– Andrea Giudice, de szólíts csak Andynek!

Ilyen nincs! Ő lenne az angyalkám? Csakis a száját néztem, őt hallgattam, és éreztem, éreztem, hogy lassan szárnyalni kezdek! Ittam a szavait... A boldogság sugara és reménye abban a pillanatban visszaköltözött a szívembe! Én bolond, meg azt hittem, elfelejtettem! Vajon elfelejthetem őt valaha?

Amilyen óvatosan csak tudtam, tovább kezeltem a sebeit, de szívem szerint csókokkal borítottam volna a testét, és úgy gyógyítom meg! Közben azt a három fafejet szidtam! Ő hallgatott csendben. Vajon mi járhatott a szép fejében? Tetszem neki vajon? Biztos többen is udvarolnak neki, sőt, lehet, már párja is van, de akkor sem akartam, hogy így, ilyen hirtelen elmenjen, vagy akár újra eltűnjön! Azt akartam, hogy maradjon még! Ő rázott fel a gondolataimból!

– Sajnálom!

Na, ezt most mire véljem? – hirtelen felkaptam a fejem.

– Mit sajnálsz?

Miért kér bocsánatot tőlem? Mi történik most?

Értetlenül álltam, teljesen le is fagytam.

– Csak lenne biztosan jobb dolgod is, mit velem bajlódni itt!

Jobb dolgom? Vele bajlódni? Bajlódnék én veled, meg miegyebek, amíg élek!

Persze, ezt ő nem tudhatta! Zavartan pakoltam össze, mert nagyon felkavart! Majd azt találtam ki, hogy készítek neki valami ételt, mondjuk: club szendvicset. Addig is marad még... Zavartan, feszülten siettem a konyhába, és a legszebb szendvicset készültem megcsinálni neki, ami mellé két üveg kólát is vittem ki.

Ahogy kiléptem, megláttam, ahogy pultra hajtott fejjel mereng. Szegény, biztos nem lehet egyszerű az élete, még most sem! Hülye vagyok, hisz a bácsitól tudom, sőt ha minden igaz, egyszer láttam is, néhány homofób gyökér hogy bánik vele! Ezt ezek után én már nem engedem! Ha kell, még az életem árán is megvédem! Viszont ma mi történt igazából? Mit keresett ő itt?

Lassan közelítettem hozzá, nem szándékoztam megzavarni vagy megijeszteni, sőt biztonságban szerettem volna tudni. Mellé érve emelte csak fel, rám a szépséges fejét, és viharos szürke szemeivel nézett rám. Örömmel fogadta a szendvicset,és a kólát is mellé. A szendvics láttán nyelve hegyével még a száját is megnyalta, én igyekeztem gyorsan leülni a székre... Az ízlése hasonló, és ennek én rettentően örültem! Csendben majszoltuk a szendvicset, amikor hirtelen megrázta a fejét.

– Andy, valami gond van?

És ez nem egy udvarias kérdés volt részemről! Komolyan aggódtam! Viszont ahogy felém fordult, el is mosolyodtam, majd a szája felé nyúltam. Valamit mondott a majonézről, és én még válaszoltam is talán, de abban a pillanatban semmire se tudtam figyelni, csak az ujjamra, amelyet lassan húztam végig csodaszép, rózsaszín száján! Ahogy hozzáértem, mintha villám csapott volna belem, úgy remegtem! Szürke szemei az én szemem fürkészték.

Innentől már lazábban beszélgettünk. Ő elmondta magáról, hogy elvileg a szülei olaszok, innen a neve! Ahogy beszélt,eszembe jutott hirtelen, hogy mikor mondjam el neki: én őt ismerem! Mondjuk ez így erős kijelentés, de akkor is így van!Mikor beszéljek a bácsiról vele?

Andy nem csak szép, hanem vicces is. Azt mondta, hogy bár a felmenői állítólag olaszok, ő amerikainak tartja magát, és semmiben sem hasonlít hozzájuk, mármint az olaszokhoz.
Na, ezen én nagyon jót nevettem, mert a mozdulatai pedig azt bizonyították, ahogy gesztikulált, hogy igenis van köze hozzájuk! Ő is velem nevetett, és akkor, életemben először boldogság öntötte el a szívemet. Én még ilyet sohasem éreztem, és mint tudjuk, a szerelemben sem hittem, de végre itt van ő, az angyalkám!

