Fel sem fogtam, mit is látnak szemeim, pedig éveken át velem volt az angyalka kép, mégis így életnagyságban látni, úgy hogy az enyém a hús-vér eredeti mása...

– Ezt mikor? Hogy csináltad?

A gyönyörű kép előtt álltam, esküszöm, tátott szájjal csodáltam! Az eredeti is gyönyörű, de ez!

– Tegnap hoztam haza, mert újrarajzoltam. Először arra gondoltam, a falra festem fel, de az nem tűnt jó ötletnek, így inkább bekereteztettem.

Tehát ezen dolgozott annyit, és mind miattam! Meg akart engem lepni! Attól a tudattól, hogy ő is gondolt rám, és évfordulónk alkalmából meg akart lepni... Na, meg annyira gyönyörű, ahogy elégedetten csillog szürke szeme, amiért újra sikerült meglepnie! A farkam máris kezdett éledezni!

– Azt mondtad, van még két óránk? – kérdeztem meg szépségemtől, mikor szorosan melléültem, viszont már nem is vártam a válaszra, azon nyomban a nyitott szájára tapadtam. –Köszönöm, szerelemem!

Nyurga karját azonnal a nyakam köré fonta, és beleolvadt ő is a csókba. Először csak lágyan tapogatózott mind a kettőnk nyelve, de magunkat ismerve hamarosan átváltottunk egy jóval vehemensebb, szenvedélyesebb ütemre! Egyből rutinosanlevetkőztettük egymást, hiszen addig nem nyugodhattam, amíg kényeztetni nem kezdhettem az angyalkám! Komolyan mondom, úgy viselkedünk néha, mint akik ki vannak éhezve, pedig mi aztán minden pillanatot megragadunk egymás kényeztetésére! Csókoltam, nyaltam végig az imádott testet, már csak attól, ahogy szuszogott, nyüszékelt alattam, egyből levedzve lüktetett a farkam! Gondoltam, két óra elég sok, van időm, vagy időnk egymást kényeztetni, de hamarosan rá kellett jönnöm: az időhúzás most nem fog menni! Mindezért nem is én vagyok a hibás, én ha kell, napokig kényeztetem, viszont ezt másképp gondolta türelmetlen szerelmem! A hajamat ahogy markolta, attól tudtam volna élvezni, és a farkam minél hamarabb akarta érezni őt! Már a hosszát nyaltam végig, amikor felkönyökölve valamit mondani készült. A látványtól viszont csak nyelt egy nagyot! Nem volt olyan fontos a mondandója, azt hiszem, félt, hogy csak kizökkent. Ugyanúgy élvezem én is, amit csinálok vele, és ha belegondolok, ezt el sem tudtam képzelni egy éve! A szokásos módon készítettem őt elő: az ujjammal és a számmal, na, meg persze a szerinte igencsak játékos nyelvemmel. Ezután lábait egyből a nyakamba pakolta, és egy őrületes csókcsata közepette hatoltam be isteni barlangjába! Ahh, annyira isteni! Egyszerre nyögtünk, meg sem kellett szólalnunk, hiszen egymás testéről, rezdüléseiről már mindent tudtunk! A szokásos ütemben, de mégis másképp, egyszerre mozgott, vonaglott a testünk egészen addig, míg a kielégülést el nem értük! A mellkasára borultam, az sem zavart, hogy tiszta ragacs nedvétől a teste! Imádom ezt is benne! Istenem, megint hülyeséget beszélek: hiszen vele mindent imádok! Hirtelen gondolattól vezérelve nyúltam a szekrény felé, hiszen most jött el az idő!

– Andy! Házasodjunk össze! Ezt akarom magunknak örökre!

Ő megrázta a fejét, és én le is fagytam egy pillanat alatt! Lehet, elbasztam? Hallgatnom kellett volna Marára!

– Nem így szerettem volna, hanem romantikusabban, de az arcod láttán kijött belőlem!

