Ahogy a nyomi kiszúrt engem, egyből felém vette az irányt, de addigra Erik már Andyt szórakoztatta. Lehet,kényelmetlen lenne neki a találkozás a régi szeretőjével, ezért is ment el mellőlem.

– Tom! – Steve zavartan zsebre dugta mind a két kezét, és körbenézett, amit én hirtelen nem tudtam hova tenni, és csak reménykedtem benne, hogy nem akarja Andyt most is felkavarni.

– Steve! Látom, jól elvagytok te és Lewis! Mondjuk, ennek én örülök, így Andyt békén hagyjátok végre! Kérlek, ne zaklasd fel ma este!

– Nem! Én nem felzaklatni akartam! Bár lehet, neked úgy jött le! Komolyan tetszik, bocs: tetszett nekem, és álmomban sem gondoltam volna, hogy ti egy pár lesztek!

– Érdekes, mert én sem azt, hogy te és a bájgú... szóval Lewis lesztek egy pár. Vagy egymás vállán sírtatok?

Én kurva jót mulattam a gondolatra, főleg mert aki miatt sírtak, az az én párom lett! Ám a viccem kevésbé tetszett a nyominak, majd azt vettem észre, hogy Andyt és a bájgúnárt nézi.

– Hány éve ismerjük egymást, Tom? Sohasem láttalak pasival, és még csak sejtésem sem volt, azért mondtam Andynek, hogy csak csajokkal láttalak! Komolyan mondom, az első találkozásunk alkalmával a bolt irodájában úgy láttam, tetszem neki, és nekem is egyből tetszett, lehet még bele is szerettem. Amikor azt mondta, szerelmes valakibe, nem gondoltam volna, hogy az akár te is lehetsz! Sajnálom, ha kellemetlen perceket okoztam nektek, ígérem, többet úgy nem közeledek hozzá! Viszont, mivel Lewis a főnöke, lehetnénk barátok!

Hirtelen azt sem tudtam, hogy ezzel az infóval mit kezdjek! Valahol sajnáltam egy kicsit, és meg is értettem, hogy tetszett neki a szerelmem. Furcsa módon egyáltalán nem voltam féltékeny.

– Köszönöm, Steve, hogy őszinte voltál! Igen, maradhatunk barátok! Szerintem Andy sem ellenezné, viszont az még kérdéses, Lewis felfogta-e végre, hogy nem akar tőle semmit.

– Nehezen, de felfogta a bulin. Neki nehezebb volt, mert amióta ismeri Andyt, ő is szereti.
Ugye, tudod, hogy egyik napról a másikra nem lehet senkiből sem kiszeretni! Majd túl lesz rajta, főleg, hogy együtt vagyunk!

A végén már Steve mosolygott, és láttam, vagy inkább reménykedtem benne, hogy ők ketten együtt lehetnek boldogok.

Szépségemet körbevették a csajok, látszott rajta, milyen jól érzi magát, egész felszabadult. Közben azért néha a tekintetünk egymásba fonódott, és nem egy „segíts ki" vészjelzést küldött, hanem az egy szerelmes, boldog csillogás volt. A szívem a torkomban dobogott, ahogy néztem a gyönyörű fiút. Mivel nem is bírtam tovább csak távolról szemlélni,megindultam felé. Steve is velem tartott, gondolom, már ő is a pasija társaságára vágyott, aki ritka barom poént vágott ki:

– Na, Andy, ha úgy döntesz, hogy inkább leszel hetero, akkor biztosan válogathatsz a csajok között!

Még épp időben érkeztem! Jó, nem mintha nem tudná megvédeni magát a szépségem!

– Baszd meg, Lewis! Olyan faszságok jönnek ki a szádon! Mintha nem tudnád, hogy ez nem a döntéseden múlik!

Nem mérges voltam. Nem! Inkább voltam féltékeny?

– Jól van, na, poén volt csak, én is tudom!

Ja, persze, poén, csak senki sem nevetett rajta! Marha...

– Szakadjunk le rólam, légy szíves, kezd idegesíteni, hogy én vagyok a téma!

Andy elfordult a társaságtól, és két karját egyből a nyakam köré fonta. Erre vártam, ezért gyorsan – mielőtt még meggondolná magát – a csípője után nyúltam, szorosan magamhoz húztam, és úgy tartottam a karjaimba. Édesemnek tetszett, és ez a farkára is igaz volt, mert az a nadrágjában már feszengett is!

