🔞

Kegyesek voltak hozzánk az istenek, mert a buli napján nagyon jó idő volt, így tarthattuk a bulit a bácsi kertjében. Másvolt így a hangulat, és a gyerekek nyugodtan játszhattak a szabadban. Még tavasszal vettünk pajtinak pár dolgot a kertbe, de azóta már bővítettük, hogy Akio és Hiroto is élvezze. Libikóka, hintaágy, és hajó alakú mászóka is volt.

Ahogy néztem őket, eszembe jutott az öcsém. Ugyan kiskorunkban sokat játszottam vele, de sajnos, nekünk, kettőnknek kevés idő adatott meg! Már kurvára bánom, hogy eladtam tíz éve a házat, amit örököltem, hiszen egy olyan házban képzeltem leélni az elkövetkező életemet angyalkámmal és pajtival. Ott lenne hely Mara és az ikrek számára is, amikorjönnek. Ezért úgy döntöttem, itt az ideje a férjkérésnek, és utána egy ház vételének.

– Bonbon! Háromszor szóltam már! – állt a hátam mögé derekamat átölelve angyalkám. – Tetszik a látvány ugye,drágám? Én is állandóan el tudnám nézni őket...

– Így van, kakukk! Nézd meg pajtit és a fiúkat, annyira édesek! Vigyáznak a kisebbre, nem rázzák le őt azzal, hogy ő még ehhez kicsi... Fantasztikus gyerekek, akár a bácsikájuk!

– Szóval, én fantasztikus vagyok? – kérdezte a fülembe suttogva, közben persze bele is csókolt. – Te is az vagy, Tom, és én imádlak téged! Nélküled ez a kép nem jöhetett volna össze! Viszont azért kerestelek, mert lassan jönnek a vendégek, te pedig húsz perce törlöd ezt az egy széket!

A szavai, az apró csók és a vallomása arányosan hatott a szívemre, és a... hadd ne mondjam ki, mimre...

– Kész vagyok vele! – fordultam felé, és az orrára nyomtam egy apró csókot. – Nézzük meg Marát és a bácsit, kell-esegíteni!

Kézenfogva sétáltunk be a konyhába, hiszen senkit sem zavar, ha minket így látnak. A bácsi és Mara nagyon jól kijönnek. Első találkozásuk alkalmával, ugyan sírtak mind a ketten, hiszen aki igazán ismeri angyalkámat, az ő, Chao bácsi! Mara megköszönte neki, hogy a szárnyai alá vette az öccsét, vigyázott rá, és ilyen remek embert nevelt belőle!

Mire végeztünk az ételek, italok előkészítésével, lassan szállingózni kezdtek a vendégek. Steve és Lewis volt az első, sörrel, tortával, és három dobozzal érkeztek.

– Ez mi? – kérdezte egyből angyalkám, de megmondom őszintén, én is kíváncsian néztem.

Viszont pajti ahogy meglátta őket, egyből rohant hozzájuk, és a nyomi azonnal felkapta az ölébe.

– Szia, kishaver! Rég találkoztunk! – mondta neki Steve, és magához ölelte pajtit, hisz jó barátok, és Lewis is kedveli őt. – Hol vannak az ikrek? Hoztunk nektek valamit!

– Ott vannak, Steve! – mutatott egyből két kis barátjára, akik a mászókáról figyelték, mi történik. – Akio, Hijoto, gyejtek ide! – kiabált nekik vékony hangján, de Steve ölében nagyon is jól érezte magát, és addig le sem szállt, míg a dobozt nem adta át neki.

– Sziasztok! Steve vagyok, Andy és Tom bácsikátok barátja!

Igen, mára barátok lettünk, és hogy pajti ennyire kedveli őket, s ez kölcsönös, még erősebbé tette a barátságunkat!

Az ikrek illedelmesen bemutatkoztak, bár biztos voltam benne, az hogy ki kicsoda, elég nagy gondot fog még okozni Lewisnak! Most csak kapkodta a fejét, míg Steve, jó nyomozóként egyből átlátta a lényeget.

– Lewis, figyeld meg, Hiroto mindig kék ruhákat hord! – mondtam Lewisnak, aki bólintott, hogy megértette.

Én már a póló színe nélkül is meg tudom különböztetni őket, ahogy angyalkám is, aki az első perctől kezdve képes volt erre. Talán a szív, vagy vér szava miatt!

– Szóval, ez a tiétek, fiúk! Mind a három egyforma.

Az ikrek meglepődtek, hogy ajándékot kaptak, és csak forgatták a dobozt, míg pajti még mindig Steve ölében kezdte el kibontani.

– Figyelj! – kiáltott fel. – Ez egy drága ajándék, Lewis! Pajti, maki, elfogadhatom?

Andyre néztem, ő mosolyogva bólintott, hogy igen. Nem azért kérdeztem meg, mert tartanék tőle, nem! Mindent megbeszélünk, és kíváncsiak vagyunk a másik véleményére.

