Háttal a hideg falnak dőlve behunytam a szemem, és próbáltam az előttem térdelő nőre koncentrálni. Épp a farkammal volt elfoglalva, hogy életet leheljen bele, de éreztem, ma semmi esélye! Hiába is járt olyan serényen a nyelve, tudtam, hogy ennek semmi értelme! Lehajtottam a fejem, hogy jobban szemügyre vegyem, ki az, akit ma sikerült részegen felszednem. Egy fekete bombázó, ahogy a srácok mondják, én viszont hiába néztem, nem láttam benne fantáziát. Hogy is láthatnék, hiszen meleg vagyok! Talán ha seggbe dugnám, az segítene, viszont nem biztos, hogy benne is lenne.

– Megdughatlak seggbe, – kérdeztem meg tőle lesz, ami lesz alapon – mert a szopás neked nem nagyon megy!

Szemét vagyok, tudom, de ha már nőkkel kell mutatkoznom, miért nem élvezhetem én is kicsit?

– Hülye barom! Minek nézel engem?

– Komolyan kérdezed? Ismeretlenül kijöttél velem ide hátra, és egy szó nélkül ugrottál a farkamra! Minek kéne, hogy nézzelek? Hogy szent nem vagy, az biztos! De mivel nem engeded, hogy megdugjalak, így inkább megyek!

Gyorsan el is raktam a szerszámom, amely még ennyi szopás után is élettelenül fityegett, és indultam is haza.

Döglött madárnak minek a kalitka? – ütött szeget az agyamba. Ki kell találnom valamit, mert ez így már nem mehet tovább! Lassan undorodni fogok a nőktől, de ezt várja el az élet...

– Tomy! Kisfiam, ébredj! Thomas Shelby Junior, ébresztő! – újra anyám hangjára ébredtem.

Nem, inkább felriadtam rá! Két éve haltak meg és még mindig nem dolgoztam fel, hogy elmentek, én meg egyedül maradtam, egyedül élek! A haláluk napján én kupát nyertem, boldog voltam, míg ők életüket vesztették egy karambolban!Sűrűn hallom még anya hangját, és ilyenkor, az egész napom el van cseszve!

Két év óta egyedül élek egy lakásban, amit a ház árából vettem, amit tőlük örököltem, de mivel nem tudtam volna ott élni,eladtam. Erik, a segédedzőm mellettem állt végig! Attól a perctől kezdve, ahogy a rossz hírt közölte velem, vigyázott rám, hogy ne kerüljek bajba, és az egyik szemét azóta is mindig rajtam tartja. Mondjuk, a figyelme egyre lankad, mivel már húszéves vagyok, nem lóg rajtam minden nap.

Gyorsan összeszedem magam, mert este meccsem van, és előtte még szeretném meglátogatni a családom is. Mindig taxival megyek a temetőbe, mert szeretek sétálni előtte. A temetőtől nem messze egy árvaház áll, mindig arra sétálok, adományt, csomagot adok az ottani gyerekek számára. Most sem teszek másképp, két nagy szatyorral a kezemben az épület felé tartok éppen. A portás megállít, ami nem is zavar, mert ez a gyerekek biztonsága miatt van.

– Mee nénihez jöttem. – jelzem, mire ő bólintott, mert már ismert engem.

Pár perc múlva már az épületben sétáltam, és a képeket bámultam a falon, mert van egy kedvencem: az én angyalom. Akármikor eljövök, a kép előtt megállok, mert számomra nyugalmat sugároz! A képen egy angyal van profi módon,ceruzával rajzolva. Esküszöm, az a gyerek egy csoda lehet, aki ezt rajzolta!

– Tom fiam, megint az angyalt nézed? – rázott fel Mee néni.

– Ez a rajz valami fantasztikus! Annyi érzés van benne! Megnyugszom tőle!

– Az a fogadott fiunk, Andy rajza. Tehetséges gyerek, ha a sors úgy akarja, egyszer megismered! De most gyere, nem akarlak feltartani! – lágyan, szeretetteljesen simított a karomra.

– Mee néni, maga soha nem tart fel, viszont most tényleg sietek, mert este meccsem van, és még a temetőbe is szeretnék kimenni.

Átadtam a szatyrokat, és készültem is indulni.

– Hoztam jegyet a meccsemre, ha a bácsi eljönne... – nyújtottam felé reménykedve.

Ők ketten sokat tettek értem az utóbbi időben. Nem is tudom, mi lett volna nélkülük velem!

– Elmegy fiam, szívesen! Nekem a boksz véres, erőszakos sport, így én nem ígérem, de utána szívesen látlak vacsorára!

Már a temetőben a sír előtt térdelve a faleveleket szedtem össze, de még mindig az angyal járt az eszemben. El is határoztam magam, hogy rákérdezek este, találkozhatnék-e a fiúval, aki a képet készítette.

Az öltözőben újra a fiúkat stírölöm, hátha valamelyik látványa kivált belőlem valami reakciót, de nem! Még mindig nincs se nő, se férfi, aki akármit is megindít bennem! Komolyan aggódtam, nem valami lelki eredetű probléma van-e mögötte, hiszen ígéretet tettem két éve.
Tudat alatt ennyire komolyan gondoltam volna? Persze nem akarnám, hogy a családom aggódjon, mert hiszem, hogy fentről figyelnek, és vigyáznak rám!

