Olivia:

Egész este, mindenki Elijah előadása miatt tért be a vendéglőbe. Az összes vendég megvolt elégedve a kiszolgálással, és a plussz szolgáltatással amiért valószínűleg Elijah jó kis summát fog kapni Liamtől. Persze a munka mellett a fél fülemmel a zongora hangjára figyeltem, ezzel is legalább nem Arnold nyafogását hallgattam, aki azért panaszkodott, mert meghosszabbították a nyitvatartást.

-Szerinted ennek most mi értelme van Oli?-szólított a becenevemen a vörös hajú barátom, miközben a tálcára raktam a rendelést. Őszintén megmondva kicsit éhes is lettem a sok jó illattól, de nem valószínű, hogy mostanában lesz pihenő időnk bekapni pár falatot.

-Arnold, ez szimpla üzlet.-ráztam értetlenkedve a fejemet, majd megindultam a konyha ajtaja felé, hogy az éhes vendégek megkapják az ételüket. Utamat Arnold állta el, aki mindenképp most akarta megbeszélni velem a bugyuta gondolat menetét.

-De most komolyan!-szólított fel, miközben éreztem a szakácsok tekintetét rajtunk, de főleg a fiún aki ,,enyhén" kiakadt.

-Várják a vendégek a vacsorájukat! Légyszíves!-lassan már könyörögtem neki, hogy tovább mehessek. Ám még a ,,barátomnak" nevezhető taggal szemben sem mertem felemelni a hangomat.

-Ide jön ez a fickó, kitalál valamit, hogy ő mindenképp zongorázni akar, erre Liam mit csinál? Vesz egy zongorát neki, meghosszabbítja a munkaidőt és hat órától másik terítést kell felrakni az asztalokra, illetve jó ha háromra haza érek! Ebbe mi a jó?-emelte fel a hangját, mire én csak össze húztam magamat megadóan. Úgy beszélt velem, mintha én lennék ezekért a hibás. Nekem semmi bajom sem volt azzal, hogy több a munkám, de viszont tényleg későn fogok haza érni. De kellemeset a hasznossal. Dolgozok és mellette zenét hallgathatok amit egy profi játszik.

-Mi a probléma?-állt mellém Luis egy késsel és egy vágódeszkával a kezében, és szigorú tekintettel mérte végig a rokonát.

-Amm semmi..-hunyászkodott meg hasonló képpen mint én, de a földet nézte.

-Ne tartsd fel légyszíves a kollégádat, mert dolgozna. Menj Olivia, a vendégek éhesek. Te pedig Arnold hagyd abba a dúlást fúlást mert semmire nem mész vele. Illetve de, mert a vendégek hallják a kiabálásodat. Nyomás dolgozni.

-Merci..-köszöntem meg a segítségét Luisnak aki miatt végre kitudtam menni az ajtón. Ahogy oda vittem a rendelőknek és elkezdték enni a finom levest meg a csigákat, én a helyemre sétáltam és vártam, hogy legyen valami piszkos tányér, pohár amit el tudok vinni a mosogató fiúnak, vagy hogy felvegyek egy újabb rendelést. A zongora illetve a rajta játszó ember felé fordítottam a tekintetemet és élveztem a játékát. Nagyon értett ez a férfi ahhoz, hogyan kápráztassa el a vendégeket, és az itt dolgozókat.

Mikor az utolsó vendég is elment, elkezdett mindenki pakolászni, a helyére téve mindent, hogy reggel ne kelljen még korábban bejönni, és kibírjuk pihenni magunkat. Már amennyire csak lehet. Éppen felvettem a pulcsimat, és kiengedtem a hajamat, amikor a göndör hajú szeplős srác kopogtatni kezdett az ajtófélfán.

-Gyere nyugodtan..-hívtam beljebb és pakoltam el a táskába a dolgaimat.

-Figyelj! Ne haragudj amiért felemeltem a hangomat veled szemben. Tudom, hogy téged ez kicsit megvisel és támadásnak veszed, de nem miattad volt. Bocsánat csak ki akadtam.-tördelte az ujjait közben, én pedig kiegyenesedtem és egy halván mosolyt ejtettem felé.

