Part 9.
-Igen, tudjuk, hogy dugni megy!- nevetett Binnie mire Soo megrázta a fejét.
-Nem, ő randi randira megy!- tette kezét szája elé és sírást imitált.
-Szerintem én elindulok, mert még virágot kell, hogy vegyek neki.- néztem az órára aztán fel Soora akinek tátva maradt a szája.
-MinHo mit csináltál a fiammal?- ordította el magát.
-Semmit, miért?- jött le a lépcsőn az említett alig fél perc múlva.
-Semmi, hülyéskedik!- néztem végig rajta aztán pedig amilyen gyorsan csak tudtam elfordultam tőle és a cipős szekrényhez mentem. Kivettem belőle a fekete bakancsomat és gyorsan felvettem. Zsebre vágtam a kulcsomat majd nyelve egyet fordultam vissza feléjük hiszen arra van a garázsba vezető út is. MinHo egyszerűen eszméletlenül jól néz ki és itt helyben rávetném magam. Egy egyszerű fehér feszülős póló és egy fekete nadrág. Kiegészítőnek még ment egy vékonyabb öv, egy nyaklánc, pár gyűrű és a fülbevalóit is lecserélte. Nagyon jól néz ki viszont elszomorít a tudat, hogy éppenséggel egy volt nagyon jó barátnőmhöz megy hancúrozni.
-Jisung..- szólított meg MinHo amikor megöleltem Soot és ChangBint elköszönés képpen, de őt nem.
Vettem egy nagy levegőt majd megfordultam és felé lépkedtem. Megigazítottam a pulcsimat és végül felnéztem a szemeibe.
-Mondd!- karoltam át nyakát, hogy még véletlenül se higgye azt, hogy haragszom rá vagy esetleg bajom van azzal, hogy randija lesz.
-Lehet ma nem alszunk együtt, de mindenféleképpen megpróbálom lerázni!- húzott magához közelebb és úgy ölelt magához mintha az élete múlna rajta.
Lehunyt szemekkel élveztem a közelségét és az orromba kúszó mámorító illatát. Nem tudom, hogy lettünk ilyen közeli jó barátok!? Nyilván nem érez semmit sem irántam így csak egy barátnak mondhatnám, de majdnem olyan közelinek érzem mint Soot. Kelletlenül, de elengedtem és egy puszit nyomva az arcára köszöntem el mindenkitől majd elindultam a jól ismert kisebb folyosón ami a garázsba vezetett. Kinyitottam az ajtót majd lekaptam annak a kocsi kulcsát amiben benne van a pénztárcám. Becsuktam az ajtót és amilyen gyorsan csak tudtam elmentem itthonról bár őszintén megvallva legszívesebben itthon maradtam volna Soo Mival és persze a többiekkel. Próbáltam elterelni a figyelmemet amíg vezetek viszont ezzel csak azt értem el, hogy a gondolataim Nyangra terelődtek. Pár napja tudtam meg, hogy már jó pár hónapja szerelmes MinHoba és konkrétan leszarva az érzéseimet kezdett el vele randizni. Sokat sírtam és nem az miatt, mert MinHo randizik valakivel hanem azért, mert egy nagyon jó barátnőm volt és hiába nem lehet köztünk semmi MinHoval akkor is figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy én órákig istenítettem ezt a srácot és teljesen belezúgtam. Az a pár nap nehéz volt és nem is nagyon beszéltem senkivel sem. Egyedül Soo és Innie meg persze Felix voltak azok akik mellettem voltak és itt aludtak velem a kanapén. Megvigasztaltak amikor bőgtem mint egy kisgyerek, főztek nekem teát, ápoltak amikor belázasodtam a sok sírástól. Amikor MinHo kiejtette a száján azt, hogy ne feledkezzünk meg Nyangról elkapott a rossz érzés hiszen tegnap előtt még azt mondta, hogy nem randiznak már. Idegesen túrtam bele a hajamba majd leparkoltam Hyerimék háza előtt. Fejemet hátradöntöttem és úgy filóztam tovább.