Jóléreztem magam a társaságában, annyira, hogy még azt sem vettem észre, ahogy Szandra megállt mögöttem az ajtóban ölbetett kézzel.

Hogy ez a nő mindig tudja, mikor kell jönnie! Mérges lettem rá, és Andyt figyeltem. Ő felállt hirtelen, majd amikor udvariasan bemutatkozott, tudtam, hogy nem szabad elengednem! Persze, megint nem úgy történt, ahogy én azt szerettem volna! Kábán néztem a mellettem elhaladó angyalkámra. Ő csak köszönt, és ahogy jött, vagy ahogy rátaláltam hirtelen, úgy is tűnt el a szemem elől ismét! Nagyon mérges voltam Szandrára! Egyáltalán, mi a faszt keres hajnalban a bárban?

– Tom, te komolyan fantasztikus vagy, és Andy nagyon helyes, sőt, szép pasi! Szerencse, hogy elmentél futni!

– Igen, szerencse! De te mit keresel itt ilyenkor? – próbáltam higgadt maradni, de éreztem, hogy annak csekély az esélye!

Még a telefonszámát sem kértem el tőle! – ettől a gondolattól fellelkesülve pattantam fel, és indultam Andy után.

Nem is én lennék, ha ez ilyen simán ment volna, mert ahogy utolértem, épp akkor szállt be egy taxiba... Az élettől nekem ez egy fricska! Mikor végre meglelem az angyalkám, a szerelmem, azonnal el is veszítem! De most már legalább tudom, hogy néz ki, és azt is, hogy megérte rá várni! Hiába akartam felejteni már vagy két éve, mégsem lopta be senki más a szívembe helyette! Tudat alatt Andyre vártam! A vízióból valóság lett végre, és csak arra kell rájönnöm, hogyan láthatom őt újra... És, hogy én tetszem-e neki, ráérek akkor agyalni... Valami viszont azt súgta, bejövök neki.

– Hova rohantál, Tom?

– Semmi közöd hozzá, viszont választ nem kaptam: mit keresel itt?

Mérges voltam rá nagyon! Az ő hibája, hogy elment, én barom, nagyon meglepődtem, mint akit rajtakaptak valamin!

– Bocsi, hogy megzavartalak, a kulcsaim itt maradtak.

– Persze... miért nem Mattel vagy? Megint félre fogja érteni!

– Mit értene félre?

Láttam, nem érti, de igazság szerint nem volt kedvem magyarázkodni.

– Matt nem féltékeny, mert bízik bennem!

Ez a nő ennyire nem ismeri a pasikat? Sőt a saját pasiját sem? Mondjuk, ha belegondolok, tényleg nem, mert azt sem vette észre, hogy én nem is szeretem, csak amikor dugni akartam vele, akkor közeledtem.

– Szerinted, miért lebzsel egész nap melletted a bárban? Mert attól fél, hogy összejövünk újra! Odáig van érted, ezt a pasit tartsd meg!

Indultam zárni, és végre az ágyamba aludni, az angyalkámról álmodozni... de ez a nő nem akarta abbahagyni a faggatást.

– Ezt te miből gondolod? Mondta neked? – loholt utánam, annyira izgatott lett.

– Lehet! És most menj haza, vagy bezárlak!

Gyors zuhanyt terveztem, de az valahogy nem jött össze, mert amint Andy arca, fantasztikus teste megjelent előttem, a farkam az égnek meredt, és én gyorsan kezelésbe is vettem...
Az élvezet és a tisztálkodás után már az ágyamban feküdtem, a plafont bámulva merengtem.
Hogy találkozzunk, mikor fogom újra látni? Kérdezzem meg a bácsit, vagy várjak, és bízzak újra a sorsban? A szerelemben sem hittem, és erre itt van ő, akibe egyből bele is szerettem! Vagyis igaza volt apámnak és a bácsinak is! Ezért is határoztam el magam, hogy várok! Az biztos ugyan, hogy most nem évekig, de pár napot ezek után már igazán kibírok!