Ez vagyok én, igen. Éppen elveszve a bazársoron Krabi szigetén. Miután sikerült kivédenem a kalapárus századik próbálkozását is, hogy megvegyek valami vackot tőle, úgy érzem ideje elindulni afelé a híres part felé. Azt mondják a Ton Sai Beach kihagyhatatlan este, a fluoreszkáló planktonok látványa szinte földöntúli élményt nyújt. Egészen értelmesnek tűnik a Google Maps, amikor rákeresek a part felé vezető útra, de aztán a sétám során egy ponton nem tudom, hogy merre kéne kanyarognom a színes kirakodóvásáros standok között. Fogom a kezemben a telefonom, és elveszetten forgok körbe, mint valami hülye. A kis ikon hol ide, hol oda mutat, amerre meg sejtésem szerint mennem kéne, arra pont nincs út, ott ép egy koktélbár széles pultja húzódik.

Nincs mese iránymutatást kell kérnem. A bár oszlopának dőlve egy kedves arcú, világos hajú fiú rágcsál valami fogpiszkálót, vagy mit, és egykedvűen nézi a bazársor hömpölygő tömegét.
- Excuse me, sir, could you tell me please where the beach is? - lépek hozzá közelebb.
A festettszőke fiú nagy szemekkel pislog rám.
- Bics? - kérdezz vissza, és tényleg így is hangzik: bics. Hát az én kiejtésem sem jobb, nincs mit tagadni, az angol nem az erősségem, thaiul meg nem tudok, szóval ráhagyom, ha bics, akkor bics, csak mutassa már meg az utat ahhoz a rohadt tengerparthoz.

Ellöki magát az oszloptól, majd felém int, hogy kövessem. Magabiztos léptekkel, zsebredugott kézzel halad előttem, úgy kerülgetjük a mindenféle embereket, árusokat. Egy ideig a Google Maps is egyetért velünk, hogy jó irányba haladunk, aztán a fiú az egyik sarkon pont a másik irányba kanyarodik. Megilletődve követem, hát mégis csak idevalósi, nyilván jobban tudja, hogy merre lehet haladni ezeken a szűk utcácskákon. Aztán egyre gyanúsabbá kezd válni a dolog, úgy tűnik, mintha inkább a házak felé, mint a part felé haladnánk. Meglepetten, sőt lassan ijedten forgatom a szemem, nem igazán tudom, hogy hol vagyunk, és főleg azt nem, hogy minek jöttünk ide.

A szőke fiú megböki a karom, hogy rá figyeljek, majd fültől-fülig érő vigyort vet rám.
- Ekszkjúúúuzmííí - nyújtja meg a szó végét, büszkén mutat körbe a furcsa utcán, és hozzáteszi magyarázatként: - Bics.

Kirakatok hosszú sora húzódik mindkét oldalon, sejtelmes vörös fénnyel megvilágítva. Az állam leesik a meglepettségtől, az üveg mögött mindben lengén öltözött lányok billegnek magassarkúikon. Mint egy emberáruda, úgy lehet válogatni a különböző alkatú, rasszú, stílusú nők és szolgáltatásaik között.
Elképedve rázom a fejem.
- Nem, nem, nem ilyen beach.

A szőke rám néz, végigmér, látom rajta tanakodik, hogy mégis mi a bánatot akarhatok akkor, majd mint akinek felkapcsolták a piros lámpát a fejében, felismerés költözik az arcára.
- Ahhha, szorriszorri - megfogja a karom és magával vonszol a kirakatsor vége felé. Picit meg is könnyebbülök, hogy az egész csak félreértés, és végre megértette, hogy csupán a tengerpart homokja a célom, nem más.
Majd úgy áll meg hirtelen, mint aki megtalálta a kalózok elveszett kincsét. Felém fordul, és várja is a dicséretet érte.
Az üvegfal mögött, amire rövid ujjaival mutogat, egy kis előtér található, néhány bárszék, kis asztal, tükrök vannak benne, akár egy fodrász szalonra is hasonlíthatna a hatvanas évek Amerikájából.

