Üdvözöllek téged, ki e művem olvasását tervezed.
Örülök neked, remélem tetszeni  fog.
Ez a Keserédes. történetem folytatása, Jungkook szemszöge. A történet magában is élvezhető, érthető.
Mégis, van pár dolog ami az első részben kimaradt, itt magyarázatot kap.
Nem szaporitom a szót.
Jó szórakozást kívánok ❤️

Mamzi

Egy éles rikácsolásra ébredtem, vagy tudja tököm álmodtam e még..

-Kookie ébresztő! Elkésel! Jungkook  ébresztő!

Bassza meg nem álom, anyám az, próbál ébreszteni.

-Kookie ha nem kelsz elkésel!

Az órára néztem, és igaza volt anyának egyből rá is jöttem. Szerencse, hogy rendmániás vagyok, és minden este ki készítem a másnap felvenni kívánt pár rongyot.

-Mit kérsz reggelire kisfiam? JungHyun palacsintát kér, az neked is jó lesz? A táborban nem tudom mit adtak enni, de elég fáradtnak és soványnak látlak.

- Persze, hogy fáradt vagyok hiszen egy edző tábor nem séta galopp! Dörmögtem az orrom alatt vissza. Bár hirtelen eszembe jutott nem kéne flegmáznom, hiszen az egész családot be kell avatnom mit is műveltem a táborba. Mi a drága kisfiúk titka. Fasza el is ment az étvágyam, ahogy a táborban történeteket fejemben végig pásztáztam.
– Nem is vagyok éhes anya, biztos a gyomrom össze van szűkülve . Hazudtam hát, hogy minél hamarabb szabaduljak.

-Akkor viszont vigyél szendvicset! Este apád is itthon lesz már, és szeretne téged is látni a vacsoránál!

-Itthon leszek, amúgy is beszélnem kell veletek.

-Abba hagyod az edzést Kookie!? Kérdezte kotnyeles öcsém, aki szeret mindig fontoskodni.

-Nem öcskös , másról van szó, és te meg tanulj vagy nem leszel él tanuló! Összeborzoltam, gesztenye színű haját, mire ő csak morgott valamit, és segítségül hívta anyát.

– Anya Jungkook megint piszkál!

-Hol vagyunk óvodába!?

JungHyun , morgott anya ezen persze jót is mulatott, én indultam a suliba, úgy hagytam ott őket.

Utolsó évem utána, ösztöndíjjal megyek főiskolára, amihez semmi kedvem, de elvárja a szövetség, hogy tanuljunk az edzések mellet. Én meg engedelmeskedem, hamár szerződtettek. Ki kell bírom, hiszen hogy ismert bokszoló legyek az az álmom. És azért még a titkom is magamban tartom, meghunyászkodom!

Gyorsan eltelt a nap, amiben biztos vagyok, hogy azért mert egyáltalán nem vártam a nap végét. A vacsorát szüleimmel, és a nagy beszélgetést. Rendesek a szüleim, és tudom nem fognak kidobni. Mégis féltem attól, hogyan fognak reagálni.

-Kook a kis Kookie szeretne valamit nekünk elmondani. Hozta is fel anyám a témát terítés közben. Basszus most lett úrrá rajtam igazán a félelem.

- Mondjad kisfiam! Valami baj van? Érdeklődött apám.          
Mindig figyeltek minden szavamra, és bár nem vetett fel minket a pénz nem volt olyan amit ha kértünk meg ne kaptunk volna.
Szüleim árvák voltak, és az otthonban szerettek egymásba, ott fogadták meg, ha gyerekeik lesznek semmiben sem szenvednek majd hiányt.
Szeretetben főleg! Jó szülők, nincs és nem is volt soha vita, mi próbálunk jó gyerekek lenni és velük is mindig jóban lenni.
Erre én jövök és előállok ezzel, de muszály tudniuk róla.

-Vacsora után szeretném elmondani, félek nem lesz étvágyatok utána. Komolyan beszéltem, és legalább magamnak még egy kis időt is nyertem.

-Rendben fiam! Akkor együnk. A vacsora a szokásos fecsegéssel telt, mivel mindenki beszámolt a napi dolgairól. Én hallgattam csak őket, és turkáltam az ételt.

