Mark pov.

Éppen bőröndömbe pakoltam még mindig hitetlenül, mert nem hittem el hogy a főnököm kitalálta valamilyen oknál fogva elviszi az egész részlegünket egy nyári vakációra! Ráadásul nem pár napra, hanem 2 hétre! Honnan jött ez neki azt nem tudom... Én is terveztem egy hosszabb nyaralást a hetekben, de akkor ezek szerint nem kell feleslegesen helyszínt és repjegyet vennem.

Reggel taxival mentem a repülőtérre, mert ott volt megbeszélve a találkozó és így könnyebb mindenkinek. Becsekkoltunk, majd a csomagokat leadva indultunk a géphez, ahol már vártak a kedves légiutaskísérők.

Minden munka társam izgatottan várta az utazást csak én néztem unottan ki az ablakon és azon gondolkodtam miért pont a Holt-tengerhez megyünk, amikor ennyi erővel Hawaiira is mehettünk volna.

Néha nem tudom hova gondol az a nagy mamlasz. Csak 2 évvel idősebb nálam és mégis néha úgy viselkedik, mint egy gyerek. Mindig szereti a kollegákat ugratni és tréfálni, ez miatt már sokszor lecsesztem. De mivel ő a főnök nem tudok mit tenni, mert rendszerint a szidás végén nevetve borzol hajamba ami már kezd zavarba ejtő lenni. A kollegák már megjegyezték, hogy néha olyanok vagyunk, mint a rossz házasok. Még a feltételezés is sértő! Hogy én és az az izmos, kigyúrt melák! Akinek még a mosolyától is zavarba jövök, nem hogy még attól hogy néha hozzámér...

Jó, na talán kicsit tetszik nekem a főnököm. De csak egy kicsit!

- Minden rendben Mark? – huppant mellém főnököm Thomas Mayers. Karjával meglökve enyémet, amitől kicsit megugrottam.

- Igen, csak még kicsit fáradt vagyok és nem aludtam tegnap sokat az akták átnézése miatt.

- Kicsit összegyűlt mostanság a munka nem tagadom. – vakargatta állát sóhajtva – Bocs ez miatt, az én hibám.

- Mert mindig egy órával hamarabb lelépsz a melóból? Vagy mikor elalszol és csak délbe mászolbe a tízkor kezdődő megbeszélesre?

- Igen... - vakarta kínosan nevetve tarkóját – Bocsi, hogy mindent a nyakatokba zúdítottam! Éppen ezért gondoltam, hogy elhozlak nyaralni téged!

- Úgy érted a részlegünket. – néztem rá furcsállva, mire csak legyintett.

- Persze-persze!

Csak a szemeimet forgattam fejemet rázva és az ablakon néztem inkább ki. Mostanság egyre furábban viselkedik velem. Többször érinti meg a kezemet ,,véletlenül", dicséri meg a ruhámait vagy már az asztalomon vár ritkán a reggeli kávém, pont ahogy szeretem. Eddig nem tettem ezeket a dolgokat szóvá, de most már úgy érzem itt lesz az ideje.

- Most ugye csak viccel velem?! – kérdeztem sokkosan a recepciós nőt a hotel közepén állva.

- Mi történt? – állt mellém főnököm és vállamra tette kezét, ami megnyugtatott.

- Sajnálom uram, de adminisztrációs hiba történt! – mentegetőzött a nő.

- Miféle?

- Egy szóbával kevesebbet foglaltunk le önöknek, mint amennyit önök kértek és sajnos nincs több szabadszobánk az önök részére. Mindegyik le van már foglalva.

- Ezt nem hiszem el... - túrtam hajamba idegesen, amire Thomas csak leintett.

- Van rá lehetőség, hogy valakinél eltudják őt szállásolni?

- Egy pillanat! – szaladt a gépjéhez és körmeivel hevesen gépelt a billentyűzeten – Ami azt illeti van mód...

- Igen?! - kaptam fel izgatottan a fejemet.

- Igen, a 613-as szobában van francia ágy. – mosolygott a nő – Ugye nem baj Mr. Mayers?

- Nem, nekem tökéletesen megfelel. – mosolygott vissza rá főnököm, amitől azt hittem elájulok – Szerintem jól megleszünk!

Ezzel elvette bőröndömet és megindult a liftek irányába.

- Miért nem maradtam inkább otthon... – motyogtam az orrom alatt őt követve.

Amint a szobába értünk még a lélegzetem is elállt amikor körbe néztem. Kétszer akkora volt, mint az én szobám! Szemem sarkából ránéztem Thomasra, majd az ágyra ami a szoba negyedét foglalta el. Nagyot nyelve néztem körbe, majd fejemet megrázva léptam bőröndömhöz, hogy kipakoljak belőle.