Az egyik magas széken egy alak ül nekünk háttal. Vállig ér a hullámos, sötét haja, karcsú alakján rövid, fekete póló feszül, ami szabadon hagyja a derekát. Fekete farmerbe bújtatott lábait unottan lógatja.
- Hey, Cookie! - szól neki oda a szőke kísérőm.
- Cookie? - ismétlem meg ösztönösen, mert még mindig letaglózva figyelem a szürreális jelnetet.
- Igen, mert édes, mint a csokiskeksz, majd meglátod - hablatyolja a fiú mellettem, felét sem értem. A Cookie nevű jelenség lassan megfordul a székkel együtt, amin ül, és ránk néz.
- Na mi az? - lökdös meg a szőke hátulról. - Ne félj, nem harap! Csak ha akarod! - röhög, és nem tudom eldönteni, hogy a saját mondandóját találja ilyen viccesnek, vagy a bárgyú képemet. Minden esetre teszek néhány lépést, és közelebbről is megvizslatom a dolgot.

Cookie nem más, mint egy gyönyörű fiatal fiú, szépen metszett arcát megvilágítja a feje fölött függő vörös lámpa, ajkában megcsillan egy apró piercing. Frufruja alól elővillannak sötét szemei, melyek füstös festékkel vannak kiemelve, még csábosabbá téve az amúgy is kellőképpen lehengerlő megjelenését. Egészen extrém kiegészítőként jobb karján nonfiguratív tetoválások sora kacskaringózik, de nem ront az összhatáson, sőt. Szinte vágykeltően hívogatnak a tintafodrok a csupasz vállán. Ráfagyok az elém táruló látványra, még a számat is eltátom.
Cookie feláll, és karcsú testével közelebb lép hozzánk, csípője finoman ring. A tekintete, amivel pásztáz, szinte megbabonáz, egyszerre van benne csábítás, és valami mélyen húzódó szomorúság.
- Hello, miszter - köszön, és ráfog a kezemre. Nem nagyon van erőm tiltakozni, bár egyáltalán nem szokásom efféle szolgáltatásokat igénybe venni. - Innen átveszem - szól a szőkéhez, aki elégedetten hümmög.
- Aztán mindent sajtolj ki belőle, amit lehet! - vidámkodik vele valamit, persze nem értem a pergő beszédüket. Én csak hagyom, hogy Cookie magával húzzon a kirakatablak mögé. A hátsó falon kinyit egy ajtót, majd lekapcsolja a piros fényt az előtérben. Gondolom, ez jelzi, hogy ő most éppen foglalt.

A szobácskába belépve kellemes enteriőr fogad. Hatalmas ágy terpeszkedik persze középen, rózsaszín szatén ágyneművel, de van egy kis piros kanapé is a másik sarokban, szembe vele tévét is felszereltek. A padlót valamilyen vinyl borítja, és nem tudom miért, de az jut az eszembe, hogy ezt biztos könnyebb tisztítani. Körül is nézek, de nem kell csalódnom, szép rend fogad mindenhol.
Cookie szembefordul felem, megcirógatja az állam.
- Milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen jóképű vendégem lett ma estére - mondja és meglepetésemre értem minden szavát.
- Koreai vagy? - teszem fel a nyilvánvaló kérdést. Elmosolyodik, simogató ujja az alsó ajkamra szalad.
- Ezek szerinte te is, szépséges seonsaengnim* - majd pillekönnyű csókot lehel a számra, míg altestét az enyémhez nyomja.

Már ennyi elég, hogy halk nyögést csaljon ki belőlem. Elégedettséggel nyugtázza a hatását rám. Tenyeremet a hátára vezetem, és úgy rántom magamhoz közelebb a finoman izmos testét. Kutakodó nyelvem az ajkai közé fúrom, csókolni akarom, érezni akarom az izgató ízét. Nyelve finoman fonódik az enyémre, készségesen hagyja magát, az én ütemem diktálja a csókunk ritmusát. Apró pólója alá nyúlok, bőre selymesen simul a tenyerem alá. Elválok ajkaitól, nyakára csókolok, fülcimpáját fogam közé harapom. Kéjesen felnyög a pici fájdalomra, majd a mellkasomra támasztott tenyerével távolabb tolja magát.

Tetszik neki az éhes tekintetem, amivel a szép arcát mustrálom. Incselkedve lép néhány lépést hátra, szó nélkül kér, hogy kövessem. Mint egy gyönyörű vad, és én vagyok most a szerencsés vadász. Kioldja a nadrágját tartó övet, nem is kell sokat vacakolnia vele, szinte magától csusszan le a vékony csípőjéről. Megfordul, nekem háttal, és előrehajol, ahogy a farmer elhagyja a feneke kerek dombjait. Alsója szinte teljesen a völgyébe vág, még jobban kiemelve azokat a feszes gömböket.
Bátorkodom mögé lépni, és megsimítani az épp most feltárt testrészeit. Kezemet előrevezetem, a még textil takarta farkára simítok, miközben a nyakán hagyok nyálas csókokat. Cookie a fenekét az ölemhez nyomja, kezével hátranyúl, és a derekamra fog. Majd lassan ringatni kezdi magát az ölelésemben, majdnem csupasz alfelét éledező farkamhoz dörzsöli.

Megérzem az alsóján átütő előváladékát, kis kurvámnak is tetszik a játék. Ekkor tudatosul bennem a helyzet, hirtelen újabb izgató adalékot jelent a gondolat, bármit megtehetnék vele. Hullámos tincseibe kapok, hátrahúzom a fejét a vállamra, kicsit hevesebben kóstolom a bőrét, míg lüktető farkára szorítok.
- Ah - nyög fel a fülem mellett, hangja instant afrodiziákum, úgy nadrágostól a dombjai közé keményedek. Az agyamat elönti a köd, lökő mozdulatokat teszek, lapos hasfalára szorítok, szinte megdugom, úgy ahogy vagyunk.
Kibontja magát a szorításomból, és szembefordul velem. Kéjtől fátyolos tekintetünk összetalálkozik, ahogy merevségeink is összeérnek. Fehér pólóm széléhez nyúl, lassan húzza át a fejemen, majd nadrágomat oldja meg.

Ahogy lejjebb húzza rajtam a szövetet úgy ereszkedik maga is egyre lejjebb. Hasamra nyal, nyelvét kinyújtva engedi magát térdre, míg el nem éri kibukkanó farkam. Először csak a tövére fog, ágyékomat kutatja fel a nyelvével, farkam vége a hajához ér, tincsei csiklandoznak. Lassan mozdít a kezén, miközben cseresznyeajkával bejárja a combjaimat. Majd a makkom tetejére csókol, szájára tapad az előváladékom. Felnéz rám, tekintete perzsel, ahogy az apró cseppet lenyalja a szép ajkairól. Már ettől az agybomlás szélén állok, hát még mikor be is veszi a kőkemény farkam a szájába. Nyelve szorgos munkájával egészíti ki feje mozgását, alig bírom ki sikítás nélkül, amit művel velem. Életemben nem izgattak még így fel, maga a látvány is elképesztő, ahogy a rajtam járó feje mögött kivillanak a csodás gömbjei. Ujjaimat a hajába vezetem, de most nem erőszakoskodom vele, hagyom, hogy csinálja, ahogy gondolja. Elég profinak tűnik. Nem is okoz csalódást, mikor már elég szaporának érzi a lihegésem többször a torkára enged, szinte az egész hosszomat elnyeli. Olyan hangokat csal elő belőlem, azt sem tudom, honnan jönnek, a lüktető bizsergés a testemben egyszerűen csak szétrobbantja az idegszálaimat. Tarkójára fogok, és betolom magam a szája mélyére, ezzel a mozdulattal el is önti az élvezetem a torkát.

Megsemmisülve remegek a kezei közt, tartok tőle az agyam egy része is távozott az élvezetemmel együtt. Feláll, elégedett vigyorral ad a pihegő számra csókot.
- Hogy tetszett az előjáték? - kacsint rám huncutul. - Gyere - húz a rózsaszín szatén közé. Négykézláb mászik elém az ágyra, ingerlő fenekét felém tolja, válla fölött pillant rám: - Van kedved kényeztetni?
- Hogyne volna - nyelek nagyot, és máris az alsója korcába akasztom az ujjaimat, felfedve végre a gyönyörök völgyét. Rögtön széthúzott gömbjei közé nyalok, Cookie kéjesen nyöszörög, kezemmel elcsendesült farkát veszem kezelésebe, míg nyelvemmel szűk rését ostromlom. Leengedi a felső testét, arcát az ágyneműbe fúrja, még jobban felém pucsítva.

Nagyon tetszik a feszes feneke, rávezetem a tenyeremet, erősen megszorítom, megmarkolom. Csókokkal borítom, még meg is harapdálom. Cookie csak a párnába liheg, hagyja, hogy kóstoljam kedvemre, ő is élvezi. Rugalmas bőrére csapok, másik kezemmel rásimítok a hátára, a még mindig rajta lévő apró topja alá nyúlok.
Cookie felemelkedik, az alkarjára támaszkodik, míg a kis éjjeliszekrény tetejéről síkosítót és óvszert kutat. Elém ül törökülésbe, felé meredő farkamon húz néhányat, majd szakavatott, gyors mozdulatokkal rámgörgeti a gumit.
Kezemet kéri, tisztességes adag zselét nyom rá, majd visszafordul az előbbi pózba, fenekét felém nyomja. Belucskozom a vágatát, ujjaimmal megjárom a szűk rését is, izgatom, lazítom ezzel a szoros izomgyűrűjét. Majd bejáratához illesztem a farkam, és lassan betolom magam a szép testébe.
- Ha szeretnéd, csinálhatod erősebben - nyöszörgi, nem is kell kétszer mondania, az engedélynek megfelelően lendületes mozdulatokkal dugom, élvezem, hogy nem kell vele finomkodni. Láthatóan neki is tetszik, megérzem, ahogy ellentétes irányba lökögeti magát a keménységemre. A saját farkára fog, úgy izgatja magát, én meg egyszerűen megőrülök tőle.

Furcsa, de ebben a kicsit sem romantikus pillanatban, ahogy épp előttem térdel és én vadul dugom, elkap az érzés, beleszerettem. Ostoba gondolat, mégis annyira tetszik, el is élvezek tőle azon nyomban. Cookie-nak sem kell sok, nyöszörögve rondítja össze a takarót maga alatt. Hátára hajolok, csókolgatom, hasára simítok, magamhoz ölelem. Az arcom az átizzadt fölsőjére nyomom. Majd kihúzódom belőle, nem törődök az óvszer eltávolításával, karjaimba zárom, úgy dőlök le vele az ágyra. Száját keresem, csókolni akarom. Szinte abbahagyni sem tudom, annyira eltelít a frissen átélt élvezet, és a szépséges lénye. Csendben puszilgatom nyakát vállát, közben felém fordul, ujjait a hajamba vezeti. Az orrát az enyémhez nyomja, és lecsukott szemmel piheg.
- Van stircid? - kérdem lemondóan. Kinyitja a pilláit, a szomorú szemeivel belenéz az enyémekbe, és lassan bólint. - Ha kifizetem az egész műszakod, kijöhetsz velem a tengerpartra?
- Ha odaadjuk neki az egész pénzt, akkor biztosan kienged.
Cseresznyeajkára csókolok.