Ha nemet mond, végem! Bár végülis megértem: meztelen vagyok, izzadt mellkasom a spermájától fénylik, tiszta ragacs vagyok!

– Andrea Giudice, leszel a férjem?

Lesz, ami lesz alapon, félszegen a sarkamra térdeltem, és a dobozt kinyitva nyújtottam felé az ékszert...

A gyűrűk láttán könnybe lábadt gyönyörű szeme, még a csókjainktól duzzadt száját is eltátotta. Az már biztos, hogy meghatódott, láttam rajta, én pedig feszülten vártam válaszára. Egy örökkévalóságnak tűnt, míg kimondta végre!

– Igen!

Hallottátok? Igent mondott! Életemben még nem voltam ennyire boldog! Imádja a gyűrűt, amit vettem, és imád engem!

Azonban megegyeztünk, hogy a nővére előtt is újra megkérem, ahogy azt kell, szépen felöltözve, öltönyben. Jó, az öltöny már az én ötletem, meg kell adnom a módját, ez kétségtelen!

– Bonbon! Nem is, drága férjem!

Ajj, mindjárt végem, olyan jó hallani!

– Próbálj fapofát vágni, mert az arcodon azzal a vigyorral el fogsz minket árulni!

– Rendben, férjem!

Hátulról öleltem át, miközben harapdálni kezdtem a fülcimpáját. Angyalkám egyből mint a zselé, olvadt a karomba! Ha nem sürgetne minket az idő... már újra alattam... vagy én ő alatta... 

           ▐░░░░░░░░░░░░░▌

             Andy szemszöge ❤️

Úristen! Egy éve még gondolni sem mertem, sőt még álmodni sem arról, hogy hirtelen rám talál a szerelem! Ezt Gregnek és az idióta barátainak köszönhetem, akik a sikátorba kergettek, vagy inkább tényleg sorsnak!

Boldog vagyok! Ez az év életem legszebb időszaka! És bonbon! Ahh... Köszönöm őt neked, uram! Minden annyira csodálatos vele!

A megtalált nővérem, az unokaöcseim, és nem utolsó sorban: maki... Igen, a fiunk lesz, és már csak ő hiányzik ahhoz, hogy boldogságunk teljes legyen!

Hamarosan itt vannak Maráék és maki, ezért is ideje magam gyorsan összeszedni! Az ujjamat nézem épp, amiről még mindig nem húztam le a gyűrűt, amit bonbon húzott rá nem olyan rég. Fájó szívvel, de muszáj lesz levennem, különben Mara kinyírja, hogy ebből őt kihagyta, és azt én nem szeretném! Gyorsan átnéztem makim jelmezét, míg szerelmem a hálóban tevékenykedik. Kíváncsi leszek drágám arcára, amikor meglátja, kinek öltözik!

– Bonbon, mindjárt itt vannak, mi tart ennyi ideig?

Semmi válasz, de már sokáig készülődik! Indulok a háló irányába, ahol hallom, valakivel beszél, vagy talán magában motyog. Agyára ment a férjkérés? Belépve látom, hogy már öltönyben a gardrób tükre előtt próbál valamit. Ahh, annyira dögösen fest benne!

Ahogy meglátja, hogy ott vagyok, zavartan rám mosolyog:

– Próbálom, hogy kérjem meg a kezed, kakukkom! – túrt zavartan a hajába. – Mara egyből levágja, ha nem vagyok elég hiteles!

A pillangóim újra kikívánkoztak a gyomromból a számon át...

– Szeretlek, bonbon! – léptem oda hozzá, és kezemmel piszkálni kezdtem zakója hajtókáját.

Ő megkukulva, meghatódottan nézett rám, és egyből átkarolta a csípőmet.

– Olyan boldoggá tettél, és teszel engem, hogy biztos nem hagyom, Mara akármit is tenne veled!

