(Flashback:)

-Nézzétek!-kiáltott a szőke hajú kisfiú barátai felé, és pici robbanásokat hozott létre.

-Azta!-ámultak el.

-Na és neked mi a képességet [Név]-chan?-intézte a kérdés a kérdés [hajszín] hajú lány felé.

-A levegő. Képes vagyok kedvem szerint formálni.-mondta félénken, és egy buborékot kezdett el "készíteni".

-Ez is nagyon jó képesség [Név]-chan.-mondta Bakugou.

▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪

-Na [Név], sírj már!-vígasztalta barátját Izuku.

-Nem is sírok...-szipogott a lány.

-Oi, Deku! Húzd el a segged onnan, még hozzá gyorsan!-tűnt fel a semmiből Katsuki.

-M-megyek Kacchan...-állt fel a lány mellől Deku, majd intett egyet, és elindult hazafelé.

-Sírj csak.-ölelte át a síró lányt Katsuki.

[Név] még pityergett egy darabig a fiú vállán. Amikor megnyugodott a szőke csak ennyit kérdezett tőle;

-Miért sírtál?

-Leestem a hintáról...

-Baka! Ezért kellett sírni?-nevetett Bakugou.

-Nem mindenki olyan erős, mint te...-nézett volna félre a kislány, de Katsuki megfogta az állát a mutatóujjával és a hüvelykujjával, hogy ránézzen.

-De te az vagy...-suttogta, majd egy puszit nyomott a [szemszín] íriszekkel rendelkező lány homlokára.

▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪

-Srácok... Figyeljetek.-fordult [Név] a barátai felé.-Elkell mondanom valamit...

-Mit [Név]-chan?-kérdezte sárkány szárnyas barátom.

-Azt, hogy... Elköltözünk...

-Mi van?!-kiáltottak fel egyszerre.

-[Név] nem hagyhatsz itt minket!

-Sajnálom... De nincs más választásom...

Hét éve, hogy ott kellett hagynom a barátaimat. Hét éve kell szenvednem nélkülük. Nem voltak olyan jó barátaim mint ők...

[Teljes név] vagyok, és ajánlás útján kerültem be a U.A gimnáziumba. Az álmaim egyike teljesült.

-Hé, [Név] minden rendben?-kérdezte a legjobb barátnőm Tsuyu.

Tsuyuval még általánosban ismerkedtem össze, és csak neki mondtam el a háttértörténetem.

-Igen Tsuyu, csak...

-Tudom, tudom. Bakugou-kunnal akartál idejönni.-sóhajtott a békalány, mire egy aprót bólintottam.-De ami azt illeti, lehet, hogy találkoztok...

-Tényleg?-csillant meg [szemszín] szememben a remény.

-Lehet.-mosolyodott el sejtelmesen.-Ahogy elmondtad nagyon erős fiú lehet. És lehet, hogy láttam a felvételin.

Izgatottan léptük át a U.A kapuját, amikor megláttam az ismerős zöld színű hajkoronát.(Rímelt🤯)

-Deku!-kiáltottam felé.

-[Név] valóban te vagy az?-csordult ki néhány könny a szeméből.

-Igen, de... Hogy-hogy itt vagy? Tudtommal neked nincs képességed...-méregettem sejtelmesen.

-Hát, tudod... Öhm...-kapálódzott maga előtt.-Nekem is előjött... Csak elég későn. Hehehe.-nevetett kínosan.

Deku még bemutatta nekem Urarakát, és Iidát az osztályterem felé, mivel kiderült, hogy egy osztályba fogunk járni. Ők előre mentek, míg mi a büfében vettünk valamit enni.

-Remélem találkozom majd Katsukival.-morogtam az orrom alatt.

-Ne aggódj! Biztos lesz majd alkalom.-mosolygott rám Asui.

Amikor kinyitottuk a terem ajtaját, már egy csomóan bent voltak. Láttunk egy fura, vöröshajú fiút és egy űrlényt. Láttunk egy szőlőre hasonlító hajú egyént és még sok más figurát.

