Extra jég - Jikook +18+

Jimin pov

Miguel, a mixer a szokottnál is gondosabban készíti el a white russian koktélt a beach bárban, aztán úgy helyezi a tálcámra, mint egy hímes tojást. Mellé tesz egy tálka extra jeget is, ahogy a vendég kérte.

- Hetes napernyő - mondja - Igyekezz, el ne olvadjon a jég! És fel ne boruljon az ital, mert kirúgatlak!

- De Miguel, a négyesnél jóval előbb rendeltek! Elbírom azt a rendelést is.

- Nem érdekel a négyes, ez most fontosabb! Na gyerünk, menj már, menj, menj! - türelmetlenül integet, úgyhogy megvonom a vállam, és elindulok a tálcával.

A homokon óvatosan lépdelek, nehéz járni rajta, és eszemben sincs megbotlani a bizonyára nagyon fontos vendég italával, aki vagy egy gyönyörű nő, akibe Miguel belezúgott, vagy egy befolyásos politikus, vagy ami a legrosszabb: szállodakritikus álruhában. A tenger lágyan hullámzik, az ég ragyogó kék, egy felhő sincs rajta, ami a gazdag vendégeinknek ideális idő, számomra viszont kész kínzás. Izzadok, az ájulás kerülget, meredten nézem a vendég extra jegét, elképzelem, milyen hideg lehet, és imádkozom egy egészen pici felhőért, hogy bekússzon a nap elé, legalább csak egyetlen percre.

Hetes napernyő. Még mindig a jeget bámulva közeledek hozzá, csukott szemmel is odatalálnék. Már csak pár lépés. A szabad kezemmel zsebkendőt veszek elő a zsebemből, hogy megtöröljem vele a homlokom, ne lásson ez a fontos vendég izzadt fejjel, amikor egy gumilabda csapódik tiszta erővel a hátamnak. Istenem, most segíts meg! Tudod mit, nem kell a felhő, csak ezt ússzam meg! Próbálom megőrizni az egyensúlyomat, ami nem könnyű a homokban, de a talpon maradásomnál is fontosabb, hogy a vendég itala ki ne boruljon. Miguel megöl, kirúgat, és aztán megint megöl, ha ez megtörténik! Ráfogok a tálcáról lecsúszni készülő pohárra, a magasba tartom, és le se veszem róla a szemem, hogy vízszintesben tudjam tartani. Ám az extra jég... ennyi kezem nincs! Próbálom a tálcát is egyenesbe hozni, de ez reménytelen... a tálka lerepül róla, a jégkockák menthetetlenül a levegőbe repülnek... Végem van, nekem annyi. El ne felejtsek búcsúlevelet írni anyáméknak, mielőtt kivégeznek!

Sikerül állva maradnom, egyik kezemben a tálcával, a másikban a white russian koktéllal, ami épségben megúszta, de ez most nem segít rajtam. A jégkockák tehetetlenül zuhannak lefelé, egyenesen a napernyő árnyékában békésen szunyókáló vendégre. Aki nem tűnik politikusnak, nem is gyönyörű nő, hanem...

Hanem a legszebb férfi, akit életemben láttam. Mint egy görög márványszobor, vagy reneszánsz festmény. Széles váll, karcsú derék, kockás has, kidolgozott izmok mindenhol... A jobb karja végig van tetoválva - ebből is gondolom, hogy nem politikus -, és az arca is csodaszép. Milyen békés, nyugodt, szimmetrikus, szebb szemöldököt rajzolni se lehetne, a szája pedig olyan tökéletes ívű, hogy legszívesebben megcsókolnám. A jégkockák landolnak a napolajtól fényes bőrén, és megpattannak a rugalmas izmokon, mint a gyerekek a túl keményre fújt ugrálóvárban, apró, hűvős vízcseppeket hagyva maguk után, miközben tovagurulnak... csak állok a white russiannal a kezemben, és bámulom ezt a természeti csodát...

- Hhaaahh, mi a fasz?!!! - ugrik fel a természeti csoda egy hatalmas levegővétellel a napozóágyról, aztán zihálva mered rám.

De gyönyörű szemei vannak, és milyen szexi, amikor dühös...

A koktélt visszateszem a tálcára és mosolyogva átnyújtom neki.

