Értetlenül néztem Andy szépséges, szürke szemeit, amelyekben most nem vágy, hanem vihar tombolt, én pedig nem értettem, mit véthettem ellene. A karom nyújtottam felé, de hiába, mert el nem értem, vigasztalóan szóltam hozzá, de hangom sem volt, épp ezért ő meg sem hallott...

Esküszöm, láttam a vörös fonalat, amely összekötötte a lelkünket! Erről még a bácsi beszélt nekem nagyon régen, nyilván én akkor még kételkedtem. Komolyan kétségbeestem! Mit vétettem, istenem, amiért ezt érdemlem! Végre boldog lehetnék, és teljes életet élhetnék vele! Majd könnyes szemmel, zokogva néztem végig, ahogy lassan eltűnik előlem. Megtörten, és már feladva a reményt hunytam le a szemem. Annyira fájt baloldalt a mellkasom, biztos voltam benne, hogy megszakadt a szívem! Azt éreztem, nincs értelme, és már nincs is kiért felébrednem!

– Tom! Fiam, ébredj, kérlek! – hallom, ahogy Chao bácsi szólít, ébresztget, amit először én nem igazán értettem, viszont annyira fájt a mellkasom, hogy se erőm, se kedvem nem volt válaszolni neki.

Hagytam magam inkább megint álomba szenderülni. Újra egy kusza, érthetetlen álomba, de legalább ott láthatom őt!Mert abban reménykedtem, hogy álom volt csupán!

– Tom! Miért vagy ilyen őrült, hogy lelöveted magad? Ébredj, és gyógyulj meg, szét kell rúgnom a valagodat! – hallom,ahogy Szandra beszél, szólít engem, sőt, ez a hülye nő még fenyeget is, amikor én mentettem meg őt.

Abban a pillanatban ugrott be az a bizonyos este. Ahogy végigfutottak fejemben az eseményeket, egyszerre kipattantak a szemeim!

– Chao bácsi, Tom felébredt!

Azt sem tudtam, hogy hol vagyok, miért kiabál ez az őrült nőszemély a bácsimnak! Meresztettem a szemem, forgattam a fejem, már amennyire bírtam, de hogy hol vagyok, fogalmam sem volt róla kábulatomban.

– Fiam, végre! – Chao bácsi aggódó, mégis megkönnyebbült arccal figyel engem. – Nem tudsz mozogni, ne is erőltesd!

Mondjuk, azt éreztem, hogy valamiért nehézkes a felülés! Megszakadt a szívem, és azért kerültem ide?

– Mi történt pontosan? Nem emlékszem semmire! – halkan, erőtlen hangon szólaltam meg, közben a kórteremben járattam a szememet, de hiába, mert sehol sem láttam a szépségem.

– Lelőtt az a szemét! – válaszolt Szandra. – Szerencsére időben jött a mentő, ha csak pár perccel jön később...

Akkor az volt a puffanás, és a fájdalom! Mégsem a szívem szakadt meg, vagy legalábbis nem azt érzem.

– Tíz napig voltál altatásban, fiam, ma reggel ébresztettek fel! Azt mondta a doki, szépen gyógyulsz, és ha fel tudsz kelni, eszel rendesen, haza is engednek!

Tíz nap? Andy biztos várta, hogy jelentkezzek! Lehet, már el is felejtett? Ha tudok, fel is keltem volna, hogy siessek hozzálélekszakadva! Mivel ez ebben az állapotban lehetetlen, inkább újra lehunytam a szemem.

A következő napokban sem jött be hozzám, de hogy is jött volna, amikor azt sem tudja, hol vagyok, vagy mi történt velem! A bácsi mellettem van, aggódik értem. Beszél, ha ébren vagyok éppen, ami ritka, mert inkább alszom, nem akarok gondolkodni! Aztán:

– Sajnálom, Tom, hogy csak most jöttem! Bocsáss meg, kérlek!

Éreztem, ahogy a hajamat simogatja, majd meg is puszilja. Felpattant a szemem, amikor rájöttem: Andy itt van végre, itt van mellettem! Attól féltem, ez is csak egy álom, vagy inkább rémálom, ezért csak résnyire nyitottam ki a szemem, de semmi kétség: itt van ő, a szerelmem!

– Andy! Miért kérsz bocsánatot?

Lassan simítottam az arcára, ő egyből csókot lehelt a markomba. Már nem fájt semmi, és nem is akartam aludni, itt van mellettem, akire vágytam!

– Amiért csak most jöttem! – mire én csak néztem rá kábán. – De most már itt maradok melletted, amíg haza nem mehetsz! Most én foglak ápolni téged!