-Semmi baj. Majd holnap egy kávéval kiengesztelsz reggel.-kacsintottam, és épp elakartam menni mellette amikor szorosan megölelt.

-Jó! De akkor mellé fizetek neked jó néhány macaront is! Tudom mennyire szereted!-emelt fel, és elkezdett velem táncikálni.

-Oké oké..-nevettem fel.-Egy ilyen ajánlatnak nem tudok ellenállni! De most már tegyél le.-szóltam rá kicsit szigorúan a végén, mire ő azonnal letett és fülig érő szájjal ment vissza a konyhába.

-Akkor holnap!-intett még nekem utoljára, én pedig mosolyogva elindultam a hátsó kijárat felé. Ahogy kinyitottam az ajtót körbe néztem majd megindultam az utcára vezető irányba. Sose szerettem ezt a sikátort. Vagy a macskáktól hemzsegett akik a kukákból próbálták előszedni az aznapi élelmüket, vagy nem a legkedvesebb társaságoktól.

Ahogy kifelé vettem az irányt, és az ajtó becsukódott Elijah is megjelent, mire én hatalmasat felugrottam ijedtemben és a szívemhez kaptam.

-Ó elnézést. Nem akartalak megijeszteni..-nézett rám együtt érzően, és elvezetett az ajtótól, hogy más is kitudjon majd jönni.

-Legközelebb légyszíves ne az ajtó mögé állj. Így is van elég zűrös ember akik ott szoktak állni miközben cigiznek.-kértem meg szépen és megálltam, miközben hatalmas levegőt vettem, hogy megtudjon végre valahogy nyugodni a szívem ami úgy kalapált, hogy egy vonatot képes lett volna ellátni energiával.

-Tartasz tőlük?-kérdezte komolyan, zsebre tett kézzel. Ennél egyenesebb embert még életemben nem láttam.

-Talán egy kicsit..-lehet nem voltam meggyőző, ugyanis nagyon tartottam ezektől az emberektől. Sokszor megengedte nekem Luis és Liam, hogy a fő ajtón mehessek ki, de nem mindig volt erre lehetőségem. Mindig amikor kimegyek a személyzeti ajtón akkor attól tartok, hogy ezek az emberek megtámadnak, vagy elrabolnak esetleg megfenyegetnek. Jobb félni mint megijedni.-Tudnánk arról beszélni amit mondott nekem a munkaidő alatt?-váltottam gyorsan témát. A férfi utat mutatott a kezével, hogy ideje tovább haladni, és én indultam is. Nem kellett kétszer mondani.

-Mivel nem rég jöttem, eléggé elvagyok maradva az itteni szokásokkal, lehetőségekkel és egyéb dolgokkal. Mi lenne, ha te segítenél nekem a ,,beilleszkedésben", tervezésben meg úgy mindenben, cserébe én elintézem neked, hogy soha ne kelljen bent maradnod elpakolni, és azt, hogy ne kelljen találkoznod az olyan társaságokkal akik az ajtó mögött várnak, hogy lecsaphassanak. -bólogatva hallgattam végig az ajánlatát.

-Mit ért a tervezés alatt?-érdeklődtem, hogy ne azonnal fogadjak el egy olyan ajánlatot, amire úgy is igent mondok. Már amikor a necces társaságot említette akkor elfogadtam magamban az alkut.

-A lakásomban elfér egy női kéz, mivel nem igen értek a berendezéshez meg mit tudnék honnan beszerezni, illetve még az időbeosztásomra gondoltam még.-vezette fel a kérdésemre a válaszát, majd befordultunk arra az útra amely a parkhoz vezetett.

-Rendben!-egyeztem bele megállva, és felé tartva a kezem, hogy megrázhassa.

-Köszönöm!-fogta meg óvatosan, és megrázta.

-Megelégedett az ön teljesítményével Luis és a testvére?-személy szerint én nagyon élveztem, hogy ilyen kellemes hangulatot teremtett csupán a hangszeri tudásával a kis éttermünkben.

