarom tudni Jimint ! Na a nyomozó lefagyott, de az angyalom mosolygott, ami nekem akkor több is mint elég volt...

Köszönöm szépen, hogy olvasod és a vote-ot ❤️