Több mint két év jegyesség után eljött az idő, hogy egybe kelljen a, még mindig szerelmes két férfi. Persze, ha minden a terveik szerint alakult volna, és nincs a búcsú, már rég túl lennének rajta.  Azonban boldogságukat most is beárnyékolja a szeretőjük, társuk hirtelen távozása...

Azon a bizonyos májusi napon, amikor a fiú azt mondta, hogy vásárolni megy..., igencsak messzire ment. Ugyanis Koreáig meg sem állt. És többé nem kereste már őket.... Jogosan kérdezed most kedves olvasó, hogy erre a drasztikus lépésre, vagy döntésre miért is volt szükség? Csakis azért, mert Taehyung reálisan látta a jövőt. Valahol a szíve mélyén mindig is tudta, hogy a hármasuk nem sokáig működhet. A titka pedig, amit korábban említettem egy betegség volt, amiből kikezelték ugyan, de akármikor újra előjöhet. Ezért is ment bele, hogy egy új társat keressenek.   Végül egy álma is teljesülhetett...Persze most azt gondolod, hogy a férje és Jimin volt az álma, és az, hogy közösen neveljék gyermeküket... És  ez így is volt addig, amíg Jungkook és Jimin egymásba nem szerelmesedett. Taehyung látta mennyivel másabb az ő kapcsolatuk, mennyire mélyen szeretik egymást, és az, hogy átengedte Jiminnek a top szerepet..., csak hab volt a tortán. Hagyott párjainak egy levelet, amiben leírta, hogy visszaköltözik Koreába, ahol szerződtették egy új bandába őt és Hopit is. Míg barátja koreográfus lesz addig ő zenei szerkesztő, és ott akar új életet kezdeni. A gyermek pedig akit szintén egy Koreai lány hord a szíve alatt, Jungkook kisfia. Érzékeny búcsút vett, majd sok boldogságot is kívánt nekik.

Jungkook és Jimin nem nyugodott bele olyan könnyen, hiszen szerették őt, és elképzelni sem tudták Taehyung nélkül az életüket. Kutattak utána, faggatni próbálták Hopit és Sugát is, mert összemelegedtek az évek alatt, azonban míg Hopi nem állt szóba velük, addig Yoongi mindenről hallgat.  Jungkook és Jimin egymás támaszai voltak végig, hiszen egy számukra is új szituációba kerültek, főleg azért is, mert úton volt a gyermekük. Majd Taehyung költözése után kéthéttel jött a telefon...Hiába is összetörtek mind a ketten az addig tartott, amíg a kezükbe nem adták az újszülöttet... Gyönyörű kisfiúk született, és mint Taehyung leírta Kook az apja, és nem is volt kérdés, hogy a 전범석 - Jeon Beom-seok (mint egy szikla), nevet kapja. Hiszen az ő szerelmük és az újszülött iránti szerettük olyan erős. Sokáig szenvedtek Taehyung hiányától mind a ketten, de a kisfiú létezése könnyebben át segítette őket.

Nincs nap, hogy ne gondolnának rá ne beszélnének róla, és bár még csak kétéves múlt a kicsi Beom, azt akarják, hogy tudjon róla, milyen csodálatos ember az ő harmadik apja...

*

Októberhez képest csodaszép idő van Chicagóban. Kellemesen süt a nap, nincs túl meleg épp alkalmas a klíma a házasságkötéshez. Amíg Kook utálja a nagy meleget, addig szerelmének teljesen mindegy.

Jimin a hátán feküdt, kezét felemelve csodálta a feketeköves karikagyűrűt, amit egy percre sem vett le azóta a nap óta...  Eljött a nagy nap, gondolta hiszen már azt hitte nem lesz esküvő soha. Viszont szerelmét, amiatt sem hibáztatta volna, mert a lényeg, hogy együtt vannak...Tudta, hogy lassan kelnie kéne, mert a saját esküvőjük nem kezdődhet el nélküle. Úgy döntöttek, hogy a nagy nap előtt külön töltik az éjszakát, már csak azért is, hogy jobban élvezzék a nászéjszakát. Persze Kook ellenezte, teljesen kiakadt, hogy egyedül kell lennie a házban, és nem fekszik mellette a párja. Jungkook ígért neki fűt - fát, hogy nem piszkálja, nem nyúl hozzá. Viszont Jimin ismeri már jól őt, és persze saját magát is, hiszen még most is gyengéi egymásnak ...

