- Kérem nézzék csak meg! – mutattam ki a méretes ablakon - A szállodánknak öt különböző medencéje van amellett, hogy a tengerbe is be tudnak menni mögöttük. - kacsintottam mosolyogva mintha olyan boldog lennék, hogy kilépett az éppen műszakban lévő szálloda túravezető. Pont amikor tulajdonos, váltás van, és minden az én nyakamba szakadt. Fogalmam nincs ki lehet az új igazgató, de ha megérkezik az biztos, hogy elmegyek szabira, hogy ő is érezze a törődést!

- Minek akkor ennyi medence? - Kérdezte az egyik idősebb fószer, és mintha éppen vizsgáztatni akarna, hol rám hol a kezében lévő szórólapokra kapta a tekintetét. Szívás így igazgató helyettesnek lenni. Lassan idetolhatná már a képét az új nagyfőnök, hogy levegyen egy kis terhet a vállamról.

- Az önök kényelméért természetesen. - Egyéb okos kérdés? - Ezen kívül kozmetikus, fodrász, masszázs szalon és egy edzőterem található a földszint jobb szárnyán. A balon pedig saját művészeti galériánk van, illetve egy fedett, és fedetlen zöld füves golf pálya. - Hadonásztam a különböző helységek irányába a kezemmel, mint valami bolond. Időm nem volt és idegem is egyre kevesebb megmutogatni mindent a kis csoportunknak. – Középen ahogy látják óriási, felügyelt játszóházunk van a gyerekeknek, hogy le tudják rakni őket. Az étterem mellett pedig megtalálják a bárt, amiből egyébként kint is van. És jajj, – raktam szám elé a kezem, hogy a kölykök ne hallják, mert közbe majdnem elfelejtettem – ha kérik van extra szervizünk éjszakára – mosolyogtam a nőre aki csúnyán nézett - A párok is szeretik, ám semmi sem kötelező. - álltam türelmetlenül egyik lábamról a másikra, majd a recepción elhelyezett szobakulcsokért siettem, ami valójában három elektronikus kártya volt az ajtókhoz - Nos, amennyiben kérdésük lenne, nyugodtan forduljanak hozzánk – mutattam a pult mögött lévő kollégákra, és mind a három családnak a kezébe nyomtam a saját beléptető kártyáját, hogy elfoglalhassák a szállást – Jó mulatást! A liftes hölgy felkíséri önöket a megfelelő emeletre, és útbaigazítást is szívesen ad! – intettem útjukra engedve őket, majd bevetettem magam a pult mögé, mert Ryan az ellenkező felében kezelt egy telefont, az itteni is csörgött és Yume a másik recepciós, épp egy hölgyet kísért ki a taxijához.

- Üdv, Kaname vagyok. Miben segíthetek? – A telefon észrevehetően jelezte, hogy belső vonalról hívnak, csupán abban reménykedtem, hogy nem valami problémával. Az még betett volna az egésznapos rohangálás után.

- Hello, én a 707-esből Aoi Koto, és... - némi csendet hallatott a vonal túlsó végén, ezért ahogy lehetett siettettem.

- Igen? – Öcsém, tök jóképű a srác, nagyon jól tudom, hogy ki ő, de mire kinyög egy mondatot lemegy a nap. Eszméletlen, pedig kívülről olyan határozottnak tűnik. Többször láttam a héten, a kollégák meg előszeretettel pletykáltak róla, még csak kérdeznem se kellett felőle jó pár dolgot megtudhattam.

Hm....ami azt illeti egész sokat fecsegnek az embereim. Ezt vajon levonhatom a bérükből?

- ...szóval szeretném kipróbálni az extra szolgáltatást. – térített vissza, és leesett az állam. Abba se voltam biztos, hogy jól hallottam. Hiszen olyan szexi, sármos, stílusos, szinte tökéletesnek mondható. Mégis szüksége van erre? Ha kidugná az orrát innen, legalább tíz nő akadna minden ujjára. Szegény, nincs tisztában a kinézetével...

- Értem. Mik az elvárások?

- Hogy is mondjam...Kettőnk között marad igaz?

- Ami szállodánk csak titoktartó embereket alkalmaz. – kezdtem hazug módon fényezni a helyet, aztán eszembe jutott, hogy sietnem kell – Tudja mit? Felsorolok néhány dolgot, hogy egyszerűbb legyen. – meg se vártam mit mond rá – Fiú vagy lány? – Fel kellett tennem a kérdést, bár sejtettem a választ, mivel a legtöbb elképesztő pasi hetero.

- Az első. – Na ne bassza már meg...Huh, na jó...

- Vékony, maci, kisportolt vagy átlagos?

- Átlagos? – Most kérdezi vagy mondja? Mert ha mondja, pont az esete vagyok!...lélegezz Kaname!

- Kérem, itt én teszem fel a kérdéseket, de akkor ezt válasznak veszem. Haladjunk. Hajszín, bőrszín vagy ilyesmi?

- Átlagos. Egy átlagos ázsiai férfit szeretnék. – Istenem, milyen orgánuma van amikor morcos! Ha összetetten elmondja mi jár a fejében, kifejezetten erotikus, és a francba is, ENGEM AKAR!

Reszketek az izgalomtól! Tiltja a szabályzat, de tökre sajnálom. Vajon tehetnék valamit az ügyünk érdekében?

Nézzük csak...

Iszonyatosan feszült vagyok. Az ugyebár a munkám hátrányára mehet, tehát fontos lenne levezetni. Tudom, hogy nem kéne, hisz ő egy vendég, mégis szeretném megnézni meztelenül. Szóval...ő....hmm, vasárnapig van. Kiváló! A gép szerint akkor telik le az egy hete. Holnapután megy, nem derülhet ki.

- Hallllo, ott van?

- Persze uram, pusztán elgondolkodtam ki lenne a legalkalmasabb. Maximum tíz perc és ott lesz Önnél. – hezitálás nélkül ráraktam a kagylót nehogy meggondolja magát – Ryan, tiéd a pálya, én kiszálltam, Yume mindjárt itt van.

