Az előző részből:
Vajon ki lehet ennyire bátor és aljas?

-Nem, ez valami vicc... Ez csak valami vicc...-nyugtatgattam magam, miközben hátráltam kifele az ajtón, de neki ütköztem valaminek. De inkább valakinek.

-[Név], miért vagy ilyen sápadt?-kérdezte a titokzatos valaki.

Lassan hátrafordultam, és a hátam mögött (legnagyobb meglepetésemre) Katsuki állt.

-K-katsuki? T-te mit keresel itt?-kérdeztem dadogva.-N-nem anyukádnak segítesz?

-Csak a kicseszett boltból kellett neki valami.-forgatta meg vörös szemeit.-De te még mindig sápadt vagy. Miért?

-Mert Kaminari is...

-Mi van a villámfaszúval?-vonta fel az egyik szemöldökét.

-Meghalt...

Katsuki erre nem mondott semmit, csak csendben eredt maga elé. Szerintem ő sem tudta elfogadni a dolgot, hiszen az egyik BakuSquad tag halt meg. 

-Hogyan halt meg?-kérdezte, majd (engem arrébb tolva) belépett a fürdőbe.

-N-nem tudom.-néztem zavartan félre.

-Tch. Apád egy rendőr [Név]. Ne hülyéskedj!-mosolygott rám gúnyosan, de amikor meglátta lefolyni az arcomról könnyeimet, rögtön lefagyott a vigyora.-Na, ne sírj.

-Nem is sírok.-töröltem ki bal szememből egy könnycseppet.

-Dehogynem. Na, [Név]. Szedd össze magad.-ölelt magához Katsuki.

-Mondd, hogy lehetsz ilyen nyugodt, amikor egy barátod meghalt?-kérdeztem két szipogás közt. Erre sem válaszolt.-Mondd el Katsuki!

-Én egyáltalán nem vagyok nyugodt [Név].-szorultak ökölbe kezei.-Csak tudod, hogy én a számomra fontosabb emberek felé mutatom ki az érzéseim.

Most én sem tudtam erre mit mondani. Még egy darabig csendben pásztáztuk a földet, amikor megcsörrent a telefonom (ami végig a farzsebemben volt). Gyorsan kivettem a zsebemből, és megnéztem ki az. Egy "Apa" felirat villogott a képernyőn.

-Szia Apa!-köszöntem a [Apukád Hajszíne] hajú férfinak.

-Szia Kincsem! Hogy vagy?

-Jól, köszi. És te apa?-kérdeztem, miközben egyik hajtincsemmel szórakoztam.

-Nem úgy mondtad, mintha minden rendben lenne. Mi történt?

-Apa neked nem lehet hazudni.-mosolyodtam el halványan.- Tudod, az osztálytársam Denki-

-Aki mindig átjön a lányomhoz tanulni? Hogy felejthetném el!

-Igen, ő róla van szó. Sajnos... Meghalt...-kezdtem el megint szipogni, mire hamvasszőke hajú barátom lágyan magához ölelt.

-Oo, tényleg? Nos ez szomorú. Igazából azért hívtalak fel, mert ezeknek a gyilkosságoknak az ügyében eljött hozzánk Eraesarhead, alias Aizawa az osztályfőnököd. Azt a megtisztelő feladatot kaptuk, hogy nyomozzunk ez a gyilkos után. Ebben neked is nagy szereped van.

-Miféle szerepem?-firtattam értetlenül.

-[Név], szívem. Te tudsz a legtöbbet az esetekről, hiszen te beszéltél legutoljára az áldozattal. Sőt! Te még a kivégzés helyszínét és módját is ismered. Szóval kérlek. Segíts nekünk és védj meg egy csomó embert!

-Segítek. Hiszen egy hősnek ez a dolga.-jelentettem ki magabiztosan.

-Ez a beszéd kislányom! A holnap reggel kezdünk. Ne aggódj, a sensei tud erről. És még egyszer köszönöm mind a magam nevében és a rendőrség, sőt az egész U.A nevében. Arigatou gosaimasu!

-Semmiség Apa.-mosolyodtam el.-Mennem kell. Majd akkor találkozunk, hiszen ma este haza jössz nem?

-Persze, persze. Akkor szia!

-Szia apa.-mondtam, majd leraktam.

-Akkor már nem kell megkérdeznem.-sóhajtotta Katsuki, mire kivont öleléséből.

-Micsodát?-néztem zavartan a szőkére zavartan.

-Hogy holnap megyünk-e együtt. De ez így már felesleges...