Kook utált már egyedül lenni, Jimin minden percben hiányzott neki. És így, hogy az esküvő előtt külön töltötték az éjszakát a nappaliban vert tanyát. Egész éjjel hánykolódott, legalább a kisfiúk  otthon lenne vele, erre gondolt.

Taevel közös szobájukat már nem használják, minden úgy van még most is benne, ahogy hagyta a fiú. Talán, ha nagyobb lesz a kicsi sziklájuk Beom, majd ő beöltözik ...

A nagyijánál aludt, ugyanis Jeon anyja amint megtudta, hogy gyermeke lesz a városba költözött, és meglepően jó kapcsolatot ápol Jiminnel is. Sokat segít nekik és abba ahogy neveli a két fiú a gyermeket nem szól bele. Ő lányanyaként sok mindent elmulasztott anno, és ezt most az unokájával próbálja pótolni. A gyermek általában nála tölti a hétvégét, így ők is lehetnek kettesben kicsit, és ez működik is. Viszont a férje még mindig hiányzik nekik...

Ez egy olyan seb, amit talán majd az idő begyógyít...

*

Kook kiöltözve már a klubban várja jövendőbelijét, közben persze fogadja a vendégeket...

Elégedetten állapította meg, hogy Yoongi, remek munkát végzett.

-Apa!  -a férfi egyből az ajtó felé kapta fejét, és szedte is lábát, hogy magához öleleje végre a gyermekét. Ölébe kapta és máris a nyakát csókolgatta, az isteni baba illatot magába szívva.

-Szia Beom. Hiányoztál ám apának! - A cseppség is gagyogott valamit a saját kicsi nyelvén, amit a férfi még nem igazán ért, bezzeg Jimin igen...

-Anya! Üljetek le nyugodtan, Ha szükséged van valamire bátran szólj Yoonginak, és ha álmos lenne Beom nyugodtan vidd fel az irodába. - mutatott az első sor felé és az említett iroda irányába, majd egy puszit adott a kisfiúnak és oda is kísérte őket... Magában mosolygott, hogy az a kanapé, és a négyfal, ha mesélni tudna... Azonban amint az emlékek képei halványulni kezdtek, egyből az órájára nézett, és ideges, türelmetlen lett.

Hol van már Jimin...?

*

Persze Jimin is ideges volt már, mert a dugóban araszolt az a kibaszott járgány...            - Miért nem a saját autómmal jöttem, miért kellett ezt a kurva limuzint bérelnem... Mérgelődött, mert tudta szerelme már biztos ideges, összeesküvés elméleteket gyárt.

Ne mérgelődj Jimin árt a szépségednek...!

Viszont amikor eszébe jutott miért is ezt választotta, már lelkiismeret furdalás vette hatalmába. Ugyanis a hófehér limuzint még Taehyung volt az, aki megálmodta...

-Annyira hiányzik. - gondolta közben könnyeit nehezen tartotta vissza. - Nem sirhatok, mert Kook ideges lesz miattam. Elmélázva nézte az utca embereit, és gondolkodott vajon nekik szerelmével hány közös év adatik. Jimin megrázta magát, mintha így minden rossz gondolat elszállhatna. És már nem is gondolt másra csak a párjára, aki az oltár előtt várja.  Hamarosan a férje lesz, egy életre a társa ...

*

Kook annyira türelmetlen volt, hogy ez az érzés szinte az ájulás szélére hajtotta...

Ahogy nyílt az ajtó felé kapta fejét, de egyre feszültebb lett, amikor rájött nem a szerelme lépett át rajta. -Hívjam fel? Dehogy biztos úton van. Még jó, hogy letudta magát beszélni róla, hiszen nem az az ellenőrzős fajta. -De ez más, hiszen az esküvőnk napja van! Még mindig tépelődött magában...

-Apa! Kiáltotta a kisfiú és Kook egyből felé is fordult. De most nem neki kiabált a gyermek...hanem a másik apukáját látta meg...A hőn áhított szerelmének, aki abban a pillanatban érkezett...