- Uram, az ital, amit rendelt. És - a kockáira mutatok - az extra jég.

Feláll az ágyról, elveszi az italt, belekortyol, aztán közelebb lép és fölém tornyosul. Villámló tekintettel néz a szemembe, ösztönösen hátrébb lépek egyet, de ő megint bezárja köztünk a távolságot. Istenem, most már igazán nem várok sokat, de ha lehet egy utolsó kívánságom, azt kérem, hogy ő végezzen ki.

- Bo... bocsásson meg, uram... - hebegem - eltalált egy labda, amikor ideértem, és... ....az ital a ház ajándéka! Hozhatok önnek még valamit?

- Hogy hívnak? - kérdezi olyan élesen, mint a borotvapenge.

- Park Jimin, uram, szolgálatára - nyelek egyet.

Más nevet kellett volna mondanom, én ökör. Most ki fog rúgatni.

- Park Jimin - ismétli meg, miközben ujjaival összeszorítja az arcom, és közelebb hajol hozzám - tudod, kíméletesebb módja is van annak, hogy felfrissíts. Ez egy kicsit... drasztikus volt.

Még mindig az ujjai közt tartja a képem, a szám ettől hülyén csücsörít, az arcom meg kezd zsibbadni. Belekortyol az italába, a fogával kivesz belőle egy jégkockát, és az ajkaimhoz érinti. Riadtan nézek rá, a hideg jég olvadni kezd a számon, a víz lecsurog az államon át a nyakamra...

Tökéletes szája egy jégkockányira van az enyémtől. Olvadj már gyorsabban, gyerünk! Mikor már egészen kicsi darabkává válik, a jóképű vendég hirtelen hátrabillenti a fejét, és bekapja a jeget. Ekkor látom, hogy horzsolások vannak az ujjain és a kézfején, mintha verekedett volna.

- Például így - mondja teli szájjal.

- Így? De uram...

Elengedi az arcom, hátat fordít, és visszaül az ágyra.

- A nevem Jeon 'Vadnyúl' Jungkook. Ha esetleg nem tudnád.

- Kérem, uram... ööö... Vadnyúl úr, ne rúgasson ki! - veszem könyörgőre, hátha lehet vele beszélni - Bármit megteszek, csak ne kelljen elveszítenem el az állásomat!

A lehető legkiskutyább szemekkel bámulok rá, még le is térdelnék elé, ha nem félteném a nadrágomat. Ha homokos térddel megyek vissza, Miguel akkor is kirúgat, ha a vendég megkegyelmez.

- Bármit? - kérdez vissza.

- Bármit, amit csak akar.

- Mennyit hallottam már ezt a mondatot - sóhajt fel - Tudod te, mennyit kellett már csalódnom az emberekben? Ugye, Marco? Igaz, hogy mennyit kellett csalódnom?

Hátranéz, a napernyő mögött egy kinyitható strandszékben egy tagbaszakadt fickó üldögél, akit eddig észre se vettem.

- Igaz, főnök! - feleli Marco dörmögő hangon - Sokat!

- Bennem nem fog csalódni Vadnyúl úr, esküszöm!

- A szobaszámom a 907-es. Este tízre készíts be egy üveg jégbe hűtött Dom Perignont, homárt, gyümölcstálat és osztrigát jégágyon. A teraszra tálald fel, egy szál égő gyertyával és virággal. Két személyre.

- Igenis, Jeon úr.

Előkapom a jegyzetfüzetemet meg a ceruzámat, és felírom a rendelést, nehogy elfelejtsem, az életem múlhat rajta. 907-es szoba. Nyilván randija lesz. De jó neki. Mármint, akivel randizni fog, annak de jó.

Sóhajtok egyet, meghajolok előtte - közben diszkréten végigfuttatom a szemem a tökéletes testén -, majd sietve távozom.

Az ajkaimon még mindig érzem a hideg jég érintését. A szája közelsége... a szikrákat szóró fekete szemei... ki lehet ez a fickó? A tetkói, az izmai és a horzsolásai, na meg a fura beceneve alapján valami profi sportoló lehet. Boxoló vagy ketrecharcos. Biztos híres, ha Miguel annyira odavolt miatta, csak sajnos én nem követem a küzdősportokat. Ezután majd fogom, ha hazaérek, első dolgom lesz bekapcsolni a sportcsatornát.