A meccs előtt gyorsan járattam a szemem a sorok között a tömegben, Chao bácsit keresve. Mikor már feladtam volna a keresését, – gondoltam, biztos van jobb dolga – megláttam az első sorban. Kezével intett, és szurkol nekem, azt jelezte. Így újult erővel, feltöltődve léptem be a ringbe. Az ellenfelem egy magasabb, szőke, zöldszemű srác, igen vonzó, és én a sarokból figyeltem, kivált-e valamit belőlem, – de nem!

Bár nyertem, de csak pontozással, Chao bácsi mégis szárnyal. Nem akartam kedvét szegni, így készültem a csalódottságom leplezni. Úgy döntöttünk, hogy sétálunk egy darabon, én örültem neki, mert kedveltem a társaságát.

– Tom fiam, ne felejtsd el, hogy a végeredmény a lényeg, kár emiatt gyötörni az egyébként is felkavart elméd!

Esküszöm, a bácsi belém lát! Mindig tudja, mikor, mit kell mondania! Kevés ilyen bölcs emberrel találkoztam eddig, így áhítattal hallgattam mindig a szavait.

– Azt is látom rajtad, hogy te a többi veled egykorú fiúhoz képest más vagy! Persze nem minden gyerek veszíti el hirtelen a családját, de én nem is erre gondoltam. Tudod, velem és Mee-vel bármiről beszélhetsz, nincs olyan dolog, ami miatt minket elveszítesz!

Agyaltam, mire gondolhatott a bácsi, mire kíváncsi. Hirtelen ötlött eszembe az angyali fiú képe, már csak azt kellett kitalálnom, hogy is kérdezzem meg tőle.

– Mit szeretne hallani tőlem? Mit meséljek? A családomról már mindent tud!

Szinte mindent... – de ezt csak magamnak mondtam.

– Látom, hogy valami nagyon emészt téged, fiam! Valami ígéret, aminek nagy súlya van, és a vállaidon cipeled! Ha azt az ígéretet a szüleidnek tetted, sok idő lehet, amíg teljesíted, és félek, felemészt majd téged! Fiatal vagy még, próbáld meg élni a saját életed! Hogy végigmenj az utadon, ahhoz egy társ is kell, aki a terheid felét szívesen cipeli majd veled!

– Nem olyan egyszerű társat találni!

– Persze, hiszen annyira válogatós vagy, – mondta a bácsi nevetve – hacsak nem jó helyen keresel! Járj fiam, nyitott szemmel és szívvel!

Nem volt alkalmam a fiúról kérdezni, akinek a neve Andy, mégis egy fantasztikus estét töltöttem el velük! Gondoltam,lesz még lehetőségem rá.

Újabb két év telt el, és én még mindig szenvedek a sok buta bigével! Most épp egy szőke próbál jól leszopni és kielégíteni, de valahogy nem sikerül neki! Talán a fejemmel van a baj? Nem tudom az agyam kikapcsolni! Hátradőltemhát a padon, és fantáziálni kezdtem, csakhogy van egy újabb bökkenő: kiről kéne nekem fantáziálnom? Azt sem tudom,milyen a zsánerem! Szőke, barna, fekete? Magas, alacsony, izmos, sovány? Addig agyaltam, hogy elment az egésztől a kedvem, és inkább magamnak vertem ki a farkam! Bolond vagyok, és menthetetlen, ez járt csak a fejemben, amíg felöltöztem. Otthagytam magára a szőke bigét, aki értetlenül állt, bocsi, nem is, inkább ült a történtek előtt, mivel pasi még nem nagyon utasította vissza őt.

Az autómhoz sétáltam, és hazafelé vettem az irányt. Az agyam megállíthatatlanul csak járt! Ki az én zsánerem? Mondjuk Frank, akivel az egész kezdődött? Nem! Ő sem tetszik nekem, mint férfi! Jó, a farkammal tudott bánni, és esküszöm,azóta a nyár óta én rendesen el sem tudtam élvezni! Fel kéne keresnem, legalább egy-két menet erejéig? Azt sem lehet a szövetség miatt, és használni sem akarom, mert ő szerelmes volt belém, én viszont belé nem!

Ahogy hazaérek, egyből meglátom az ágyamon a képet! Azóta sem volt alkalmam találkozni vele, az angyalfiúval, aki az életemet is megmentette! Leroskadtam az ágyra a képet magamhoz ölelve, mint minden este, és vártam, hogy álom jöjjön a szemeimre. Álmomban a fiúval sétáltunk, én pedig nyugodt, és nagyon boldog voltam...

Reggel a telefonomra ébredtem, amiről azt sem tudtam hirtelen, mi az! Nem szeretem használni, mert szerintem felesleges, viszont Mee néniék miatt megtartottam.

– Jó reggelt, Tom fiam! Hétvége van, és arra gondoltunk, eljöhetnél hozzánk ebédre, és maradhatnál éjszakára is!

Jólestek a néni szavai, és nem volt okom ellentmondani. Így legalább kicsit jó társaságban leszek, és nem úgy alszom, kelek, hogy ölelgetem a képet. Lehet, esélyem is lesz az angyalfiúról beszélni...