Jimin úgy, és még akkor pattant ki a járgányból, hogy meg sem állt az a kurva limuzin. Ami érthető, mert már így is késett, és ismerve a vőlegényét már biztos kereső csapatot szervezet. Jó persze ez így durva, de végül is nem sokat tévedett a fiú. Ahogy berongyolt a klub ajtaján azonnal száj tátva állt meg a bejáratnál. A díszítés hófehér liliom mindenhol, még az asztalokon is. A vendégek a dresszkód szerint fekete és fehér színű ruhában érkeztek, míg Jimin és Kook bordó öltönyt viselnek. Úristen! Kook gyönyörű! Szemeiben könnyek sorakoztak arra várva, hogy utat törjenek maguknak. -Ne sírj Jimin! – parancsolt magára, de hiába...

- Abeoji! - nem is lehetett volna jobb az időzítés. Beom mamája ölében kalimpált apukája felé, egész addig míg ugyanúgy, mint korábban a másik apukája ölébe nem kapta...

-Annyeong yeppeun-i (Szia kicsim).

-Annyeong (Szia apa). Igaza volt Kooknak, mert a kicsi saját anyanyelvén fecsegett, jó nemsokat beszélt még, de Jimin szívesen tanítgatta. Kook örömére, mert még most is beindult tőle, amikor így beszélt szerelme.  Kookot pedig most is levette lábáról, nem csak, amit hallott, hanem szerelme látványa is, ami a szeme elé tárult. Amint meglátta törékeny, kecses testét, amin az övéhez hasonló bordó öltöny feszült. Szőke haját, amin a klub színes fénye táncolt, azonnal indult is felé, hogy átölelje és adjon neki egy szenvedélyes csókot...

Vagyis erre vágyott, de az anyakönyvvezető már ahogy megindult felé, mérgesen krákogott...

Mérgesen kapta fejét a dagadt, mogorva nő felé.

-Bazd meg tegnap óta nem is láttam... Persze ezt csak gondolta, nem annyira balga, hogy ki is mondja... Félt, hogy elmegy és vége a nagy napjuknak...

Természetesen Jimin is majd elolvadt, ahogy szerelmét meglátta, még a farka is vigyázban állt a férfi látványára. És nem mellesleg újra sorakoztak könnyei is a kitörésre várva.

-Ne sírj Jimin! Még nem szabad... – nyugtatta magát újra.

Egymással szemben álltak, kéz a kézben a ceremónia alatt, és hogy miről karattyolt a csúnya nő... Pont nem érdekelte őket, csakis egymásra figyeltek... Fogadalmat nem írtak, mert úgy gondolták az túl bensőséges, nem tartozik senkire. Így a ceremónia hamar lezajlott és fátyolos tekintettel húzták fel a gyűrűket egymás kezére. A lényeg, hogy egybekeltek...

Végre valahára hangos ujjongások közepette kaphatta Jimint karjai közé Jungkook, és mivel már a férje, és imádja őt meg is csókolta szenvedélyesen... Jimin könnyei elő is törtek, amit a férje ajka azonnal el is nyelt! Megfeledkezve a vendégekről, a helyről, csakis az érzéseikre figyeltek egymás iránt. A kis társaság csak ujjongott, senkit sem zavarta az a meghitt szerelmes csók... Hiszen ez a két ember megélte már együtt a fájdalmat a veszteséget és az őszinte, önzetlen szerelmet. Ha valaki megérdemelte a házasságot azok ők ketten...

Az este folyamán még eltáncolták Taehyung kedvenc táncát a szambát, majd, amikor kisfiuk is haza ment ők is elindultak, elhálni a nászéjszakát. A limuzin még a bejárat előtt várta őket, aminek akkor már kurvára megörültek. Kook férjét kézen fogva szaladt a járgány felé, kezében egy bontatlan pezsgővel.

Sietős volt nekik... Sőt kurvára sietős mert már nem bírtak a vérükkel. Így is erősek maradtak, hogy a nászukat ne az irodában hállják el.

A limuzinban egyből bontották is a pezsgőt, de nem holmi pohárból ittak ám!

Egymás szájából csak úgy, lazán...

A ház előtt karjába kapta Kook a szőkét, és a hagyományhoz híven úgy lépte át a küszöböt...

