Az előző részből:
Vajon mi történt?

-Kero?-brekegett egyet Tsuyu meglepetten.- Szerinted mi lehetett a baj [Név]?

-Nem tudom... Majd talán, megkérdezem tőle.-gondolkodtam hangosan.-Na, menjünk, mert mindjárt becsöngetnek.

A folyosón még elmélkedtünk egy kicsit, hogy mi miatt hívta be Nezu igazgató Monomát, de nem jutottunk semmire sem.

Amikor beléptünk az osztályterembe, minden ugyanúgy ment. Vagyis nem minden... Bakugou nagyon furán nézett rám. Mintha nem önmaga lenne...

-Hé Deku!-fordultam a zöldikéhez.-Mi van Katsukival?

-Nem tudom.-vonta meg a vállát.-Miért?

-Ja, csak úgy kérdeztem.-nevettem zavartan, de éreztem magamon Kacchan tekintetét. Már éppen indultam volna megkérdezni, hogy mit néz annyira rajtam,(Vajon mit?😏😏-Írói megj.) amikor meghallottam Aizawa sensei hangját.

-Mindenki üljön le a helyére! [Vezetéknév]-san, ez te rád is vonatkozik.

-Gomene'.-kértem bocsánatot, majd leültem Katsuki elé,(Most azt hittétek, hogy Torut kidobtuk, de ő Reader-chan előtt ül.-Írói megj.) és elkezdődött az óra...

▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪

-Ti tudjátok mi történt, azzal a Monoma gyerekkel?-kérdezte Mina.

-Nem. De [Név] lehet, hogy tud valamit.-nézett rám Kirishima.

-Én esküszöm nem tudom!-tettem magam elé a kezeimet megadóan.

-Igen. [Név]-chan nem tud semmit arról, hogy mi történt Monomával.-fonta össze maga előtt a karjait Tsuyu.

-De nem úgy volt, hogy barátok? Akkor biztos elmondta neki.-kapcsolódott be a társalgásba Sero.

-MONDTAM, HOGY NEM TUDOK SEMMIT!-csattantam fel, majd kivonultam a teremből, és az ebédlő fele vettem az irányt.

Amint mentem a folyosón, megláttam B-s barátomat.

-Monoma! Várj meg!-kiáltottam felé, mire lassított, aztán megállt.

-[Név]! De jó, hogy itt vagy. Nem tudod elképzelni mi történt.-hadarta el egy szuszra, majd elővette a telefonját.

-Na mutasd!-sürgettem, mire feloldotta a képernyőzárat, és belépett a galériába.

-Basszuskulcs! Ez te voltál?-nézegettem szörnyülködve a lányok fehérneműjéről készült fotókat.

-Nem. Nem én voltam, de az igazgató azt hiszi. Azt mondta, ha még egyszer valami rosszat hall felőlem, kicsapnak.

-Ó, istenem! Ez most komoly?-tettem csípőre a kezeim mérgemben.

-Aha... De gyere, menjünk kajálni. Az mindig felvidít!-mondta vidáman, majd elővett két bentous dobozt. (Én éppen az ebédemet eszem. Xd-Írói megj.)

-Bentou Monoma módra!-kacsintottam a fiúra, akinek az arca rögtön a paradicsommal versenyezhetett volna.

-B-baka! Nem nagy ügy!-csuklott el az elején a hangja, majd megragadta a csuklómat, és elhúzott az ebédlő felé.

-Nézzétek! Ott van Monoma és...

-[Név].-segítettem ki gyorsan.

-...és [Név]. Örülök, hogy összebarátkoztál egy A osztályossal Monoma. Egyébként Kendou vagyok!-mosolyodott el a vöröshajú lány.

Amíg ettünk kicsit jobban megismerkedtem néhány B-sel, mint például Tetsutetsuval, Shiozakival és Kosei-el. De nem annyira kötöttünk szoros barátságot, mint Monomával. Talán Kendouval találtam meg az összhangot, de vele sem annyira.

-Ma is megyünk együtt haza?-kérdezte Monoma visszafelé menet.

-Sajnálom, de ma mással megyek. Majd holnap okés?-néztem rá, mire csak megforgatta a szemét, de bólintott.

-Jó...

▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪

-[Név]-kun akkor ma megyünk együtt?-kérdezte Iida.

-Persze.-mosolyogtam a kék hajú fiúra.-De hol van Uraraka és Deku?

-Azt mondták, mindjárt jönnek, csak felmennek a táskájukért.-válaszolta Tenya.