Ahogy láttam főnököm is így tett, bár ahogy láttam ő kicsivel több holmit hozott magával, mint én. Nem nagyon beszélgettünk többnyire inkább a dolgaink elrendezgetésével foglalkoztunk. Másfél óra alatt meg is voltunk mind a ketten szerencsére egyszerre és így együtt mentünk le ebédelni a hotel étkezdéjébe.

Leültünk a kollegáink mellé a lefoglalt asztalhoz és egyből a menüt kezdtem el böngészni, ahol finomabbnál finomabb étel különlegességek voltak felsorolva. Az italoknál kicsit húztam a számat, mert nem találtam semmi ínyemre valót.

- Uram? – kérdezte a pincér hölgy kicsit sürgetően, mert már csak rám és a főnökre vártak.

- Nem tudok dönteni... - motyogtam, mire Thomas fogta és kikapta a kezemből az ital lapot, majd egy egyszerű mozdulattal a pincérnek adta amit csak nagyokat pislogva néztem.

- Két ,,Sex On The Beachet" legyen szíves! – mosolygott rá szélesen, én pedig csak csodálkozni tudtam.

- Hogy mit? – pislogtam.

- Egy gyümölcsös koktél, ne aggódj nincs benne sok alkohol. Tudom, hogy nem bírod.

- Honnan...? – kérdeztem meglepetten, de ő csak kacsintott egyet rám amitől elpirultam.

- Titok!

Összezavarodottan néztem rá, de ő csak mosolyogva beszélgetett a kollegákkal, akik szintén így tettek és ügyet sem vetettek az előbbi beszélgetésünkre.

Mikor végre kihozták az italainkat kicsit kétkedve nyúltam a pohárért és fancsali képpel kortyoltam bele. De amint megéreztem a lágy édes ízt számban, már bátrabban szürcsöltem italomat.

- Mondtam, hogy ízleni fog. – suttogta fülem mellett Thomas, amitől kirázott a hideg attól függetlenül, hogy tombolt a meleg.

Válaszolni sem mertem, csak piros füllel bólintottam és az est többi részében még három pohárral ittam ebből az italból. Bár az is lehet, hogy volt az hat is... Ezt onnan tudom, hogy a főnök meglepetten vette el a félig kiivott poharamat és szólt az asztaltársaság tagjainak elvisz aludni.

Bár már a megcsappant ott ülőket ez nem igazán foglalkoztatta, legalábbis én így láttam.

- De én azt még megakartam inni! – nyafogtam sokadjára mikor már felértünk közös szobánkba és lefektetett az ágyra.

- Te aztán tudsz inni, csak kár hogy nem bírod. – rázta fejét kuncogva, majd elfordult és a fürdőbe ment.

- De igen! – hisztiztem, mint egy gyerek és övemmel kezdtem bíbelődni, hogy levegyem az immáron már szűknek talált nadrágomat. Mikor végre sikerült kioldanom ingemet kezdtem kigombolni, mert melegem kezdett lenni. A feléig sikerült is kigombolnom, közben lerugdostam magamról a nadrágomat és egy nagyot sóhajtva ültem fel.

- Hoztam neked... - ekkor ért vissza főnököm is egy pohár vízzel és teljesen lefagyva nézett rajtam végig, nagyot nyelve - ...vizet.

- Mi a baj Boss? – kérdeztem fejemet oldalra döntve, de nyelvem nehezen forgott és kicsit kábának éreztem magamat.

- Mark, ne csináld ezt. Megint.

- Mit? – kérdeztem ártatlanul és felálltam az ágyról, de kicsit botladozva. Ennyire fejembe szállt az a kis mennyiségű pia?

- Azt hogy itt állsz előttem... Így! – csapta le a poharat és rám mutatott.

- Hogy? – léptem hozzá közelebb, hogy csak egy lépés válasszon el minket – Hogyan állok előtted?

- Mint legutóbb... - nyelt nagyot, de én csak értetlenül néztem rá – Ártatlanul, mint egy szűz...

- Mi ez a legutóbb dolog folyton?! – morogtam elkapva gallérját és úgy húztam magamhoz közelebb – Nem tudom miről beszélsz Boss!

- Arról beszélek mikor az újévi partin mind ketten becsiccsentve voltunk az irodámban! – ragadott meg – De ahogy látom te semmire nem emlékszel...

- De emlékszem! – gyűltek könnyek szemeimbe – Mindenre! A csókjaidra! A szavaidra! Arra ahogy lágyan a kanapéra nyomsz és kényeztetsz! – hajtottam le a fejemet zavartan – Arra ahogy a szemeimbe nézve élveztél a markomba, ahogy én a tiédbe...

