Az egyetemnek vége, a diplomám is megvan végre! Az utolsó időszak nehéz volt, de tudtam magamról, hogy nincs lehetetlen! Vagyis, van! Hogy az angyalkámat végre megismerjem! Ugyan egyre kevesebbet gondolok rá, de mégis hajt felé valami láthatatlan erő! Még mindig nem kérdeztem felőle, csak Mee nénit figyeltem, mikor kotyog ki valamit róla. Annyit tudok, hogy már egyetemre jár és első éves, de csak ennyit. Kezdek kétségbeesni! Mintha próbálnák előlem elrejteni!

Úgy éreztem, az edzői meló nem nekem való, így a bácsiék tanácsára másik szakma után keresgéltem, amely igazán fekszik nekem. Nem is kellett sok idő, hogy kiderüljön, mi a hozzám illő, és még jó is lehetek benne.

Pár hete én hívtam meg vacsorára az időseket, és a főzés, meg az előkészület nagyon jólesett, tetszett, teljesen kikapcsoltam tőle. Ezért úgy döntöttem, energiát fektetek bele, gondolva a jövőmre! Nem leszek mindig fiatal, és lassan fel kell majd hagynom a sporttal. Emiatt szakács sulit kezdek szeptemberben.

Szombat van, tíz óra múlt, és épp egy buliba tartok, ahova Erik hívott. Jó lesz kicsit lazítani, hátha sikerül egy olyan bigét találni, aki még nekem is bejön, és sikerül már végre elélveznem. Frusztrált vagyok már miatta, és tudom, ha abbahagyom a bokszot, akkor végre önmagam lehetek, de az még nem mostanában lesz, mert még élvezem!

A Pubban vágni lehetett a füstöt, a háttérben fasza rock dübörgött. Tetszett a hangulata, nekem is lesz ilyenem egyszer, el is döntöttem magamban! Annyi különbséggel, hogy én főzni is fogok. Felszabadultnak éreztem magam, hogy van álmom, életcélom újra, erre az örömre a sört, és vodkát csak úgy döntöttem magamba. A társaság is jó volt, Erik elhívta a magas,fekete, mediterrán fickót is. Nagyon jóban lehetnek, egész este enyelegtek. Csak nem Erik is meleg? Nem! Hiszen ismertem a barátnőjét, akivel pár hónapja szakított, így el is tereltem fejemből a gondolatot! A hangulat egyre fokozódott,én pedig kerestem a ma esti áldozatot. Jó, ez így csúnya, de ez van, mert egy nőtől sem akarok többet, minthogykényeztesse kicsit a farkam! Csak várni tudom, hogy van-e itt olyan, aki leszop boldogan!

A szemem járatom végig a kínálaton, amikor kintről egy fiúra figyelek fel. Vékony, magas, atlétaalkat, a haja sötétszőke, de hiába is fókuszálok, az arcát nem látom. Egyvalami azonban biztos: a látványától feszített a nadrágom! Az első fiú egész eddigi életemben, aki ilyen hatást váltott ki belőlem! Még mindig őt figyelem, és láttam, ahogy valaki lökött rajta egyet hirtelen. Ám a fiú sem hagyta magát, mint a kiskakas, csak ágált. Hallani, nem hallottam, min vitatkoztak, csak azt tudtam, segítenem kell, hiszen a támadói többen voltak.

Úgy pattantam fel, hogy még az asztalt is felborítottam. A társaság csak morgott, kérdezett, mi lett velem hirtelen, de én nem foglalkoztam már velük, a fiú segítségére kellett sietnem. Szedtem a lábaim, magam elől mindenkit félrelöktem, minél hamarabb át akartam vergődni a tömegen. Mire az utcára értem, és jobbra kaptam a fejem, a fiút és a támadóit már hiába is kerestem! Nekiiramodtam, hátha valahol utólérem, de pár méter után megálltam: ez reménytelen! A betonfalhoz dőltem, és próbáltam visszaemlékezni a fiúra. Az arcát ugyan nem láttam, de a teste valami fantasztikus volt: magas, szálkás erről árulkodott az ágaskodó farkam is, hiszen ilyen reakciót belőlem még nem váltott ki senki! Jó lett volna az arcát is látni! Ki volt ő? Lehetett az angyalom?