- Oké főnök, ne stresszelj. – erről beszélek..más szerint is annak tűnök, ezt fel kell oldani - Ne felejts el néha egy kis szünetet tartani. - Valóban kéne. De kinek van arra ideje? Mindig mindenkit helyettesítek, mint most. Egyszerűen nem tudom mikor.

Gondoltaimba merülve túrtam a hajamba, és ahogy az egyik szoba mellett elhaladtam, rájöttem, hogy a ruhám rendezett, de azért egy fürdés nem ártott volna. Fintorogva szagoltam az ingem alá, utána nyugodtam csak meg, hogy annyira nem izzadtam le. A sok mentolos cukornak köszönhetően, amin élek, a leheletem sem volt büdös, de pusztán akkor kopogtam be hozzá, visszaigazítva a frizurám, miután a helyzetemhez képest mindent rendben találtam.

- Üdv, - bámult az arcomba a félig kitárt falap mögül kócosan, ettől pedig olyan érzésem támadt, mintha meg se beszéltük volna, hogy jövök. Mintha nem engem várt volna, és csak rátörtem késő délután, hogy zaklathassam.

Mindegy, mosolyogjunk, az talán oldja a hangulatot.

- Üdv, köszönjük, hogy a szállodánknak ezt a szolgáltatását választotta! Én leszek aki segíti önt ma. – Nem tudom milyen szövegük van a kollégáknak általában, de ez megteszi.

- Örülök a találkozásnak! – mért végig, vélhetőleg a ruha alatti felépítésem miatt, de nem mondhattam neki, hogy ha beengedne hamarabb felfedezhetne. Bunkóság lenne tőlem sürgetni, mégiscsak ő fizet értem...

De most komolyan csupán bámulni akar? Miért nem áll arrébb az ajtóból? Valamit tennem kell! Különben is, egyszer már köszöntünk egymásnak, elég lesz az udvariaskodásból.

– Beljebb jöhetek? – léptem be mellette féllábbal a küszöbön, hogy bekukucskáljak, gondoltam csak veszi a célzást...

- Ó, hát hogyne! Sajnálom. – mozdult meg, s végre a győzelem halvány reménysugara felütötte a fejét. Azonban elsőre nem vettem észre mennyire halvány az a sugár.

- Ez az első alkalma, hogy kér minket? – mosolyogtam rá megértően, közvetlen a mosdója mellett ácsorogva, hogy előre menjen és hellyel kínáljon, de ő valamiért nem haladt. Úgy nézett rám mintha nem hinne a szemének. Ennyire bejövök neki?

Hmmm...most mit csináljak? Mire gondol? Vagy ehhez a szakmához pszichológusi végzettség is kell?

- Ami azt illeti én még sose csináltam ilyet. – Áh ez a gond.. De neem, az nem lehet, hogy még nem szexelt. Van vagy harminc. Az isten verje meg azt a perverz fantáziám! Akkor csak férfival nem?

– Oké, ezek szerint gondolom ma én leszek többet alul. – nyugtattam meg szóban, és óvatosan hozzá simultam, egy lassabb szájrapuszi erejéig, hogy ne feszengjen - Üdv a világunkban. – dörmögtem a szemeibe nézve, de rájöttem, hogy ez így nem jó, mert mi van ha rossznéven veszi.. – TÉNYLEG! – hátráltam el zavaromban - Őszintén örülök! Én meleg vagyok és...nem, ez egyre rosszabb. - Miért nem szól közbe, hogy kisegítsen?

Ezúttal én tétováztam hebegve melytől eleresztette az első mosolyát, s annyira nagy hatással volt rám, hogy a tiszta gondolatok messziről elkerültek. Viszont neki még hozzá kellett fűznie: - Mármint soha nem rendeltem szexuális szolgáltatást. – Hát ilyenkor kell közbeszólni, mikor már hetet-havat összehordtam?

- Értem...- pirultam el feltehetőleg a fülem tövéig - Mit szólnál ha tegeződnénk? - A mosolya vigyorrá változott. Tetszett neki, hogy feszengtem, ami nekem kevésbé, s visszavéve az irányítást próbáltam elűzni a körbeölelő szégyenérzetet - Üljünk le, és rágjuk át az alapszabályokat. – húztam el a szám miközben a vállam felett hátra néztem rá, hogy követ-e – Nem ez a kedvenc részem, ám sajnos megköveteli a munkaadónk, hogy előre tisztázzunk egy s mást. – tártam szét a kezeim, és ahogy leültem az ágyára folytattam - Tehát. Nincs durvulás, csak amennyi még kellemes, maximum másfél órát leszek itt, mert azon felül megfizethetetlen lennék. Ámbátor én véletlenül se használnálak ki. – tettem a kezemet az övére megmutatva milyen jófej vagyok, s Aoi összeszűkített szemekkel, de bólintott, hogy megértette - Ha bármilyen kérésed van beszéljük meg. Nincs ezzel gond, az élvezetedért vagyok itt, mindent megteszek. - Síri csend követte hosszas monológom ami miatt ismét türelmetlenebb lettem. – Nos, azt hiszem részemről ennyi.

Ez mindig ilyen lassan megy? Oldjuk a hangulatot... – Aoi, megkérdezhetem mivel foglalkozol?

- Nem.

Oké, ez legalább határozottan hangzott. – Hány éves vagy? Az csak nem titok. – Bólintott, mégsem győzött meg róla, hogy az igazat fogja mondani. Habár az adatlapján rajta van mikor született...

- Idén töltöttem a 35-öt. – Fiatalabb nálam? Ez szentségtörés! Miért vagyok 36? Vajon mindenhol ennyire merev mint amilyen a tartása?