– Természetesen!

– Köszönöm szépen, Steve és Lewis bácsi! Majd jajzolok nektek is vajamit!

Illően megköszönte, majd lemászott, és szaladt is a bácsihoz vele.

– Nyissátok ki, anyukátok tud róla! – guggolt le a fiúk mellé szerelmem.

Az ikrek is örömmel bontották ki, majd ők is szaladtak anyukájuk mellé. Egy-egy digitális rajztáblát vett nekik Lewis és Steve, hogy könnyen tudjanak tanulni, vagy mi. Kaptak még ajándékot, mert mindenki hozott valamit. Angyalkám és persze én is meghatódva néztük a három gyermek örömét. Nagyszerűek a barátaink, akik az új családtagokat is figyelembe vették! Büszke vagyok rájuk, még akkor is, ha nem mindig volt ez így.

Mara Szandrával csacsogott, míg a bácsi az ikrek társaságában beszélgetett. Pajti angyalkám ölében punnyadt épp, úgy láttam elfáradt, kezd álmosodni. Arcát megfogta a nap, teljesen ki van pirulva, most világít a kék szeme, és a seprűszínűhaja. Annyira gyönyörűek ők ketten! Életem észrevette, hogy őket figyelem, lassan hozzám sétált egy szívdöglesztő mosollyal az arcán. Legyen már este! – csakis ez járt a fejemben.

– Átvegyem a hambikat, bonbon? Teljesen ki vagy pirosodva a melegtől!

Persze! Nem is attól, hogy gondolatban már leszaggattam rólad a ruhát, életem... – gondoltam, de azért egy pajkos vigyort is megeresztettem. Valami frappáns, farokállító monológra készültem, de pajti közbevágott, így lemaradtam róla, bár lehet, jobb is!

– Ejik!

Egyenesedett fel pajti egyből, míg életem meg is ijedt, mi történhetett. Eljött Erik, a legrégebbi barátom, egykori támaszom, és igen, őt is szereti pajti. Vele jött az öccse Greg, és Frank, aki már hónapok óta a párja. Már nem idegesít, ha látom őt, nem akarom egyből lecsapni. Sőt a párját sem, hiszen angyalkámat részben neki köszönhetem.

Pajti egyből mászott is az ölébe, és belekezdett a meséjébe, a kigyúrt behemót meg szeretettel figyelte. Frankék köszönés után egyből sörért, és Szandráékhoz mentek.

– Erik, ő Mara, a nővérem, és ott vannak az ikerfiai a bácsi mellett... – mutatta be életem illedelmesen őket.

A két érintett kezet fogott, de valahogy ez igencsak hosszúra nyúlt. Kínosan hosszúra!
Mara mintha egy istent látna, úgy nézett a nagydarab, szakállas fazonra, Erik szintén: mintha egy istennő kezét érintené,úgy meredt a lányra! Basszus, ezek bejönnek egymásnak! Andy felé kaptam a fejem, és ő is erre gondolhatott, mert csak vigyorgott, majd rám kacsintott.
Nem tudom, meddig álltak volna ott egymást lesve, de pajti még mindig Erik ölében volt, és türelmetlen kisgyerek lévén ficánkolt. Átvettem tőle, és játszani indultam vele. Hadd ismerkedjenek a felnőttek, hiszen két tisztaszívű ember, jár nekik is a szerelem!

Jól sikerült a buli, jó hangulatban ettünk, beszélgettünk. Sikerült Marának és az ikreknek is beilleszkedniük, ami nem volt nehéz, mert fantasztikusak.

– Bonbon, szerintem, egy újabb párt sikerült összehozni! – súgta a fülembe életem a konyhában, ahol végre kettesben lehettünk pár percet. (Persze, nem azért, amire gondoltok, sajnos...)

– Én is így gondolom! Téged nem zavarna?

– Nem! Erik jó ember! – egyből rávágta, de mégis hallgatott egy ideig. – Bár ez nem olyan egyszerű, mint Steve és Lewis kapcsolata, mert ott vannak az ikrek, és Mara még mindig férjnél van, hiába is csalta meg Ren, ő a fiúk apja!

– Ez igaz, de ne rohanjunk ennyire előre! Lehet, csak szimpatizálnak egymással.

Magam felé fordítva a pulthoz nyomtam a párom, és a mai nap első alkalommal végre

megcsókoltam. Tudtam, nem alkalmas sem a hely, sem az idő, ezért megpróbáltam az öleléséből, ajkaink érintkezéséből a legtöbbet kihozni. Lágyan csókoltuk egymást, nyelvünk is épp hogy köszöntötte a másikat, mégis annyira jólesett! Azt kívántam, sohase legyen másképp! Mindig velem legyen, vagy csakis egy karnyújtásnyira tőlem! A tudat, hogy az enyém,és szeret engem, mára már a lételemem! Eljött az idő, hogy megkérjem!