Nagyon nehezemre esett felkelni, ami érthető is, mivel éjfélkor még a bárban voltam.
Zártkörű bulit tartottak, és nem szokásom megszakítani, pláne ha szépen fogyasztanak is. Utána még futni is elmentem, hátha újra találkozok az angyalkámmal, hiszen azóta sem tudtam a fejemből kiverni. Viszont annak az esélye, hogy valaki újra a sikátorba üldözze, nagyon minimális. Vajon jobban van már? Biztosan, hiszen eltelt két hét. Ha nem jön vissza Szandra... minimum számot cserélhettünk volna! Nehezen, de rávettem magam a kelésre, mert a mai nap is hosszú lesz.

A bárban azóta az éjszaka óta szívesebben ülök a pultnál, ott, ahol vele ültem. Hiszen rég nevettem már olyan felszabadultan, mint akkor éjjel! Andy lenyűgözött! Azt, hogy árva, át tudtam érezni, hiszen én is az vagyok, csak én ismertem a szüleimet, míg ő sajnos nem. Mégsem adta fel, nem lett belőle bűnöző vagy utcagyerek, amit szerintem Mee néni és a bácsi gondoskodásának köszönhet. Szemeim előtt van szálkás, mégis izmos háta, széles válla, szépséges, szürke szeme. De az is lehet, nincs is esélyem nála, hiszen bárkit megkaphatna! Nem egy exbokszolóval fog foglalkozni, gondoltam így két hét után, hiszen újra akartam látni, beszélni vele, de kezdtem újra kétségbe esni. Viszont ha ő is így gondolná, vagy így érezne, már eljött volna...

Merengésemből a telefonom riasztott fel, ami – őszintén szólva – jókor jött, mert megint kezdtem magamba zuhanni.

– Szervusz, fiam, összekészítettem a rendelést, ha gondolod, máris jöhetsz érte!

– Rendben délután megyek! Legalább beszélgetünk is, és próbálom úgy intézni, hogy együtt tudjunk vacsorázni is!

– Értem, fiam! Várlak!

Mióta megkértem, hogy ne beszéljen többet nekem Andyről, ő tartotta is magát hozzá. Most viszont én akarok kérdezni róla, vajon fog válaszolni a kérdéseimre?

Késő délután mentem csak el Chao bácsi boltjába, akkor már nincs nagy forgalom, és így tudunk pár szót is váltani. Persze, eszem ágában sem volt egyből letámadni!

– Tom, fiam! Örülök, hogy látlak! Nagyon ritkán jársz erre!

– Sok dolgom van a bárban, bácsi, de azért kéthetente itt vagyok.

Hazudtam, én szemét, hálátlan... Mit mondhattam volna? Hogy újra képben van Andy, és halálosan bele vagyok zúgva?

A bácsi épp dobozokat pakolgatott, így segítettem neki, addig is beszélgettünk, nekem nem volt nagydolog, a bácsinak pedig jólesett, ha beszélhetett valakivel, bár az üzletben voltak állandó vásárlók, akikkel mindig fecsegett, de az mégsem ugyanaz.

Már behordtam a dobozokat a kis raktárba, és visszafelé tartottam éppen, amikor egy ismerős hangra lettem figyelmes. Nem is tudtam hova tenni hirtelen, csak azt éreztem, hogy ismerem.
Szaporán indultam a hang irányába, amikor megláttam őt teljes életnagyságban! Szép volt most is, ahogy a bácsival fecsegett, sötétszőke haja az utóbbi találkozásunkhoz képest tisztább, rendezettebb volt. A dögös, fekete nadrágban, amelyformás combjára, fenekére feszült, és az ismerős dzsekiben kurva szexi volt! Zsibogni kezdett mindenem, egyből be is indultam!

Akkor ott, biztos lettem abban, amiben eddig nem is hittem, amivel kapcsolatban mindig szkeptikusan vélekedtem: a szerelem első látásra most megtörtént velem! Ugyanis két héttel ezelőtt ez víziót kergettem! Most már valóságos, és itt van ő...

Épp feléjük indultam volna, amikor egy álarcos alak lépett oda hozzájuk. Le sem esett, hogy baj van, a leggyorsabban reagáltam, de mégsem elég gyorsan, mert Andyt leütötte! Épp ahogy odaértem volna, ő kártyavárként rogyott a padlóra. Én marha, mérgemben lecsaptam az álarcost! Mondjuk, nem bizonyult erősnek az ütésem, mert pár perc múlva lábraállt,és el is szelelt.

– Chao bácsi, hívja a rendőrséget!

A bácsi csak állt, és láttam rajta, hogy komolyan feszengett. Ez rablás volt, és miattunk nem volt időm megkérdezni őt, siettem Andyt biztonságba tudni. Karomba kaptam az angyalkámat, és az ölemben vele indultam is az irodába. Nem gondolkodtam, annyit tudtam, hogy nem eshet újra baja! Lassan fektettem le az asztalra, ügyelve rá nagyon, nehogy más baj is érje!

