Másnap reggel üres volt az ágy melletti szék. Csak nem álmodtam az egészet? Teljesen pánikba estem! Kimásztam az ágyból, az ablak alatti asztalhoz sétáltam, közben pedig árulkodó jelek után kutattam. Ha nem álom volt, hogy Andy itt volt velem, a csókok, az ölelések, és a fürdés... Na, nem! Álom? Biztosan nem lehetett az, mert a farkam már a fürdés gondolatára is feszengett a pizsamámban! Akkor hol van, mi történt, hogy elment? Tegnap meglátogatott Szandra és Matt, és úgy vettem észre, a szépségem igencsak feszélyezett volt. Csak nem féltékeny még mindig? A szám még most sem tudom... Bassza meg! Vagy rájött, hogy mégsem tetszek neki? Ugye, nem! Letörten, tanácstalanul álltam még mindig az ablak előtt, és lehet, hogy hiába, de vártam őt.

Nekem a végtelenségnek tűnt az idő, és fogalmam sem volt, meddig álltam az ablakban meredten, és hülye dolgokon törtem a fejem, mire megjött végre ő. Felé kaptam gyorsan a fejem, és a mázsás súly le is esett a szívemről abban a percben! Sietve szedte formás lábait, amit én levegőt visszafojtva követtem. Hozzám lépett, és egy pillantás múlva már át is ölelt!

– Jó reggelt! Hoztam reggelit!

Baszd meg, Tom, csak reggeliért ment!

Felnéztem szép arcára, és a nyaka után nyúlva egy életmentő csókra hívtam. Úgy csókoltam, mint eddig még nem, téptem, szívtam a száját, míg a vére, vagy a vérem ízét nem éreztem! Nyelvem csatába hívta az övét, nem akartam abbahagyni, tudni akartam, hogy ez a valóság! De makacs szerelmem sem hagyta ám magát, mert viszonozta, sőt élvezte is a számmal indított csatát. Viszont megint ő vált el tőlem. Homlokunkkal egymásnak dőltünk, és a csókcsatánk után csak lihegtünk.

– Azt hittem, vissza sem jössz, tudod, mennyire megrémültem? Aztán azon gondolkodtam, hogy csak álom volt-e? Azt akarom, hogy valóságos legyen, igazi, ami kettőnk között van, vagy lesz!

Nem érdekelt, hogy nyálasnak tűnök, és az sem, ha valaki kinevet, de évekig magamban tartottam az érzéseimet, ideje, hogy végre boldog legyek, és ehhez Andy kell, az, hogy velem legyen, és tudja, mit érzek! Sohasem voltam a szavak embere, de ez ebben a kapcsolatban,( ha nevezhetem annak persze) másképp lesz!

– Az én vágyam is ez! Lesz még alkalmunk bőven beszélni rólunk, de most egyél, drágám, mert újra kihűl, mint tegnap a für...

Ez a pasi komolyan kikészít engem! Most azonban nem az elharapott szó volt, ami megragadt bennem: Drágámnak hívott! Lehet ember ennyire boldog? Az arcomra olyan vigyor fagyott, ha nem tudnánk, hogy ez a traumatológia, simán gondolhatná, hogy a szerelme bolond!

– Együnk, Andy! Holnap haza akarok menni!

A vigyor az arcomon még most sem halványult, viszont ez nem hátráltató tényező ahhoz, hogy lopjak egy újabb csókot! Semmi finomkodás, újra lerohantam, és nyelvemmel már az övével játszottam. Imádom a száját! Vidáman ültünk le reggelizni, de már nem az ágyban, hanem az ablak alatti asztalnál. Azt, hogy mennyire figyelmes a szerelmem, eddig is tudtam, de újra meglepett, ahogy a reggelit kicsit izgatottan kipakolta elém. Mindenből hozott, és amiből én nem ettem vagy ittam, azt ő boldogan elfogyasztotta. Az már tegnap is kiderült, hogy nem vagyunk egymással finnyásak, hiszen egy tányérból ettük, egy kanállal és villával!
Én ezt komolyan el sem hittem, ezért gondoltam, hogy csak álom lehet ez az egész! Reggeli közben, nem beszéltünk, és nem is volt szükség szavakra! Minden benne volt a szemünkben, és rá volt írva az arcunkra! Szeretjük egymást, és boldogok vagyunk!

