Clearwater

-Vége! Hallod, ember, VÉGE van!

Ugrik a hátamra legjobb haverom, ujjongva. Teljes mértékben meg tudom érteni, hiszen megkaptuk az érettségi bizonyítványunkat, a gimit hivatalosan is a hátunk mögött hagyjuk. És a jogi egyetem is, ahova mind a ketten be akartunk kerülni, felvett minket, szóval nincs más hátra, mint élvezni a nyarat. Hogy ez mit is foglal magába?

 Bulik, tömérdek mennyiségű alkohol, és rengeteg  szex. Na nem mintha ezek év közben ne lettek volna meg, de innentől két és fél hónap teljes szabadság! Sokkal eufórikusabb érzés, mint egy sima tanévzáró után.

-Már ma bevetjük magunkat. Ünnepelni kell!

Mondom vigyorogva Codynak, aki erre csak helyeslően bólogat.

-Gyerekek, el sem tudjátok képzelni, mennyire büszkék vagyunk rátok!

Lépnek hozzánk anyáék, miután kiértünk a nagy kapun. Már alig várom, hogy végre hazaérjünk és lezuhanyozhassak. Ez az ünneplő cucc egybeolvadt a bőrömmel. Itt Floridában a hőmérséklet elviselhetetlen ilyen ruhákban.

-Később találkozunk, ne késsetek.

Megbeszéltük, hogy a családjainkkal együtt összeülünk ünnepelni, így ma estére lett foglalva asztal az étteremben. Pontosabban sok asztal, hiszen a társaságunkba még bele tartozik Emett és Space is.

Előre fel kell készülni az ilyen összejövetelekre lelkiekben. Nekem van egy bátyám, és egy öcsém, aki hozzá teszem, sokszor érettebben gondolkodik és viselkedik, mint mi. Emettéknél van kettő kis hugica, Space-nek, pedig egy nővére és két öcsse. Egyedül Cody etyke. Így hát, mikor mindenki össze van eresztve, rosszabb mint egy bazi nagy görög lagzi.

Hazaérve az az első, hogy levedlem, nyomok egy zuhanyt, majd fürdőgatyában a medencénkhez telepszem, vagyis inkább bele a medencébe.

Lenyomok pár hosszt oda-vissza, és mikor kellően lehült a testem kifekszem a napozóágyra.

Nyugalmam nem tart sokáig. Anya és apa ül le a két oldalamra, elfoglalva egy-egy napozóágyat.

-Mik a terveid Dylan, a nyárra?

Értetlenül ráncolom apám kérdésére a szemöldököm.

-Mi lenne? Ugyanaz, mint minden nyáron. Élvezem a szabadságot.

-Hm.

-Tudod, kicsim, az idén elkéne gondolkodnod bizonyos dolgokon.

Ó, ne már! Ha megint azzal a szöveggel jönnek, hogy ideje lenne egy komoly, normális kapcsolatot kezdenem, és felelősségteljesebb életet élnem, én itt előttük fullasztom magam a vízbe. Szerintem a jog elég komoly, és az egyetemen a belemet is ki kell majd hajtanom, ha sikeres jogász akarok lenni. Hadd élvezzem még az utolsó perceket előtte.

-Úgy, ahogy anyád mondja. Sokat gondolkodtunk, és arra jutottunk, hogy, persze bizonyos mértékig támogatunk majd, de el kell kezdened magad keresni a kenyérre valót.

Ö...

-Ha már most elkezdesz gyűjteni, szemeszter közben valamivel többet fogsz tudni a tanulásra koncentrálni,  és nem kell megszakadjál a munka és a tananyagok között.

Csak kapkodom a fejemet közöttük. Apának saját cége van, anyának kozmetikai szalonja, a bankszámlámon is több jegyű összeg pihen, és azt akarják, hogy dolgozzak?

Oké ez most kurva hülyén jön ki. Nem vagyok egy elkényeztetett kis szörnyeteg, és a munkát sem vetem meg, de minek gyűjtögessek, ha egyszer azt sem nagyon költöttem el, amit minden hónapban a kártyámra utalnak?

-Fontos nekünk a jövőd, ezért természetes, hogy a taníttatásodat álljuk, de a szórakozásra, az ennivalóra, a hobbijaidra, vagy bármi másra, amit szeretnél, magadnak kell megteremtsd a pénzt.

Azt hiszem kár volt előre inni a medve bőrére.

-Még abban is segítettünk, hogy legyen hol dolgoznod.

-Ez igazán nagylelkű tőletek.

Vágom oda nekik szarkasztikusan, mire kapok egy csúnya pillantást mindkét irányból. Megadóan magam elé tartom kezeimet, jelezve, hogy folytassák.