Mivel a merevedésem nem szándékozott alábbhagyni, muszáj voltam keresni egy csajt. Ez így nem maradhat, és már volt is valaki, akit elképzelhetek magamnak.Mint mindig, most sem tartott soká, hogy egy nőt gyűrjek magam alá! Ez alkalommal egy rövidhajú vörösre esett a választásom, és csak megdugni, vagy szopatni akartam, semmi mást.Viszont nagy meglepetésemre benne volt abban is, hogy ha leszophat, én megdughatom seggbe! Szereti a farkat, ahogy én is, így értettem, miért akart dugás előtt szopni is! Mondjuk jobb volt, mint az előzőek, de ez sem volt elég, hogy kielégítsen! A fiú testét képzeltem magam elé, hogy ő kényeztet engem, majd hirtelen fogtam a lányt, – akinek a nevét azonnalelfelejtettem – és négykézláb magam elé penderítettem. Gyorsan gumit húztam a kielégülést váró, már lüktető farkamra,és úgy kezdtem behatolni a vörös hajú lányba.

– Óvatosan, mert rég jártak ott! – szólt a vörös, ami szemét módon engem meg sem hatott.

Na, jó, azért figyeltem rá, mégsem akartam kárt tenni benne, ha már megengedte, hogy seggbe dugjam! Beleköptem atenyerembe, az óvszert a farkamon jól átkentem, és nem túl lassan hatoltam be. Ahogy benne voltam, akkor viszont már nem finomkodtam! Gyors, mély mozdulatokkal dugtam, és nem kellett sok, csak pár lökés, máris a csúcsra jutottam. Elégedetten másztam is le egyből róla, és leültem a betonra. Ja, hogy azt el is felejtettem, hogy a sikátorban keféltem. Kijött utánam, amikor a fiú segítségére futottam, a vöröske nem is tudott volna jobban időzíteni! Mellém telepedett ő is, és már gyújtott is meg egy cigit. Valahogy esze ágában sem volt engem megkínálni!

– Kérek én is egyet! – nyúltam a cigi felé. – Nem dohányzom, de most jól fog esni!

– Azt hittem, Tom, te nem dohányzol!

Mi a fasz, honnan tudja a nevem? – nézek is rá nem túl értelmesen.

– Ismerjük egymást valahonnan?

– Persze! Nem emlékszel rám?

A következő pillanatban felém fordult, és egy laza mozdulattal levette a haját. Na, ez hülyén hangzik, de én így láttam akkor kábulatomban. Na, szóval nekiugrok újra: a vörös, rövid haj, nem volt más, mint paróka. Tátott szájjal néztem rá, ahogy fekete hajkoronája a vállára hullott. Addig néztem, míg be nem ugrott.

– Szandra!

Együtt jártunk gimibe, és ha jól emlékszem, ott is magam alá gyűrtem párszor...

– Hogy kerülsz te ide? Mi ez a paróka? Úgy emlékszem, régen nem engedted, hogy... –vakartam a tarkómat zavartan, mire a lány felnevetett, és a vállamra ütött.

– Hogy te milyen meglepett képet tudsz vágni! Itt dolgozom a pubban, ahol ittál. Azt hittem, valami történt, olyan gyorsan, esztelen módon kiszaladtál! Csak nem a fiú után, akit a kirakatnak löktek? Ismered? És régen nem volt téma a seggem...

Látta ő is a fiút! Ez újabb reményt adott nekem! És nem hülye! Emlékszem, a gimiben kedveltem... de csak mert jött, ha kellett!

– Nem! Csak láttam, hogy bajban van, és segíteni akartam neki.

Kamuztam, de mégis mit mondhattam volna? Annyira tetszett a fiú, hogy neki köszönhető a merev farkam, amivel seggbe dugtalak?

– Te mindig is ilyen voltál! – nevetett fel Szandra. – Viszont esélyed sem volt, mert rossz irányba futottál!

Ezt már jóval mérsékeltebb hangon tette hozzá, én pedig kurva pipa lettem magamra.

– Hogy mondtad? – kérdeztem, miközben már a farkam tisztítottam egy papírzsepivel, és magam is rendbe tettem. Gyorsan ment, és már Szandra előtt térdeltem. – Rossz irányba futottam? Merre mentek? – sürgettem már talpon állva.

– Átrángatták vagy zavarták az úton a parkba! De mit akarsz csinálni? Miért olyan fontos ez neked?

– Te ezt nem értheted! – mordultam rá, majd már futva indultam a parkba.

Bassza meg! Bassza meg! – haragudtam magamra kurvára. A fiút lehet, már szétverték, én meg csak kefélek a világba! Ha valami baja esik, nem bocsátom meg magamnak! Hirtelen viszont eszembe jutott valami. Miért vagyok ennyire kiakadva? Azt sem tudom, ki ő, nem ismerem! Mégis volt valami láthatatlan erő, ami vonzott, húzott feléje... Sietnem kellett, ha még nem volt késő, nehogy nagyobb baj érje!