🔞

Két remek napot töltöttünk el angyalkám fantasztikus családjával, viszont ma van az utolsó közös reggelink, indulnunk kell haza. Próbáljuk éjjel nem lefárasztani, vagy túlhajszolni egymást, nem akartunk pofátlannak tűnni.

Mire a házba mentünk, a reggeli már készen várt minket, és amikor megláttak az ikrek, visítva, vidáman üdvözöltek. Más lehet, kiakadna ettől a fajta szeretettől, amit kapunk tőlük, de mi nem, az együtt töltött idő minden percét élvezzük! Angyalkám aggódik cseppet, hogy és mikor lesz idő újra találkozni. Megoldjuk ezt is, így próbáltam őt felvidítani, bár ez még biztos téma marad egy ideig. Mara arcára egy-egy puszit adtunk, majd az asztalhoz ülve a reggelihez fogtunk.

– Tom! Legközelebb elmegyünk a belvárosba? – kérdezte izgatottan Hiroto. – Nézzük meg az üvegkilátót együtt!

Nekem nagyon jólesett, hogy személy szerint engem szólított meg, és furcsa érzés ébredt tőle a szívemben: hasonló, mint amit Brian iránti érzek!

– Természetesen, Hiroto! – meghatottan válaszoltam neki, miközben láttam angyalkámon, hogy ő is ezt érzi.

– Legközelebb több időre jövünk, ígérem!

– Látod, bonbon, milyen jó, hogy felvetted Greget? – mosollyal cinkos csillogással kérdezte ezt meg édesem, közben pedig bal keze a combomon nyugodott.

Próbáltam uralkodni magamon, na, meg a zabolátlan farkamon, de kurva nehéz!

– Hozzátok magatokkal Briant is! Mi majd vigyázunk rá, és aludhat a szobánkban!

Okos Aiko, okos ötlete!

– Úgy lesz! Akármikor jöhettek, fiúk! Sőt, el is várom! – szólalt meg végre Mara.

– Ti is jöhettek hozzánk! Bár a mi lakásunk nem olyan nagy, és vendégházunk sincs, viszont van egy másik, üres lakásunk, ott kényelmesen lakhattok! – húzta ki magát angyalkám büszkén, de én még büszkébb voltam nála, ezért most én szorítottam rá a combjára.

Felém kapta gyönyörű arcát egyből, mert a hatás nem maradt el nála sem!

– Anya! – pattant fel Akio. – Akkor csináljuk úgy, hogy felváltva megyünk: mondjuk kéthetente! – mondta el ötletét a kis okoska ragyogó arccal, izgatottan.

– Így van, anya! Akkor legközelebb mi megyünk! Akio, csináljunk tervet! – ugyanúgy pattant fel Hiroto is, majd elszaladtak a szobájukba, ott hagyva a három bamba felnőttet.

Csak amikor már eltűntek a látószögünkből, akkor tört ki belőlünk a nevetés!

– Hát, fiúk, levettétek a fiúkat a lábukról, nagyon megszerettek titeket! Kevés barátjuk van, mert nehezen nyílnak meg, viszont ti az első perctől kezdve... – mondta elgondolkodva, de mosolyogva. – Én is ugyanígy érzek! Andy, annyira boldog vagyok, hogy itt van a testvérem, és már nem vagyok egyedül! Van, aki önzetlenül szeressen, támogasson engem!

Úristen! Ugyanezek a gondolatok foglalkoztatták az angyalkámat is!

– Apának volt egy öccse, aki meleg volt! Apa nagyon szerette, és mindig biztatta, támogatta őt. Harminc éve még nem így álltak hozzátok, így titokban tartotta, mert nem is amerikai. Csak apánk tudott róla, és az ő unszolására felvállalta.

Csend telepedett ránk, hosszú csend. Életem és én ledöbbentünk, míg Mara a könnyeivel küszködött.

– Akkor még más világ volt, a család sem támogatta, többször megtámadták, a munkáját hiába végezte jól, kirúgták! Őt is Andreanak hívták, mint téged, anyánk is nagyon szerethette őt.

Újabb döbbenet, angyalkám vissza akarja tartani a sírást egy nekem tett kurva ígéret miatt... Érzem, ahogy remeg.

– Huszonhat éve, apáék halála után öngyilkos lett. Nem maradt neki senkije, így nem bírta tovább!

Mi még attól féltünk, hogy Mara nem fogadna el minket? Andy családtagjai egytől egyig olyanok, mint ő! Csodálatos emberek! Édesem még mindig megkukulva ült, próbálta feldolgozni a hallottakat. Már azt vártam, mikor pattan fel, hiszen ezt én már átéltem vele!
Ám semmi nem történt, lassan a remegése is alábbhagyott.

