Először is sajnálom, hogy ilyen lapos lett a rész illetve rövid. A következő részt megpróbálom hosszabbra és eseménydúsra. 

•••••••••••••••••••••

Továbbra is tanácstalanul bámultam az ajtót ami mögött eltűnt a két barátom. MinHo többször is próbálta felkelteni a figyelmemet, de mivel nem foglalkoztam senkivel sem így feladta és elengedve távozott volna a helyiségből ha nem fogom meg a kezét.

-Foglalkozz velem!- nyafogott amikor visszaült majd nyakamba bújt.

-Bocsánat baba, de most kíváncsi lettem, hogy noona és hyung miért vannak mindig sülve főve együtt, kettesben!- mondtam majd kicsit hátra dőltem.

-Chan hyung nem mondott nekünk semmit erről, de SeungMint eléggé zavarja!- válaszolt JeongIn mosolyogva mire az idősebb nyakon csapta.

-Fogd be!- morogta majd elindult a konyhába.

-Nem értem miért zavarja! SooMi nem tud szerelembe esni állítása szerint vagy éppen csak eddig nem volt megfelelő a személy!- mondta Bethany.

-Nagyon régóta ismerem SooMit és egyszerűen képtelen szerelmet érezni az emberek iránt!- húztam el a számat miközben MinHo hyung kezét simogattam.

-Nincs mitől félnie SeungMinnak!- nevetett Felix mire kérdően néztem rá.

-SeungMin szerelmes Chan hyungba?- kérdeztem azonnal viszonylag halkan.

-Sejtéseink szerint igen! Már az is elég, hogy ránézel! A hülye is megmondja, hogy szerelmes belé csak éppen nem meri közölni vele, mert hyung heteró!- ült le mellénk HyunJin majd az ölébe húzta a legfiatalabbat.

-SooMi nem szólt egy szót sem erről, de rá fogok kérdezni!- böktem meg MinHo hyung karját, hogy ne aludjon el.

-Nem alszom!- morogta majd felemelte a fejét. 

-Látom!- mosolyodtam el majd hátra néztem és ajkaira csókoltam.

Amikor visszafordultam Bethany mosolyogva nézett minket. A mosolyt viszonoztam majd azonnal a kutya szoba ajtajára kaptam a tekintetem ami azonnal nyílt is. Chan és SooMi nevetgélve indultak el a konyhába ahonnan nem sokkal később SeungMin sírva távozott. Azonnal Felixre és JeongInra néztem akik bólintottak egyet majd már mentek is. Én lehámoztam magamról MinHo karjait majd elindultam a konyhába.

-Mit csináltatok?- kérdeztem idegesen mire furcsa tekintetet kaptam tőlük.

-SeungMin sírva ment ki szóval gondolom valaki megbántotta őt!- mutattam rájuk hiszen nyilván róluk volt szó.

-Hős szerelmes, irány megvigasztalni a herceged!- paskolta meg a hátát SooMi majd már ment is gondolom a dolgára.

-Hallottad!- mutattam az ajtóra.

-Jisung!- jött be a konyhába MinHo majd magához ölelt.

-Szex után mindig szeretethiányos vagy?-kérdeztem nevetve miközben visszaöleltem.

-Nem mindig!- bújt bele nyakamba amire egy csókot is nyomott.

-Mentem!-szólalt meg Chan majd már ment is, gondolom SeungMinhoz.

Az idő ezek után elég gyorsan telt így már azt vettem észre, hogy a fiúk elmennek míg Bethany pizsamában és köntösben járkál. SeungMin és Chan végül nem tudtak beszélni hiszen a fiatalabb ellenkezett. Nem értem, hogy miért viszont ha nem hát nem. Talán teljesen azt hiszi, hogy SooMi és Chan együtt vannak amit mondjuk teljesen megértek hiszen én is úgy gondoltam. 

-Jössz fürdeni?-kérdeztem boci szemekkel páromtól aki az ágyon feküdt a telefonját nyomkodva miután kiadtam rajta a haragomat Bethany megbámulása miatt.

Mivel bízok benne így elhiszem azt, hogy nem úgy bámulta meg hanem szimplán csak elgondolkodott a plasztikai műtéteken. A "veszekedés" után lefeküdt az ágyra és percekig csak bámult maga elé szomorúan. Végül megfogta a telefonját is és gyorsan gépelve – gondolom – panaszkodott valakinek.

-Igen!- pattant fel az ágyról majd felém futott és jó szorosan megölelt.