Itt van velem, és a teste melegét érzem, ennél már csak a szavai estek jobban, amiket egy apró puszival le is pecsételt. Azonban ez nekem nem volt elég, ezért minden erőm összeszedve kaptam el a tarkóját, és húztam magamhoz a fejét! Úgy tapadtam a szájára, mint egy szomjazó, és nem finomkodtam, a nyelvemmel egyből az ő nyelvét kutattam. Csókom, nyelvem játékát ő is viszonozta, más sem hallatszott a szobában, csak a cuppogásunk. Hosszú percekig, vagy akár órákigis tudtam volna egybeforrva csókolni, ölelni, viszont amikor már szinte kékülni kezdtem, Andy elvált tőlem. Féltett, hiszpár perccel a lerohanásom előtt tett egy ígéretet, hogy ápol engem.

– Most, hogy itt vagy végre, Andy, sokkal jobban érzem magam! Két napja keltettek fel, és egyből az utolsó találkozásunk jutott eszembe, mert megígértem, hogy jelentkezem! De az a szemét keresztülhúzta a terveim!

Láttam rajta, mennyire ideges lehetett miattam, viszont ahogy mondta, hogy a nyomitól tud rólam, bennem gyökeret verta féltékenység szörnye.

Miért keresi még mindig az én szerelmemet? Amint kiszabadulok innen, biztos megkeresem, ideje beszélnem a fejével!Csak hallgattam Andyt, és közben figyeltem az imádnivaló, húsos szájat, ahogy beszél hozzám, és hogy jobban vagyok már csak a látványától is, mi sem bizonyítja jobban, mint a merevedésem! Mivel ágyban fekszem, így csak a szám, vagyis egy csók lehet egyelőre az ellenszerem! Hirtelen rántottam újra magamhoz egy csókra, és nem is finomkodtam vele, hiszen volt mit bepótolnunk! Isteni a szája, az íze, és valami fantasztikus, ahogy a számban játszik a nyelve az enyémmel!Évek óta nem éreztem ezt, így napokig, sőt a végtelenségig így maradtam volna vele! Már csak ettől simán el tudtam volna élvezni, de a kis mocsok ismét véget vetett neki!

– Valami baj van, Andy? – kérdeztem, nem értve, miért vált el tőlem ennyire hirtelen.

– Nincs semmi baj, Tom! Féltelek! Ha innen hazamehetsz, ígérem, el sem válunk egymástól!

Azt a kurva... A szavaiból csak annyi maradt meg, hogy „haza", „el sem", „egymástól"! És ahogy pajkosan kacsintott!Egyre jobban zavart, hogy hol vagyunk, mert altájon csak nőttek a gondok! Vagyis csak egy, de az nagyon!

– Na, akkor meg is van az okom arra, hogy minél hamarabb kikerüljek innen! Alig várom!

Egy olyan mosolyt eresztettem el felé, hogy esküszöm, láttam, ahogy szerelmem beleremegett... Velem lesz, ápolni fog engem! Ezt a fiút én többet el nem engedem!

– Hozzak neked valamit? Mire van szükséged?

– Rajtad kívül? – gondoltam, kicsit megjátszom magam, kicsit húztam az agyát, pedig a választ egyből tudtam. – Csakis rád, Andy! És egy fürdésre!

Bassza meg, végiggondoltam, mit mondtam? Nincs más vágyam, csak vele lenni, de időt akarok neki adni!

A fürdés gondolatára szerelmem igencsak izgága lett, nem mintha én nem éreztem volna ugyanúgy magam, bár én korlátozva voltam. Alig vártuk, hogy az ápoló átkötözze a sebeimet, és elmondja a továbbiakat... Meg is jelent az ápolónő, Margó, akinek sikerült is kiakasztani egy pillanatra izgága szépségem, amin jót nevettünk, bár később nagyon restelltem. Ugyanis megtudtam, min ment keresztül szerelmem gyerekkorában, mikor kórházban feküdt, és akkor is Chao bácsi volt mellette... A kezét egy percre sem engedtem el, és ahogy láttam, ezt ő sem igazán tervezte, viszont amikor Margó ételért küldte, muszáj volt mégis elengednie.

– Helyes fiú a barátja, Tom! Értem én a hirtelen változást, csak azt nem, hogy hol volt eddig?

– Csak ma tudta meg, mi történt velem.

– Értem. Akkor biztos aggódott, hogy nem jelentkezett, maga meg azért, mert nincs itt! Tudja, egy krízisben gyorsabb a gyógyulás folyamata, ha az ember mellett van az, akit szeret, és maguk igazán szerelmesek, ez látszik!

Margó szavai nagyon jólestek, de én csakis az ajtót lestem, mikor ér vissza a szépségem! Már az ágyon ülve vártam rá, és ha nincs az ápoló, aki egyfolytában duruzsolt nekem, esélyes volt, hogy kétségbeesek. Mielőtt még ez tényleg megtörtént volna, Andy állt meg mellettem boldogan. Igazán elkalandozhattam, ha az ajtótnyitást sem hallottam!