– Táncolunk, drágám? Nem akarok ma már senkivel sem foglalkozni, nekem a társasági életből elég volt ennyi! – nem is mondta, inkább lehelte a nyakamra, ezzel az utolsó döfést is megadta a már amúgy így ébredező tagomnak...

Összesimulva andalogtunk a zene ritmusára, próbáltam magam összeszedni, és persze édesem is, hiszen ha eddig erősek voltunk, és nem mentünk szobára (pedig én akartam) mi nekünk már az a pár óra!

Szandra szólt, hogy mennek az utcabálba, velük tartunk-e, mi pedig egyből jeleztük, hogy persze. Hátha a hideg jót tesz a felhevült testünknek! Hja, persze... Hogy is gondolhattam én, hogy rajtunk majd segít a hideg? Hiába társasággal mentünk, mi azért le-lemaradoztunk mellőlük, és egy sikátorban, kapualjban, sőt bokorban is őrülten csókolózva, egymást az őrületbe kergettük... Így az utcabálból csakis egymást élveztük!

Na, jó, azért egy trombitát is vettem szerelmemnek, mire ő egy óriásnyalókával lepett meg.

– Bonbon, ezt ne most bontsd ki!

Csillogó szemekkel nyújtotta felém, szája sarkát harapdálva, majd fújt egyet a trombitába.

– Megölsz engem, édesem! Mi a terved vele?

Nekem már meg is lódult a fantáziám, de ezt neki nem kell tudnia! Erőtlen hangon, halkan beszéltem hozzá, ártatlan arcot vágva mellé. Mit akarhat, mi lehet a terve vele? Szerelmem szeme csillogott, és tudtam, hogy valami turpisság jár a szépséges fejében!

– Majd együtt nyalakodunk rajta!

A szívem megállt, ahogy elképzeltem nyalakodó szerelmem! Kurva nagy szerencse, hogy a hangzavarban senki sem hallotta, mekkorát nyögtem! Magamhoz rántottam, ágyékom a combjának nyomtam, hadd érezze, mit tesz velem, bár ő sem volt puhább, ahogy nyomult hozzám, én is éreztem őt! Nem csókot adtam neki! Nem! Jöhetett egy kis bünti, ezért a füle mögötti isteni, vékony, Andy-illatú bőrét nyaltam végig, majd fogammal épp csak megcsikartam kicsit. Az orbitális nyögés most szerelmem reszortja volt, közben pedig szinte vonaglott a karjaimban! Uhh, bár otthon lennénk már! Milyen szerencse, hogy senki sem foglalkozik velünk!

– Alig várom, imádok nyalakodni! – válaszoltam neki bárgyú vigyorral, és még kacsintottam is mellé.

Közben az arcát néztem, mert kíváncsi voltam a reakciójára. Kurva kielégítő volt a látvány! Szerelmemre nem jellemző módon szavak sem jöttek a szájára, és hiába akart valami frappánsat mondani, csak kipirultan pihegett. Ó, szegény pára!Édes a bosszú!

– Tandy! Megyünk vissza!

Bassza meg! Szandra az új, cifra nevünkkel, amivel egész este szólít minket, meg az ő kurva időzítései! – mérgesen fordultunk felé, és bólintottunk egyszerre mind a ketten, hogy vettük, és megyünk.

– Lassan éjfél, bonbon, utána otthon lehet nyalakodni, és rajtad én is szeretek...

Otthon? Tényleg ezt mondta! Akkorát dobbant, ki tudja, már hányadik alkalommal a szívem!
Hogy rajtam szeret vagy szeretne nyalakodni, azt hallottam ugyan, de más miatt dobogott őrült tempóban a szívem! Nem is válaszoltam, ujjainkat összekulcsolva indultunk vissza egymáshoz simulva.

Mindenki pezsgővel a kezében állt, épp visszaszámoltunk, édesem a bal karját a mellkasomon tartotta, én pedig az ujjaim még mindig összekulcsolva álltam boldogan előtte. Azon gondolkodtam, mi legyen a fogadalmam az újévre! Az utóbbi években mindig azt kívántam, hogy megtaláljam a társam, végre lássam az angyalkámat! Idén ez végre teljesült, mostmégis mit kívánjak, vagy inkább fogadjak meg? Egy biztos fogadalmam van: hogy Andrea Giudice-t boldoggá teszem!