– Az én hibám, szerelmem! – simított lágyan az arcomra. – Ha nem vagyok türelmetlen, és az eufória nem szippant magába... Hónapok óta készültem már erre, és mi lenne a legjobb alkalom, ha nem az évfordulónk napja? Mara azt mondta, ne húzzam az időt, mert a végén még beelőzől!

Néztem csillogó csokibonbonjait, ahogy kipirosodott az arca, annyira beleélte magát a mondandójába. Lágy csókot nyomtam a szájára, csak úgy nyugtatásképp, viszont ő szokásához híven többre számít... Kanos kismalacom! Imádom!

– Én nem akartam megkérni a kezed, bonbon!

Láttam, ez rosszul esett neki, ezért inkább folytattam:

– Nem azért, mert nem gondoltam rá, hanem mert már te említetted, és tudtam, egyszer meg is fogod tenni! De az hogy ma történt ez meg... Nagyon boldoggá tettél vele, hiszen mindennél jobban szeretlek! Az sem titok, hogy én is veled képzelem el leélni az életemet!

Gyorsan a szokásos vehemenciájával ölelt magához.

– Szeretlek, angyalkám! Ígérem, boldoggá teszlek!

Na, ebben én nem is kételkedtem sohasem! Lágy csókot nyomott az ajkamra, és azonnal el is vált tőlem. Régebben biztos meglepődtem volna e tettén, de már ismerem: ez nála önvédelem.

Vicces, mi? Magát védi, nehogy leteperjen, és egy újabb mámoros óra következzen! Pedig benne lennénk mind a ketten!

– Menjünk, bonbon, a bárba, hamarosan itt van a fiunk, és a családunk!

Istenem, de jó kimondani!

Kézenfogva húztam magam után, ő felkacagott, és gyorsan utánam caflatott.

– Még most sem mondod el nekem, pajti minek öltözik be?

Basszus, és nem felejtette el!

– Kitartó vagy, férjem uram! – kacsintok rá cinkosan, mire ő imádott módon röfög egyet.

Napokig mindent bevetett, hogy kiszedje belőlem! Húzva az idegeimet játszott a testemen! Viszont ez sem jött be neki, mert míg én kibírom, ha órákig kényeztet a szájával és az ujjaival, ő már kevésbé türelmes! Hiába, én makacs vagyok! Bár ezt már ti is tudjátok! Letámadt kanos malackám a konyhában, a lépcsőházban, sőt még az autóban is, csakhogykiszedje belőlem, viszont hiába, mert makim megkért rá, hogy maradjon titok egyelőre! Így feláldoztam a testem! De jó duma! Oké, oké, de miféle áldozat az, amit mind a ketten élvezünk? Végül felfogtuk úgy, hogy egy új színt vittünk a légyottjainkba. De még milyen színt, uhh! Ha csak ha rágondolok, már kezdődnek is a gondok!

– Mi történt a nadrágodban, angyalkám?

A kis szemét, a hátam mögött állva dörgöli nekem becses testrészét! Ha így folytatja...

– Drága férjem, vágjunk fapofát, – nyüszékelem a nyakára, miközben meghallom, ahogy felharsan Erik autójának dudája – és induljunk!

Mind a ketten igazítottunk meredő ékszereinken, majd egy gyors, szenvedélyes nyálcsere, és indultunk is fogadni őket. Viháncolva, mint két kis kurva szaladtunk le, bonbon végig fogta a kezem. A fordulóhoz értünk, amikor meghallottuk, ahogy maki kiabált nekünk:

– Megjöttünk! Pajti! Maki! Gyejtek!

Imádom a cuki, sejp hangját!

Leértünk az ajtóhoz, és bonbon már tépné is fel, de akkor látom meg a kezem:

– Várj, bonbon!

Hirtelen megállt, és láttam a riadalmat az arcán.

– Mi a baj, szerelmem?

Én nem is válaszoltam, csak felemeltem a kezem. A rohadt életbe, a gyűrű az ujjamon maradt, ezt így nehéz lenne kimagyaráznia!