Jimin átkarolva szerelme nyakát teli torokból kacagott, mert ez neki is meglepetés volt...

-Saranghae Kook! - súgta a fülébe és érezte, ahogy beleborzong szerelme.

Azonban egy hirtelen mozdulattal kiugrott az öléből... Kookot annyira letaglózta, hogy egyből megszólalni sem tudott a döbbenettől. - De egyenrangú páros vagyunk ezért...

Elragadta Kook kezét majd kiszaladt vele a házból, Kooknak pedig még káromkodni sem jutott eszébe, annyira meglepte a fiú, vagyis már a férje (de jó végre kimondani) hirtelen tette... Az ajtó előtt megtorpant és ölébe kapta az értetlenül pislogó pasast...

Azért azt megjegyzem, neki, ha nincs az adrenalin löket nehezebben ment volna.

Amikor már visszaindult a házba vele, csak akkor esett le neki...

Így értette, hogy egyenrangú!?

Most Kookon volt a sor, hogy teli torokból kacagjon... És kacagott is egészen a szobájukig.

Ott azonban megszeppenve álltak egymással szemben, és keresték a szavakat...

Mit mondhatnának egymásnak, amit a másik ne tudna?

Mit tehetnének egymással, amit eddig ne tettek volna?

Semmit és mégis mindent, hiszen a fogadalmukkal megváltozott minden...

-Jimin! Imádlak téged! Te vagy életem szerelme! - Na például ezt így még nem mondta ki. Jimin fátyolos tekintettel nézte, miközben ő is a szavakat kereste.

-Én is Kook! Hat éve... Soha, még álmomban sem gondoltam volna, hogy egy férfi... te leszel az, akivel leakarom majd élni az életem... Ekkor Kookon volt a sor, hogy itassa az egereket, mert szerelme szavai mélyen a szívébe égtek. Amikor Jimin felé nyújtotta kezét, mert könnyeit akarta letörölni, ő elkapta azt és azonnal szorosan magához ölelte.

Igencsak megható a pillanat... De ébresztő fiúk a nászéjszakátok van!!!

Végre mikor már kapcsolt Jimin elvált szerelemétől, aki már a férje, de csakis annyira, hogy szemügyre vegye ágaskodó farkát, ami a kigombolt nadrágja derekánál kandiktált ki... Ahogy szeme elé tárult Kook rózsaszín makkja egy kéjes nyögés kíséretében simított rá hüvelykujjával. Abban a pillanatban feltörtek belőle az emlékek... Az első találkozásuk férjével, az a bizonyos első orgazmus, amit megélt vele pedig épp csak makkját érintette...

A fiú komótosan szabadította ki öröm falloszát a nadrágból, közben teste szinte már lángolt a vágytól! Kook örömét lelte a játékban hiszen mindent is élvezett, amit a fiú csinált vele, és neki is az - az első alkalom jutott eszébe... Míg Jimin a nadrágjából hámozta ki, addig ő az ingét kezdte kigombolni. De hiába is fórt már az ő vére is, nem kapkodott mert ennek az éjszakának, alkalomnak minden pillanatát, mozdulatát kiakarta élvezni... Mire lekerült róluk a ruha, még mindig csak álltak egymással szemben, de már könnyező farokkal mind a ketten.

Kook magához ölelve szerelmét és úgy dörgölte össze nemes testrészüket, mire mind a ketten remegve nyögdécseltek. Jimin is úgy gondolta nem kell sietni, előttük az éjszaka, az egész élet, mégsem bírt megálljt parancsolni magának, és a kéjnek...

Férje tarkója után nyúlt, és nyelve máris szájába nyomult, amit Kook zokszó nélkül, viszonzott, hiszen vágyta már ezt a csókot. Most gyöngéden mégis szenvedélyesen tapogatózott a két kiéhezett nyelv, miközben az ágyra nem feküdtek.

Csókolóztak, kezük egymás, már jól ismert testének minden zugát bejárta, közben mind a ketten a másik kezdeményezésére várva... Jimin volt most is a türelmetlenebb vagy inkább a kiéhezetteb!? Úgy mozgatta szerelme alatt csípőjét, hogy ő ezt már vehette jelzésnek, eljött hát az idő a bevetésnek.