-Egy barátomnak a Clearwater strandon van egy bárja. Már beszéltem vele, hétfőn be kell menjél, és elmond neked minden fontos tudnivalót.

Remek, tehát egy hétvégém van, hogy kitomboljam magam. Csodás!

💞💞💞💞

Kissé kótyagos, másnapos fejjel baktatok a strand felé. A vacsorán megkérdezték a többiek, mi bajom van, és mikor elmeséltem nekik, mit találtak ki a szüleim, kiröhögtek, majd másnap délután videochateltünk, és kiderült, hogy bizony, nekik sem lesz olyan egyszerű a nyaruk. Mondanom sem kell, a kárörvendő nevetés nem maradt el. Valószínűleg összebeszéltek az ősök, de hogy ne legyen olyan egyszerű, mindegyikünk máshol fog dolgozni.

Space lesz a legközelebb hozzám, ugyanis ő is a strandon lesz, egy kellékes boltban, ahol szörf deszkától kezdve, fürdő ruhák, strand játékok, és még sok más cucc eladásra vár. Cody egy étteremben fog pincérkedni, Emett pedig kávézóban keresi majd a pénzét. Megértem anyáék nézőpontját is, hiszen majd mikor beköltözünk a kollégiumba, nem lesznek ott mindig, saját magunkról kell gondoskodjunk, és hát nem is lesz annyi időnk egymásra.

-Helló!

Köszönök hangosan, amint belépek a leendő munkahelyemre.

Igazából eddig tetszik a hely. Van külső rész, ami olyan, mint egy hatalmas terasz, bambuszból épített oszlopok, a kinti bárpult szintén bambusz, magasított kerek asztalok, pálmafákkal körbevéve minden, színes gömbök felaggatva, bent viszont, amit egy üvegajtó választ el a terasztól, már kellemes hűvös van, köszönhetően a klímának. Tömör fa minden, a székek még felfordítva, rendben sorakoznak az asztalok tetején, csak a barpulton belül világít a rejtett világítás.

-Hahó!

Próbálkozom még egyszer. Azt mondta apa, ötre kell itt lennem, de egy lélek sincs itt rajtam kívül.

-Csak nem az új fiú?

Lép valahonnan elő, egy magas, bronzbőrű, fekete hajú srác.

-Ha minden igaz, akkor de. Te vagy a tulaj?

-Nem. Jack hátul van az irodában, menjél nyugodtan. Egyébként Zac vagyok, az üzletvezető, de itt mindenki csak Zé-nek hív.

Lép oda hozzám, és a kezét nyújtja. Nem sokkal magasabb nálam, de akkor is feljebb kell emeljem a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni, közben kezet fogok vele.

Ahogyan megvillan jégkék szeme, kiráz a hideg. Nem nagyon láttam még ennyire gyönyörű, tiszta kék szempárt.

 Bambulásomból rekedt kuncogása ráz vissza.

-Fázol? Lejjebb vehetem a klímát, ha gondolod.

Szószerint rázott ki a hideg, amit észre is vett. Biztosan a másnaposság okozza. Nem kellemes így mászkálni a döglesztő negyven fokban, tűző napon, de ha azt a néhány utcát kocsival teszem meg, már nekem lett volna ciki.

-Nem, semmi gond. Szóval Jack a főnök?

-Igen, de nem kell tartanod tőle. Kissé szigorú, de nagyon lojális, és rendes. Ha itt bemész a kis folyosón, az utolsó ajtó, jobb oldalt az irodája. Eltéveszteni sem tudod, mert rá van írva.

Egy ezer wattos vigyort ereszt meg felém, amit én egy visszafogott mosollyal fogadok.

Másfél óra után már hazafelé vonszolom magam. Ha lehetne a hátamra kötném azt a klímát. Hiába születtem ide, egyszerűen képtelenség elviselni ezt a hőséget.

-Na, hogy ment?

Anya egy nagy pohár mangós limonádét nyom a kezembe, mire hálásan nézek rá. Nagyokat kortyolva tüntetem el a kedvenc üdítőmet, majd röviden beavatom.

Nem volt semmi extra. Jack elmagyarázta a szabályokat, aláíratta velem a papírokat, majd Zé körbevezetett. Megmutatta a különlegesebb koktélokat, hogyan kell összekeverni, kiskorúaknak nincsen alkohol fogyasztás, és a többi. Valahol azért várom, egy kis izgalom van bennem, viszont valamiért olyan furcsa volt kilépni onnan. Zackkel annyira jól ki lehet jönni, vicces, kedves, mégis határozott, és különös kisugárzása van. Nem is tudom. Valahogy biztonságban éreztem magam mellette, ami elég különös, hiszen nem is voltam veszélyben, és a szívem szokatlan ütemben kalapált a közelében, arról már ne is beszéljünk, hogy akárhányszor összetalálkozott a tekintetünk, a hasamban olyan érzés volt, mintha ficánkolna benne valami.