Aztán hogy mégse érezzem magam ennyire jól, eljött a vizit ideje. Az ajtóban az ápoló meg is jelent, mi felé is kaptuk mind a ketten a fejünket. Meg kell mondjam, az utolsó korty kávétól majdnem meg is fulladtam! Ugyanis, ki a faszom állt az ajtóban?

Őszintén! Mi a faszt keres ő itt? Azt sem tudtam, mit csináljak hirtelen! Az biztos, hogy egyáltalán nem örültem neki! Most érne révbe az életem, erre ez a barom megjelenik hirtelen! Andy feszülten, kíváncsian nézett hol engem, hol Franket, nagy baj lesz, ha ennek gyorsan nem vetek véget! Ám mielőtt én bármit is mondhattam volna, felém indult az a...

– Szia, Tom! Már a név gyanús volt, amikor megláttam, így a kíváncsiság hozott ide! Tegnap kezdtem ebben a kórházban, és milyen véletlen, te itt vagy! Vagy talán a sors, hogy újra találkozunk?

Hozzám lépett, és az arcom felé nyúlt, én persze elfordultam tőle. Milyen sorsról beszél ez? Ha tehetem, én elkerülöm őtörökre! Nem akartam Andyt ilyen kellemetlen helyzetben látni!

– Azt az infót kaptam, hogy holnap hazamész, ha mindent rendben találnak. Látom, enni eszel rendesen! És már nem az ágyban fekszel, pedig tegnapig fel sem keltél onnan, ahogy hallottam.

Persze, hogy felkeltem, hiszen itt a szerelmem! Barom!

– Akkor ma segítek neked fürdeni!

Na, majd álmodban esetleg! Ez a fickó esküszöm, beteg! Olyan busz után fut, amelyik nem veszi fel...

– Arra semmi szükség, Frank! – próbáltam a régi, lekezelő, kemény hangon beszélni! – Itt a párom, ő segít nekem!

Na, ezt viszont már jóval kedvesebben mondtam, és ahogy néztem, a titulus a szerelmemnek is tetszett, bár még mindig feszengett!

– Ó! Neked párod van?

Igen, baszd meg, lépj már le!

– Te lennél Tom barátja?

Ahogy Andy felé fordult, látszott a szemeiben, hogy tetszett neki a látvány, de a pumpa igencsak felment bennem! Mit képzel, ki ő? Miért méregeti?

– Nem tudom, miért hihetetlen az, amit mondtam, de örülnék neki, ha nem mustrálnád így Andyt! Nem a húspiacon vagy! – fenyegetően szóltam rá, és ő tudja, hogy nem viccelek!

– Csak azért hihetetlen, mert tíz éve még titkoltad, hogy biszex vagy, most meg felvállalod a pasidat! Bár tíz év kurva sok idő, meg az is lehet, hogy csak én nem tetszettem neked eléggé.

Bingo, te barom!

– Ahogy látom, eléggé harmónikus kapcsolatban vagytok! Ennek örülök! Végre van melletted valaki!

Na, persze! Már azt néztem, hány lépésből tudnám a szobából kitessékelni! Mérges voltam, amiért Andyt ilyen kellemetlen helyzetbe hozta! Évekig nem is láttam, most meg itt eszi a fene! Miért ennyire bonyolult nekem minden?

– Igen, Frank! Jók vagyunk együtt! Ha lehet, legközelebb csak akkor gyere be, ha nagyon szükséges! Nem igazán örülök ennek a találkozásnak, és Andyt sem akarom kellemetlen helyzetbe hozni!