Utálom Nyangot amiért biztatott engem miközben a hátam mögött randevúzott vele. Utálom, amiért még mindig azt hiszi, hogy minden rendben van köztünk bár ez az én hibám. Nem kellett volna foglalkoznom azzal, hogy Mrs. Kim mennyire utál meg ha lemondom mindennek a lányát és, hogy mennyire von kérdőre engem. Nem kellett volna törődnöm azzal, hogy mennyire hisztizik majd mindenkinek, de mégis megtettem és most azt játszom, hogy mennyire jóba vagyunk ezek után is. Utálom amiért, nem képes leszállni MinHoról.
Örülök annak, hogy MinHo nem akar tőle semmit és annak is örülök, hogy csak azért randizik vele, mert a főnöke lánya, de akkor sem tetszik ez a randi dolog, hiába nincs közöm hozzá.
-Fejezd már be!- ráztam meg a fejemet majd kicsatoltam az övem és megfogtam az összes létező cuccomat.
Az út felénél vettem egy csokor rózsát csak, hogy ne legyek bunkó és azt megfogva szálltam ki az autóból. Bezártam a kocsi ajtót miután a zsebembe landolt a tárcám utána pedig a slusszkulcs is az egyik zsebemben kapott helyett. Becsengettem a házba és egy elég jól kinéző nálam pár centivel magasabb srác állt előttem.
-Szia, ez az enyém? Jól érzed magad?- nevetett majd elvette tőlem a felé nyújtott csokrot.
-Szia, őszinte leszek veled. Van egy srác aki nagyon bejön nekem és egyáltalán nem tudnék veled lefeküdni szóval ha gondolod elmehetnénk kocsikázni egyet utána pedig beugorhatnánk egy cukrászdába, mint két jó barát.- vakargattam a tarkóm lehajtott fejjel ugyanis kicsit zavarban voltam. Nem vagyok jó ebben!
-Megértem és persze, benne vagyok!- fogta meg a kabátját amit magára is kapott majd lehajolva vette fel a cipőjét.
-Király!- mosolyodtam el majd továbbra is az ajtóban állva vártam míg vízbe teszi a rózsákat.
Miután ez megvolt kilépett hozzám és becsukta az ajtót. Kicsit izgulva indultam meg az autó felé magam elé engedve a fiút akinek udvariasan ki is nyitottam a kocsi ajtót miután kattant a zár. Beültem a volán mögé és ahogy megbeszéltük kocsikáztunk egyet a városban. Útközben zenét hallgatunk, énekeltünk és beszélgettünk meg persze betértünk egy plázába is.
-Ezt nézd!- mutatott egy cicás kulcstartóra. - Veszek magamnak egy kutyásat!- mosolyodott el.
Újra ránéztem arra a kis cicás plüssre ami a karikán lógott és eszembe jutott MinHo. Szereti a macskákat, de nem lenne gáz megvenni neki? Az ajándékozás is egy baráti szokás, nem? Egyáltalán használná a kulcsán? Nem lenne számára gáz? Tuti, hogy nem hiszen matricák vannak a telefon tokján a macskáiról.
-Vedd már meg és ne csak bámuld! Biztosan örülni fog neki aztán dugtok egy jót.- szólalt meg a mellettem lévő mire ijedten kaptam rá a tekintetem.
-Barátok vagyunk, nem fogunk dugni és nem is akarok vele.
-Haver, ennyire csúnya?- nevetett fel mire grimaszoltam egyet.
-Nem csúnya sőt ő a legszexibb srác akit valaha láttam viszont egész biztos nem én lennék felül.
-Hát akkor úgy érzem vele is úgy fogsz járni, mint ChangHoon hyunggal.
-Annyi különbséggel, hogy ChangHoon hyungba nem voltam szerelmes sose csak tetszett és nem hagynám őt ott álló farokkal.
Kicsit elgondolkodott majd nevetni kezdett. Nem bírtam tovább én is kacagni kezdtem hiszen annyira vicces volt a sztori számunkra.
