[Elnézést a várakozásért. :) Remélem tetszeni fog az új rész!]

-Szóval valóban bérgyilkos voltál. Mindvégig.

Ahogy Zhongli tekintete találkozik az enyémmel, rögtön megszakítom a szemkontaktust. A régies, sötét faasztalnál ülve, mely a férfi házában található egyáltalán nem vagyok képes a történtek után a szemébe nézni. Esetlenül bólintok. 

-Így van. De sosem akartam az lenni...-Az asztal alatt ökölbe szorítom a kezemet. Összepréselem ajkaimat, végül esetlenül kieresztem, a bent tartott levegőmet- De ettől függetlenül, tudom, hogy a kilétem, és a terv, melyet elmondtam, büntetést von maga után.

-Valóban -Kezdi- Annak következménye, hogy miként tértél ide, s hogy mi volt a feladatod, mindvégig veszélyt jelentett Liyue-re. Viszont megváltoztál -Meglepetten pislogok, majd felemelem fejemet. Rex Lapis halványan elmosolyodik -Nem tarthattam titokban a kilétedet, de Ningguang hallgatott rám. Az én felelősségem vagy, ameddig itt tartózkodsz. Nem fognak üldözni, sem halálra ítélni.

-T-Tényleg...? Ezt...Maga csinálta?

Csak bólint, én pedig megkönnyebbülten elmosolyodok. 

-Köszönöm, Mester...-A beszélgetésünket egy hangos kiáltás zavarja meg. Felvonom egyik szemöldökömet, és mindketten felállunk az asztaltól, hogy kimenjünk az előszobába, ahonnan teljesen rálátni a konyhára, s az ott tartózkodó emberekre. Kyle és Flavián mérgesen tekintenek egymásra, utóbbi erősen markolja kezével a tenyerét.

-Mondtam, hogy melegítsd fel az olajat, idióta?!- Morogja fennhangon -Most miattad megégettem magamat!

-Mindenképpen meg kellett volna, sügérfej! -Vág vissza a másik. A szemem sarkából látom, ahogy Zhongli megrázza a fejét, majd visszamegy a szobájába. Azonban én mosolyogva figyelem, ahogy a két személy, a rég nem látott családom tagjai vitatkoznak azon, hogy az új sebesülés mégis kinek a hibája volt. 

Két hét telt el, amióta megütköztem Baal-al. Zhongli azt kérte, hogy először teljesen pihenjem ki magamat, s azután pedig mindent átbeszélünk, elejétől a végéig. Mindent elmondtunk a másiknak, és érzem, hogy az újonnan kialakult bizalmunk a másik felé sokkalta erősebb, mint amilyen eddig volt. Zhongli lakhelye elég tágas, így egy ideig mindenki itt fészkelte be magát, bár Xiao nemigen volt oda az ötletért. Legbelül még mindig nem szokott hozzá, a túlságosan sok emberhez. 

-Van valaki rumotok? -Jelen meg egy pillanat erejéig Beidou, majd szinte el is tűnik mellettem, ahogy a konyhába érve, ignorálva a két fiút elkezdi kinyitogatni a szekrényeket. 

-Kétlem, hogy Zhongli-mester tárolna ilyeneket...-Képzeletben szinte megjelenik fejem mellett az a bizonyos "vízjel", miközben válaszolok a kalóz kérdésére. 

-Ráadásul ma már ittál kettőt -Hallom meg Kazuha kissé irritált hangját. 

-És azzal mi a baj?

-Hogy még csak tíz óra van. Reggel -Vág vissza a fehéres-vörös hajú, én pedig nem tudom nem elnevetni magamat. 

-[Név], mondd meg ennek a harcsának hogy legközelebb szóljon, hogyha megmelegítette az olajat! Most nézd meg, az én csodaszép bőröm..-Biggyeszti le kisfiúsan ajkait Flavián, miközben felém mutatja a kicsit vörös tenyerét. Kyle megforgatja a szemeit.

-Ha főzni akarsz, fel kell készülnöd a legrosszabbra!

-Fiúk...-Szólalnék meg, de mivel újból heves vitatkozásba kezdtek, úgy döntöttem, inkább magam nézem meg, hogy mit akartak alkotni, ahelyett, hogy őket szakítanám félbe. Mikor odaértem, két tojás fel volt ütve, egy pedig már az olajon sercegett, elég furcsa színeivel. Megköszörültem a torkomat, mire -legalább egyvalaki- odafordult hozzám.

-Hát, ha rájuk hagyjuk a kaját, akkor nem eszünk egyhamar...

-Szerinted mit akartak csinálni? 

-Mi áll szénfekete tojásból szerinted? -Kérdez vissza a szemkötős, majd -meg sem várva válaszomat- legurított pár csepp rumot, és leült az asztalhoz. A fejéhez kapott -Ah...Nem bírom...OI!-Kiáltott egyet, mire a két fiú egyből abbahagyta veszekedését- Ahelyett hogy ilyen jelentéktelen dolgokon veszekednétek, inkább kezdjétek újra az ebédet, vagy bánom is én, mit akartatok ott csinálni!