Igen ám, de ők egy egyenrangú pár, ezért sem tudta Kook hogyan tovább.

Ő már azt is imádta, ha Jimin teszi őt magáévá és ez igaz a fordított pozícióra is ...

Megszakítva a csókot nyelve, szája már a férje testén játszott, míg Jimin alatta, már szó szerint hánykolódott. Bimbóit szívta, fogazta mindeközben már rózsaszín bejáratát hüvelykujjával simogatta. Lassan haladt hiába is kurvára izgultak már mind a ketten, kiakart élvezni az éjszakából és ezzel együtt a férje testéből már minden percet, és minimétert...

Emlékezetessé téve ezt az éjjelt... Bimbói után, v vonala és köldöke következett a kényeztetésben ott is elidőzött miközben a fiú tovább nyögdécselt kéjesen...   Ez a hang... Gondolta Kook, mindig arra biztat, hogy azonnal magamévá tegyem...

-Hae! Hae! (csináld)... Ezt a szót már a férfi is imádta, hiszen állandóan ezt hajtogatja, és még jobban beindul tőle...Máris makkjára hajolt és egyből rászívott, miközben mutatóujja már benne is volt... Több alkalommal szeretkeztek, a hosszú tágítás sem lenne fontos, de nekik ez is hozzá tartozott az előjátékhoz... Kook tovább szívta, nyalta, sőt már szopta is férje farkát, majd lábai közé feküdt és farpofáit szét feszítve kezdte kényeztetni az ánuszát.

Jimin pedig szabályosan vergődött anyanyelvükön fenyegetőzött, a férfi mégsem hagyta abba a rózsás bejáratát élvezettel tovább... szívta, nyalta, majd, amikor lábai közt a farka után nyúlt....

- Hae Kook!! Vagy én duglak meg! – Kook jól ismeri ezt az állapotot, hiszen a fiú is élvezettel játszott így vele, ezért is hagyta abba azonnal és a lábai közé fészkelte magát a sarkára ülve...

-Gyönyörű vagy drágám...! – suttogta még oda férjének, majd már a síkosítóval bekent ujja járta be azt a részt, amit korábban a nyelve... Majd a szemtelenje, férjéhez hajolt egy buja csókért míg a farkát kente. Jimin lábait amennyire tudta felhúzta, és míg csókolóztak Kook farka után nyúlt, és bejáratához igazította

- De türelmetlen valaki... -súgta a férje szájára. De azonnal meg is remegett a teste ahogy megérezte, hogy a farka épp a szűk bejáraton csusszan be... Ő időt akart adni, minden percét kiélvezni, viszont úgy tűnik a játéka annyira jól sikerült, sőt túl jól, mert férje azonnal akarja őt... Jimin fel emelve tomporát, lökött egyet magán, és fogadta be férje teljes hosszát....

-Bazd meg Jimin!! – ennyit tudott csak kinyögni Kook, majd vártak amíg alább hagy a remegés, ami a testüket hatalma alá kerítette.  Amint az csillapodott a megszokott ritmusban kezdtek el mozogni egyszerre... Viszont annyira felvoltak már ajzva, hogy a tánc, amit jártak nem tarthatott sokáig, pillanatok alatt jutottak el a csúcsra...

Ez az éjszaka csak kettőjüké és az újdonsült házaspár többszöri orgazmussal tették azt emlékezetessé...

                                                **************************

-Beom, hozd a táskád kicsim különben elkésel a zongoraóráról!

-Elviszem én a stúdióba drágám, és ha gondolod te is jöhetsz... -csókolt a férje füle mögé Kook...- Míg az óra tart mi meglátogatjuk az illemhelyet... – ezt csak suttogta, nehogy meghalja a gyermek.

Régi szép emlékek, gondolta Jimin, és az emlékek ahogy feltörtek benne, tiszta libabőr lett. Persze, hogy ezt a férje is észrevette, és egyből fordított a helyzetén így már szemben állt meg vele.

-Basszus ki is ment a fejemből... - lágy csókot adott szájára, és úgy vonta a fiút a karjába.

-Semmi gond, a libabőr neked is szólt! Az első találkozásuk a klubunk illemhelye előtt, Tae és te, az első szendvicsünk. Nyolc év, életem legboldogabb évei, még akkor is, ha közben elment az a fiú, akit szerettem... Viszont itt van nekünk Beom, aki, ha ő nincs nem lehetne most velünk...  Szeretlek titeket és szeretem az életem.