*****

Este tíz óra előtt öt perccel betolom a zsúrkocsit a szobája ajtaján. Ő még nincs itt, valószínű a randipartnerével sétálgatnak valahol a parton. Kinyitom a teraszajtót, amin át a légkondicionált szobába langyos, sós illatú levegő áramlik. A telihold ezüsthidat von a tenger sötét, hullámaira. Leteszem az ételt, a pezsgőt, a poharakat és a virágot az asztalra, meggyújtom a gyertyát, amikor a szomszéd szobából különös beszélgetésre leszek figyelmes. A vendég telefonál, és többször is elhangzik Jeon úr neve. Úgy is, mint a „nyuszi", ami utalás lehet a becenevére. A fal mellé lapulok, hogy észre ne vegyen, úgy hallgatom, amit mond.

- Mondom, minden le van zsírozva. Egy rakás dohányba fájt, de a Véreb darabokra fogja szedni a nyuszit. A buli előtt én magam adom be neki a nyugtatót. Lépni alig fog bírni, a Vérebnek könnyű dolga lesz. Utána miénk a világ, Rusty. Rám senki se fog gyanakodni.

Véreb? Az egy másik boxoló lehet! Meg akarják bundázni Jeon úr következő meccsét! Ismerős ez a hang. Hol is hallottam? Megvan, ez Marco! Vadnyúl úr edzője vagy managere, aki ott ült mögötte a parton! Figyelmeztetnem kell őt!

Sarkon fordulok, hogy az üres zsúrkocsival együtt elhagyjam a szobát és megkeressem Mr. Vadnyulat, de éppen amikor kinyitom az ajtót, ő ott áll előtte a kulcskártyájával a kezében.

- Pontos voltál, Park Jimin! - mosolyog rám.

- Jeon úr, beszélnem kell önnel!

Nézem, hogy hol a gyönyörű randipartnere, de nem látok mögötte senkit. A nő - vagy férfi - biztos később csatlakozik.

- Előbb vacsorázzunk! Látom, megterítettél odakint, ahogy kértem.

- Máris távozom, uram, de valamit tudnia kell! - suttogom, nehogy meghallja Marco a szomszéd szobában.

- Távozol? Nem, nem mész te sehova. Ülj le szépen az asztalhoz! - terelget a terasz felé.

- Mi, hogy én?

- Igen, te. Velem fogod tölteni ezt a csodás, langymeleg, tengerillatú, holdfényes estét.

- De uram, én...

- Vagy inkább rúgassalak ki a jeges incidens miatt?

- Jaj, nem, azt ne! Kérem!

Velem akar vacsorázni? Mi van? Én... én ezt tényleg nem értem.

Feszengve lépkedek mellette, aztán kihúzom neki a széket és alátolom, amikor leül. Töltök a pezsgőből, szedek neki az ételből. Közben le se bírom venni a szemem a mellkasa közepéig kigombolt, könyékig feltűrt ujjú ingéről, pontosabban arról, ami alatta van.

- Ülj már le! - förmed rám olyan hangon, aminek lehetetlen nem engedelmeskedni.

Nekilátunk az ételnek. Kétségtelenül csodás az este, és még csodásabb, hogy én vagyok a randipartner, de nem hagy nyugodni az előbb hallott telefonbeszélgetés. Mivel a teraszon vagyunk, nem beszélhetek hangosan, úgyhogy előveszem a jegyzettömbömet és a ceruzámat, és abba írom le neki, amit hallottam. Aztán az orra alá dugom a papírt.

Vadnyúl úr, a következő meccse meg van bundázva. Hallottam a managerét, ahogy telefonon mondja valakinek.

- Meccsem? Managerem? Miről beszélsz, te fura fiú?

A szám elé tartom a mutatóujjam, és vadul mutogatok a szomszéd szoba irányába. Jeon úr egy osztrigát csúsztat a szájába, közben nagy szemekkel nézi a pantomim előadásomat. Mivel nem sok értelmet látok a tekintetében (valószínű szétverték már kicsit az agyát), újra magam elé veszem a jegyzettömböt, és leírom:

Marco azt mondta, hogy a Véreb nevű ellenfele „darabokra fogja szedni" önt! És hogy ő maga fogja előbb benyugtatózni, hogy a Vérebnek könnyű dolga legyen!

