A halloween bulik nagyon fárasztóak, így is, hogy ez már a harmadik itt, a saját báromban! Sokan jönnek ilyenkor otthonról menekülve a csoki-csíny játékot játszó, beöltözött gyerekek elől! Elmúlt már tíz óra, de még mindig jönnek vendégek. Én marha meg elengedtem Szandrát, hogy Mattel lehessen, így most én szívok itt egyedül! Mindegy, éjfélkor úgyis zárok! Szerencsére a vendégek java ismerős és visszajáró, így tudják, mikor kell távozniuk!

Amennyire idegesített, hogy egyedül kellett lennem, annyira hamar el is telt az idő, és szó nélkül haza is ment minden vendégem. Gyorsan zártam a kasszát, rendbehoztam a bárt meg a konyhát, amivel hamar végeztem, és úgy döntöttem, hogy még mielőtt a lakásomba felmennék, futok egyet, hogy jobban kifáradjak, és ne agyaljak feleslegesen! Neki is iramodtam, de az agyam mégsem tudtam leállítani, kikapcsolni. A vágyaim erősebbnek bizonyultak, mint az akaratom! Hiába is próbáltam felejteni! Vágy? Mire is vágyhat egy lesérült exbokszoló? Mi másra, mint egy társra! De ez mégsem annyira egyszerű!

Épp befejeztem a szokásos távomat, és a sikátor felé indultam, amikor, kiabálásra lettem figyelmes. A hang felé vettem az irányt. Egyből feltűnt a barátomnak, volt edzőmnek az öccse. Beképzelt tuskó a srác! Mi lesz így belőle, ha már most ilyen, hogy visszaél a testi fölényével! Hátulról közelítettem meg őket a sötétben! Azt egyből láttam, hogy hárman vannak, és valakit éppen rugdosnak. Gondoltam, biztos az egyik gimis társukat! Szemét kis görények! Az én időmben, nem volt ilyen! Vagy csak én maradtam ki belőle? Egyből pipa lettem, és mivel nem hagyhattam szó nélkül, ígyodamentem!

– Ne már, fiúk! Nem gondoljátok, hogy egy kicsit túlzás: hárman egy ellen? Ha én holnap elmesélem ezt a haveroknak, akkor biztos, hogy nektek annyi lesz, mindenki rajtatok fog nevetni az iskolában, és az egész városban ujjal fognak rátok mutogatni! Mit ártott szegény srác, hogy így veritek?

A három gennyláda hirtelen szinkronba kapta a fejét felém, és ijedten néztek rám, viszont válaszra sem méltattak.

– Szóval, miért veritek ezt a fiút? Mit vétett? Nem csinálta meg a beadandótokat, esetleg lecsapta a kezetekről a csajt?

Azt a kurva életbe, ezek hülyébbek, mint amilyennek látszanak! Még mindig szó nélkül merednek rám, pedig meg kell őket állítanom, ezért is folytattam a beszédet, de eddig még egy értelmes szó sem jött ki a szájukon!

– Bár nem tudom, fiúk, hogy tudjátok-e, de mindenhez két ember kell! A csajt is megveritek?

– Ajjj, Tom! – szinte hisztizett Erik öccse. – Ez a srác egy mocskos buzi! Amikor kijöttünk a gimiből, az autójának dőlve leste a fiúkat! Biztos kereste magának az új asszonykát!

Na, tessék! Pont nem erre a válaszra számítottam, így az a bizonyos bicska ismét kinyílt a zsebemben! Bár köpni-nyelninem tudtam a mondottaktól, nem mutattam ki!

– Mit mondtál az előbb? Azt, hogy buzi? – kérdeztem nyugodt képet mutatva feléjük, de belül igencsak háborogtam. – Téged nem tanítottak meg arra, hogy nem "buzi", hanem „meleg"? Egyébként is, honnan veszitek ezt? – már ordítottam velük, mert tényleg nagyon pipa voltam, és nem sok kellett, hogy pofonokat kezdjek osztani.

Még vannak ilyen görények, akik nem tudják tolerálni a másságot?

– Ő maga mondta!

Na, bezzeg, most egyből ki tudta nyögni ez a kis görény! Esküszöm, az ájulás szélén álltam, de még tartottam magam!

– Micsoda? A gimi előtt figyelte a fiúkat, és amikor odamentetek, azt mondta, hogy ő buzi, és asszonyt keres? – szájbarágós tempóban ismételtem el a hallottakat, mert tudtam, hogy ez a sztori sántít, és egyre kíváncsibb lettem, mert segíteni akartam a srácnak.

– Nem! Dehogy! Amikor utolértük, akkor mondta! Sőt, flegmázott velünk, hogy ő nem buzi, hanem meleg!

Hm, meg kell hagyni, elég vakmerő a srác, egyre kíváncsibb lettem rá, a dühöm viszont cseppet sem csillapodott!

– Tehát megvertetek egy fiút, utána idáig üldöztétek úgy, hogy nem is tudtátok róla, tényleg meleg-e?