Részemről a beszélgetést lezártnak is tekintettem, majd a maradék kávét szépségem felé nyújtottam kedélyesen.

– Rendben, Tom! Akkor gyógyulj meg minél hamarabb, és sok boldogságot kívánok nektek!

Ahogy jött, úgy ki is ment, de minket már egyáltalán nem érdekelt. Tudtam, hogy tartozom egy vallomással Andynek! Az asztal felett átnyúlva bátortalanul fogtam meg a kezét.

– Andy! Frank volt az első, és egyben az egyetlen férfi, akihez közöm volt, mióta tudom, hogy más vagyok! Fiatalok voltunk, és...

Láttam Andyn, hogy a levegőjét visszafojtva figyel rám, túl kell esnünk ezen a beszélgetésen, ha azt akarjuk, hogy minden rendben legyen! Ő leintett, de én folytattam.

– Ő ugyan azt mondta, hogy biszex vagyok, de én nem annak tartom magam. Már nem! Fiatalon is, és miután kiderült a nemi identitásom, azóta is csak nők fordultak meg az ágyamban, és nem azért, mert annyira akartam, hanem mert az volt az elvárás! A szövetség nem nézte volna jó szemmel, ha kiderül, hogy meleg vagyok! Pedig meleg vagyok! És ez akkor lett százszázalékos, amikor téged megláttalak a sikátorban! Azóta biztosan tudom! Ilyen érzéseket még egy férfi sem váltott ki belőlem! Sőt, még nő sem, soha!

Andy könnyei potyogtak a vallomásom hallatán, pedig esküszöm, nem ez volt a célom!

Most mi a faszt csináljak? Próbáld meg menteni a helyzetet, és megnyugtatni, vagy inkább felvidítani!

– Az előbb, amikor Frank a fürdést említette, semmi olyan reakciót nem éreztem, mint amikor te mondtad ki! Tényleg,Szandráék előtt miért? – váltottam át gyorsan, hátha az segítene.

– Őszintén? Azért mert féltékeny voltam! Bassza meg, féltékeny! – a hallottaktól repesett a szívem. – Tudom, hogy ciki, de én akkor azt éreztem, és most is!

– Tudom, hogy miről beszélsz! Én a nyomi nyomozóra voltam nagyon féltékeny, és ő még flörtölt is veled! Te viszont nem is foglalkoztál vele, sőt, ügyesen le is szerelted akkor! Viszont tegnap, amikor újra szóba jött, hogy tőle tudtad meg,mi történt velem, megint kurva szarul esett! Azt hittem hirtelen, hogy amiért én nem kerestelek, vele kezdtél találkozgatni, mert láttam ám Chao bácsi boltjában, hogyan néztél rá!

Ennyit tíz év alatt nem beszéltem, de jól esett beszélgetni azzal a személlyel, akit mindennél jobban szeretek, és fontos nekem...

– Az a nézés akkor nem neki szólt, Tom! Miattad voltam kába! Akkor a csókra azt hittem, hogy álom, egy fantasztikus álom! Amikor kiderült, hogy minden valóságos, pont jött ő. Miattad voltam kába!

Azt a bizonyos napot, és a csókot emlegetve újra megkönnyebbülés költözött a szívembe.

– Hát, az a csók engem is felkavart, Andy! Úgy még senki sem csókolt meg, és én sem senkit!

Vajon ezt érti? Nem szoktam én ennyit beszélni!

– Vagyis senkivel sem olyan jó csókolózni, mint veled! Ha lehetne, mást sem csinálnék egész nap! Na, jó, azért ez így nem teljesen igaz, mert még mindig arra vágyom, hogy végre a farkad...

A szájához emeltem a hüvelykujjam, és végigsimítottam az alsó ajkán. Ő először puszit adott rá, majd be is kapta az ujjam, és a nyelvével... A farkam újra, vagy még mindig mereven állt, és kurvára lüktetett! Andy felállt, és felém lépett...

De nyílt az a kurva ajtó!