-Ne tedd fel a lábad az asztalra!-hallottam meg Iida-kun hangját. Elnéztem a hang irányába és nem hittem a szememnek.

-Katsuki...-suttogtam, és tovább néztem a két veszekedő fiút. Amikor Tenya elment a szőke fiú asztalától, oda akartam menni üdvözölni gyerekkori barátomat, de valaki megfogta a vállamat. Egy szőke, nálam kicsit magasabb fiú.

-Szia te ki vagy?-kérdeztem kedvesen.

- Pfff...Monoma Neito vagyok.-nyújtotta felém a kezét, de a fejét elfordította. Egy már biztos. Tsundere, mint a kurva élet.

-Én [Teljes Név] vagyok. Örvendek.-ráztam meg a kezét, de magamon éreztem valaki tekintetét. Hátra fordultam, és láttam, hogy Bakugou az. Valami furcsát láttam a tekintetében...

-Figyelj Monoma.-kezdtem.-Majd találkozunk valamikor jó? Mondjuk ebéd szünetben?

-Oké. 12:00-ra legyél ott. De ne késsél!-emelte fel a hangját, majd visszasétált a saját osztályába.

-Szia Katsuki!-borultam a nyakába, de ő megragadta a csuklómat, és kihúzott a folyosó végéig.

-Szia [Név].-ejtett egy lágy mosolyt, de mivel látta az értetlen fejemet, ennyit mondott.-Nem szeretném, ha kitudódna, hogy mi ismerjük egymást. Amúgy ki volt az a fiú akivel az ajtóban beszéltél?

-Ja, hogy Monoma...-mosolyodtam el kínosan.-A B-ből jött át.

-És mit akart?

-Hát ismerkedni! Katsuki, te nem sokat változtál semmit sem!

-Mindenképpen szólj ha akar valami "olyat". Hiszen a legjobb barátodnak bármit elmondhatsz.-mosolyodott el.

-Oké. Te leszel az első akinek elmondom, ha akar valamit.-pöcköltem meg az orrát.

~Time skip~

Kicsöngettek. Uraraka, Deku és Iida rögtön az ebédlő felé vették útjukat. Én még odamentem Tsuyu-chanhoz, hogy elmondjam neki mit mondott Bakugou.

-Lehet, hogy tetszel neki.-tette a mutatóujját és a hüvelykujját az állához.

-Nem, nem. Biztos, hogy csak barátként kezel.-jelentettem ki, majd rápillantottam az órámra.-Mennem kell! Szia Tsuyu!

-Szia [Név]!-hallottam a távolból a zöld hajút.

▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪

-Nah, végre ideértél.-szidott le Neito, ahogy meglátott.

-Bocsánat. Menjünk jó?

-Oké.-fújtatott még egyet, majd elindultunk egy random asztalhoz.

-Ohh bakker! Nem hoztam magamnak kaját!-csaptam magam homlokon, de ahogy lenéztem magam elé, egy bentous dobozzal találkoztam.

-Pont kettőt hoztam, szóval örülj!-vetette oda egy kis pírral az arcán.

-Köszönöm!-mosolyogtam rá, és elkezdtem enni.

Miközben ettem éreztem, hogy valaki állandóan néz. Egy darabig idegesítő volt, de aztán nem fordítottam rá nagyobb figyelmet.

-Wow Monoma. Ez nagyon finom volt! Nagyon jól főzöl!-mondtam ámuldozva, mire ő elfordította a tiszta vörös fejét.

- [Név],visszakísérsz az osztályig?-kér-
dezte.

-Szíves örömest!

Visszafele nagyon sokat meséltünk egymásnak magunkról. Persze én a múltamat nem mondtam el neki, hiszen nem rég ismerem.

-Nos Monoma.-kezdtem.-Lenne kedved a kapuig együtt menni?

-Legyen. De most tényleg ne késs! Órák után tali!