Volt már dolgom fiúkkal, összesen talán hárommal, de eddig egyikőjüknek sem sikerült igazán hatást gyakorolni rám.

💞💞💞💞

-Hé, szépfiú! Kérek három tequilát.

 Int az egyik vendég magához. Már két hete nagyban nyomom az éjszakai életet, csak éppen az érem másik oldalán. Nem is annyira vészes, mint ahogyan azt gondoltam. Kifejezetten élvezem. Igaz, hogy otthon szinte sípol a fülem, a szokatlan csendtől, de sokszor magával ragad a zene és észre sem veszem, hogy csípőm tekerve, fenekem rázva teljesítem a rendeléseket.

Nem egyszer kaptam el Zé tekintetét is, ahogyan bámul, beharapott ajkakkal, és mit ne mondjak, csak még jobban belemerültem a táncba. De nem ő az egyetlen, aki árgus szemekkel szokott figyelni. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi biszex, vagy meleg pasi van a környéken, akik ilyen nyíltan felvállalják magukat.

Én a mai napig nem mertem a szüleimet beavatni.

-Négy dollár, huszonhat cent.

Tolom oda a kért italokat a fószer elé, mire tíz dollárt csap le nekem a pultra.

-A visszajárót tartsd meg.

Vigyorogva rám kacsint, majd beleveszik a tömegbe.

-Még csak két hete vagy itt, de szerintem már több borravalót összeszedtél, mint mi két hónap alatt.

Ingatja a fejét Zé, miközben a pasi után néz, mellkasa előtt összefont karokkal. Kurva helyes a srác, és ettől a póztól, izmos karja még nagyobbnak látszik. Nagyot nyelek, ahogyan végig nézek rajta, és elképzelem, hogy azokkal a karokkal engem ölel, miközben mocskos szavakat suttog a fülembe.

Baszki, mindjárt mehetek hátra a mosdóba, ha tovább bámulom. Egyáltalán mi ütött belém?

Én szoktam javarészt irányítani a kalandjaimat, én suttogok másnak a fülébe, és én vagyok az aki után vágyakoznak, nem pedig fordítva.

-Holnap elmegyünk kicsit kiengedni a gőzt a többiekkel. Gyere velünk!

A jó ebben a melóban, hogy minden harmadik nap kell csak jönni, mert csapatokra vagyunk osztva, így a mai műszakunk után, holnap délután, majd a másik brigád nyit, utánuk, pedig szintén egy másik csapat. Én kifejezetten örülök, hogy Zackékhez kerültem. Van rajtunk  kívül egy punk csaj, Abby, a főnök unokaöccse Gabe, és Ian. A nagy számnak és a közvetlenségüknek köszönhetően, mindenkivel jól kijövök, úgyhogy miért is ne?

-Rendben. Hova megyünk?

-Igazából nem messze. Holnap kezdődik a fesztivál és szabadtéri koncert lesz, csak a part másik végében. Sütögetünk, bulizunk, ilyenek...

 Rántja meg a vállát, de a lazasága mellett, különös fény villan szemeiben.

💞💞💞💞

Hívtam Codyt, hátha össze tudjuk hozni, hogy ma este együtt bulizhassunk, de miért is jött volna össze?

Mivel már le volt szervezve mára neki egy randi, és az utolsó pillanatban szóltam, így ki lettem offolva. De okom nincs a siránkozásra, mert kellemes társaságban vagyok, az elektromos grillsütőről, pedig isteni illatok szállnak.

Kiveszek magamnak a hűtőládából egy üveges sört, és letelepedem a rögtönzött padok egyikére.

-Mindig így szoktatok kikapcsolni?

    Kérdezem, és kortyolok a hűs italból.

-Csak ha beindul a fesztivál szezon. Van hogy valamelyikünk tart házibulit, van hogy szimplán szórakozó helyre, vagy kocsmába megyünk.

     Mondja Abby.

-Akkor ti mindig együtt buliztok?

-Megvan mindenkinek a maga élete, így nem mindig.

Szemeim az aktuális shef felé vándorolnak, és különös érzés hatalmasodik el rajtam.

