Futottam, mint az őrült, pedig tudtam, hogy semmi értelme, hiszen elfecséreltem az időt!

A parkban senkit sem találtam, amin egyébként nem is csodálkoztam, hiszen hajnali három óra volt! Ezért fogtam magam, és indultam is haza. A pubba már nem volt kedvem visszamenni, a tököm sem akart magyarázkodni! Hazafelé végig a fiún agyaltam, ki lehetett ő? Lehet, tényleg az angyalom volt? Annyit azért láttam, hogy vele lehet egykorú! A bácsi említette: attól eltekintve, hogy árva, nehéz az élete!

Mérges voltam magamra újra! Miért nem gondolkodtam? Rossz irányba futottam! Amikor már hazaértem, addigra sem csillapodott a haragom, ezért úgy döntöttem, folytatom az ivást, legalább kiütve majd egy jót alszom.

Igen! Aztán felkelek, hogy a kezem a bilibe ér! Hiába rúgtam be, és ugyan aludni is elaludtam... de újra az angyalkámat láttam álmomban, csak most sokkal valóságosabb volt! Vergődtem az ágyban, hogy amit eddig elértem, az mind hiábavaló volt: kezdtem kiverni a fejemből, letenni róla... erre a sors elém sodorta újra! Honnan? Egyáltalán nem tudhatom, hogy ő az! Ezt én is kérdeztem magamtól vagy százszor, míg magányosan itt elmélkedtem róla. Valahogy érzem, hogy ő volt az!

Vergődésem közepette azért sikerült ismét elszundítanom, és át is aludtam volna a napot, ha nincs az a kurva telefon. Először, azt sem tudtam, hogy hol lehet, és a paplan alá bújtam, ne is halljam! Amikor eszembe jutott, hogy akár a bácsi,vagy Mee néni is kereshet, kikeltem az ágyból, és elkezdtem keresni. Igazam is lett: Mee néni keresett! Áthívott ebédelni. Először ki akartam húzni magam alóla, de eszembe jutott, hátha tudok az angyalomról kérdezni.

– Tom fiam, nagyon nyúzott vagy! – fogadott aggódó arccal Mee néni. – Nincs már edzés, csak nem valami betegség lappang benned?

– Dehogy, Mee néni, bulizni voltam, és hosszú volt az este! – megöleltem, és egy puszit nyomtam a homlokára. – Kicsit másnapos vagyok.

– Értem, fiam! Chao nemsokára jön, csak Andyvel...

Abban a pillanatban meg is állt a szívem! Mi van az angyalommal, mi történt vele? Egy örökkévalóságnak tűnt, amíg vártam, hogy a néni folytassa, de ő csak az ebédet kavargatta.

– Mee néni! Mi történt Andyvel? Bántották az árvaházban? – türelmetlenül a combomra ütöttem, valahol le kellett vezetnem a feszültséget.

– Dehogy! Andy már nem él ott, az egyetem kollégiumában lakik. A nyári szünet alatt nem lehet ott, ezért keresünk neki egy kis lakást, nem akart minket zavarni. Pedig mi felajánlottuk neki! Éjjel hazafelé valakik újra...

Tudtam! Őt láttam! Az angyalom volt az! A sírás kerülgetett, őrjöngeni tudtam volna! Mérgesen túrtam a hajamba, és türelmetlenül vártam a nénire, hogy folytassa. Viszont ő nem igazán akarta, egyre jobban az a gondolat fészkelődött be az agyamba, hogy előlem, tőlem féltik! Már épp szóvá akartam tenni...

– Mee néni, miért...

– Tom, éjjel valaki megtámadta, és isteni szerencse, hogy épp bőrrel megúszta! Valaki a segítségre sietett, és hívták a rendőrséget.

– Ki segített neki? Ki támadta meg? – annyi kérdés volt még bennem, de csak ennyit sikerült hirtelen kinyögni. – És jól van?

– Igen! Csak zaklatott, ezért is ment el Chao hozzá.

– Miért nem jön ő át? Ha kell, inkább én el is megyek! Nem kell egyáltalán, hogy találkozzunk, hiszen tőlem is féltik őt! – kijött belőlem végre, ami mázsás súlyként telepedett a szívemre. – Sőt, amíg itt van, addig többet el sem...

– Te miből gondolod ezt a hülyeséget?

Upsz! Mee néni csúnyán beszél, akkor ez azt jelenti, hogy mérges.

– Miért féltenénk tőled? Te is, mint ő, a fiunk vagy, és szeretünk téged! Eddig csak véletlenül nem találkoztatok! Én úgy gondolom, ha találkoznotok kell, akkor az úgy is lesz! Bízd a sorsra! Azt pedig, hogy ki akarsz lépni az életünkből, most felejtsd el, fiam!

Úgy álltam előtte, mint egy gyerek az anyukája előtt, aki épp lebukott, hogy felzabálta az összes csokit! Minden szavát értettem, és igazat is adtam neki, de én kurva türelmetlen vagyok! Egyből akartam őt!

– Légy türelmes! Mindent meg fogsz kapni, amire vágysz, a maga idejében! Hidd el nekem!

– Igaza van Meenek, fiam!

Észre sem vettem, hogy a bácsi megállt mögöttem. A lapockámra simított szeretetteljesen! Felkaptam fejem, és a háta mögé lestem, egyből Andyt kerestem. Mondanom sem kell, ő nem jött el.