Jeon úr többször is átfutja a leírt sorokat, közben összeszorul az állkapcsa. Végre felfogta, hogy mit akarok mondani. Hátranéz a szomszéd terasz irányába, aztán vissza, rám. A vonásai kisimulnak, rám mosolyog.

*****

Vacsora után hálámat rebegve szedegetem össze az üres tányérokat, amikor megragadja a csuklómat.

- Hagyd azt. Gyere be.

Magával húz a szobába, gondosan becsukja a teraszajtót, behúzza a függönyt, majd odalép hozzám, és alaposan végigmér tetőtől talpig. Zavarba hoz, nem tudom, hogy reagáljak, csak harapdálom a szám, és nézem a szemét, ahogy le-föl járkál rajtam. Ekkor kigombolja az amúgy is lazára vett ingét, én meg akkorát nyelek, hogy szerintem Marco is hallotta.

- Vetkőzz - parancsol rám.

Bármennyire felizgat a gondolat is, nekem ezt nagyon, NAGYON nem kéne, szigorúan tilos intim kapcsolatba kerülni a vendégekkel, ráadásul én nem vagyok olyan srác... Nem bírok megszólalni, csak a fejemet rázom, de ő megragadja a vállam, és szájon csókol.

Istenem, erről álmodozom, amióta csak ráborítottam azt az adag jeget! Olyan érzékien kóstolgatja a számat a puha ajkaival, hogy mindjárt elájulok! Lecsukódik a szemem, hagyom, hogy a keze elinduljon az ingem felé, és gombról gombra haladva megszabadítson tőle.

- A csokornyakkendő marad - közli, elszakadva a számtól - Cukin áll rajtad.

Tehetetlenül, aléltan nézem, ahogy a nadrágomat is kigombolja. A nyaka köré fonom a karom, és a nyakába hajolok, hogy össze ne essek. A forró, illatos bőréhez érni maga a mennyország... Megcsókolom a nyakát, belesóhajtok a fülébe.

Észre se vettem, hogyan kerültem az ágyra, de ott fekszem egy szál csokornyakkendőben, Mr. Nyuszi a tökéletes testével pedig ölel, és a számat csókolja. Aztán áttér az államra, a nyakamra, a kulcscsontomra. A felhők között járok, minden porcikám élvezi és kívánja őt.

- Milyen gyönyörű kis jószág vagy te, Jimin - mondja két csók között.

Mindkét tenyere a mellkasomat simogatja, mielőtt hasra fordít. Tetovált karjával a nyakam alá nyúl, az ujját bedugja a számba, és a fülembe suttogja:

- Kösz, hogy figyelmeztettél. Tényleg. Nagyra értékelem.

Kéjes nyögéssel belém dugja a farkát, aztán még két lökéssel tövig merül bennem. Kitágulnak a szemeim, ráharapok az ujjára, de meg is bánom rögtön. Ez egy profi bunyós, simán meg tudna fojtani, nem jó ötlet fájdalmat okozni neki. De a jelek szerint meg se kottyan neki. Most látom, a kezén a tetkó azt írja: ARMY. Ezek szerint a sereget is megjárta, talán profi zsoldos volt. Az élvezettől morogva döfköd, én meg belekapaszkodom a karjába, míg el nem árasztja az egész testemet a gyönyör.

Feltérdel, megmarkolja a csípőmet, gyúrogatja a fenekem, miközben kéjesen nyögdécsel. Feltolom a hátsóm, mire olyan jól eltalálja a prosztatámat, hogy felsikoltok. Ebben a pózban dug tovább, én meg már az élvezettől azt se tudom, fiú vagyok-e vagy lány. Ha Miguel most látná, mit művelek a vendéggel... hát... jobb, hogy nem lát.

Előváladék szivárog a farkamból a lepedőre, rámarkolok, kettőt rántok rajta, és már érzem, hogy nincs visszaút, kitör belőlem - hangos sikollyal ráélvezek a lepedőre. Jeon úr az oldalamra fordít, felhúzza a lábamat, hátulról átölel, így folytatja, amíg ő is el nem éri a csúcsot. Hörögve tölt meg ondóval, aztán kicsusszan belőlem, megcsókolja az arcomat, és felkel az ágyról. Na, egy kicsit ölelhetne még, ez így nem túl romantikus. Jó, hogy nem dob mellém egy köteg pénzt a szolgáltatásaimért.