-A szemeimbe égett a szenvedő arca amikor ott hagytad.- mondta még mindig nevetve.
-Szegény ChangHoon hyungot már sajnálom!- hagytam abba a nevetést és vakargatni kezdtem a tarkómat.
-Már túl van rajta, ne aggódj!- kuncogott majd megfogta a macskás kulcstartót és kezemet megragadva vezetett a kasszához.
Kifizettük a kulcstartókat és elhagytuk a boltot majd később a plázát is. Kocsikáztunk még egy kicsit és továbbra is beszélgettünk minden féléről. Végül megérkeztünk az egyik kávézóhoz ahol elfogyasztottunk egy-egy süteményt. Én ittam egy kávét is amit lehet nem kellet volna tekintve, hogy már délután 5-öt ütött az óra. Nagyon feltud pörgetni a kávé és nem fogok tudni aludni sem, de őszintén szólva nem bánom. MinHo több mint valószínű, hogy Nyang társaságát fogja élvezni az éjszaka folyamán így hát egyedül leszek a szobába és filmeket fogok nézni egy doboz fagyi társaságában.
-Mesélj nekem arról a srácról!- törölte meg száját miután befejezte az evést.
-Veled egymagas, jelenleg narancssárgás színű a haja, eszméletlenül helyes, kedves, vicces, nagyon jó hozzá bújni és mámorító az illata. Imádom amikor a hajamat birizgálja és kedves szavakat suttog a fülembe csak, hogy könnyebben eltudjak aludni. Olyan jó teste van, hogy nehéz nem rávetnem magamat és már a tetoválásomat is látta..
-Te tényleg szerelmes vagy. Sose engedted senkinek sem, hogy simogassa a hajad, egyedül Soo Mi tehette meg ráadásul hozzá is bújtál anélkül, hogy rosszul lettél volna. - lepődött meg HaeChan és nagy mosolyra húzta az ajkait. -Remélem, hogy lesz köztetek valami.
- Kötve hiszem. Már randizik valaki mással és nem érez irántam semmit sem!- ittam bele kávémba.
-Ahj, ne már baszki!- biggyesztette le alsó ajkát.
-De már!- piszkáltam a poharat lesütve a szemeimet.
-Megyünk? Későre jár már!- nézett le a kezeimre.
-Menjünk!- mosolyodtam el majd megittam az utolsó korty kávémat.
Kifizettem a sütiket és a kávékat is utána pedig elhagytuk az otthonos kávézót. Beültünk a kocsimba és mivel egyikünk se akart még haza menni ezért a kocsiban ülve elegyedtünk beszélgetésbe. Annyira nevettem, hogy már megfájdult a hasam, de egyszerűen nem bírtam abbahagyni, mert továbbra is hülye fejeket vágott.
-Nem sétálunk kicsit?- kérdezte meg amikor már lenyugodtunk.
-De, úgyis van kedvem hozzá!- szálltam ki a kocsiból.
Miután ő is kiszállt bezártam az autót és el indultunk. Nem tudtuk merre megyünk szimplán csak mentünk amerre láttunk. Mivel már 7 óra múlt így nagyon lehűlt a levegő én pedig egy száll pulcsiban nagyon fáztam.
-Tessék!- tette rám kabátját amit mosolyogva köszöntem meg.
Belebújtam a meleget nyújtó kabátba és kezét megfogva sétáltam tovább. Összekulcsolta ujjainkat majd megállt egy ruhabolt előtt ezzel engem is megállásra késztetve. Néztük a kirakatban lévő jobbnál jobb ruhadarabokat és cipőket miközben ő a kézfejemet simogatta.
-Az a cipő rohadt jó!- mutattam egy fekete szegecses bakancsra ami nagyon elnyerte a tetszésemet.
-Nekem az tetszik!- mutatott egy egyszerű fehér Nike cipőre.
-Egyszer eljöhetnénk közösen vásárolni. - néztem rá HaeChan hyungra aki bólogatni kezdett.