Percekig el sem akart engedni csak a nyakamba bújva szuszogott.

-Megyünk?- kérdeztem fejét simogatva remélve, hogy nem alszik el.

-Még kiélvezem a közelséged!- motyogta nyakamba majd közelebb húzott magához.

-Csak 1 órán keresztül nem engedtelek a közelembe!- mondtam megpróbálva eltolni magamtól amire válaszul csak egy hisztit kaptam. -MinHo hyung, mitől vagy ilyen hisztis és szeretethiányos?- kérdeztem újra magamhoz ölelve.

-Nem tudom! Szimplán csak ilyen napom van. -bújt hozzám még jobban ami nem tudom, hogy lehetséges-e.

-Ezt a fürdőben is tudod csinálni, hyung! Fürdeni akarok aztán enni végül pedig bebújni az ágyba, hogy aztán eltudjak aludni a karjaidban!- mondtam már nyavíkolva hiszen már percek óta csak ölelget és bújik.

-Jó!- engedett el nagy nehezen majd megvárta amíg összeszedem a pizsamánkat.

Kézen fogva indultunk el a fürdőbe majd levettük magunkról a ruháinkat. Mielőtt ez megtörtént volna megengedtük a vizet a kádba amibe nyomtam egy csomó habfürdőt aminek cseresznye illata volt. Beleülve a kádba felsóhajtottam hiszen a meleg víz nagyon jól esett már. MinHo mögém ülve ölelt magához én pedig a mellkasának dőlve játszottam a habokkal.

-A nagy domináns Han Jisung éppen a habbal játszik!-kuncogott fel MinHo mögöttem majd egy hosszú csókot nyomott kiszívott vállamra.

-Melletted nem vagyok domináns szóval azt teszek amit akarok!- nyújtottam ki a nyelvemet majd egy apró puszit nyomtam arcára. 

-Szeretlek te kis mókus!- nyomott egy puszit fejemre majd vállamra hajtotta fejét. 

Én tovább játszottam a habbal hiszen nem volt sok kedvem megtörni ezt a tökéletes pillanatot azzal, hogy elkezdek fürdeni. Nem sokkal később viszont MinHo elengedett és elkezdett fürdeni a saját tusfürdőjével aminek egyszerűen imádom az illatát. 

-Megint téged foglak szagolgatni!- közöltem vele kuncogva majd én is elkezdtem megmosni a testemet a cseresznye illatú habbal. 

Miután mindketten végeztünk, kiszálltunk a kádból és jó alaposan megtörölköztünk. Magamra kaptam a fehér boxeremet és MinHo hyung nagy pólóját majd megvártam amíg ő is magára kapja a ruháit. 

-Ha megint bámuláson kaplak esküszöm, hogy nem alszok veled!- mutattam rá fenyegetően, de nyilván nem gondoltam komolyan.

-De mondtam már, hogy nem úgy bámultam meg!- kezdett el hisztizni hiszen hallani se akart arról, hogy nem aludhat velem.

-Jó, tudom csak ne hisztizz!- forgattam meg szemeimet majd átkaroltam nyakát és ajkaira csókoltam.

Ezek után nagy mosolyra húzta ajkait majd karjaiba kapott és levitt a konyhába, hogy aztán ehessünk valami finomat. A pultra ültetve puszilt homlokomra majd a két lányra nézett. 

-Jisung mióta ilyen vad?- kérdezte Bethany mire pirulva fordítottam el a fejemet.

-Jisungie zavarban van!- nevetett SooMi mire MinHo hyung odajött hozzám és hagyta, hogy mellkasába bújjak. 

-Legközelebb vegyél fel pólót!- motyogtam mellkasába majd kicsit elhúzódtam tőle és felnéztem szemeibe.

-Rendben baba!- simogatta meg fejemet ami nagyon jól esett szinte eltudtam volna tőle aludni.

-Inkább egyetek mielőtt Jisung elalszik!-szólalt meg Bethany mire csak annyit éreztem, hogy MinHo levesz a pultról és a székre ültet.

-Jó étvágyat kincsem!- simogatta meg az arcomat amire nyilván már kinyitottam a szemeimet.

-Neked is szerelmem!-mosolyodtam el majd enni kezdtem.

Nem igazán figyeltem senkire hiszen nagyon álmos voltam és azon voltam, hogy minél hamarabb megegyem a tányéron lévő ételt.

-Kicsim, el ne aludj evés közben!- vette ki a kezemből a villát majd kicsit megrázogatott.