-Holnapután? Akkor nem megyek sehova se.-vetettem fel.-De nem ígérek semmit.

-Majd meglátjuk. De nekem most mennem kell. A banya biztos keres.-dünnyögött unottan Bakugou.-Jó éjt.

-Jó éjt.

▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪

Este:

-Szia apa!-rohantam le a lépcsőn egyenesen a férfi nyakába.

-Szia [Név].-adott egy puszit az arcomra.-Hol van anyád?

-A törzshelyén. Megint valami finomságot csinál. Ha jól sejtem [Kedvenc Étel]-t.-mosolyodtam el titokzatosan.

-Jól van. Akkor megyek és segítek neki. Szólok, ha készen vagyunk.-mondta apa, majd elsietett a konyha felé.

Amint apu elment, rögtön kaptam Tsuyutól egy üzenetet. Ez állt benne;

Froppy🐸:
Szia [Név]-chan! Van kedved holnap együtt menni?

[Név]🌫
Szia Tsuyu! Sajnálom, de már mással megyek.

Froppy🐸:
Oké. Jó éjt [Név]-chan.

[Név]🌫:
Jó éjt!

Nem mondhatom el neki. Sajnálom Tsuyu, de most ezt nem mondhatom el.

-[Név]! Gyere! Kész van a vacsora!-hallottam meg anya hangját a földszintről.

-Megyek!

Gyorsan leszaladtam, és levágtam magam az asztalhoz. Már vagy két órája nem ettem, így elég érthető.

-[Név], apád elmondta, hogy holnap mész segíteni a nyomozásban.-kezdte anya.-Kérlek, vigyázz magadra.

-Nyugodj meg anya. Csak elmondok néhány dolgot és kész. Nem lesz semmi baj.-nyugtattam a [Anyukád Hajszíne] hajú nőt.

-Remélem is. De ügyes legyél!

-Az leszek.

▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪

Reggel:

-[Név], kelj fel. Elkésünk.-rázogatott meg apa a vállaimnál fogva.

-Mgh. Megyek.-nyitogattam álmosan látókáimat, majd elindultam reggeli rutinomat elvégezni.

Mikor kész lettem vele, gyorsan felkaptam magamra az egyenruhám, megragadtam a táskám és már indultunk is.

Apa kocsijával gyorsan a kapitányságra értünk. Nem gondoltam volna, hogy egyszer apa munkahelyén kötök ki...

-Üdvözlöm [Vezeték]-kun.-köszöntötte apát a recepciós, aztán engem is észrevett.-És önt is [Vezetéknév]-san.

-Jó napot.-üdvözöltem a kék hajú férfit.

-Na gyere kislányom nem akarok elkésni.-ragadta meg apa a csuklómat, és elkezdett egy random terem fele ráncigálni.

-Apa, biztos, hogy ez az a terem?

-Biztos. [Név], kérlek viselkedj úgy, mintha már egy hivatásos hős lennél.-igazította meg apa a nyakkendőm.-Rendben?

-Rendben.

-Ja, és még valami.-nyomott a kezembe egy fekete dossziét a [Apukád Hajszíne] hajú férfi. Láthatta az értetlen arcomat, mert rögtön elmagyarázta, hogy mik vannak a mappába.-Ezeket Aizawától kaptam. Az áldozatok adatai.

-Köszi apa.-nyomtam egy puszit a bal orcájára.

-Semmiség.-mondta, majd beléptünk a terembe.

▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪

Igazából nem történt semmi sem a "nyomozás"-on. Odaadtam a dossziékat, és részletesen beszámoltam mindenről, amit csak láttam. A rendőrség is megköszönte együttműködésemet, és ezzel el is bocsájtottak. Apa még a kocsiban is nem győzött dícsérgetni, hogy milyen ügyes vagyok, meg már egy kész hős.

-Akkor legyen szép napod! Szia [Név]!-köszönt el apa a kocsi lehúzott ablakán.

-Köszi, neked is apa!-integettem a távolodó kocsi után, majd az osztály felé vettem az irányt.

-"Remélem, hogy a rendőrség véget fog vetni ennek."-gondoltam magamban.

Ahogy beléptem az osztályunk ajtaján, a lányok azonnal letámadtak kérdéseikkel;

-Na hogy ment [Név]-chan?-kérdezte Mina csillogó szemekkel.

-Jól köszö-

-Voltak ott hivatásos hősök?-visongott Toru.

-Nem igazán...

-Lányok, haddjátok már [Név]-chant. Még csak most jött meg!-intette fegyelemre barátosnéimat Iida.