- Én azt hittem nem emlékszel...

- Nem voltam annyira berúgva. – húzódtam el tőle és eltakartam ágyékomat, mert az emlékektől feszíteni kezdett ágyékom – Csak féltem a következményektől és te sem csináltál másnap semmit, ami arra utalt volna emlékszel.

- Azóta az este óta nem tudok nyugodt lenni akárhányszor meglátlak! – lépett hozzám és kezeibe vette arcomat, hogy szemeimbe tudjon nézni – Ahogy most sem vagyok nyugodt, hogy így látlak téged. – fogott csuklómra és ágyékára simított vele, amira mind ketten felsóhajtottunk – De ahogy látom te is szenvedsz. – ért hozzám.

- Igehn! – lihegtem ajkaira és ennyi kellett neki, ahogy nekem is. Vadul hajoltunk egymáshoz közben vadul vetkőztetni kezdtem. Nadrágja hamar le is került róla alsójával együtt, én pedig már előtte is térdeltem.

Pénisze már félig kemény volt, így gondoltam segítek neki és nem tétovázva számba vettem a méretes tagját. Thomas hajamba markolva irányított két kézzel, míg olyan mélyre próbáltam engedni őt, amennyire csak tudtam. Vadul szoptam míg elkezdtem verni magamnak ugyan ebben a tempóban.

- Áh-áhllj! – húzott le remegő farkáról, ami nyálamtól csillogott és úgy löktetett, hogy azt hittem menten arcomra élvez – Feküdj az ágyra a hátadon!

- Igen Boss! – álltam fel remegő lábakkal és éreztem ahogy derekamra simítva jön szorosan mögöttem. Tettem, amit kért és lábaimat felhúzva terpeszbe raktam, amire morgott.

- Megbüntetlek, amiért ilyen sokáig hagytál figyelmen kívül! – markolt combjaimba és jobban terpeszbe húzta lábaimat.

- B-büntess meg! – vetettem hátra a fejemet, mert mellkasomra hajolva mellbimbómra harapott és szívni kezdte azt.

Egy hirtelen mozdulattal állt fel rólam és meg fordult felettem, így újra láthattam eres falloszát.

- Akkor folytasd, amit elkezdtél! – tolta lefelé csípőjét és egyúttal ő is szájába vett, amit egy nyögéssel díjaztam. Nem haboztam én is újra ajkaim közé vettem szerszámát.

Nyögdécselve próbáltam koncentrálni a feladatra, de ő olyan mesteri munkával dolgozott, hogy lehetetlen volt. Főleg mikor megéreztem egyik ujját rózsámnál körözni, amit hirtelen be is dugott.

Számból kivéve tagját vetettem hátra a fejemet, de közben csuklóm vadul mozgott rajta, míg én vonaglottam. Lassan haladt tágításommal, de valahol ő is telhetetlen volt mert ujjaival hevesen mozgott szűklukamban, amitől alhasan remegett.

- B-bohss! – nyögtem.

- Hívj a nevemen! – tolta fel teljesen ujjait és kezdett ollózni, mire szemeim fennakadtak – Csak akkor teszlek magamévá!

- Thomas! Kérlek!

Több se kellett neki. Azonnal abba hagyta, amit eddig csinált és gyorsan ülőhelyzetbe húzott magán, majd hagyta hogy az én tempómban ráüljek. Amint teljesen bent volt lüktető farka hevesen kezdett mozogni, míg én vállába kapaszkodva karmoltam őt. Nem sokkal később már az ágyon fekve dugott és fülembe sóhajtozva morgott. Ajkaival sem tétlenkedett, mert vad csókba invitált amit alig győztem viszonozni.

- Ehl-ehlmegyek! – nyögtem ajkai közé szemeibe nézve.

- Éhn ihs! – hörögte és a szemkontaktust megtartva engedte örökítő anyagát belém. Én pedig élvezetét megérezve engedtem ki ondómat alhasamra – Szeretlek Mark!

- Én is szeretlek Thomas! – húztam egy csókra, amit telhetetlenül viszonzott is.

Ezek után a nyaralás sokkal jobban telt, mint arra azt én számítottam volna. Megbeszéltük, hogy megpróbáljuk együtt, de csak titokan.

Minden nap szeretkeztünk a nyaralás alatt, mert állítása szerint ez volt a büntetésem második fele. Ennek hála a homokosabb part egyik eldugottabb részén is magáévá tett, majd a hűs vízben fürödve csókolóztunk a naplementében...

VÉGE(?)

Csinimini