Fel sem tűnt eddig, hogy Zack csak egy fürdő gatyában van. Napbarnított bőre most aranyabb színben csillog a naplemente fényeiben. Hátán minden mozdulatnál megfeszülnek az izmok, egyik keze a zsebébe rejtve, és aztán megakadok a fenekénél.

Istenem. Életemben nem láttam ennyire formás hátsót.

Mintha csak megérezné, hogy lyukat fúrok belé a szememmel, hátra kapja a fejét, de későn reagálok, és simán észreveszi, hogy a seggét stíröltem. Egy sejtelmes félmosolyt villant rám, majd visszafordul a sülthúsokhoz.

-Nemsokára kezdődik a koncert. Ha addig kifogynánk a piából, a kocsiban van még egy láda.

És kellett az a második láda.

Hiába ettünk, az alkohol kellemesen elzsibbasztott már, engem legalábbis. Abby minden szaron elröhögi magát, mintha be lenne tépve, Ian többet káromkodik, mint szokott, Gabe pedig mintha moziban lenne. Egyedül Zé az, aki józanabbnak látszik. A koncert már javában megy, izzadva csápolunk, tekergünk, hol elveszítve egymást, hol egymásba csimpaszkodva. Jelenleg sincs senki a közelben, aztán egyszer csak a tömegben kiszúrom Zacket, amint egy elég lányos sráchoz dörgöli magát hátulról, míg a fiú, csukott szemmel simul a karjaiba. Nyelve végig szántja az ismeretlen nyakát, és a mozdulataim megdermednek. Árgus szemekkel figyelem a jelenetet, és a mellkasomban kellemetlen, feszítő érzés keletkezik. Tenyere a hasára simul, bele markol lenge trikójába, és azok a kék íriszek találkoznak az én barnáimmal. Ördögi vigyorral fordítja meg a fiút maga felé, és lassan hajol az ajkaira, egy pillanatra sem szakítva meg velem a szemkontaktust. A zene elhal körülöttem, a tömeg zsibongása teljesen megszűnik, csak a szívem dübörgését hallom. Ádámcsutkám nagyot ugrik, ahogyan nyelek egyet, majd a lábaim maguktól indulnak meg.

Mire észbe kapok már a smároló páros előtt állok, Zack pedig kíváncsian figyel, miközben még mindig azt a másikat csókolja.

Magam sem tudom, hogy miért, de megkocogtatom a fiú vállát, mire az kelletlenül cuppan le azokról a dús ajkakról.

-Mi van?

-Bocs, de el kell raboljam kicsit, fontos!

   Kiabálom közel hajolva hozzá. Zack kezei lehullanak, és bíztató mosollyal engedi útjára, mire az száj húzogatva, de lelép.

Talán az alkohol, talán az a különös érzés, talán az elfolytott vágyakozásom az oka, de kezemet a tarkójára simítom, mire pupillája teljesen elfedi íriszét, és határozott mozdulattal magamra húzom.

Amint találkozik a szánk, elviselhetetlen elektromosság cikázik végig rajtam. Bárhol, ahol megérint, lángol a bőröm, és mikor nyelve befurakszik hozzám, nyögésemet mély csókkal szívja magába.

Soha nem éreztem még ilyet, de még csak hasonlót sem.

Ahogy magához szorít, ölünk összedörzsölődik, ami kivált belőle egy morgást.

-Azóta meg akarom ízlelni a rózsaszín párnáidat, mióta betetted a lábad a bárba.

Ujjával végig simít a számon, kicsit beljebb is tolja, és én nem tudok ellenállni, kidugom a nyelvem, körbe ízlelem, majd kicsit megszívom.

Fel nyög, miközben megbabonázva nézi.

-Gyere haza velem!

💞💞💞💞

-Nagyon ki vagy virulva!

 Vigyorgott Cody, miközben elém tolta a vanília fagyis kávé shake-kemet.

-Nem panaszkodhatok, az biztos.

Érzem ahogyan a forróság felkúszik az arcomra. Érzem magamon újra forró tenyerének gyengéd simítását, perzselő csókjait, látom magam előtt vágytól csillogó szemeit, hallom mély sóhajait, és a kellemes borzongás már csak az emlékektől végig szalad a testemen.

-Te jó ég! Ezt hadd fényképezzem le!

Értetlenül összevonom a szemöldököm.

-Mi?

-Elpirultál. Ritka látvány.

Vigyorog tovább, én pedig csodálkozom, hogyan nem görcsöl be az arcizma.

Zsebemben megrezzen a telefonom, és mikor megnyitom az üzenetet, az eddig kipirult arcom most egyenesen lángol.

” Szia tündérem!

Nagyon jó volt az éjszaka, vagy inkább fenomenális. Merem állítani, az eddigi legjobb éjszakám volt.