Amint ezen merengek, egy köteg pénz landol az orrom előtt a párnán. Na bassza meg.

Feltápászkodok, látom, hogy ő már fel is öltözött.

- Jeon úr, én nem ezért... - kezdek bele a szabadkozásba, de ő a számra teszi a mutatóujját.

- Sssssssss! Nem a szexért kapod, hanem az információért. Fogadd csak el. Most pedig öltözz fel, és menj innen. Gyorsan.

Kicsit csalódottan magamra kapom a ruháimat, míg Jeon úr óvatosan kinyitja a teraszajtót. Utána megyek, hogy összeszedjem a vacsoránk maradványait, de elém teszi a karját, hogy ne tudjak kimenni.

- Süket vagy? Azt mondtam, menj! Most! - szól rám erélyesen, mire nem tudok mást tenni, távozom a szobából.

Mérgemben felkapom és zsebre dugom a köteg pénzt. Ha ilyen durva velem, kapja be, ennyit megérdemlek vigaszdíjnak. Az ajtóból még visszanézek, és amit akkor látok, attól megáll bennem az ütő. Mr. Vadnyúl kezében pisztoly, hangtompítót csavar rá, előre szegezi, lassú léptekkel a szomszéd terasz felé lépked. Olyan gyorsan húzom el onnan a csíkot, ahogy csak bírom, a személyzeti lifthez rohanok, és meg se állok a földszinti bárig, ahol reményeim szerint megtalálom Miguelt.

*****

A liftben elgondolkozom, mekkora bajba kerülhetek, ha mindent elmondok neki, és végül arra jutok, hogy nem mondok el semmit. Úgy lépek be a bárba, mintha mi se történt volna. Még ásítok is egyet, lássa, milyen fáradt vagyok így a műszak végén. Nincs sok vendég, szerencsére lesz időnk beszélni.

- Szóval ez a Mr. hetes napernyő - támaszkodom lazán a pultra - ez a Jeon Jungkook, mit szólsz hozzá? Jó bunyós, mi? Nagy bajnok a srác.

- Megsütött a nap, vagy mi bajod van? Te azt hiszed, hogy Jeon Jungkook egy kibaszott sportoló?

A laza arckifejezés eltűnik a fejemről.

- Miért nem az?

- Nem hát - Miguel körülnéz, hogy hallja-e valaki, majd a pult fölött közel hajolva folytatja - Jeon Jungkook hírhedt gengszter. A legnagyobb koreai szervezet vezére, aki a szabadságát tölti nálunk Marcóval, a kutyájával. A testőrével, ha úgy jobban tetszik. Mióta az apja meghalt, az ő zsebében van fél Szöul, bárok, kaszinók, prostik, drogok, fegyverek, amit el tudsz képzelni.

Mivel jön egy vendég, Miguel hátrébb lép, és egy poharat kezd törölgetni. Amíg kiszolgálja, próbálok magamhoz térni, de az ájulás környékez. Leroskadok az egyik bárszékre, átgondolom, mit is jelentett akkor, amit a szomszéd szobából hallottam. A Véreb tehát nem ellenfél, hanem bérgyilkos, és Marco szó szerint értette, hogy darabokra fogja őt szedni. Szegény Nyuszi úr, tényleg sokat kell csalódnia az emberekben...

Ekkor Jeon Jungkook belép a bárba, rám kacsint és leül egy távoli asztalhoz. Határozottan egy másik ing van most rajta. Miguel a fejével int, hogy menjek, de fölösleges szólnia, már fel is pattanok a székről, és azonnal ott termek nála.

- Mit parancsol, uram? - kérdezem remegő hangon.

- Azt, hogy te és Miguel barátod meg legyetek győződve arról, hogy már - a Rolexére pillant - harminc perce itt ülök. Akár eskü alatt is valljátok. Cserébe életben hagylak téged, sőt, ezen felül is lehet egy kívánságod.

Rám mosolyog, kacsint egyet, én pedig remegve nyelek egyet.

- Igen uram. Még valamit?

- Talán... egy white russiant. Extra jéggel.

yoursweetspot