– Légy türelemmel!

– De én meg tudnám őt védeni!

– Bár sok problémával került szembe, mindig mellette állt a szerencse! Éjjel is egy kocsma előtt támadták meg, de egy fiatal felszolgálólány kihívta a rendőrséget.

– Azt lehet tudni, hogy ki volt a támadó, vagy aki a rendőrséget hívta?

– A támadók részegek voltak, és kivételesen pénzt akartak, nem a mássága miatt zaklatták. A lány meg valami Szandra...

Bassza meg, az a hülye kurva! Nekem ezt miért nem mondta? Tudtam, hogy meg kell keresnem!

– A rendőrségre kísértem el Andyt, ott volt a lány is.

– És most hol van, miért nem jött el? Direkt úgy készültem az étellel!

– Szeretett volna jönni, de behívták dolgozni! Látod, fiam, mi nem tartjuk őt tőled távol, sőt, ma közös ebédet terveztünk! Viszont a sors újra közbeszólt! Nyugodj meg, ne agyalj ezen! Egyszer találkoztok majd, és akkor eldől minden!

Igaza van, felesleges görcsölni rajta! Együtt leszünk egyszer, ha a sors tényleg úgy akarja!

– Értem, amit mondanak nekem!

Úgy döntöttem, hogy elengedem, és mihamarabb találkozom az angyalommal, abban reménykedem...

Úgy is tettem, ahogy két éve ígértem: nem görcsöltem már a témán, folytattam tovább az unalmas, sivár életem. Szandra még mindig képben van, nem a csajom, de amikor feszült vagyok, kéznél van. Minek keresgéljek másik nőt, amikor bármikor megkapom őt! Mee néni meghalt egy éve, akkor azt hittem, láthatom az angyalom, de a kórházban sem jelent meg. A bácsi félt is, hogy valami történhetett vele, mert úton volt a kórházba, csak valamiért nem ért oda. Gyászoltunk mind a hárman, ezért is ment Andy Osakába tanulni, hiszen ő régebben ismerte a nénit. Szomorú voltam persze, amikor megtudtam, de nincs mit tenni, sodródtam az árral.

– Jössz velünk inni egyet, Tom? Szandra bárjába megyünk, legalább találkozhatsz is vele!

Miért is ne! Most ugyan nem nyertem, nincs mit ünnepelnem, de attól még a feszültséget le lehet vezetni! Mondjuk, olyanférfit azóta sem láttam, aki tetszene nekem... és az álcám is jó!

– Mehetek, végülis nincs jobb dolgom! Jön a haverod, Erik? Régen láttam.

– Nem, ő nem jön, mióta nyomozó, nem igazán van ideje, meg aztán megsúgom neked: ő meleg!

Na, hogy ez engem miért nem lep meg...

– Komolyan? – játszottam a hülyét, hiszen én sejtettem.

Külön autóval mentünk, amit sajnáltam, mert így kevesebbet tudok majd inni. Bár az nem is baj, mert ha nagyon részeg vagyok, Szandra nem igazán szeret szopni. Azt mondta, erőszakos vagyok, és össze-visszabeszélek, valami angyalt emlegetek... Na, vajon ki lehet az? (Azért remélem, éreztétek az iróniát!)

Hamar, túl hamar értem a bárhoz, mert a hangulat még elég gyenge volt. Szandra egyből intett, hogy menjek oda hozzá. Gondoltam, jópofizni sosem árt! Ő hajolt is hozzám egy csókra, én viszont elhajoltam.

Mondtam már, hogy nem csókolózom? Jó vele, és mégsem, de más nővel sem, mert az annyira belsőséges! Meg aztán a csókjaimat az angyalomnak vagy a jövendőbeli pasimnak tartogatom! Örüljön, hogy a farkam néhanapján az övé!

– Tudom! Tudom! De ez engem már kurvára idegesít, azt hittem, akik járnak...

– Mi nem járunk! Ezt is elmondtam már! – mordultam rá halkan. - Az elején tisztáztuk a dolgot!

– Jó! Értem! De lassan elegem lesz belőled, meg a faszságaidból! Milyen rideg egy ember vagy te! Magányosan fogsz meghalni!

– Rendben! Csak szólj majd, hogy ne keresselek!

Hátat fordítottam neki, hogy megkeressem Eriket és a többieket.

Tényleg rideg lennék? – ezen kattogtam az este folyamán, és már nem is érdekelt a szopás, vagy akár a dugás sem, így felöntöttem a garatra, de rendesen. Gyalog indultam haza, egyedül, vodkás üveggel a kezemben, amikor a sikátorban, egy kisebb társasággal találtam magam szembe. Nem akartam balhét, így próbáltam elsuhanni mellettük, de mivel eléggé hullámzott nekem a talaj, ez nem igazán sikerült! Nagy robajjal mehettem neki, mert már csak arra eszméltem fel, hogy a vodkát a kezemből kiveri valaki.

– Na, mi van, kis buzi! Régen találkoztunk!

Hallgattam, és csak bámultam a srácra, ki lehet, aki olyan bátor, hogy buzinak nevezett! Ja, hogy a kis görény az!

– Mi a fasz van, kisköcsög? Újabb verést akarsz?

Nem más volt, aki kötekedett, mint a fekete srác, aki a bácsi boltjában legénykedett. Ő volt az, aki akkor is buzinak nevezett! Az emlékek feltörtek, és már rontottam is neki a görénynek...