– Sajnálom! Szeretném őt is meglátogatni!

– Apáék mellett nyugszik ő is! A névazonosság miatt akadtam ki, amikor bemutatkoztál nekem! Azért meséltem el, hogy tudjátok, engem nem zavar! Én így is mindig szeretni foglak téged, és persze a szerelmed is! Hiszen, ami közöttetek van,az csodálatos! Még Ren, a férjem sem ismert ki így tíz év alatt, mint ti egymást! Kétféle szerelem létezik: a léleké és a szívé. Ti mind a kétféle szerelmet megélitek egymással!

Boldogan néztünk egymásra Andyvel, majd újra csend telepedett ránk. Megértettük egyből, mire gondol, hiszen mi is ezt érezzük! Majd maradt még a csend, mintha épp a meleg nagybátyját gyászolnánk.

Érzékeny búcsú, sok-sok ígéret után nehezünkre esett ugyan, de indulnunk kellett haza. Mara felajánlotta, hogy kikísérnekminket, de úgy gondoltuk, sokkal nehezebb lenne, sőt könnyek nélkül nem is menne.

– Bonbon, ugye eljövünk újra, és a makit is hozzuk magunkkal? – ezt kérdezte egyből, ahogy láttuk távolodni a házat, és az előtte álló új családunkat.

Izgatottan beszélt, közben pedig újra felém fordult, mintha félne a válaszomtól.

– Természetesen! De ne felejtsd el: két hét múlva ők jönnek hozzánk!

Úgy lesz, ahogy megbeszéltük: előttünk az élet! Nem tudom, mit láthatott angyalkám rajtam, mert egyből kanos lett, és jó szokásához híven ficánkolni kezdett az ülésben. A kurva életbe! Nekem sem kellett több, és már csak a látványtól állt a farkam.

– A replay a repülőn, bonbon?

Bassza meg! Hogy tud így beszélni?

Dejavu! Ismerős nektek? Egy olyan pillanat, amely mintha már megtörtént volna veled! Most viszont én hajtom igába szerelmemet! A mosdó valamivel kisebb volt, így az előző utunkon bevált póz itt colt lehetséges, de amint tudjuk:angyalkám számára nincsen lehetetlen, főleg, ha egy légyottról van szó, velem! Lásd az autó...

Most is sebtében rángatta le rólam a farmert, és közben úgy csókolt, hogy esküszöm, azt hittem, szárazon elélvezek! Gatya letolva, majd leültetett a klotyóra, mire kislányosan fel is szisszentem, mert kurva hideg volt! Na, jó, ez csak egy pillanatig tartott, mert máris angyalkámról hámoztam le a szűk nadrágot. Ahogy elém tárult gyönyörű, már az előnedvtől csillogó farka, alig bírtam megállni, hogy ne engedjem egyből torokra! Oké, oké, erre most nem volt idő, ezért épp csak megnyaltam a hegyét, gondoltam, hazáig ennyi elég! Életem megint készült, ezért újfent nem tudom, honnan, de két óvszert vett elő. Tátott szájjal, bamba képpel húztuk fel egymásnak, majd én már nyálaztam is az ujjam, hogy életem cseppet tágítsam. Ott, abban a szűk mosdóban, többször is úgy éreztem, hogy megáll a szívem!
Először akkor, amikor hátat fordított, majd szó nélkül, nekem háttal ült rá a farkamra! Úristen! Közben szikrázó szemeivel végig pajkosan mosolygott! Leírni, sőt elmondani sem tudom, hogy éreztem magam abban a pillanatban, de se a hely, sem az idő nem volt alkalmas arra, hogy az időt húzzam! Ismerős, mégis ismeretlen, új volt a póz, de felvettük egymás ritmusát azonnal! Gyorsak voltunk, szenvedélyesek, én angyalkám hatába fúrtam az arcom, ő pedig harapta a jobb karom! A fogai okozta fájdalom is eltörpült a gyönyör mellett, amit éreztem! Olyat élveztünk mind a ketten, hogy tovább tartott magunkat összeszedni, a remegésünket, szuszogásunkat kontrollálni, mint maga a mámoros szeretkezésünk!

– Már csak ezért is élvezet lesz havonta repülőre ülni, bonbon! – súgta a fülembe, amikor már visszaültünk a helyünkre.

– Így van, angyalkám! Veled, érted bármire képes vagyok!