– Meglepetés! – ugrott elő mindenki kiabálva, szerpentint dobálva, viszont pajti először megijedt, és a combomba kapaszkodva nézett körül, mi történt.

Csak nem felejtette el a saját születésnapját?

– Ujisten! – kiáltotta édes hangján, közben látszott arcocskáján, már érti, mi történik éppen!

Ekkor már mindenki énekelt neki, amit mi kakukkommal meghatottan néztünk és hallgattunk végig!

https://youtu.be/RDVuwHPycbA

– Boldog szülinapot!

Mindenki felköszöntötte. Steve egyből a karjába kapva forgott vele. A bácsi és Szandra is ölbe kapta, és ahogy néztem, a barátaink is vártak már a sorukra.

Istenem ez tényleg megtörténik velem? Egy újabb pillanat, uram, amikor azt kívánom tőled, ez ne csak egy álom legyen!

– Isten éltessen, kis csibe! – ölelte magához Erik is.

– Ejik! Szédülök! – kacagott boldogan a gyermek.

Én önfeledten néztem őket, és ahogy láttam kakukkomon, ő is meghatódott, hiszen számára is új az effajtaszeretet. Sorban megajándékozta mindenkit a pajtinkat, mire ő illően meg is köszönte, de akkor nem is az ajándék volt,ami érdekelte, mert ki sem csomagolta őket. A barátok fontosabbak voltak neki, ezért Akio és Hiroto társaságában kiszaladtak a kertbe. Erik kitett magáért: ugrálóvárat is bérelt, tudván, hogy nincs gyerek, aki ne örülne ennek.

Chao bácsi Lewis-szal és Steve-vel beszélgetett, míg életem Erikkel és az öccsével a konyhában tevékenykedett. A többiekre a tököm sem figyelt, mert Mara volt most a lényeg, hogy beszélhessek vele! Gondoltam, eljött az én időm, és indultam megkeresni őt. A kertben a fiúkra figyelt, ami érthető, hiszen hűvös volt, a gyerekek ugrálás közben kimelegedtek, és egyből vetkőzni kezdtek, főleg ha nem figyeltek rájuk. Senkinek sem hiányzik, hogy betegek legyenek!

– Aranyosak együtt, igaz? – kezdtem el a hadjáratomat, de azért be kell valljam, nagyon izgultam.

– Így van, eszméletlenül édesek! Jó ötlet volt Eriktől ez az ugrálóvár, és az is biztos, hogy estére ki fognak dőlni!

– Pajtit még az ajándékok sem érdekelték, csak az, hogy a fiúkkal játsszon!

Mi a faszt fecsegek, térjek már a lényegre!

– Mara, szeretném Andyt megkérni, hogy legyen a férjem!

A lány egyből felém fordult, és komolyan mondom, hogy vigyorgott.

– Végre! Azt hittem, már sohasem kéred meg őt, vagy ő téged! – kacagott rám, miközben a karomba öklözött egyet.

– Viszont igyekezned kell, mielőtt ő lépne!

Mi? Angyalkám is tervez engem megkérni?

– Nyugi! Nem mondott még semmit, de ismered, milyen! Akármikor előállhat vele, szóval nem halogasd sokáig!

Biztos látta rajtam, hogy kiakadtam, ezért is ölelt át nyugtatóan. Egyből igazat is adtam neki, mert kakukkomat ismerve,nála nem lehet tudni!

– Az évfordulónk napján tervezem, ha jól számoltam, ti is pont itt lesztek.

– Szeretnék én is a részese lenni! Várjunk csak, az mikor is van?

– Halloween napján! Ugyan nem akkor jöttünk össze, de akkor estünk szerelembe.

Mara még mindig ölelt, egészen addig, míg Erik az ajtóban meg nem jelent.

– Kérdezhetek valamit?

– Persze, Tom! Bár tudom, mit akarsz, mi böki a csőrötöket az öcsémmel.

– Nem böki, csak kíváncsiak vagyunk. Mi van Rennel?

– El fogunk válni, bár ő nem akar.

Egyből komorabb lett, és én már bántam, hogy szóbahoztam.

– Mi szerelmesek vagyunk Erikkel egymásba.

Tudtam! – jó, ezt csak magamban mondtam ki.

– Ren megcsalt több alkalommal, és hiába is esküdözik, több esélyt is adtam, viszont én többé nem hiszek neki! A fiúk is tudják már, sajnos, pár hete hallottak minket veszekedni.

– Sajnálom, Mara! Ők, hogy viselik, mert nem igazán láttam változást rajtuk?

– Elég jól, mert Ren sűrűn járt el otthonról, és nem volt biztos, állandó pont nekik.

A lány már nem volt szomorú, inkább reménnyel teli. Gondolom, már a jövőjükre gondol Erikkel és az ikrekkel. Most szinte minden gondolata körülötte forog.