-Induljunk most már vissza a kocsihoz és menjünk haza!- mosolyodott el majd megindult abba az irányba ahonnan jöttünk.
A visszaútat is végig beszéltük sőt a házához vezető utat is és nagyon nem akartam elszakadni tőle. Élvezem ezt a baráti randit vagy nem is tudom minek nevezzem ezt annak ellenére, hogy szinte minden 10. percben eszembe jut MinHo és az, hogy mennyire elakarok vele jönni egy ilyen randira.
-Hát akkor vigyázz magadra Jisung és remélem máskor is elmegyünk egy ilyen randira!- mosolyodott el mikor már a háza bejárata előtt álltunk. A randi szót pedig idézőjelbe tette.
-Ha szeretnél akkor elmehetünk máskor is!- viszonoztam mosolyát majd megöleltem őt.
Viszonozta ölelésemet hiszen ritka pillanatok egyike amikor megölelem a fiú barátaimat. Ismét eszembe jutott MinHo hyung és hiányozni kezdett az ölelésének a melegsége amit jelenleg több mint valószínű, hogy Nyang élvez. Féltékeny vagyok hiszen egész biztos, hogy nem malomozni ültek le.
-Miért fintorogsz?- kérdezte felvont szemöldökkel miután elengedett és rálátást nyert az arcomra.
-Tudod mondtam, hogy randija van annak a srácnak. Nos az egyik jó barátnőmmel randizgat aki már csak egy senki a számomra. Felhívott a lány, hogy ma többet akar mint beszélgetés és valamiért azt érzem, hogy tényleg nem csak beszélgetés folyik kettőjük között. - fejtettem ki fintorom okát egy szomorú pillantás kíséretében miközben felé nyújtottam a kabátját amit el is vett tőlem.
-Hát reméljük, hogy az a kurva nem mászott rá a leendő palidra ha pedig mégis akkor kiherélem a srácot. - borzolta össze a hajamat ami kicsit zavart, de nem fordítottam rá különösen nagy figyelmet.
-Reméljük, de most már tényleg megyek! Szia Hyung!- igazítottam meg a tincseim majd arcára puszilva intettem egyet.
Hátat fordítva indultam el a kocsimhoz amit kinyitva szálltam be a volán mögé. Megvártam míg belép a házba utána pedig kedvetlenül indultam haza. Amikor megpillantottam a Soo Mival közös lakásunkat valamiért nem a nyugodtság hanem a rossz érzés kapott el. Megrázva a fejemet hajtottam be a garázsba ahol leparkoltam egy szabad helyre. Megfogtam a kis ajándék táskát és kinyitottam a kocsim ajtaját. Sóhajtva kapcsoltam ki a biztonsági övemet majd kiszálltam a járműből. Becsaptam annak ajtaját és hajamba túrva indultam meg az ajtó felé. A falon lévő kocsikulcsok számára elhelyezett tartóra akasztottam a kulcsot majd bementem a házba. Bezártam a garázsba vezető ajtót és elindultam a nappaliba. Bent a srácok veszekedtek, hogy melyik filmet nézzék meg, de nem foglalkozva velük indultam meg a bejárati ajtó közelében elhelyezett cipős szekrényhez. Levettem magamról a bakancsaimat és betettem a szekrénybe. Egy kis nyöszörgés után felkaptam magamra a macis mamuszomat amit- alapjáraton nem szoktam használni csak ha rossz a kedvem- és bementem a nappaliba.
-Sziasztok!- köszöntem a srácoknak akik egyből csendbe is maradtak.
-Szia hyuung!- ugrott fel egy most már józannak tűnő Felix.
-Ne ugrálj már!- szólt rá ChangBin mire Felix bűnbánóan nézett rá.
-Mesélj! Milyen volt a randevúd?- nézett rám kíváncsian.
-Nagyon jó! Kocsikáztunk, voltunk a plázában aztán egy kávézóban is. Sétáltunk, nekem adta a kabátját, mert fáztam aztán hazavittem. Kikapcsolódtam és sokat nevettünk szóval ez volt életem legjobb randija! - csillantak fel szemeim.