-Jk nem tetszel te nekem, két napja vagy itthon és azóta alig eszel! Fel fogom hívni Namjoon-t és rákérdezek mit csináltak a táborban veletek!

-Anya nem kell hívni, csak a suliban chipset ettem, amit ugye a táborban nem lehetett.  Szerintem az el is telített. Hazudtam valamit gyorsan, ne kelljen az edzővel is beszélnem holnap, nem akartam magyarázkodni neki is.

-Rendben fiam hiszek neked. Simított kezemre anyám. – Csak nem szerelmes vagy? Máris kombinált, fasza ki is köptem a vizet szavaira.

-Dehogy is! Ne kombinálj anya! Én szerelmes? Ugyan kibe? Nem született még meg az az ember akire én komolyabban gondoltam volna. És részemről lezártnak is tűnt a téma.

Vacsora után próbáltam még az időt húzni, de hiába mert anyám rutinos háziasszony révén pillanatok alatt rakott rendet a konyhába. A nappaliba ültek mind hárman a szófán, és engem figyeltek mi az a fontos dolog amit el akarok nekik mondani.

-Anya – apa... Nem jöttek szavak a számra. – A táborban történt valami! Láttam szüleim ahogy felültek hirtelen ezért tudtam mi hamarabb túl kell rajta esnem. – Semmi bántalmazás, nem csináltam fel senkit tehát unokátok sem lesz! Sőt tőlem biztosan nem! Az viszont igaz, hogy valakivel a táborba megismerkedtem, csak éppen... Ő egy fiú. Én meleg vagyok! Mondtam is ki egy szuszra, ami kurva jól esett, és éreztem  hogy meg is könnyebbültem.

Szüleim néztek rám csendben, egyedül öcsém volt aki megszólalt hirtelen.

-Ha meleg vagy mit csináltál azzal a sok csajjal a szobádba, a szertárba a parkba? Meg sem fektetted őket? Az egész csak álca volt? A kis kotnyeles.. Csak a légyottok helyszíneit sorolta..

-De megfektettem őket, és lehet azért is annyit mert éreztem mindig, hogy valami hiányzik. Mert egyikkel sem volt az igazi. Vakartam tarkómra, mert szégyelltem magam, hiszen előttük a kalandjaimat sohasem titkoltam.

- A szövetséggel mi lesz Kookie ? Ha elmondod nekik annyi a karrierednek ! Kérdezte meg apám  ésszerűen .                                  
Én a szemeiket fürkésztem mit fedezek fel benne, de se undor , se gyűlölet nyomát nem láttam.
Egyedül a döbbenetet.

-Nem mondom el nekik, és nem szándékozom fiúval randizni sem, addig amíg meg nem találom az igazit. Azt a fiút akit ha meglátom gyorsabban ver majd a szívem, kimarad a légzésem. Bizseregni fog kezem lábam a vágytól, hogy megérinthessem, és már a gondolatára is izzadni fog a tenyerem. Ilyen fiú nem létezik, ahogy a szerelem sem... Tehát addig elnyomom magamban az érzéseim. Nem fogok fűvel fával szexelni, csakis lányokkal fogok mutatkozni. Ez az én titkom marad míg élek, nem foglak lejáratni titeket!

-Kookie ! Szólt halkan hozzám apám! Nagyon érett fiú vagy, és köszönöm amiért őszinte voltál velünk! Hiába is kiabálnék, veszekednék veled ez a te döntésed, és hogy ki tetszik neked azt irányítani nem lehet. A szerelem igen is létezik és egyszer amikor nem számítasz rá rád is talál! Nem mondom, hogy nem leptél meg, de attól még az én fiam vagy és ugyan úgy szeretlek, sőt anyád helyett is mondom szeretünk téged. Ahhoz amit eldöntöttél, kitartásra és türelemre lesz szükséged. Ez az elhivatottság csodálatos benned. Ránk számíthatsz mint eddig is mindenben támogatunk továbbra is.
És ha egyszer mégis megtalálod a szerelmet, mutasd be nekünk is őt arra kérlek!

Apám szavait hallgatva, gombóc nőtt a torkomba, és hiába is ciki egy tizennyolc éves fiúnak sírni abban a pillanatban nem tudtam vele foglalkozni. Könnyeim megállíthatatlanul potyogtak arcomon végig, igazán szerencsésnek tartottam magam, hogy ők a szüleim.