-Köszönöm...-Sóhajtom mosolyogva, ami persze egyből eltűnik arcomról, mikor Kyle és Flavián előttem terem, kiskutya szemekkel- Most mit akartok? 

-Légyszíves főzz nekünk. 

-Mi -ahogy te is észrevehetted- nem tudunk.

-Biztos, hogy nem fog még semmilyen munkát csinálni -Hallom meg azt a hangot, amelytől egész testemben megremegek. Mosolyom visszatér arcomra, ahogy Xiaora pillantok, aki pedig szigorú tekintettel méregeti a két fiút- Csináljátok meg magatoknak az ennivalótokat, és ne merjétek még egyszer ilyesmivel zaklatni őt. 

Miközben ezt mondta, egyre közelebb ért hozzájuk, és ahogy tekintetével szinte lelkükbe hatolt, a fiúk kínosan vigyorogva egyre hátrébb lépkedtek. Mondandója végén pedig szinte azonnal bólintottak. 

-I-Igen.

-Ez csak természetes...

-Xiao, már semmi bajom.

-Tch. Gyere. Valamit meg akarok beszélni veled- Motyogja alig hallhatóan, amint pedig kiérünk a konyhából, megragadja a kezemet. Háttérzajként Kyle és Flavián újbóli veszekedése szolgál, így mindketten tudjuk, hogy már szinte el is felejtkeztek rólunk. Ahogy a lépcsőkön felmegyünk, és a fiú kiválasztott szobájába érünk, az eddigi "morcos" tekintete teljesen megváltozik.

-Mi az, Yaksha? -Kérdezem halkan- Még reggel van?- Egyik kezemmel mosolyogva megcirógatom haját, mire kissé elpirulva, beletemeti arcát tenyerembe. 

-...Nincs tiszteleted a saját fajtánkra -Morogja.

-Tudom, hogy te is szoktál aludni, és fáradt lenni -Közelebb hajolok hozzá, és egy óvatos puszit nyomok az arcára. Mikor azonban vissza akarnék húzódni, Xiao a tarkómhoz vezeti ujjait, majd újból magához húz, és ajkaimat sajátjára nyomja. A szívem a torkomban dobog, és hirtelen túlságosan is meleg lesz a szobában, ám mielőtt teljesen átadhatnám magamat a pillanatnak, már véget is ér a csókunk.

-Elmentél mellőlem, ezt pedig kihagytad -Morogja "morcosan", mire nem tudom nem elnevetni magamat. Ebben a fiúban annyi szeretet van, hogy szinte nem is tudok vele mit kezdeni. Csak éppen nem mutatja meg ezt mindenkinek, és ettől szerintem csak még édesebb lesz.

-Bocsánat. De nem akartalak felébreszteni -Kissé lejjebb eresztem ajkaimat, mosolyomból- Végre nem voltak rémálmaid.

-Jól tudod, hogy azóta egyre ritkábbak, hogy itt vagy -Válaszolja felvont szemöldökkel, mire bólintok.

-Tudom. És jó, hogy végre kicsit ki tudod magad aludni. 

-Ahogy te is.

Hirtelen megszorítom a felsőjét. Azonnal érzékeli hangulat változásomat, és közelebb hajtja fejét hozzám. Szinte érzem homlokomnál, lélegzetvételeit. Gombóccal a torkomban nyelek egyet, mielőtt halkan neki ne kezdenék, beszédemnek.

-Xiao...Én...Komolyan sajnálom. Sajnálom, hogy nem mondtam igazat, hogy átvertelek...Nem akartam...Hidd el...

-Ezt már megbeszéltük. Ne legyen már bűntudatod, egy olyan dolog miatt, amelyet nem irányíthattál, és nem befolyásolhattál- Válaszolja szinte rögtön -Szeretsz? 

-Huh? -Lepődök meg, de nem hezitálok a válaszadással- Pe-persze, hogy szeretlek. 

Ajkait újból enyémnek nyomja, azonban ez a mostani csók most sokkal gyengébb, ahogy ajkait mozgatja sajátomon, megremegnek térdeim. Végezetül homlokát enyémnek dönti, miközben egyik kezünket összeilleszti, ujjainkat pedig összekulcsolja. Zavaromban nem merek tekintetébe pillantani, de szemem sarkából látom, hogy ő csak engem figyel.

-Akkor csak ez számít -Motyogja -Én is szeretlek.

Ahogy egymás karjai között voltunk, biztonságosabban már nem is érezhettem volna magamat. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer az életemben lehetek még ennyire boldog, mint amennyire ebben a pillanatban voltam. S ahogy lentről felszűrődött a Beidou nevetése, Kyle és Flavián irritált hangja, s Kazuha néha-néhai közbeszólása, amit végezetül Zhongli tört meg, azzal az indokkal, hogy "Ilyen zajban nem lehet hallani a saját gondolatát sem", úgy éreztem, végre, oly' sok évnyi várakozás után, hazaértem.

Sosem fogom hagyni, hogy az új családomat bármi szétszakítsa...