Fú, koncentrálnom kell. – Szuper, én pedig a 29-et. – néztem mélyen a szemébe, hogy mit szól hozzá, de szerintem elhitte – Van kedved velem zuhanyozni? – nyaltam meg a szám ahogy a lényegre tértem, s kicsit kínos volt, hogy a tekintete követte - Megmosom a hátad, ha szeretnéd.

- Pár perce jöttem ki alóla – Vakargatta meg a tarkóját, mintha egy nap csupán egyszer lehetne fürdeni.

Sok dolgom lesz vele...Egyébként akkor minek vett fel pólót?

- Rendben, hamar visszajövök. – haraptam be a szám szélét, melytől ismét nem tudott elvonatkoztatni.

- Esetleg...

- Igen? Mit szeretnél? – pilláztam rá biztatóan. Reméltem, hogy valami perverz kívánsággal fog jönni, ha ilyen nehezére esik kimondani.

- Megkóstolhatnálak újra? – fogta meg erősen a derekam, hogy közelebb húzzon, csakhogy eléggé romantikusra sikerült ez a kérése. Égetett a keze az oldalamon, s az orrunk majd összeért.

- Má-mármint a számat? – elképesztően lágy mosollyal bólintott.

Nem, nem, biztosan nem! Akkor itt ragadok, és piszkos vagyok! Meg különben se kéne túl sokat csókolóznunk. Ez csak szex, nem igaz?

- Mmm, kérlek, - fogtam meg a vállánál, nehogy mégközelebb hajoljon – tartogasd az energiád, mindjárt jövök.

Abban az öt percben amit a fürdőben töltöttem, megfordult a fejemben, hogy talán hülyeséget csináltam és egyáltalán nem kellett volna ide jönnöm. Túl forró volt köztünk a hangulat, és a magabiztos viselkedésével megrészegített, ám már nem fújhattam le a dolgokat. Elnyomtam hát a kétségeket, s még kissé nedvesen, egy szál törölközőben csaptam ki a hálóba nyíló ajtót. – Kezdhet..?!?? – Hova tűnt?

Nagyjából fél perc volt, amíg kisasszéztam s megdörzsölve a szemem újra felfedeztem, hogy nincs az ágyban. Már fordultam volna sarkon megkeresni, de ekkor két kéz átölelve fonódott a hasamra. – Tudod, sokkal kívánatosabb vagy mint vártam. – csókolt meg a fülcimpám mögött, s az ajkait rajtam felejtve törölte ki fejemből a kérdést, hogy merre volt. A testemet ellepték a lángok miközben a nyakamba harapva karcolt a fogaival, és egy halk sóhaj szökött ki ajkaimon a bátorsága nyomán. Főként, mert érezni is lehetett a fenekemnél mennyire gondol kívánatosnak.

Atya ég, de ki vagyok éhezve!

Olyan melegem lett, hogy a bőrömet hűsítő vízcseppek azonnal páraként szálltak a magasba, mígnem megfordultam a tengelyem körül. – Miért van ez még rajtad? – Türelmetlenül kapaszkodtam a pólójába, melyet áthúztam a fején, de az alsója is irritált.

- Majd én. – nyomott egy puszit az orromra gyengéden meghökkentve, és ahogy lentebb tolta az anyagot a combján elkaptam a tekintetem a nyugalmam érdekében.

Hogy az a szent kolbász!!!

Nem akartam bámulni, ezért leengedtem pilláimat, s reményeim szerint láthatatlanul szívtam vissza a nyálam, mely lassan, ám annál biztosabban a szám szélén gyülekezett. Tulajdonképpen nem akartam hiú ábrándokat követni, sem álmodozni amikor előttem áll, így újra felnéztem rá. Szigorúan a szemét kerestem, de Aoi sóvárgó szemei az arcom helyett a törölközőm szegélyénél jártak. Szusszantva lazított a kötésen, hogy a lábunkra essen, őt mégsem érdekelte a méretem. Inkább hátra fele tolt az ágyba.

Rohadtul élveztem a várakozást. Azt, hogy pásztázva az arcom a szemei az enyémeket keresték, hogy a bőrünk helyenként összeért, és még azt is amilyen gyengéden löködött, mígnem az ágy szélének ütközve a paplan közé estem. Centinként haladva kúsztam feljebb, fürdőzve az áhitattal átitatott vad tekintetében, de ahogy én mozdultam hátrafele, ő feltérdelve az ágyra jött utánam.

- Félsz tőlem? – dörmögte.

– Nem igazán. – köszörültem meg rekedtes hangom, azonban őrülten lüktető szívem igényelte az oxigént, így minden más szó megakadt a torkomon.

- Azaz nem veted meg ha irányítanak? – Helyezkedett kényelmesen a lábaim közé, s az ajkai eltökélten képezték rajtam a libabőrt mikor a mellkasomra tévedtek.

- Kereteken belül maradva... - ziháltam a vágytól.

- Ez mit jelent? – húzta fel a szemöldökét megszakítva a tetteit, és adott pillanatban kifejezetten idegesített, hogy ebben a helyzetben beszélgetünk. Mindössze azt akartam, hogy a testem az övéhez tapadjon, ezért az egyik könyökömre feltámaszkodva a számhoz vontam.

Hatalmas hullám söpört át a testemen. Olyan amely a tornádó szelével vetekedett, és talán ő is érezhette, mert már nem kérdezgetett. Egész testét nekem nyomta halkan morrantva, s mintha mindig is egy húron pendültünk volna úgy kerített a hatalmába. De annyira nem puhultam meg, hogy mindent ráhagyjak. A kezeim hevesen járták be a bőrét, és úgy húztam magamhoz a fenekét, hogy közben bele lendítettem csípőm a mozdulatba. A szoba megtelt körülöttünk szikrával, mindenféle hanggal, heves csókokkal, káromkodással és lihegéssel. Nem tudtam volna megmondani mennyi idő telt el az előjátéktól kezdve a felkészítéssel, hogy be tudjam fogadni. Fel se fogtam talán, hogy megtörténik, mivel minden másodpercben buja borzongás járt át. Csupán ahogy áthatolt a gyűrűmön az zökkentett ki a kéjködös csábításból. - Ez, ah.. jesszush milyen szűkh vagy!