-Szeretlek titeket! És ígérem ha egyszer rám talál a szerelem, bemutatom nektek okvetlen! Hozzájuk botorkáltam még mindig zokogva, úgy ölelt át engem családom..

Mindig is tudtam, hogy fantasztikus családom van így  eltökélten, és megkönnyebbülve készültem folytatni az életem.

Két hete vallottam másságamról a családnak, így mintha újjászülettem volna. Ők teljes mértékben mellettem álltak  bár láttam rajtuk , hogy aggódnak. Ma egy különleges meccsre megyek Namjoon a segédedzőm kísér el. Egy éjszaka két nap az egész, de szüleim úgy köszöntek el mintha hosszabb időre mennék.

A tábor óta nem is gondoltam arra a srácra Taehyung - ra , akivel ott jöttem össze, mert nem voltam szerelmes bele. Helyes fiú, de nekem mégsem dobogtatta meg a szívem, nem az esetem.
Egyedül csak a farkam volt az ami reagált minden közeledésére.
Kellemes, új volt, de csakis annyi. Remélem többet nem fogok vele találkozni.

-Jk ne izgulj biztos nyerni fogsz! Rázott fel az edző gondolataimból. – Nemsoká megérkezünk a szálásra, a helytől nincs messze a edző terem, és a stadion.

-Rendben Nam, én nem izgulok. És ez igaz is volt, mert minden alkalommal amikor a ringbe léptem, inkább lett úrrá rajtam a sport iránti szenvedély, a nyerni, bizonyítani akarás mint a  szorongás.

- Ismerlek már, tudom milyen elszánt vagy, és ettől is vagy annyira jó bokszoló. Rendezett, kitartó és rideg mint a kő. Nem is értem hogy fordulhat meg alattad annyi nő! Kacagva beszélt, persze mosolyogtam én is csak éppen én kínból, ha tudná mennyire nehéz nekem azokat a csajokat magam alá tepernem, persze nem is sokkal voltam fekvő helyzetben..

Már a bőrt ütöttem az edző terembe,és alig vártam, hogy végre beléphessek a ringbe. Azt akartam hogy mindenki legyen rám büszke. A családom, az edző, és persze a szövetség is, ha már esélyt adtak nekem muszály jól teljesítenem.

Nyolckor kezdődött a mérkőzés, és én az öltözőben vártam soromra.
Nembírtam megállni, hogy fél szemmel ne a fiúkat stíröljem.
Kíváncsi voltam magamra, hogy kivált e érzéseket belőlem egy izmos, sportos pasi látványa .
De nem! Semmi!
Vajon egyszer beindítja a fantáziám, és valahol vár rám az a férfi?

A mérkőzés fantasztikus volt, mert kiütéssel nyertem, és az kurva sok adrenalinnal töltötte fel a testem. Boldog voltam, és az edzőt kerestem, és furcsa is volt, hogy nem volt még ott mellettem.
Így elindultam az öltöző felé, hogy minél hamarabb zuhanyozzak és tiszta ruhába bújjak, utána pedig irány a bár ideje , hogy lazuljak.

Sporttárskámmal vállamon indultam a folyosóra amikor Nam állt meg előttem, sápadtan valamitől lesújtva.
Telefonját szorongatta, és nézett rám még mindig mondandóján gondolkodva.

-Nyertem Nam Joon ! Mosolyogtam rá, lehet nem is látta a meccset és emiatt ilyen réveteg. – Nem haragszom, hogy el tűntél nyugi, viszont most irány a bár kezdődhet a buli.

-Jungkook! Kaptam egy hívást, az otthoni rendőrség hívott... A szüleid autója karambolózott...                  
Ez csak egy rossz vicc! Álltam és hallgattam őt némán,  a tudattomig el sem jutott miről is beszél.. Nam Joon egy határozott ember, ilyennel nem szokott viccelni, és a test beszéde is azt sugallta komolyan gondolta.

-Jól vannak anyáék? JungHyun ? Az ájulás határán voltam, mégis tudni akartam mi van a családommal.       
– Ugye nem!?

-Sajnálom Kook ! Mind a hárman meghaltak....

Köszönöm szépen, hogy olvasod és a vote-ot ❤️