Szeretném, ha me este eljönnél velem valahova.

További csoda szép napot!

Hiányzik a csókod!”

Különös izgalom jár át a gondolattól, hogy az estét újra vele tölthetem. Valamiért úgy érzem, mikor mellettem van, mintha mindig is ismertem volna.

Nehezen akarok elválni tőle, borzasztóan hevesen ver a szívem, valahányszor a közelemben van, vagy csak rá gondolok. Az illata egyenesen megrészegít, izmos karjai ámulatba ejtenek, és vággyal töltenek el, mikor munka közben látom szorgoskodni. És ez az egész kurvára megrémiszt. Nem lehet két hét alatt szerelembe esni valakibe. Az lehetetlen, hiszen szinte alig ismerem, de mégis az érzések makacsul dörömbölnek odabent.

Már vagy ezredjére kérdezem, hogy mégis hová megyünk, hogyan öltözzek fel? Sportos? Elegáns? Mik a tervei?

De mindig ugyanazt a választ kapom. “Meglepetés, mindegy mit veszel fel.”

Ki vagyok vele segítve. Végül, nagy nehezen maradtam egy fekete rövidnadrágnál, meg egy fehér pólónál. Elegáns, mégis sportos.

Hangos dudaszó harsan fel az este csendjében, én pedig rohanok kifelé, hogy minél előbb láthassam azokat a csoda szép szemeket.

Amint megpillantom, a levegő bent reked tüdőmben.

Lazán a motorháztetőnek támaszkodik, lenge, rövid vászon nadrág, és sötétkék rövidújjú ing van rajta, fehér tenisz cipővel. Féloldalas mosollyal, pajkosan csillogó szemekkel figyeli, ahogyan közeledem felé. Ha nem az utca közepén lennénk, azonnal rávetném magam.

-Dögös vagy!

Két kezét a derekamra teszi, és közelebb húz magához, hogy egy remegtető csókkal köszöntsön.

-Meg kell hagyni, te is elég lehengerlően festesz.

Mint egy igazi úriember, kinyitottak nekem az ajtót, majd megkerülve a kocsit beszállt ő is.

-Jól mutatsz az autómban. Hozzá tudnék szokni a látványhoz.

Rám kacsint, én pedig érzem, hogy újra elpirulok.

Nagyjából húsz percet kocsikáztunk, mire egy kis öböl szerűséghez értünk. Nem értem mit keresünk itt, de nem akarok megbántani, így csak csendben követem. Célirányosan megy az egyetlen dolog felé, ami itt található, az pedig egy világító torony.

Amint felérünk, ámulva nézek körbe. Pokróc le van fektetve a földre, és kis hordozható tálcán sorakoznak a finomabbnál finomabb ételek. Jeges vödörben egy üveg pezsgő, és körben kis lampionok adnak romantikus megvilágítást az egésznek.

-Ez gyönyörű. Ünneplünk valamit?

Fordulok felé mosolyogva. Ő a hátam mögé lép, és erős kezeit a hasamra csúsztatja.

-Azt, hogy végre az enyém lettél.

Mondandóját egy puha csókkal pecsételi meg, a fülem tövénél, engem pedig elönt a vágy, hogy tovább haladjon szájával.

Mintha a gondolataimban olvasna, óvatosan vezeti be ujjait a pólóm alá. Egy mély sóhaj szökik ki belőlem, fejemet a vállára hajtom, és fel nyúlok, hogy a tarkójánál megcirógathassam.

Mind a kettőnk eszét el veszi a vágy köd felhője, ami ránk telepedett, és már egymás nyögéseit, sóhajait lélegezzük be. Izzadt testünk siklik egymáson, egy különös dallam ritmusára táncolva. Fogai nyomot hagynak testem minden pontján, újjai a szeretet nyelvén becéznek, ahol hozzám ér, majd egyre hevesebb és hevesebb tempót diktálva jutunk fel a csúcsra, a szívem pedig túl csordul ebben a katartikus állapotban. Még mielőtt át gondolhatnám mit is mondok, kibukik belőlem.

-A-azt... azt hiszem, beléd szerettem.

Suttogom elkeseredetten, de bátran állva a tekintetét, amiben egy csöpp megilletődöttség sincsen.

-Az jó édesem, mert én is szeretlek téged. És innentől kezdve hozzám tartozol.

Talán túlzás ilyet állítani, de úgy érzem, hogy egész eddigi életemben, most vagyok a legboldogabb. És nincsen semmi, és senki, ami ezt elvehetné tőlem.

Vége.

Teagen-K-Row