– Erik remek ember! Amikor árva lettem, ő vigyázott rám, és támogatott engem. Én, és persze Andy is, drukkolunk nektek!

– Köszönöm! Viszont lehet, Brian fog valami érdekes dolgot mondani, mert az én két, okos fiam azt mondta neki, hogy ti lesztek az apukái.

Mi a fasz! Akkor már értek mindent!

– Ne haragudj!

– Már mondta nekünk idefele az autóban, hogy az apukái vagyunk! Boldoggá tett ezzel minket, és a fiúknak csak hálával tartozunk!

Én így gondoltam, hiszen azt sem tudtam, mikor mondjam el pajtinak, hogy mi leszünk neki!

– Mi történik itt? – kérdezte igazán befeszülve Erik.

Biztos alig várja már, hogy magához ölelje a lányt! Én aztán tudom, ez milyen szar érzés!

– Csak beszélgettünk, haver! Vonuljatok félre egy kicsit a kedveseddel! – súgtam a füléhez hajolva neki, mire ő elkezdett vörösödni. – A vak is látja, hogy szerelmesek vagytok!

Ők elvonultak, és persze én is angyalkám keresésére indultam. Hamar meg is találtam a kis csapatot a nappaliban, ahogy a bácsival beszélgettek épp. Mivel az összes barátunk eljött, én akár most is megkérhetném Andy kezét előttük. Nem! Ez a pajti napja, a miénk is eljön pár hét múlva, és ahogy rohan az idő, azt veszem csak észre, hogy már előtte térdelek!

Bassza meg! Te most mire gondoltál?

Nem kényeztetni fogom akkor, hanem megkérni a kezét! Még nekem sem jár az eszem folyton a szex-en! Oké, oké, utána persze arról is lehet szó... Mit lehet? Meg kell majd ünnepelni!

Újra elkalandoztam! Komolyan, szívesen visszanézném, hogy ilyenkor milyen képet vágok! Ami biztos, bamba, és kéjes az arckifejezésem, mert ahogy látom, kakukkom csillogó szemekkel, szexre éhes ábrázattal figyel engem. Elfordulok gyorsan, és próbálom rendezni a vonásaim. Várjunk csak, kit akarok én becsapni? Életem szerelmét, aki a legjobban ismer engem? Mire visszafordulok... vissza sem kellett fordulnom, mert hátulról átkarolt a kakukkom, és csak akkor esett le, hogy mennyire hiányzott már a közelsége!

– Mire gondoltál, bonbon? Csak nem a híreket olvastad a telefonon!

Kis mocsok! Viszont az agymenésem nem mondhatom el, mert lebukok.

– Mit gondolsz rólam, szépségem? A felvetés a sértő! – erre már kuncogtunk mind a ketten. – Különösebben semmire, csak néztelek, és az nekem elég is volt!

– Ezzel én is így vagyok!

Egy újabb fülcimpára nyalással ezt bizonyítani is akarta, de bár ne tette volna!
Le sem írom már, mi ment bennem végbe, úgyis tudjátok, viszont el kellett terelnem a gondolataimat!

Szerencsére sikerült is, mert beszaladt a három kisfiú a kertből, és egyből minket vettek célba. Pajti azonnal az ölembe ugrott, az ikrek pedig megálltak előttünk, szinte toporzékolva.
Egyből tudtam, hogy valamit kitaláltak hárman az ugrálóvárban!

– Tomy, mikor jöhet hozzánk Brian? – kérdezte Akio és Hiroto szinte kórusban,
és ha azt mondom, köpni-nyelni nem tudtunk hirtelen, nem túlzom el dolgot!

Hiába is az ajándékunk, még nem mondtuk pajtinak.

– Igen, pajti, mikoj mehetek én is vejetek? Máj négy éves vagyok! – kihúzta magát, mintha attól olyan nagy lenne.

Imádnivaló, de én most mi a francot mondjak erre? Segítségkérőn néztem életemre, mire ő intett, hogy mondjuk el nekik, mit akarunk ajándékozni. Bár ahogy elnézem, nemcsak egy, hanem rögtön három gyereknek fogunk örömet szerezni!

Az égiek szíve azonban ismét megesett rajtunk, mert abban a pillanatban Mara és Erik énekelve behozták a tortát.

– Azta, makajon tojta! – kiabálta az ünnepelt, közben örömében csepp kezeivel tapsolva. Pillanatnyilag fontosabb volt az édesség, mint az előző téma! Igencsak kitett a lány magáért, mert sok-sok makaronból épített egy tortát neki, tudja, mennyire imádja a pajti.

Így mi, és az ajándék, meg az utazás el lettünk felejtve, de majd úgyis lenyugodnak a kedélyek. Ja, és remélem, a sok makaronnak nem lesz gyomorrontás a vége!