Újra ordítottam velük, amitől ők igencsak megijedtek, viszont engem akkor ez nem érdekelt! A hátuk mögött akkor láttam meg a mocorgást. Egyszerre csak egy nálam magasabb, sovány, szálkás, mégis izmos alkatú fiú teste rajzolódott ki a félhomályban, – pont az esetem – bár az arcát még nem is láttam! Meredten bámultam rá!

– Nem fiú vagyok, hanem felnőtt férfi, aki mindjárt szarrá fagy, és elvérzik!

Ahogy megállt előttem, a szemem le sem tudtam venni róla, hiszen ilyen szép pasit én még nem láttam! Csak bambán néztem, ahogy a félhomályban a lámpa fénye rásüt a kockáira, csupasz, izmos felsőtestére, és a sebére... A látvány a retinámba égett, alig vártam, hogy láthassam a teljes képet! Kis fáziskéséssel ugyan, de kapcsoltam:

– Adjátok ide a kabátját, és húzzatok innen a francba! – szóltam egyből, ahogy világosság gyúlt újra az agyamban, és próbáltam türtőztetni magam.

– És ha elmondja valakinek? Akkor nekünk tényleg annyi! – mondta egyikük kicsit bűnbánóan.

Na, azt meg is érdemelnék, de ennek akkor sem így lesz vége, esküszöm, teszek róla! Segítettem a kabátjába bújni, ami igencsak nehezére esett, majd a bár felé invitáltam, nem is foglalkozva már azzal a három... inkább már jelzőt sem használok rájuk! Egy biztos: még beszélni fogok a fejünkkel, és Eriknek is megemlítem, hogy az öccse egy ilyen...

Lassan, megkukulva sétáltunk a hátsó ajtó felé, és végig éreztem magamon a szemeit, szinte égették a bőrömet, ami kurva jól is esett, boldogan fürödtem ebben a bizsergető érzésben! Még mindig kukán, szó nélkül haladtunk, amikor hirtelen felvisított, és a hátam mögé bújt, vagy inkább hozzám simult, ami ugyan nem tartott sokáig, mégis jó érzés volt!
(Ne csodálkozzon senki, lassan két éve nem keféltem!) A nevetésem visszatartva emeltem át a másik oldalamra. Ő magyarázott valamit a bogár- és rágcsálófóbiájáról, de én csak boldogan mosolyogtam rajta. Annyira édes, amikor zavarban van!

A bárhoz érve egyből az jutott eszembe, hogy mindent rendben hagytam-e, mert nem akartam lejáratni magam. Mi van,ha nem tetszik neki?

Ez miért érdekel engem? Miért aggódom miatta?

Ahogy beértünk, gyorsan haladtam előtte, annyira zavarban voltam!

Mi a fasz van velem?

Rá sem néztem, csak mutattam az utat, és magára is hagytam, majd sebtében a lakásomba rohantam. Gyorsan összekapkodtam, amire szükségem lesz: elsősegély dobozt, és egy pulóvert! Bár magasabb nálam, találtam egyet, ami jó lehet neki. Ennyire fürgén sem csináltam mostanában semmit, senkiért! Amikor visszamentem, a pultnál találtam meg őt,ahogy elmélyülten nézelődött. Amint megláttam a lámpa fényénél, földbe gyökerezett a lábam! A véleményem nem változott: ez a fiú tényleg nagyon szép! Első alkalom, hogy én ezt mondjam egy pasira!

Közelebb mentem hozzá, próbáltam magam vagánynak, nyugodtnak mutatni. Persze, inkább rávetettem volna magam, mert nagyon fészkelődött altájon a farkam, mégis lazán átnyújtottam a neki szánt pulóvert, és félve megkértem, vegye le a kabátját, hogy a sebeit lekezeljem! Mintha ő nem értette volna, mert csak engem nézett elmélázva. Én mitől féltem? Csakis önmagamtól!

Ahogy az említett darabot levette, vissza kellett tartanom a lélegzetem, hiszen már csak a látványától, a világos, kreol, szinte bababőrétől éreztem, hogy végem! Azt mantráztam magamban, hogy erős vagyok, nem rohanhatom le! Úristen, mit vált ki belőlem ez a pasi! A háta csupa izom, szép, széles a válla... alig bírtam magam visszafogni, hogy ne kezdjem el simogatni! Annyira tetszett a látvány, – na, nem a sebei és a zúzódásai – hogy spontán merevedésem lett!

Mi a fasz, erre eddig csak egyszer volt példa...

Én, Thomas Shelby azon agyalok, hogy meg akarom őt simogatni! Az emlékezés, vagy ki tudja, mi miatt, de zavartan, félve kérdeztem meg a nevét, miután már én is bemutatkoztam, de azért nem tudtam nem mosolyogni rá! Gondoltam, így kényelmesebb neki!

– Andrea Giudice... de szólíts csak Andynek!