-Apa! Abeoji! -rohant ki a már nem is olyan kicsi fiú, ezzel a szavakat, a választ apjába fojtva. - A nyakamba teszed Tae apa sálját!?

Beom már lassan öt éves lesz, és pár hónapja költözött be régi, közös szobájukba.

Szereti a szobát, és sűrűn használja harmadik apukája dolgait is, zenélni is az ő emléke miatt jár, őstehetség a gyermek Taehyung is büszke lenne rá...

-Úgy csináld meg abeoji ahogy Mara mutatta Akio és Hiroto születésnapján...

És igen! Boldogan élnek szeretetben, szerelemben és régi szerelmüket, ha akarnák sem felejthetik el!

Mily meglepő az élet. Meg sem gondolnád ki lesz a párod és és egy életre a szerelmed.

Erre a példa ez a két férfi, akik azóta hármasban... de már nem olyan értelemben! Boldogan élnek!!

𝓒𝓼𝓪𝓴 𝓻𝓮𝓶𝓮́𝓷𝔂𝓴𝓮𝓭𝓷𝓲 𝓽𝓾𝓭𝓸𝓴 𝓪𝓫𝓫𝓪𝓷, 𝓱𝓸𝓰𝔂 𝓽𝓮𝓽𝓼𝔃𝓮𝓽𝓽, 𝓮𝔃 𝓪𝔃 𝓪́𝓽𝓲́𝓻𝓽 𝓽𝓸̈𝓻𝓽𝓮́𝓷𝓮𝓽𝓮𝓶 𝓲𝓼.

𝓢𝔃𝓮𝓶𝓮́𝓵𝔂 𝓼𝔃𝓮𝓻𝓲𝓷𝓽 𝓷𝓮𝓴𝓮𝓶 𝓳𝓸𝓫𝓫𝓪𝓷 𝓲𝓼 𝓽𝓮𝓽𝓼𝔃𝓲𝓴, 𝓱𝓲𝓼𝔃𝓮𝓷 𝓪 𝓶𝓪́𝓼𝓯𝓮́𝓵 𝓮́𝓿 𝓪𝓵𝓪𝓽𝓽 𝓪𝓶𝓲𝓸́𝓽𝓪 𝓪𝔃 𝓮𝓻𝓮𝓭𝓮𝓽𝓲𝓽 𝓲́𝓻𝓽𝓪𝓶, 𝓮́𝓷 𝓶𝓪𝓰𝓪𝓶 𝓲𝓼 𝓼𝓸𝓴𝓪𝓽 𝓯𝓮𝓳𝓵𝓸̋𝓭𝓽𝓮𝓶. (𝓮́𝓼 𝓮𝔃 𝓶𝓸𝓼𝓽 𝓷𝓮𝓶 𝓷𝓪𝓰𝔂𝓴𝓮́𝓹𝓾̋𝓼𝓮́𝓰!)

𝓚𝓮́𝓻𝓵𝓮𝓴 𝓲́𝓻𝓳 𝓹𝓪́𝓻 𝓼𝔃𝓸́𝓽, 𝓲́𝓻𝓭 𝓶𝓮𝓰 𝓪 𝓿𝓮́𝓵𝓮𝓶𝓮́𝓷𝔂𝓮𝓭, 𝓷𝓮𝓴𝓮𝓶, 𝓶𝓲𝓷𝓽 𝓪𝓵𝓴𝓸𝓽𝓸́𝓷𝓪𝓴 𝓼𝓸𝓴𝓪𝓽 𝓳𝓮𝓵𝓮𝓷𝓽. ❤️

𝓔𝔃𝓮𝓷𝓷𝓮𝓵 𝓪𝔃 𝓮𝓵𝓼𝓸̋ 𝓥𝓜𝓘𝓝𝓚𝓞𝓞𝓚 𝓽𝓸̈𝓻𝓽𝓮́𝓷𝓮𝓽𝓮𝓶𝓷𝓮𝓴 𝓿𝓮́𝓰𝓮!

𝓜𝓪𝓶𝔃𝓲❤️