-Ennek nagyon örülök hyung!- ölelt magához. -A végén még elfelejted MinHot!- suttogta fülembe én pedig erre a kijelentésére megráztam a fejemet. Persze csak aztán, hogy elengedett. Nem akartam megfejelni őt.
-Nektek, hogy telt ez a pár óra?- kérdeztem Lixie kezét megfogva és így húzva őt a kanapéhoz amire leültünk.
-Nem rég keltem fel és semmire sem emlékszem. - vakarta meg fejét Lixie kínosan elmosolyodva.
-Mii? Ne már!- akadtam ki ChangBinra nézve aki kedvetlenül nézte tovább a tévét.
-Csináltam valamit amire emlékeznem kéne?- kérdezte félve mire mindannyian rávágtuk, igen. -Ez gáz!- csúszott lejjebb a kanapén.
-Miért nem mondjátok el neki?- kérdeztem átkarolva ChangBin vállát akitől csak egy morgást kaptam erre válaszul.
-ChangBin azt mondta, hogy magától kell rájönnie és ha elmondjuk neki kitapossa a belünket!- válaszolt SeungMin.
-Szemét!- dünnyögte Felix karba tett kezekkel ránk se nézve.
-Kapd be!- morogta Binnie újra a tévére szentelve minden figyelmét és próbált unott arcot vágni csakhogy én láttam azt a halvány görbületet a száján.
Felix nem szólt egy szót sem, de fél perc maga elé meredés után pirulva bújt hozzám és azt suttogta, hogy ments meg. Elmosolyodtam majd körbe néztem a társaságon.
-Soo Mi?- kérdeztem a tévére emelve a tekintetem.
-Tetoválószalonban va, segít HyunJun hyungnak.- válaszolt BangChan.
-Ha nem új tetoválással jön haza akkor én szájon puszilom az első embert aki bejön azon az ajtón!- mutattam a bejárati ajtóra.
-Szavadon fogunk! Vagy MinHo hyung vagy Soo Mi!- nevetett Chan majd elővette a telefonját és azt kezdte nyomkodni.
-Szerinted miért van ennyi tetoválása? Akárhányszor belép a tetoválószalonba a zárás után HyunJun alkot neki valamit ingyen. - kezdtem el piszkálni Felix haját.
-A karjain kívül van még tetoválása?- érdeklődött SeungMin.
- A bokája felett, a tarkóján, a kulcscsontjai alatt, a lábfeje oldalán, a füle mögött. - soroltam fel ami eszembe jutott.
-Akkor 17 tetoválása van. Az menő!- szólalt meg ChangBin is.
-Körülbelül annyi, igen!- gondolkodtam el egy pillanatra.
-Őszintén szólva imádom a tetoválásait! A kedvenceim a madártollak. - szólalt meg a hozzám bújt Felix is.
-Nekem a művem és a sárkány. - mosolyodtam el.
-Nekem a kocka, a háromszögek és a violinkulcs. - dünnyögte ChangBin le se véve a szemeit a képernyőről.
Végül a Chan és SeungMin is elmondta, hogy melyik minta a kedvencük. Channak nagyon tetszik a kézfejein lévő összes tetoválás( a kicsi mandala virág, a fél hold, a mosolygó emoji, a kereszt, a dollár jel és a masni) míg SeungMinnak a repülő és a nap tetszik.
-Most, hogy ezt megbeszéltük figyeljetek ti is a filmre és valaki öleljen meg!- mondta Binnie körbe nézve hátha valaki jelentkezik arra, hogy hozzá bújjon.
-Te tényleg ölelést akarsz?- lepődött meg Chan majd egy aranyos mosolyra húzta az ajkait és rám nézett. Egy pillanatra letekintett Felixre nekem pedig egyből leesett.
-Felix ölelős kedvében van szóval ő biztos megölel téged!- toltam el magamtól az ijedt szőkeséget.
-Hyung..-szólalt meg halkan amikor a másik oldalára ültem és közelebb toltam ChangBinniehez.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro