🔞 

– Lassan elfogynak azok a kártyák, szerelmem! – súgta a fülembe angyalkám, amikor a nap folyamán először maradtunk kettesben. – Alig várom már, hogy illően megköszönjem neked!

Mivel nem vagyok fából, és érzem angyalkám leheletét a fülcimpámon... egyből spontán merevedésem lett!

– Csinálok még neked, szépségem, ha kell, ezret! Én is várom, hogy végre kettesben lehessünk, és kényeztesselek!

Azonnal felé fordultam, a szemében a huncut glittereket láttam táncolni: ő is ugyanúgy kívánt engem, és nem csak szeretkezni szeretne ő sem, csak érezni engem, megcsókolni.

– Annyira szeretlek téged!

– Dettó, bonbon!

Lágy puszit nyomott az orromra, közben rámarkolt a farpofámra. Jó, persze előtte körülnézett. Lehetnék csalódott, amiért ő nem mondta, amit én, de tisztában vagyok a dettó (ugyanaz) szó jelentésével. Amúgy meg nem is kell mondania, erről árulkodik minden tette, mozdulata!

A nap további részében én a fiúkkal beszélgettem kint a kertben, mert tudtam, Andynek és Marának idő kell, nem elégegy délután megbeszélni a dolgokat.

– Tomy, neked van testvéred?

– Már nincs... – szorult össze a torkom a kérdést hallva.

– Miért? Elmeséled nekünk?

A kertben ültünk a kerek asztalnál, az ikrek a székre térdelve az asztalra könyököltek végig, úgy hallgatták, amit mondok, vagy éppen mesélek nekik. Két okos, szeretetteljes gyermek.

– Briannek hívták.

– Úgy, mint a kisfiatokat? – kérdezte Hiroto.

Basszus, és tényleg figyelnek arra, amit nekik mondunk!

– Még nem az, te buta, csak lesz az övék! – vágott a szavába Akio.

– Igen, így hívták őt is. – mosolyogtam rájuk. – Tizennégy évesen halt meg balesetben a szüleimmel együtt.

Bár a szívem nagyot dobbant az emlékezésre, mégsem úgy, mint anno, amikor még magányosan éltem. Persze, a gyász az marad, de már a jövőt látom, és nem múltat! Azt, hogy mi lesz, és nem azt, hogy mi lett volna, ha...

– Sajnáljuk, Tomy! – szinte egyszerre szólalt meg a két fiú, én pedig nem akartam, hogy a két gyermek miattam legyen szomorú.

– Rég történt már, és nem tudhattátok, ezért nem is haragszom. – összeborzoltam a hajukat, amit ugyebár a gyerekek sem igazán szeretnek. – Most pedig ti meséljetek nekem!

Ha sejtettem volna, hogy ezzel milyen lavinát indítok el! Na, persze akkor is ezt mondtam volna, mert szívesen hallgattam a két kisfiút, ahogy beszélnek nekem.

Mindenre számítottam, csak ekkora szeretetre, és ilyen fogadtatásra nem, ahogy egyből a szívükben fogadták azangyalkámat, és még engem is! Az, hogy Akio és Hiroto tüneményes ikerpár, nem köszönhető másnak, csakis a szüleiknek, a jó nevelésüknek. Mara úgy csüng Andyn, mintha mindent azonnal pótolni akarna! Ez persze érthető, csak épp lehetetlen! A vacsorát öten főztük, közben jókat beszélgettünk, és a gyerekeken nevettünk. Kis kíváncsifáncsi mind a kettő, nem lehet rájuk haragudni, hiszen gyerekek! Akio, ahogy látom, Andy-párti , míg Hiroto Tomy-párti. Még jó, hogy ketten vagyunk mi is és ők is!

– Lassan ideje indulnunk!

– Mi? Hova akartok menni?

Egyből mind a hárman kérdőn estek nekem, nem bántóan, ám meglepetten és kedvesen.

– Itt maradtok nálunk! – jelentette ki azonnal Mara, miközben felváltva hol rám, hol pedig édesemre nézett.

Mivel már angyalkám is hozzám akart bújni, és arra várt, hogy teljesítem az ígéretemet, ezért szinte ficánkolni kezdett a széken. Én is vágytam már rá kurvára, de itt van a most visszakapott családja! Most ők az elsők, így én csak szótlan megfigyelő voltam, és arra vártam, hogy dönt a kakukkom.

– Gyertek velem! – szólt határozottan a nővére, majd felállt és intett.

Esküszöm, épp olyan hirtelen, és makacs, mint a szerelmem! A hátsó teraszhoz vezetett minket. Csak nem a kertben akar elszállásolni? – gondoltam magamban.

– Ott a vendégház, az a tiétek lehet most, és akármikor, ha meglátogattok minket! Tudom ám milyen, amikor szerelmes az ember! – kacsintott ránk, kaptunk egy-egy puszit az arcunkra mind a ketten, majd ott is hagyott minket.

Téma lezárva! Mondom én: olyan, mint az angyalkám!

A vendégház feleakkora, mint a lakásunk, de nagyon szép tiszta. Kisebb fürdő, egy hatalmas ágy dobogóra állítva, egy kandalló, előtte két fotellal. Minden fehér, és bordó, a látvány valami pompázatos! Én előrementem a csomagokkal, míg Andy még egyeztetett valamit a két kisfiúval. Lepakoltam a sporttárskákat, majd megcéloztam a fürdőszobát. Vizet kezdtem engedni a kádba, jó sok habbal, ahogy életem imádja, hiszen nálunk ez sohasem maradhat el, de ez nektek sem új, úgy hiszem.

Még a kád meg sem telt, a hőn vágyott férfi máris a hátam mögé lépdelt, fejét a vállamra hajtotta, közben a derekam is átkarolta. Csak szuszogott, semmit sem szólt, de abban a pillanatban ez nekünk bőven elég is volt. Bár ismerjük már őt, a hirtelen kis kakukkom...

– Annyira hiányzott, hogy nem ölelhettelek, vagy csókolhattalak meg! Köszönöm, drágám, hogy itt vagy velem!

– Ne köszönd, Andy, szívesen vagyok veled ott, ahol neked lenned kell! – oldalra fordítottam a fejem, és egy puszit adtam az arcára. – Mossuk le a mai napot magunkról, drágám!

Kuncogott, közben én már ki is bontakoztam az öleléséből, majd szemben állva vele komótosan kezdtem kibújtatni az öltözékéből. Ő csak nézett csillogó szemekkel! Ahogy az alsó és a boxer is lekerült róla, egyből elém tárult gyönyörű,meredő farka! Eddig nem véletlenül nem csókoltam meg, és nem is érintettem szerelmemet, mert tudtam, hogy az első csókkal el is indulna a lavina! Alig bírtam magam türtőztetni, hogy ne vágódjak térdre előtte, vagy akár az ujjaimmal ne nyúljak szépséges tagjához! Persze nem a tantrikus szexet akarom kipróbálni! Mondjuk így belegondolva, nem is bírnám ki! Most egyszerűen csak nem akarom lerohanni! Viszont angyalkám sem engem, és ez akkor esett le, amikor már én is meztelenül álltam előtte, és mégsem volt még benne isteni lyukában a farkam, és nem dolgoztam benne szorgosan! Nem otthon voltunk, és tudat alatt is tisztelni akartuk a helyet. Kézen fogva ültünk be a kádba, ő a lábaim közé, én mosdattam avállát, mellkasát, közben ő a lábam cirógatta, úgy, mint otthon, csak annyi különbséggel, hogy ezt mi már akkor csináljuk, ha legalább egy menetet vagy az előjátékot lezavartuk.

– Imádom, bonbon, hogy egy rugóra jár az agyunk! Ugyanazt érzed, amit én, ugyanúgy cselekszel, mint én! Viszont én már nem bírom tovább! Érezni akarlak, drágám!

Íme, az én kanos szerelmem, eddig bírta, ami valljuk be: igen csak ritka! Főleg tőle, aki mindig, mindenhol, akármikor képes velem a szeretkezésre!

– Én is imádok benned mindent!

Ő felém fordította az arcát, én egyből elkaptam a száját gyengéden, amennyire csak tellett tőlem abban az állapotban. Alsó ajkát végignyaltam, mire ő egyből libabőrös lett, majd ekkor vetettem be a nyelvemet. Se kedvem, se türelmem nem volt már várni, ezért kezdtem el nyelvemmel az övét hajkurászni, így gyengéd csókunk egy szempillantás alatt vált szenvedélyessé. Azonban, mint mondtam, már kurva türelmetlen voltam, így angyalkámat egyből magammal szembe fordítottam az ölemben. Ahogy farkunk összeért, már az is a mennyország volt, ráadásul Andy elkezdte a szokásos öltáncát! Ő két kezével az arcomat, míg én szépséges fenekét fogtam, közben összeforrtunk újra egy szenvedélyes csókban. Majd hirtelen elvált tőlem, én meg ijedten lihegtem:

– Csináljuk itt! Kimászni sem tudnék, már annyira kívánlak, meg aztán nem is szeretném összekoszolni az ágyat!

Nem szóltam semmit, csak mosolyogva bólintottam, de egyet értettem angyalkámmal.

– Hol is tartottunk, bonbon...? Ja, ott, hogy most megdugsz végre!

Az ütő meg is állt bennem! Imádom, amikor ilyen! Azonnal elkapta a számat, és most ő kezdte diktálni az iramot, extrém erotikusan vette ajkaimat hatalmába, közben pedig az öltáncát is folytatta. Most mondjátok meg, van olyan ember, aki ezt szó nélkül vagy legalábbis tettek nélkül hagyná?

Ekkor jött el az én időm! Ujjammal máris a bejáratát készítettem elő. Ő tovább falta a szám, és amikor már véresen komolyra fordult a csókja, eljött az idő, ezért lassan behatoltam! Ahogy elmerültem a forró, szűk...

– Ahh!

Szerelmem elvált a számtól, kihúzta magát, én meg csodálattal néztem szépséges, mámortól eltorzult arcát. A kádban a víz csobogása, angyalkám kéjes motyogása, a látvány, amit nyújt nekem... Mindez füleimnek, szemeimnek édes manna! Farka után nyúltam, és egy tempóban mozogva jutottunk el együtt a csúcsra.