Még egy olyan 5-6 percet várnunk kellett Izukuékra, majd elindultunk a kapu fele.

-És nektek, hogy telt a napotok?-kérdezte Ochako.

-Jól!-válaszoltak a fiúk, de én hallgattam.

-[Név]-chan mi a baj?-nézett rám a barna hajú barátnőm.

-Semmi, semmi.-elrőltettem magamra egy keserű mosolyt.

-Megtudtál valamit a Monoma ügyről?-kérdezte félénken Deku, amire csak egy aprót bólintottam.

-És elmondod nekünk? De nem muszáj, ha nem akarod.-vágta azokat a bizonyos robot mozdulatokat Ingenium öccse.

-Hát, mivel a barátaim vagytok, és megbízom bennetek, ezért elmondom nektek. De ne mondjátok el senkinek se.-mondtam, majd belekezdtem a kis storyba.

Amikor befejeztem, csak sóhajtottam egyet. Barátaim csak leesett állal álltak.

-E-ez nagyon durva.-mondták.

-Az. És ha lesz még valami ilyesmi, akkor kicsapják.-mondtam halkan.

-Úristen!-szörnyülködtek.

-De nem mondjátok el senkinek se!-estem kétségbe, mire bólintottak egyet, hogy nem fogják. Én is viszonoztam a gesztust, majd elindultam hazafelé.

-Holnap találkozunk [Név]-chan!-kiáltottak utánam.

-Sziasztok!

~Time Skip~

-Szia anya! Megjöttem!-ordítottam az előszobából.

-Szia! Okés! Szólok, ha jöhetsz vacsizni.

-Oksi. Felmegyek a szobámba.-süvöltöttem, majd bevágtam a szobám ajtaját, majd ledobtam magam az ágyra. Feloldottam a telefonom képernyőjét, ahol egy halom értesítés állt. Az osztálytársaim jelöltek be néhány közösségi oldalon. Ami után visszajelöltem őket, nagyot sóhajtva megnyitottam a Messengerem, ahol egy csomó olvasatlan üzenetem volt, főleg Katsukitól.

Boom-boom boy💥
Mi történt azzal a Monoma gyerekkel?

Boom-boom boy💥
[Név] itt vagy?

[Név] 🌫
Itt vagyok, és Monomával az történt, hogy női fehérneműkről készült képek voltak a galériájában.

Erre nem válaszolt. Fura. Pedig Katsuki most azt mondaná, hogy úgy kell neki. Érdekes...

-Szívem! Gyere vacsora!-szólt anya a földszinről.

-Megyek már!

▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪

-[Név] próbálj meg gyorsan lefürdeni! Holnap is korán kell kelned! Mellesleg Bakugou-kunnal mentek suliba nem de?

Itt lefagytam. Kacchan arról nem is szólt, hogy velem akar menni suliba. Miért nem szólt?

-Oké!

~Time skip~

-Ahh~, ez jól esett.-mondtam, majd felvettem a pizsamám, és feldugtam töltőre a telefonom.

Ahogy a konektorba bedugtam a töltőfejet, a képernyő automatikusan felvillant. Néhány üzenettel rajta.

-Jajj, kik zaklatnak ilyenkor?!-kérdeztem magamtól fáradtan.-Most nem baj, ha egyszer figyelmen kívül hagyom őket.-motyogtam, majd elaludtam.

▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪

Reggel arra ébredtem, hogy valami karamella illatú van az orrom alá dörgölve. Csak egy embernek van ilyen illata...

-K-katsuki?-kérdeztem álmosan, de ijedten.-M-mit keresel te itt?

-Téged. Tegnap írtam, hogy kicsit előbb jövök, de te nem nézted meg.-vont vállat a szőke hajú.

-É-és miért feküdtél be mellém?

-Te húztál oda magadhoz.-sütötte le a vörös szemeit, de látszott rajta, hogy hazudik.

-Ahaaaa.-nyújtottam el a végét, majd ezt mondtam neki;

-Várj meg kérlek a nappaliban, mindjárt jövök, csak felöltözök.

Ahogy meghallottam, hogy Katsuki lemegy a lépcsőn, felsóhajtottam.

-Ez most mire volt jó?-kérdeztem magamtól. Hirtelen a telefonom csengésére lettem figyelmes. Tsuyu neve villogott a képernyőn.

-Szia Tsuyu!-köszöntem a békalánynak.

-Szia [Név]! Nem megyünk együtt suliba?

-De mehetünk! Akkor a kapunál tali!