Szemeimet kinyitva nyeltem le a számban lévő falatot majd kezeimet felényújtva vártam, hogy felvegyen. Talán most olyan vagyok mint egy kisbaba, de MinHo hyung ilyenkor rendkívül aranyosnak tart. 

-Gyere picim!- vett a karjaiba majd egy apró szájra puszi után hagyta, hogy vállára hajtva a fejemet  pihenjek. 

A szobába beérve megsimogatta a combomat majd óvatosan letett az ágyra. Szemeimet kinyitva kértem a jó éjt puszimat amit amint megkaptam magam mellé rántottam. MinHo kuncogva bújt be a takaró alá majd felém fordulva húzott magához közel. Jó szorosan hozzábújtam majd mellkasára adtam a puszit amit minden este megszokott kapni. 

-Szeretlek!- suttogta MinHo nem sokkal később.

-Én is szeretlek!- motyogtam és próbáltam elaludni. -Jó éjszakát!- pusziltam meg ismét majd jobban magamra húztam a takarót.

Mielőtt elaludtam egy puszit éreztem meg fejemen ami miatt sokkal jobban aludtam az éjszaka folyamán. 

MÁSNAP:

Reggel amikor felkeltem MinHo hyung már mellettem telefonozott miközben a vállamat simogatta. Halványan elmosolyodtam majd nagy nehezen kinyitottam a szemeimet.

-Jó reggelt Hyungie!- fordítottam felé a fejemet majd egy hosszú csókot nyomtam ajkaira.

-Jó reggelt! Hogy aludtál?- puszilt homlokomra majd amikor válaszoltam pedig felém fordulva hunyta le a szemeit.

-Te jól aludtál?- kérdeztem hajába túrva, hogy aztán finom mozdulatokkal tudjam masszírozni a fejbőrét.

-Igen, baba! Nagyon jól aludtam, de csak azért, mert itt voltál velem!- mosolyodott el majd kinyitotta a szemeit.

-Kora reggel zavarba hozol?- mosolyodtam el majd nagy nehezen felültem. -Hogy van a hátad és a mellkasod?- kérdeztem hiszen tudtam, hogy tegnap rendesen elintéztem.

-Nem fáj ha erre gondolsz!

Aprót bólintva húztam fel őt majd megkérdeztem tőle, hogy mikor kell legközelebb elutaznia.

-Holnap után szóval a mai napot itt töltöm, de holnap már mennem kell haza csomagolni!- mondta szomorúan majd magához ölelt.

-Mennyi időre mész el?- biggyesztettem le alsó ajkamat.

-Majdnem 1 hónapra..-suttogta amikor megnézte az üzenetet.

-Mi?-könnyesedtek be szemeim.

Sírni tudtam volna, de egyáltalán nem akartam. MinHo szorosan ölelve magához simogatta a hátamat majd egy apró puszit nyomott a fejemre. Halkan kezdtem szipogni hiszen akkor is alig bírtam ki azt a két hetet amikor még együtt sem voltunk. Most, hogy együtt vagyunk és végre teljesen a magaménak tudhatom elmegy majdnem 1 hónapra. 

-Ne sírj édesem! Viszlek magammal vagy nem tudom csak ne sírj! Én sem akarok nélküled lenni majdnem 1 hónapig hiszen még csak most kaptalak meg!- fordította maga felé az arcomat majd egy apró puszit lehelt ajkaimra.

-El sem foglak engedni most már!- ültem bele ölébe és úgy szorítottam magamhoz.

MinHo sóhajtva tolt el magától majd ajkaimra tapadva hívott egy érzelmes csókba amit könnyeim fűszereztek meg. Amikor elvált tőlem szinte azonnal letörölte a könnyeimet majd hátradőlt és magunkra terítette a takarót. Szemeimet lehunyva bújtam hozzá majd megpróbáltam nem elaludni. Nem akartam alvással tölteni azt a kevés időt amink jelenleg van, mert igen kevesebb mint 24 óra igenis kevés. Már teljesen hozzászoktam ahhoz, hogy velem van és esténkét puszit kapok tőle. Nem akarok nélküle aludni és a többiek nélkül a napom is szar. Nem akarok elmenni inni hiszen részegen bármikor csinálhatok valami hülyeséget.

Én pedig nem akarom megcsalni azt a fiút aki most mindent megtesz értem és úgy szeret engem ahogy vagyok. Arról nem is beszélve, hogy elfogadja a múltamat...