Még szép, hónapok óta csak a kezem szeret... – Ugyeh? – nyöszörögtem mintha fájna, de valójában azt vettem észre magamon, hogy ez nem elég. Értelmetlen felszabadultságot éreztem ahhoz képest, hogy pár szó után ebbe a helyzetbe kerültem egy idegen férfival, de ő tagadhatatlanul értett a testemhez. Olyan lehetetlen kettősséggel kergetett az őrületbe, amelyben eddig nem volt részem. Amikor kellett lágyan becézgetett, viszont a vadsága kapott döntő szerepet.

Minél többet kértem, annál jobban figyelt rám, minél kéjesebben nyögtem annál őrültebben szorított, és ez csak fokozódott mikor erőteljesebb mozgásba kezdett. Belém mart, simogatott, harapott, s nyalogatott. Már azt se tudtam ki vagyok, hisz másodjára mentem el, mire ő csak egyszer...

Ám pont ezért egy menet nem volt elég. Mindig többet és többet akartam belőle, mintha eredetileg én lennék az ügyfél, s Aoi nagy mosollyal rajongva, készségesen megadta, habár nem maradt túl sok választása velem szemben.

Végül ahogy lejjebb apadt a szomjúságom az utolsó orgazmus lila deliriumából feléledve, pislogtam kettőt az ágyban a kijárat fele. Azonban nem ment olyan könnyen, hogy feltápászkodjak, kissé elszaladt velem a ló. De muszáj volt mozgásra bírnom fájó testem, hogy magára hagyjam a vendégünk, egyrészt miatta, másrészt várt a munka.

A könyvelővel kötött egyezségünk szerint legkésőbb vasárnap estig át kellett küldenem a papírokat a bérszámfejtéshez, és ugyan volt még egy nap, mégsem hagyhattam az utolsó pillanatra, mert ha bármi közbejön a végén az emberek nem kapnak fizetést, mert eldugtam az időt. Azt hiszem egyből levágnák a büszkeségem, pedig így is fáj már, szinte rongyosra használtam...

Ideje felkelni!

Elmélkedésem összhangba hozva a testemmel fordultam Aoi felé mégegyszer utoljára, ám ő lehunyt szemekkel hevert a párnáján. Pont meg tudtam csodálni puha pofiját, mely híján volt a hibáknak. Sehol semmi szeplő, anyajegy vagy egy pattanás, de még csak egy szőrtüsző gyulladást sem fedeztem fel a piszok mázlistán. Ellenben velem. Noha az enyéimet eltakarta az a kevés borosta amit szabályellenesen meghagytam. Csakhogy ki merne szólni nekem? Egy ideje nincs felettesem..

- Hogy lehetsz ilyen jóképű? - suttogtam, s annak érdekében, hogy ne ébredjen fel, egyetlen egy ujjammal, meg akartam óvatosan simítani selymes bőrét, ám résnyire kinyitotta a szemeit mielőtt még hozzáérhettem volna. Auuu..remélem nem hallott meg.

- Maradj itt estére, aludj velem. Legalább egy órával amúgy is túlléptük a kiszabott határidődet. – húzta a kezem magához, hogy megcsókolja.

- Nem, nem, az nem az enyém hanem mindenkié. - emeltem el tőle a levegőben egyensúlyozó ujjamat okítva. Persze erről a részéről fogalmam se volt a dolgoknak, de ezt nem tudhatta meg.

- Legyen, csak maradj velem. – forgatta meg szemeit - Ha az a bajod, kifizetem. - Miért ilyen aranyos? És én miért gondolkodom el rajta?

- Mennem kell! - ugrottam fel azonnyomban mielőtt meggondolhatnám magam - Köszönöm a cég, illetve köszönjük a szálloda nevében, hogy ezt a szolgáltatást választottad. - kapkodtam fel a ruhám a fürdőből kikiabálva, s a mondat végére, ziláltan ugyan, de a kijáratnál álltam - Örültem a találkozásnak. - nyomtam le a kilincset hátra se nézve, s egy viszlát után behúztam magam mögött az ajtót, hogy nagyot sóhajtva a falapnak dőlhessek.

Baszki, majdnem ott ragadtam...szégyen, hogy ennyire élveztem...

Másnap egy egészen más nap virradt. Reggel hétkor hagytam el a szobám, hogy visszasurranjak az irodámba ahol előző este tizenegykor tettem le a lantot, addig tartott amíg a könyvelőnek elküldtem az utolsó tömörített file-t is, de nem sikerült észrevétlen belopóznom, mert a titkárnőm hamar elkapott.

- Kaname! – franc, még egy órám sincs nyugton – Segíts, van pár dolog amit el kéne intézni.

- Nekem? - komolyan mondom, néha elgondolkodom, hogy melyikünk kinek a főnöke.

- Igen, mert én ehhez egyedül kevés vagyok. - Azt hiszem a mai nap se lehet zökkenőmentes.

- Hozz egy kávét, az agyamnak, - sóhajtottam - addig hiába mondasz bármit.

- Az asztalodon vár. - A mosolyában parányi kárörvendést láttam, hogy bebizonyíthatta egy lépéssel előttem jár. - És egy perce vittem be. - Kamerát szerelt volna a hálómba vagy honnan tudta, hogy jövök? Esküszöm át kell kutatnom!

- Mondd akkor. - Sétáltam el mellette, és ahogy beléptem végre az asztalom mögé, megcsapott a gőzölgő fekete illata.

Aira nyilván nem hagyta kiélvezni a pillanatot, de azt sose gondoltam volna, hogy megpróbál belefullasztani a kávémba. - Nos, mozgalmas esténk volt. A 102-esben, mint megtudtam a zwack italgyár marketingese szállt meg. Kiderült, hogy egész nap iszik, hogy szinten tartsa magát, de estére elfogyott a minibár kínálata, és megitta az arcszeszét. Rá egy órára hasi görcsökkel telepedett a wc-re ahonnan hajnal háromig nem jött ki. Akkor is azért mert az összes wc papírt felemésztette, és mivel az alsójával törölte ki, és lehúzta a csatornán....eldugult minden. – ekkor köptem vissza a harmadik kortyot - Nem csoda, hogy visszaköszönt amit kiadott. - hálás voltam neki, hogy megtanult fogalmazni, így is a hányás szélén álltam, persze lehet, hogy a gyomorsavam hozzá tett.

- Oké, hívj ki egy céget aki rendezi a mosdóban történteket. Az embert rakd át egy másik szobába, ahol nagyobb a bár, plusz piát is kaphat, illetve tartalék wc papírt. Viszont továbbra is földszinti szobát adjatok neki.

- Tényleg? Ez elég drága lesz. Mi van, ha nem tud majd fizetni?

- Ismerem, van pénze és a cégének is, majd valamelyiken behajtjuk, emiatt ne aggódj. Folytasd.

- Oké. A következő kellemesebb, mondjuk attól függ kinek, mert alig húsz perce szabadultam meg a 304-esben lévő streemer-től. Rengeteget tud beszélni. – akadtak fenn a nő szemei egy pillanatra - Ő alvási gondokkal küzd. Megszokta, hogy midig a természetből közvetít és ott él, de most próbál visszatalálni a normál kerékvágásba. A segítségünket kérte.

Egy internetes celeb? - Hogy hívják?

- Gubi.

- Az a Gubi? - nyíltak el a szemeim - Hiszen ő egy csoda, medvékkel barátkozik!

- Miért van más is? – tette karba kezeit Aira - Plusz juttatást fogok kérni a hülye kérdésekért.

Igaz, én is utálom a felesleges köröket, de azért tudnia kell kivel beszél. A szemtelenség egy dolog, de a pénzzel nem viccelődünk. - Szerintem meg örülj, hogy nem jelentelek fel szóbeli bántalmazásért. - Döntöttem oldalra a fejem megcsóválva. Sokat kell még tanulnia ha belőlem akar pénzt kihúzni. - Egyébként ott a pont, nincs másik, szóval ezt én intézem. Hívd ide a kertészt. Tele rakatom növényekkel a szobáját, csak egy kis folyosót hagyok meg az ágyához és a fürdőhöz.

- Jó, de ne felejtsd el Avalont. A színésznő ma érkezik, és ugyan betetettem a vörös kasmír szőnyeget a szobájába amit kért, de a vegán diétája miatt fel akar mondani a chef.

- Na neeem....Nem hagyhat itt, köti a szerződés. Megyek és megszorongatom a tökeit. Más?

- Tökeit? Több is van neki? - húzta fel a szemöldökét.

- Ne akadjunk fenn apróságokon, így mondják. - intettem a kijárat fele - Irány dolgozni!

Annyira tudtam. Minden nap van valami, de legalább változatos szarságokkal találnak be a vendégek, most éppen szó szerint. Egy kicsit azonban megijeszt, hogy a képzeletem az ébredés óta folyamatosan elkalandozik Aoi felé. Amikor elkapott Aira, arra gondoltam bár Aoi kapott volna el. Ahogy a kávém első kortyát szürcsöltem az ő nyelve jutott eszembe a fogaim közt, és én pont olyan engedelmes voltam az ágyban vele szemben, mint most Aira velem szemben.

A franc esne bele, hogy ilyen jó volt vele a szex!

Észhez kellett térnem, így a munkába temetkeztem, és a kávém elfogyasztása után lementem a konyhára. Sürögtek forogtak körülöttem, kerülgetve a szakácsok és a kisegítők. Készültek a reggelire ami bolondokházává tette a konyha életét. Aztán megláttam a sarokban kuporogni egy asztal mellett a chef-et.

Mi a franc?

Neki erőt kéne sugároznia a többiek fele! Ehhez képest gyámoltalanul bámult bele a nagyvilágba, hát egy sóhajjal felkészítettem magam a lelkiszemetesláda szerepére. Ilyen állapotba felesleges lett volna kiabálnom vele. Egy órán át beszélgettünk a stresszről ami kezdi felemészteni belülről. Minden embernek megvan a tűrés határa, az övét láthatóan túllépték és feletteseként segítenem kellett ezt lekezelni, de a végén győztem. Avalon megkapja az előre kért ételeket.

Büszkeséggel töltött el, hogy a fáradtságot és az érzelmi hullámaimat leszámítva még mindig a toppon vagyok. Csakhogy ez egészen addig tartott amíg a svédasztalnál Aoi rám nem szegezte a nagy szemeit. Egy intenzív pillanatig óriási zavart éreztem a toronyban. Olyat amely épp elégnek bizonyult, hogy visszaforduljak a konyhára, és a hátsó kijáratot használva a kerthelyiségből menjek fel az irodámba, ahol már vártak rám.

Az igazat megvallva nem kellett volna ezt tennem, mégis volt bennem egy menekülési ösztön ami erre sarkallt. Azzal magyaráztam, hogy nincs kedvem a reggeli feszengéshez, és az azzal együtt járó bűntudathoz. Tulajdonképpen neki se kellene törődnie a létezésemmel!

Végül megállapodtam abban, hogy eléggé elfoglalt vagyok ahhoz, hogy ne érdekeljen, és annyi munkát öleltem fel amennyit elviselhetett a kis agyam. Délutánra viszont lemerültem teljesen, ezért lefekvés előtt leültem lazítani a kinti bárpulthoz, mint ahogy minden vasárnap teszem. Általában elég szokott lenni két-három pohár bor, hogy kiüssem magam teljesen.

A bár rész meseszerű volt kint. Több színben pompázó világítással és egy hosszú lenge szúnyoghálóval, ami sátorként húzódott hosszan a part mentén. Ezt még az előző igazgató találta fel, mert a szálloda szabályzata tiltja a közeli vadon élő állatok etetését. Na meg az alkohol íze is zamatosabb a kamikaze bogarak nélkül. A vendégek se bánták, egyedül annyi volt a hátránya, hogy bizonyos fokig a háló belerondított a csillagok látványába. Mindenesetre jobb volt ez, mint napokig vakarózni.

A fáradtságtól szórakozott agymenésem megmosolyogtatott, és ekkor újra megjelent előttem Aoi. Na nem a képzeletemben, hanem ténylegesen. Rendíthetetlenül egyenesen felém masírozva betört a személyes terembe a rá szabott csillivilli ing, rövidnadrág kombóban, mintha engedélyt adtam volna rá, és felháborítóan dögösen a pultnak támaszkodott. Hajában a fények árnyékolva játszottak a homállyal, lazán kigombolt inge alól kiáradó illata büntetve csapott meg, s ajkamba harapva fogtam vissza a nyöszörgést, mely utána áhítozott.

Ah, a francba már az erkölcstelen testemmel!

- Helló! – szólított meg teljesen összezavarva.

Mit akar?

- Helló? – a köszönésem tükrözte meglepettségemet.

- Én...- nézett el rólam a mellettem lévő székre, majd vissza rám, mintha hangtalan engedélyt kérne, hogy leülhessen - csak szeretnélek meghívni egy italra.

- Tényleg? - húztam össze szemöldököm hellyel kínálva, hogy ne ácsorogjon.

- Tényleg. - Ez új. Ki hallott már olyat, hogy egy tehetősebb férfi, aki bárkit megkaphat, egy szexmunkás társaságát keresi miután megvolt neki. – Így talán neked is kényelmesebb lenne, ha utána velem tartanál. Már ha ráérsz. Jobb mint telefonon kérni téged, a nevedet se tudom.

- Bassza meg! – suttogtam halkan, mert nem szeretném, ha ez a baklövésem hírül menne a szállodában, s felé dőlve a szájára tettem a kezem.

- Ne érezd magad rosszul, csupán a társaságod kérem. – Minden szavára végig csúszott ajka az ujjamon, és a hideg átfutott a testemen. Hirtelen megint marha feszült lettem, mint mikor először beleugrottam ebbe a hülyeségbe, csak most egy bizonyos helyen összpontosult az inger, tehát el kellett kapnom a kezem, hogy inkább a boros poharam szorongassam. – Ráérsz?

Istenem, ennyire jó voltam? Azt hittem csak ő volt rám ilyen hatással. Ha mégse jönne be az igazgató helyettesi pozíció, lehet, hogy ezt a szakmát választom.

Saját felvetéseimet fontolgatva bólogatni kezdtem, s ő válasznak vélve elmosolyodott. - Kérnék szépen két felest. – intett a mellettünk elhaladó Minatonak a pultba, de én még nem hagytam elmenni, miután balgán beleegyeztem, hogy megint Aoival legyek.

- Héj, duplát is elfogadok! - kiabáltam a pult mögött állónak, akivel nem egyszer iszogattunk már, de ő visszafordult.

- Ühüm...és kitől? – nézett a szexi egy...két éjszakásomra...

- Te sóher! – ráncoltam össze a szemem, de nem keltem ki magamból, mert valóban vele fizettettem a legutóbbi dajdajozásunkat.

- Nem vagyok az! Viszont ha ő csak egyet fizet - mutatott az adoniszra mellettem – én nem állom a másik felét, ahhoz kevés a fizetésem. – célozgat, mindig csak célozgat, de ez most szarul jött ki.

- Tőlem természetesen. Öntsön neki duplát.

Minato hamar elém gurította a rövidet, s én úgy kortyoltam bele, mintha az életem múlna rajta. Talán ezért is nyeltem félre, s ahogy visszahőköltem, az végül a kezemre folyt. Azt hiszem mondanom sem kell, Aoi kihasználta a kínálkozó alkalmat. Nem hagyta lerázni a rajta lévő cseppeket, és minden további megjegyzés nélkül a csuklóm köré fonta a kezét, hogy iszonyat erotikusan lenyalhassa a nedűt. Biztos voltam benne, hogy az én számon szalad ki az a halk nyögés ami megtörte az éjszakai csendet.

- Lenne kedved sétálni a parton? - engedett el pajkosan.

Egy hosszú pillanatig meredten bámultam rá, próbáltam elvonatkoztatni a gondolattól, hogy a szájában vagyok, de nehezen ment, mint a visszautasítás. - Jé, neked van egy kis sötétzöld a szemedben.

- Atya ég! Tudtam! Kerülsz, és terelni próbálsz, igaz?

- Dehogy! Miért tenném? - szorítottam össze a szám, mielőtt a borospoharat hozzáemeltem - Homokos lesz a seggem. – suttogtam a pohárba, majd jó két korttyal később hangosabbra vettem a figurát – Indulhatunk, ha ragaszkodsz hozzá, bár én becsíptem.

- Arra jó a séta. – Nincs mit tenni...

Egyszerre álltunk fel a székből, ami miatt túl közel kerültünk, s mindketten megtorpantunk. Ő viszont kevésbé kábult be mint én, és pofátlanul adott egy puszit az arcomra, majd ahogy hátrébb húzódott automatikusan ajkai nyomára tettem a kezem a bőrömön. Forró volt.

Ez...? Elment az esze?

– Bármikor meg tudlak tartani, na gyere. – kacsintott, és hiába ment le a nap, az én bőröm immár mindenhol vörösen égett.

Nem értettem őt. Főleg mert olyan férfinak nézett ki, aki rám vet két pillantást és a fáradtságtól beesett szemem láttán hanyat-homlok menekül a másik irányba. Az oké, hogy tegnap nem volt más választása, mert engem kapott, és mivel kedves jól megdugott, de ez most mi?

- A munka miatt jöttem ide. – Az este még nem akart erről diskurálni, most meg hirtelen előveszi a témát, hogy kellemesen csevegjünk? – Tartottam tőle, hisz az egész félsziget nagyon új a nagyvárosi életemhez képest. Az emberek, a táj, hogy nem ismerek senkit...Arra gondoltam kizárt dolog, hogy maradjak, pedig próbálkoztam. - Wow, remélem nem azt akarja mondani, hogy tölt még egy hetet itt. - Komolyan mondom a szálloda összes szolgáltatását igénybe vettem, de még úgy se jött meg a kedvem a melóhoz. Tegnapig... aztán jöttél te.

Most miről is beszélgetünk?

Mellesleg minek véljem ezt? Dicséretnek semmiképpen. Ki venne dicséretnek egy olyan mondatot, hogy „neked köszönhetően dolgozni akarok"? Felidegesít! Amúgy is, miért kell ennyire túlaggódnia egy hét kiruccanást? Én örülnék neki. – Vedd lazábban.

- Nem tehetem.

- Dehogynem! – ellenkeztem.

- Ó, ha tudnád. – Mégsem tudhatom ugye?

- Mit? – nevettem el magam – Ami itt van ezen a félszigeten az maga a nyugalom. Miért teszed bonyolulttá? Oké, karikásak a szemeim, de nézd, nincs rajtam egy ránc sem. – mutattam az arcomra – Kinézek vagy huszonhétnek is, pedig... - a franc!

- Pedig huszonkilenc vagy. Ennyit ér a nyugalmas élet? – kacagott immár ő is.

- Nézd, tényleg fáradt vagyok. – nyökögtem – Azon kívül pár év is pár év! Momentán elég stresszes a munkám..

- Az enyém is az lesz hamarosan. – Oké, nem vagyok hajlandó erről több szót váltani amíg ködösít, de talán itt az idő tapogatózni, hogy marad-e.

- Hát, mondanám, hogy pihenj rá... – Ah, honnan tudhatnám, hogy ma van az utolsó napja? Most hogy fejezzem be a mondatot? Kaname térj észhez, mielőtt elszólod magad valamivel! A koroddal is majdnem lebuktál!

- Lehetetlen. Holnaptól vége a kikapcsolódásnak. – Szóval elmegy?

- Sajnálom. – legalábbis ezt illik mondani, nekem mindenesetre békésebb lesz nélküle – Ennyire borzasztó munkád van?

A fejét rázva nézett a csillagokra. – Nem. És te? Szereted amit csinálsz?

- Hát, tudod, néha orrvérzésig szopatnak az áthaladóban lévő vendégek, viszont amikor nem helyettesítek mindenkit és van két lélegzetvételnyi időm, akkor egészen király. Manapság meg főleg a maximumot kell nyújtanom. Kevesebben vagyunk, és egyes kollégáim annyira hanyagok, hogy lehetetlen rájuk bízni a vendégek extrábbnál extrább kívánságait. De nem akarok panaszkodni, az esetek többségében élvezem amit csinálok. – Néztem fel rá, s újra elöntött a pír mikor rájöttem, kivel beszélek. – ööö, vagyis...- Még az ajkaim is beleremegtek ahogy tátogtam, mert akinek ő gondol, vagyis aminek a munkámat gondolja, az cseppet sem fedi a valóságot. Csakhogy elértem azt a pontot ahonnan nehéznek tűnt kimosni magam. Elég szánalmasan hangzott volna a számból, hogy figyu, egyébként igazgatóhelyettes vagyok, pusztán dugni akartam veled.

Bassza meg, de meleg lett hirtelen. Nem akarok vele beszélgetni!!!

- Ne légy zavarban, örülök, hogy ilyen őszinte vagy. – fogta meg a kezem, és akár szép is lehetett volna, előttem a tengerrel mögöttem pedig azzal a pár kisebb sziklával, ellenben hazugságok és ködösítés nélkül.

Hajjaj mire gondolok?...eressz! – Köszönöm. Azt hiszem.. – érintettem meg a mancsát jelzésként.

- Viszont ha érdekelne valami más foglalkozás, én segíthetek.

- Á, ez nem...ilyen egyszerű. – fejtettem volna le az ujjait, de erősebben ráfogott a kezemre, s bámult a gyönyörűen csillogó boci szemeivel.

Kezdjek félni amiért így szorít? Kifejezetten jó vagyok a harcművészetekben. Vajon szólnom kéne? Igazándiból mit csinálok még itt?

- Figyi, eszembe jutott, hogy ma még nem etettem meg a galambokat az erkélyemen...- folytatni akartam, de a tincseim közé merítve szabadon lifegő kezét megcsókolt. Belépett a lábam közé, én pedig halk kuncogásnak álcázva a sóhajom incselkedve hátráltam, hogy az édes csókjától minél távolabb kerülhessek, ám a hátam a sziklának ütközött, s már nem volt menekvés. Úgy ostromolt, mintha előre eltervezte volna. Tenyerei az oldalamon csúsztak le a fenekemig, amelybe markolva a csípőjéhez húzott, s ha csak feleannyira izgatott volna fel mint amennyire vágytam rá se utasítom el, de így leszartam mi lesz.

- Ma lehet egy kicsit több időnk? – nyalt bele a fülkagylómba, lágyan a porcra harapva.

- Izzadt vagyok. – lihegtem felakadt szemekkel ahogy a nadrágon keresztül hosszomra fogott.

- Nem érdekel, szeretem az illatod. – szagolt bele a nyakamba, s a hideg kirázott.

- Szag fétised van? – cukkoltam, de nem sértődött meg.

- Nem tudom, csak azt, hogy a te illatod tetszik. – kikészít, én is oda vagyok az övéért – Gyönyörű voltál előző este, imádtam nézni, hogy az érintéseim milyen hatással vannak rád.

Mmmmh... – Direkt provokálsz, igaz?