-Szia! Kero.-brekegett egy utolsót, majd letette.

-Oi, jössz már?-hallottam meg a türelmetlenkedő Bakugou hangját.

-Megyek már!-kiáltottam le, felkaptam a táskámat, és elindultam lefele.

-Indulhatunk?-kérdezte türelmetlenül.

-Ühüm.-bólogattam, mire elvigyorodott, megragadta a kezem, és összekulcsolta az ujjainkat.

-K-katsuki mi nem j-járunk...-hebegtem. (Ezt kurva rossz volt leírni. Szegény férjem😭-Írói megj.)

Nem válaszolt, csak még jobban összekulcsolta ujjainkat. Így mentünk ketten a U.A felé.

Amikor a kapuhoz értünk elengedte a kezem, és ezt mondta;

-Ma együtt megyünk haza. Jó?

-Oké. De ne essen le az egód.-kacsintottam rá, amire ő csak morgott egyet.

-Akkor majd találkozunk az osztályban.-morogta, majd elindult befelé.

-Szia Katsuki.-intettem egy aprót.

-Hé, [Név]-chan!-hallottam meg a távolból Tsuyu hangját.

-Tsuyu-chan!-integettem hevesen.

-Nézd kit hoztam magammal!-mutatott a háta mögé, ahol Neito rugdosta a kis kavicsokat.

-Monoma!-kiáltottam fel örömömben.-Szólhattál volna Tsuyu.

-De nem akartam.-somolyodott el a lány, majd elindult befelé.-Gyertek!

-Gyere [Név]!-fogta meg lágyan a kezem a szőke.

-Jövök!-mondtam mosolyogva, és együtt szaladtunk be a U.A-be.

▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪

-Huh ez is fárasztó óra volt!-nyúlt el fáradtan a padján Jirou.

-Igen.-helyeseltem.

-Csajok nézzétek! Új gyűrűm van!-mutatta a gyűrűsujját felénk Mina.

-Azta! Ez tényleg szép Ashido!-csodálta meg a pici ékszert Hagakure.

-Gyertek ebédszünet van! Menjünk együtt!-javasolta Momo.-A fiúk már úgyis elmentek.

-Oké!-egyezett bele kis társaságunk.

Az ebédlőben:

-Mina szerintem vedd le a gyűrűdet, nehogy koszos legyen.-ajánlotta Yaoyorozou.

-Komolyan YaoMomo, neked tanácsadónak kéne lenned!-nevetett Uraraka.

-Igen. Kero.-brekegett Asui.

Mina levette a gyűrűt, és a tálcája mellé tette.

-Itadakimasu!-mondtuk egyszerre, (mit kell elé írni?!😂-Írói megj.) majd utána rögtön elkezdtük magunkba tömni az ebédünket.

-Huh ez jól esett!-mondta Momo.

-TE MÁR MEG IS ETTED?!-csodálkoztunk, mire Momo megrántotta a vállát.

-Miért? Ha éhes az ember, nem kegyelmez semmi kajának sem.

-Én is megettem. Ez finom volt.-mondta Mina, majd a gyűrűjéért nyúlt de...

-HOL A GYŰRŰM?!-kiáltott fel kétségbeesetten.

-Nyugi megtaláljuk!-nyugtatta Toru a barátnőjét, aki már teljes mértékben zokogott.

-Egyébként... Hol van Monoma?-kérdeztem, ami közben körül néztem.

-Ő VITTE EL A GYŰRŰMET!-sipított a rózsaszín hajú.

Már épp indultunk volna az igazgatóhoz, hogy eltűnt barátnőnk szeretett ékszere, amikor becsöngettek.

-No hál' isten!-fortyogott Jirou.

-Menjünk vissza az osztályba.-adta ki a "parancsot" Yaoyorozou.-Majd óra után én és Hagakure elmegyünk Minával Nezu sensei-hez.

▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪

Kicsöngettek. Mina, Toru és Momo elmentek Nezu igazgatóhoz a gyűrű üggyel.

Egyszer csak kicsapódott az ajtó, és Mina jelent meg, majd ezt mondta;

-Monomát eltanácsolták!

Ohayouu Explosion Friends!
Ehhez a részhez nincs semmi hozzáfűzni valóm, de egy kérdés;

Legyen-e Katsuki szemszöge?

Várom a kommenteket! Szerintetek mi történt? És ki lesz a következő rivális? A következő részig legyen veletek Bakugou és a Baku-power! PLUS ULTRA ÉS BAKU-GOOO!💥💥💥💥

/Words:1445/