-Szia!

▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪

-...nos ennyi lenne mára. Mehettek! Holnap találkozunk!-mondta Midnight sensei, majd kisétált a teremből.

-[Név]! Nincs kedved együtt haza menni? Kacchan már elment, és Urarakáék is szeretnének így 4-en lenni egy kicsit.

-Sajnos Deku most nem jó. Sajnálom. Majd holnap, okés?-tettem a vállára a kezem.

-Oké! Szia! És jó éjt [Név]!-kiáltotta a folyosó végéről a brokkoli.

-Neked is! Szia Deku!-integettem.

-Na mehetünk? De előbb elkell szaladnom a tanáriba. Mindjárt jövök! Kérlek addig ezekre vigyázz.-hallottam meg Monoma hangját, majd letette mellém a telefonját és a táskáját.

-Persze!-mosolyodtam el.

De az ember sosem tudja mikor jön rá az 5 perc. Rápillantottam Neito cuccaira, majd egy sóhajtás mellett ezt mondtam;

-Ezt nagyon megfogom bánni...-majd felálltam, és elindultam a mosdó felé.

Amikor végeztem a dolgaimmal, visszamentem Neito táskájához és telefonjához, amik szerencsére még ott voltak.

-Huh, ez nem sokon múlott.-néztem fel az égre.

-Mi nem múlott sokon [Név]?-szólalt meg mögöttem a szőke, kék szemű barátom.

-Az h-hogy nem ittam le magam. Hehehe.-nevettem zavaroban.

-Baka! Csak te lehetsz ilyen béna.-húzta fel megint magát.

-Na gyere!-kuncogtam, majd felé nyújtottam a kezem, amit ő rákvörös
fejjel elfogadott.

▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪

Az ébresztőm idegesítő hangjára keltem fel. Elvégeztem reggeli teendőimet, felkaptam magamra az egyenruhámat, majd elköszöntem anyától:

-Szia anya!

-Szia Kicsim! Legyen szép napod!

Becsuktam magam után az ajtót, és mentem VOLNA az iskola felé, csakhogy Katsuki elállta az utamat.

-Hova-hova [Név]-chan?-suttogta ajkaimra.

-Iskolába, hát hova?-nevettem, majd megkérdeztem, hogy nem jön-e ő is velem.

-De. Szívesen megyek.-mondta, majd megragadta a kezem, és összekulcsolta ujjainkat.(Nem, mellesleg én már nyáladzom a jelenetre Xd-Írói megj.)

Katsukiék nagyon közel laknak hozzánk, (mielőtt mondanátok, Reader-chanék visszaköltöztek 16 éves korára-Írói megj.) és ezt nagyon lehet hallani. Vagyis kb. hajnali háromkor elkezdenek ordítani Mitsukival valami ostobaságról. De én örülök, hogy gyerekkori barátommal újra közel lehetünk egymáshoz.

Az iskola kapujában, Bakugou elengedte a kezemet, és elmormolt egy "majd találkozunk"-ot, és ott hagyott.

Én bevártam Tsuyut, mert este rám írt, hogy nem megyünk-e együtt a kaputól, mire én írtam neki "hogy persze".

-Szia [Név]!-integetett felém a békalány.

-Szia Tsuyu!-viszonoztam az integetést.

Amikor Asui odaért mellém, megöleltük egymást, és az osztály felé vettük az irányt.

-Kérem az 1/B-s Monoma Neitot az igazgatói irodába! Ismétlem; Kérem az 1/B-s Monoma Neito az igazgatói irodába!-harsogta a hangszóró.

Vajon mi történt?

Ohayouu Explosion Friends!
Megjöttem az első résszel, és riválssal.
Vajon mi történt? Kövi részig legyen veletek Bakugou és a Baku-power! PLUS ULTRA ÉS BAKU-GOOO!💥💥💥

Eredeti Yandere simulator rivális:
Osana Najimi

/Words: 1305/