-Iida-kunnak teljesen igaza van.-helyeselt Momo. Ő meg Jirou voltak ketten, akik nem ugrottak rám.

-Ahogy hallom [Vezetéknév]-san is megjött.-hallottunk meg a tanári asztal alól egy ismerős hangot.

-Aizawa sensei?! Maga mindvégig itt volt?-kiáltott fel az osztály meglepetten.

-Igen. De nem ez a lényeg. Nos akkor el is kezdhetjük az osztályfőnöki órát.

▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪

Már javában haza fele sétáltam, amikor egyszer csak eleredt az eső.

-Na basszameg.-káromkodtam dühösen.

Körbenéztem, hogy hova lehetne bemenekülni az eső elől, és megláttam a/az [Kedvenc Kávézó]-t.

A képességemmel gyorsan csináltam a fejem fölé egy esernyőt, így vízmentesen mehettem be a kávézóba. (Tudom, hogy most értetlen fejjel bámuljátok a képernyőt! Ne tagaddjátok! Reader-channak is vannak korlátjai. Fegyvereket és amiket harchoz csinál az 9-10 percig kitarthat, de ha hétköznapi dolgokat, akkor az csak 3-4 percig-Írói megj.) 

Ahogy beléptem, megláttam az egyik osztálytársam, Shojit. Elgondolkodtam azon, hogy üljek-e ahhoz az asztalhoz, ahol ő van, vagy hagyjam a francba. Végül az elsőt választottam.

-Szia Shoji! Ideülhetek?-kérdeztem mosolyogva.

-Szia [Név]-chan. Persze, miért ne?

Shoji mindig ilyen magányos ember volt. Nem volt sok barátja, de ő azokkal is megelégszik.

-És mi járatban erre felé?-nézett rám.

-Idemenekültem az eső elől. Gondolom te is.

-Aha. Ano... Meghívhatlak egy kávéra?-vakarta meg zavarában a tarkóját Mezo.

-Igen, köszönöm. Majd valahogy meghálálom.

-Oh, nem szükséges.-legyintett egyet egyik kezével.

Shoji leadta a rendelésünket, és amíg vártunk, addig beszélgettünk. Shoji elmesélte, hogy mennyire hiányzik neki barátja, Tokoyami. Én pedig Sato mennyei piskótájáról áradoztam neki. (Rímelt🤯-Írói megj.)

-Köszönöm szépen mégegyszer Shoji.-hajoltam meg.

-Én köszönöm, hogy veled tölthettem ezt a kevéske időt.-lehetett látni, ahogy a maszk alatt elpirul és mosolyog.

▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪

Otthon még megcsináltam a hőstörténelem házimat, majd ledőltem pihenni.

Már épphogy elaludtam, amikor elkezdett rezegni a telefonom. Tsuyu hívott.

-Szia Tsuyu. Mit szeretnél?-kérdeztem álomittasan.

-Szia [Név]-chan. Csak kérdezni szerettem volna valamit.

-Mondjad gyorsan, mert aludni akarok.-zsörtölődtem.

-Jól van, jól van. Aizawa sensei szólt nekem, hogy holnap te vagy a soros a takarításban. Kivel szeretnél lenni?

-Hmmm... Nem is tudom...-gondolkodtam el.-Talán... Shoji!

-Shoji? Oké, akkor szólok a sensei-nek. Bocsi, ha zavartalak! Szia.

-Szia Tsuyu.-mormogtam.

-Szívem! Csöngettek!-üvöltött anyu.

-Megyek már!-ordítottam vissza unottan.

Lassan levonszoltam magam lépcsőn, miközben anya dühöngését kellett hallgatnom;

-[Név], siess már egy kicsit. Ne legyél olyan lassú!

-"Faszomat bele, ki zargat ilyenkOoOOor?-nyújtottam el a végét meglepettségemben. Ahogy megláttam őket, rögtön kiment a szememből az álmosság. Ugyanis a Bakugou család állt az ajtó előtt.

-Szia [Név]! De régen láttalak drágám!-zárt az ölelésébe Mitsuki.-Hogy megnőttél! És milyen nőies vagy!

-K-köszönöm Mitsuki-san.-hebegtem a meglepetéstől.

-Nem kell oda az a "-san." Nyugodtan hívj csak Mitsukinak.-mosolyodott el a szőke nő.-Katsuki, köszönj szépen!

-Tch. Szia [Név].

Tudom, hogy Katsuki nem akarja kimutatni mások előtt az érzéseit, így elnézem neki.