Föléhajoltam, hiszen a szemeim levenni róla, ha akartam volna, sem tudom, annyira aggódtam! Ájultan is szép! Nem,gyönyörű! Én pedig tudtam, hogy végem, ez tényleg szerelem!
Nem tudom, meddig lehetett ájult, de arra eszméltem hirtelen, hogy viharfelhő szemei ​​vágyakozva fürkésznek engem. Időm sem volt az állapota felől érdeklődni, mert egy fürge mozdulattal a nyakamnál fogva magához rántott!Döbbenetemben reagálni és védekezni sem tudtam, persze nem is akartam, hiszen nem volt ellenemre! Sőt, évek óta vártam már erre, nem csókolóztam tíz éve! Először csak az ajkamat ízlelgette, játszadozott velem, és én boldogan vettem részt benne, majd amikor hirtelen utat tört számba a nyelvével, abban is partner voltam, én is boldogan csókoltam!Nyelvünk fürgén járta be a másik száját, szinte már követelőzően várta jussát! Istenien csókol, ezt az ágyékom körüli mocorgás is bizonyította! Szorosan ölelt magához, és én nem is ellenkeztem, mert kurvára kívántam őt! Olyan érzéseket keltett életre bennem, amilyeneket eddig még sohasem éreztem! Tinédzser koromban csókoltam már férfit (igaz csak egyet), és jó pár lányt, de eddig egyszer sem élveztem ennyire!

Lassan szakítottuk meg a csókot, szürke szeme a vágytól, szája a nyáltól csillogott. Mielőtt bármit is szólhattam volna, vagy akár ő, Chao bácsi lökött oldalba, Andy mellől elsodorva.
Aggódott a fiáért, és ez érthető. Beszélgettek, Chao bácsi engem fényezett, hiába mondtam, hogy szóra sem érdemes. Azt is kifecsegte, hogy bokszoló voltam. Bassza meg, ezt én akartam elmondani neki, de mégis ahogy nézem őt, szépsége mosolyt csalt az arcomra, a fellegekben jártam, így nem is aggódtam. Hiszen egyszer meg kell tudnia, hogy én vagyok a bácsi másik fogadott fia! Amikor a sértődöttet játssza, meg tudnám zabálni, viszont úgy évelődött velem, hogy azt nem tudtam szó nélkül hagyni:

– Ez nekem is gyanús! Akármikor történik valami, te ott vagy, nem mintha bánnám az utóbbit!

– Én sem bánom, Andy, legalább lesz, aki kezeli a sebeidet!

A kijelentésemre Andy zavartan méregetett, amíg furcsán, izgágán ficánkolni nem kezdett. Ő is azt érezte, amit én a csókunk óta: furcsán szorította ágyéktájon a tréninggatya! Szó szót követett, majd az a jókedv, amelyet addig éreztem,pillanatok alatt semmivé lett, ugyanis belépett a kis irodába – amely eddig is szűkös volt három embernek – Erik haverja,Steve. Ő volt a nyomozó, aki Andyt kikérdezte.

Mikor meglátta a magas, feketehajú férfit, láttam Andyn, hogy tetszik neki, mert igencsak kábán figyeli, méregeti. Kurva szarul esett a dolog, hiszen pár perce még velem csókolózott,
és az nem csak egy szimpla csók volt! Azon gondolkodtam, hogy inkább el is megyek, nem akarom ezt végignézni, hisz ahogy láttam, Stevenek is tetszett Andy! Még szép, hiszen minden pasi vagy nő álma egy ilyen férfi! Mégsem hagyhattam magam, mert ő az enyém! A kihallgatás – vagy mi a francnak is hívjam – untatott, ezért ismét a mielőbbi távozásomon agyaltam. Valami miatt mégis maradtam, amit nagyon is jól tettem, mert kiderült, feleslegesen aggódtam. Steve bár próbált flörtölni vele, az angyalom nem volt vevő erre, hiába kérte, hívja csak Stevenek, ez neki nem tetszett. Magamban mulattam: milyen pimasz! Majd az utolsó szavaira felkaptam a fejem:

– Azt sem tudom, mennyi ideig voltam ájult, Tom arcára és illatára tértem magamhoz.

Amikor ezt Andy kimondta, lehajtotta a fejét, mert zavarba jött, gondolom, visszaemlékezett arra az isteni csókra! Lassan kezdett arca hasonlítani a pipacsra. Istenem, így is nagyon szép!

Még mindig legeltettem rajta a szemeim, amikor már elköszönni készült, az asztalról lemászva. Hirtelen szédült meg,egyenesen a nyomi karjaiba. Én hiába mozdultam, indultam a segítségére, késő volt, már a nyomozó karolgatta! Tudom,ingerlékeny vagyok, és néha goromba is, de tíz percen belül ilyen sűrűn kiakadni még nekem is rekord!

Miért ölelgeti őt? És még haza is akarja vinni? Ki ez? Mit képzel? De a nyomi hirtelen tett kijelentése után újra nálam volt a staféta. Komolyan mintha valami verseny lenne Andy kegyeiért! Ha így van, nekem kell nyernem, mert ő az enyém, vagyis az enyém kell legyen!

– Tom! Magát majd a többi kollégám kihallgatja, vagy jöjjön!

Nekem sem kellett kétszer mondani, két lépéssel már a szépségem vállát karoltam át, Steve mellől elhúzva őt, és megkönnyebbülten vigyorogva.

– Rendben, megyek magukkal, én is biztonságban akarom tudni Andyt!

Na, erre a nyomozó lefagyott, de az angyalom mosolygott, ami nekem akkor több is volt, mint elég...