-Kérlek tegezz.-kért meg udvariasan, és a kezeit a háta mögött össze kulcsolta. Elijah arra fele lakott, amerre én, így együtt tudtunk menni egy darabig. Ez alatt az idő alatt megbeszéltük, hogy a mai nap, mivel már lassan hajnali negyed négy lesz, segítek neki bútorokat vásárolni a lakásába, és azokkal ízlés szerint berendezni azt. A napunk szabad lesz, legalább is este hatig, így délre beszéltük a találkozót a lakásom előtt. Azért lesz ennyi időm, mivel az említett időpontig hatig, egy kollégám fogja végig vinni a napot. Vannak váltások, és én általában túlórázok, így egészen nyitástól zárásig szorgoskodok. Liam nem akarta, hogy későn érjek haza, és korán keljek így ebben állapodtunk meg, hogy egy napot végig viszek, másik nap váltóm lesz, utána megint én dolgozok végig és így tovább.

-Holnap délelőtt el kell ugranom édesapámhoz, hogy elvigyek neki pár dolgot, és utána csengess fel a lakásomra.-írtam le közben a kis jegyzettömbömre a címemet, amivel a rendeléseket szoktam általában felvenni.

-Ennyire megbízol bennem, hogy megadod a címed?-vette el óvatosan a cetlit amit megfigyelt alaposan, majd összehajtotta és beletette a zakója belső zsebébe.

-Nem bízok nagyon senkiben, de van gáz sprayem.-húztam mosolyra a számat, és megkocogtattam az üvegcsét a zsebemben jelezve, hogy most is nálam van. Ő csak rázni kezdte apró kuncogással a fejét, majd ez el is illant és megint komollyá vált a tekintete. Nem tudom miért, de valamiért Elijah felé kettős érzelmeim vannak. Egyik arra bíztat, hogy nyugodtan bízzak benne a másik pedig arra, hogy ne. Ezt le kell játszanom magamban, és Elijahnak kell adnia bizonyítékot arra, hogy igen is van okom bízni benne. Apám azt mondja mindig, hogy keressek barátokat, és mozduljak ki ne csak az étteremben sétáljam le a kilométereimet. Most igyekszek, de azért tartózkodok. Lányokkal nem jövök ki valamiért, és valószínűleg nem is fogok, vagy ha igen az nem rajtam fog múlni.

-Rendben, akkor holnap oda megyek. Ne kisérjelek haza?-indult meg a saját irányába majd hátra fordult.

-Nem kell köszönöm megleszek.-intettem neki, majd a haza irányába vettem az irányt, ahol a kiskutyám már várt.

Az éjszaka hideg volt, és mire a bejáratomhoz értem teljesen átfagytam. A testem didergéssel és libabőrrel jelezte, hogy már nem megfelelő neki a hőmérséklet valami melegebb kell. Ahogy nyitottam az ajtót, Suzie kifutott megkerülte a lábamat és ugrálva, farokcsóválva vissza ugrált a nappaliba és leült nyelv lógatva. Én kacajjal díjaztam kiskutyám örömködését, majd mikor becsuktam magam mögött az ajtót, azonnal ledobtam a táskámat és feltettem a pulcsimat a fogasra. Nem sok dolgot akartam még csinálni egy hosszú nap után, így csak a fürdésre és a felöltözésre volt időm. Suzie annyi ennivalót kapott reggel, hogy kibírná vagy egy hétig. Az én vacsorám pedig, csak egy alma volt ami mindennél jobban esett bármi ropogtatnivalónál. Befeküdtem az ágyamba, a kis rosszcsont pedig azonnal felugrott a helyére ami nem máshol volt mint a lábamnál. Ahogy lefeküdt azonnal elaludt és a szuszogásán kívűl más nem is hallatszódott. Csend volt, a fák árnyéka jobbra balra dülöngélt a hatalmas szél miatt ami engem is hazáig követett. Nem tudtam elaludni. Az agyam valamiért folyamatosan kattogott, csak nem tudtam min. Elterveztem a holnapot, és mivel egy újabb program is csatlakozott a napi tevékenységeimhez, így a napirendemet teljesen átírtam. Amint ezzel végeztem, utána nehezen de mégis csak lecsukódtak a szemeim és utána egy borzalmas helyen találtam magamat.