-Mitsuki drága!-került elő valahonnan anya, és egy óriási öleléssel köszöntötték egymást.

-Szia Masaru!-bokszolt barátian a barna hajú férfi vállába apa.

-Gyertek menjünk be.-invitálta be Bakugouékat anyu.

Bakugou odahajolt a fülemhez, és ezt suttogta;

-Menjünk fel.-erre csak bólintottam egyet, és odaszaladtam anyához.

-Anya, felmegyünk Kacchannal a szobámba.

-De aztán halkan huncutkodjatok.-kuncogott Mitsuki, aztán beleivott valami löttybe. Gondolom citromos sör.

-Nem fogunk huncutkodni.-szóltam utoljára, és gyorsan felszaladtam Katsuhoz.

-Mit nem fogunk csinálni?-kérdezte vigyorogva. Erre csak paradicsom pirosan elfordítottam a fejem, és nem válaszoltam.-Na, [Név]-chan?

-Semmit, semmit.-ráztam meg a fejem.-Képzeld kivel találkoztam össze a/az [Kedvenc Kávézó]-ba/be.

-Na ki vele.

-Shojival! Tudod, aki úgy néz ki, mint egy polip.-mutogattam eszeveszetten.

-Aha tudom ki az. De hogyhogy összetalálkoztatok?-firtatta, miközben az ujjait tördelte.

-Ő is menekült az eső elől, így bement. És amikor találkoztunk meghívott egy kávéra. Sőt! Holnap vele takarítok.

-Aha. Az jó. De szólj, ha valami "olyasmit" akar.-mutatott idézőjelet ujjaival, mire csak bólintottam egyet.

-Gyertek készen van a vacsora!

▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪

Tegnap igazából nem történt semmi sem, csak beszélgettünk a U.A Gyilkosáról. Igen, már neve is van. De mintha Kacchan és a családja mindig akarta terelni a témát...

-[Név]-chan remélem holnap egy káprázó, csillogó terembe fogunk belépni.-sikantott egyet Mina.

-Azt garantálom. Igaz Shoji?-néztem már az ablakokat törlő fiúra.

-Igaz.

-Akkor jó munkát. Gyertek lányok.-mondta Momo, aztán már csak távolodó alakjukat lehetett látni.

-[Név]-chan, kiviszem a szemetet az égető kemence mellé. Mindjárt jövök.-emelt fel egy-egy kezével egy-egy zöld zsákot.

-Oké. Vigyázz magadra. Az égető kemence elég veszélyes.-mutattam fel mutatóujjamat figyelmeztetésképp.

-Ne félts. Nem lesz semmi bajom.-kacsintott, majd kilépett a kihalt folyosóra.

Bakugou szemszöge:

Jön már. Gondoltam, hogy ő hozza ki a szemetet. Csak egy bökkenő van. A képessége. Ha szemet csinál az egyik karjából, az nagyon kockázatos.

-"Hmmm..."-hümmögtem magamban, majd beletúrtam a zsebembe. A kezem ügyébe akadt egy füst bomba, amit még ő adott nekem.-"Nem is rossz ötlet."

Amint Mezo a kemence elé ért, a számításom beigazolódott. Két szemet "kreált" magának. Lecsaptam a füst bombát a földre, és kihasználva az alkalmat, belöktem a nyitott égető kemencébe.

Amint elszállt a füst, beindítottam a "sütőt", és végignéztem, ahogy élve felfalják a lángok. Nem állhattam meg, hogy ne kezdjek el röhögni.

Miután abbahagytam, ártatlant játszva haza fele sétáltam...

[Név] szemszöge:

Vajon hol van Shoji? Már az egész termet kitakarítottam, de ő nincs itt. Talán, utána kéne mennem...

Felszedtem a táskámat és a kabátomat, majd az égető felé vettem az irányt.

Hiába tudtam, hogy valami történt vele, mégis nagyon meglepődtem. Sehol nincs holttest, vagy vérfolt. Ugye nem...

Kínkeservesen szétfeszítettem valahogy a kemence ajtószárnyait, és atyám mit láttam ott!

Amit ott láttam, azt soha nem fogom elfelejteni...

Ohayouu Explosion Friends!
Nos itt is lennék! Kövi áldozat Shoji Mezo. Őszintén nem gondoltam volna, hogy változtatok az eredeti kivégzésen, de mégis így lett. A következő részig legyen veletek Bakugou és a Baku-power! PLUS ULTRA ÉS BAKU-GOOO!💥💥

Eredeti Yandere Simulator Karakter:
Osoro Shidesu

/Words:1966/