- Akkor próbáljuk meg, mutasd meg nekem azokat a világító planktonokat, Cookie!
Kibújik az ölelésemből, nem szemérmeskedik, egy tisztítókendővel végigtörli a nyomaimat a gyönyörű testén, majd visszabújik a ruhájába. Fekete farmerdzsekit is kanyarit a rövidke pólójára, és a kezemért nyúl.
- Öltöztesselek is fel? Nem elég, hogy levetkőztettelek? - nevet, és kivillanak a szép fogai.
- Megoldom - motyogom, de azért mégis segít. Odanyújtja a ruhadarabjaim, majd elém áll, és megigazítja a kis gallért a pólómon, becsatolja az övem. Az álla alá nyúlok, és csókhoz húzom magamhoz. Képtelen vagyok betelni vele. - Menjünk keressük meg az embered.

Kilépve az estébe megfogja a kezem, ujjait az enyémek közé kulcsolja, úgy vezet vissza a bazársor kiismerhetetlen forgatagába. Kisvártatva megint a koktélbárnál találom magam, melynek oszlopához ugyanaz a szőke fiú támaszkodik. Meglátva minket kérdőn felvonja a szemöldökét.
- Ez a kis mitugrász a stricid? - mondom ki önkéntelenül. Cookie arcán megjelenik egy félmosoly, de a tekintete nem sugároz semmilyen vidámságot.
- Ne ítélj külsőről, kicsit sem könnyű eset.
- De a lóvét, azt szereti, nem?
Cookie már nem is válaszol nekem, fejével a szőkeség felé bök.

- Hé, Jimjam! Ez a fickó kifizeti az egész éjszakámat, ha kisétálok vele a partra. Nem kell a részem, azt is megtarthatod - hablatyol thaiul, nem sokat értek, de gondolom, hogy leginkább a pénzemről szól a diskurzus.
- Na mi van, ilyen jól esett? - vigyorog rám a szőke, és még mindig nem fogja fel, hogy nem értem a nyomorult nyelvét. Így hát a könnyen érthető nemzetközi jelzéseket hívom segítségül, előveszem a tárcám, és komótosan számolni kezdem a pénzt a markába. A vigyora egyre szélesedik, ahogy egyre több baht kerül egymásra a tenyerén.
- Na eridj, reggelig ne is lássalak - integet Cookie felé, amikor elegendőnek érzi a fizetséget.

Örömmel nyúlok a fiú karcsú dereka után, ujjaim bekalandoznak a farmerkabátja alá, megcirógatom a csupasz bőrét. Cookie szendén felnevet. Valami elképesztő, hogy a munkája ellenére mennyi ártatlanság van benne. Nem tudom levenni a szemem a szép arcáról, ahogy szinte lányosan, a füle mögé tűrködi a hullámos tincseit zavarában. Mintha tényleg az első randinkra vinném, és mintha nem egy fél órája szopta volna ki a lelket is belőlem.

Lehuppanok a homokra, Cookie-t az ölembe húzom. Kecsesen ül rám, fenekét pont hozzányomja a farkamhoz. Elégedett mosollyal szemlélem a víztükröt, amire világító kék csíkokat húznak a planktonok.
- Nagyon szép - suttogom. - Lehet benne fürdeni is?
- Aha - Cookie fel is pattan rólam, ledobja a farmert, az apró nadrágjában, és a kis fölsőjében máris a víz felé iramodik. Gyorsan követem, bár nemrég öltöztem felé éppen, most mégsem bánom az újbóli vetkőzést. Alsógatyában rohanok utána, már a vízben érem csak utol. Ismét a dereka után kapok, annyira ingerlő, egyszerűen nem lehet kibírni, hogy az ember ne fogdossa meg. Cookie a nyakamba fonja a karját, és a cseresznyeajkait a számra nyomja. Szeretnék így maradni vele a világ végezetég. Arcára csókolok, lenyalom a ráfröcskölődött tenger sós cseppjeit.
- Hazaviszlek magammal - sutyorgom, és szorosan magamhoz ölelem.
Még nem tudom, hogy hogyan oldjuk meg, de az biztos, hogy enélkül a „bitch" nélkül én nem hagyom el ezt az átkozott thai beacht!

BerthaTheBrightOne