- Lehetséges. – motyogta a számra – Nem hiszem el, hogy itt akartál hagyni. – Mélyült el fenyegetően a hangja, s egy gyors mozdulattal a szikla felé fordított. A hátamon felállt a szőr ahogy hozzám simult, mert kőkemény merevedése azonnal farpofáim közé talált.

Látni akarom őt! – Miért így?

Jobb kezével a hasamra fogva, végig húzta balját a hátamon, hogy óvatosan bedöntsön, és a tenyereim az előttem tornyosuló kőre tapadtak. – Nem akarom, hogy hozzám érj azokkal a szemérmetlenül vonzó, duzzadt ajkaiddal, mert menten felrobbanok. – csókolt tarkómon áthaladva a vállamra – Mindkettőnknek könnyebb lenne ha kevésbé lennél kívánatos. – suttogta, közben a nadrágom gombjáért nyúlt.

Valójában már éreztem ahogy az előnedvem kibuggyan, amikor ledöntött, de a szavai hallatán csak sürgetni akartam, azonban volt még bennem egy kevéske méltóság. Na nem olyan ami kínoz, hogy a szabadban vagyunk. Adott pillanatban cseppet sem érdekelt ki lát meg. Sokkal inkább olyan amely nem enged könyörögni a kielégülésért, holott készségesen hagytam, hogy lehúzza a nadrágom az alsómmal.

Ajkaival a combomtól felfele csókolgatva állított nagyobb terpeszbe, s a fenekemre puszilva szája a gerincemen haladt tovább feltúrva a felsőmet, hogy visszaegyenesedjen. Benyálazta két ujját, s beleremegtem ahogy megéreztem őket. – Mh..- nyögtem összeszorított fogakkal.

- Hogy lehetsz rám ilyen hatással? Lazulj el édes, segítek. – kapta be a fülem, mellbimbómra csúsztatva másik kezét, és az érintése felsőtestem minden ívén cirógatásba ment át. Éreztem, hogy a tüdőm levegőért kiált a hangos elismerő sóhajok közepette, azonban amint áttért a férfiasságomra szabad keze, megállítottam.

Én hülye...

- Elég volt az ujjaidból.

- Tessék? – tetette a süketet szaporábban véve a levegőt miközben a nyakamat puszilgatta, ezért felé fordítottam a fejem egy lágy csókra. Sajnos sokkal érzékibbre sikerült mint terveztem.

- Tedd be.. – mondtam a szemébe, és rajtam tartva a tekintetét nyúlt a cipzárjához, hogy nemes egyszerűséggel csupán egy kicsit tolja lejjebb az anyagot magán. Ám a boxeréből így is előkerült a merevedése, melyet szintén benyálazott. Pontosan tudta mennyire vonzó ebben a pózban ahogy magát kényezteti hiába csak a vállam felett láttam, ezért ráhúzott még párat, de nekem fogytán volt a türelmem. – Kívánlak. - Akár egy parancsszóra fenekemre siklott két keze. Széthúzza a farpofáimat, hogy kíméletesen merüljön el köztük, s a sziklán tartott mancsaim közé csuklott a fejem az élvezettől. - Mozogjh..

– Örülök, hogy így remegsz. – mormogta, elhúzva hosszomon érzékien kezét mielőtt az oldalamra fogva rántott magára többször, s csillagokat láttam. Veszélyes volt és vérpezsdítő amit művelt velem.

- Elöl is, kérlek.. – Szégyenszemre könyörögnöm kellett. Nehéz lett volna beismerni, hogy még pár ilyen lökés és végem van anélkül, hogy máshol hozzám érne... A teste együtt az enyémmel kismillió meglepetéssel kecsegtetett. Sóhajom szakaszossá vált amikor hozzám ért ahogy kértem, s lehunyt szemeim alatt, szinte láttam a gyomromban képződő tűzijátékot. Marokra fogva simogatott, közben szorított felváltva. Hol gyorsabban, hol lassabban, a gyönyör kapuja pedig kirajzolódott előttem. Fényesen hívogatott, hogy lépjek át rajta, azonban rohantam felé.

Elgyengült lábaim alól kicsúszott a talaj a felépülő érzéstől. Alig volt bennem párperce de már tudtam, hogy nem bírom tovább. - Gyere velem..- kántáltam hevesen, s végül ahogy ívbe feszült a testem, forrón lüktető fenekemmel rászorulva tényleg vittem magammal a csúcsra.

Kielégülten tértem vissza a valóságba. A karjai körém fonódva öleltek, pedig érezhetően majd kiugrott a szíve a maratontól amit lefutottunk. - Jól vagyok, nyugi. – lihegte, mintha a gondolataimban olvasott volna, s elképedve néztem rá féloldalról. - Engedd el magad légyszi, mert most jobban szorítasz mint előtte. – magyarázta, én meg szokásomhoz híven tereltem.

- Felfogtad, hogy gumi nélkül csináltuk? - folyt le combomon a bizonyíték, de ő kikacagott.

- Évek óta nem voltam senkivel védelem nélkül. Különben meg egy hónapja szűrtek, amikor neked is megkövetelte a munkahelyed. Nincs baj. - ölelt át jobban nagyot szusszanva, s közben a fejét a vállamra hajtotta.

- Honnan tudod? – fordultam felé lassított felvételként.

- Szeretnélek jobban megismerni. - figyelmen kívül hagyva csókolt a számra, de akármilyen jólesett, eltoltam, hogy a szemembe nézzen.

- Én...- rengeteg kérdésem lett volna, azonban először ezt akartam tisztázni - nem vagyok a távkapcsolatok híve. - csóváltam meg a fejem, de ő nem szólalt meg amíg fel nem adta rám a nadrágot.

- Nos...had mutatkozzak be újra. Aoi Koto vagyok. Az új szálloda tulajdonos és igazgató. - húzta félmosolyra az ajkát - Te meg a helyettesem, ha jól láttam az adatlapodon...

Ronariss