Amióta megígértük Briannek, hogy amint tudjuk, meglátogatjuk őt, már többször is voltunk nála. Selena szerint jó hatással van rá a látogatásunk, jobban alszik, és közlékeny lett a drága, be nem áll a szája.

Nemsokára farsangi ünnepséget tartanak az árvaházban, és mi is segíteni szeretnénk a szervezésében. Életem, drága kakukkom a díszletért, én pedig az ételekért vállaltam felelősséget. Jól érezzük magunkat a gyerekek között, és szívesen játszunk is velük, megszerettük őket! Én tornázni, fogócskázni Andy pedig rajzolni szokott velük. Úgy érzem, szeretnek minket az árvák, és akármikor megjelenünk, egyből körülvesznek minket, kiharcolják maguknak a figyelmet. Viszont úgy vettem észre, mintha Brian féltékeny lenne: teljesen magának akar minket, amit én értek, de hogy magyarázzuk el a gyerekeknek? Andy is észrevette, ezért is kértünk engedélyt, hogy elhozhassuk majd egyszer hétvégére. Sajnos, ez nem mostanában lesz, de mi nagyon várjuk a lehetőséget! Ha ott vagyunk, folyton rajtunk lóg, szó szerint: a nyakunkba vagy a hátunkon csimpaszkodik! Életem már el is nevezte makinak! Én pedig kurva jót nevettem rajta, ahogy felvázolta, hogy a mi kis családunk egy állatkert! Én vagyok a malac, na, persze ki más is lenne! Hinata ugye, adott, hogy a cica, Brian a maki majom, és szerelmem nem más, mint a kis kakukkom! A családunk! Egyre jobban tetszik az ötlet, és ha Brian lehetne a fiunk, nem is akarhatnék többet!

Egy éve még azt sem tudtam, a következő nap mit csináljak, hogy felejteni tudjam az angyalkámat! Ma már együtt élünk,és családról álmodozom vele...

Ki gondolta volna? Hát, hogy én nem, az biztos! Viszont minden percét élvezem!

Andy még itthonról dolgozik, nem is bánnám, ha így maradna, csak néha, mint ma is menne be az irodába. Szerencsére Lewis már nem piszkálja, szerelmes ő is, csak most olyan pasiba, aki viszonozza, és már a párja. Érdekes, de elég jóban vagyunk velük!

Steve-vel titokban szervezkedtem: megtaláltuk Andy szüleinek nyughelyét, így már a repülőjegyeket is megvettem. Születésnapja van májusban, előtte adom neki oda, gondoltam, ő is örülne, ha elmehetne egyszer hozzájuk a temetőbe! Csak még az aggaszt, hogyan mondjam el neki, és hogy fog vajon reagálni erre? De ez még a jövő zenéje!

A nővére nem igazán téma, de azért tudom, hogy aggasztja Andyt. Ami miatt persze én is rettegek, hogy egyszer mégis látni akarja, és ha adj isten, jól kijönnek egymással, hozzájuk költözik Chicagóba! Már csak az ikrek miatt is, hiszen ő a bácsikájuk. Persze, ha minden kötél szakad, én is megyek vele, már nem tudnék élni nélküle!

Chao bácsi még Osakába pihen, mi addig ígéretünkhöz híven intézzük a dolgait. Megnyugodott, hogy a két fia élete végre sínen van! A bolt jól megy, nincs vele probléma, megbízható embert talált dolgozni Matt és Szandra. Persze naponta megyek megmutatni magam, bár valamiért nem bírnak engem, de leszarom! Ez van!

Ma van Valentin nap, napok óta agyaltam, mivel lephetném meg az édesem, mert biztos vagyok benne, hogy ő is készül valami meglepetéssel nekem. Hiába gondolkodtam, sőt, még Szandrát is faggattam, de nem igazán jutottam dűlőre.

Nem is gondoltam volna, hogy a válasz kurva egyszerű: ott van az orrom előtt! Mit szeret Andy a világon a legjobban? Engem – vagyis ezt remélem – és velem a szexet! Nyilván! Ezen kívül imád enni, főleg, amit én készítek neki! Tehát a válasz az ajándékra: egy romantikus vacsora! Igen ám, de ez annyira snassz, hiszen együtt eszünk minden nap! Virág is van mindig a vázában, mert a szerelmem imádja! Ugyanis minden reggel kocogni megyünk, – persze oda is együtt – és amikor meglátja az idős nénit, aki a virágot árulja, egyből rohan, és vesz tőle egy csokorral. Olyan gyönyörű, amikor örül, és ő szinte mindennek tud örülni! Ha melegen süt a nap, pedig február van, vagy ha Jimin énekel a rádióban, ha véletlen korábban kel, mint én, és együtt reggelizhetünk az ágyban... Egy ilyen társ mellett, hogyne lennék boldog és elégedett? Sokáig sorolhatnám, de tény, hogy életem szerelme örül mindennek! Abban reménykedem, hogy tetszeni fog neki a meglepetésem is, ami nem más, mint a séf teljesen meztelenül, csak egy apró kötény takarja el... Oké, az sem újdonság, hogy meztelenül lát, de úgy érzem, a szándékot értékelni fogja szerelmem!

A másik dolog, ami igencsak gondolkodásra késztetett, hogy mi legyen az étel, hiszen tényleg mindent szeret, főleg az édességet. Először a mindig nyerő club szendvicsre gondoltam, de gyorsan el is vetettem, mert az ajándék kuponnal azt ő kéri általában tőlem. Van még belőle egy pár, így az sem jöhet szóba. Végül Lewis volt, aki ebben segített. Pénteken ugyanis együtt vacsoráztunk, és közben ugratta Steve-et. Mivel görög a fickó, szinte nem esznek mást, csak töltött, rakott zöldséget. Lewis és Andy felhozta, hogy régen ettek Wellington bélszínt! Innen jött az ötlet, megvan, milyen ételt készítek neki! Kicsit babrás ugyan, de a szerelmemért bármit, boldogan! Gyorsan írok neki egy üzenetet, vajon a drágám végzett már?

Tom PM :05:40

Mikor jössz, életem? Ugye, ma nem túlórázol!💙

Míg vártam a választ, a körmöm rágtam! Mondhatom, szép! Ha jóllakom vele, akkor ki ül az asztalhoz? Már ha eljutunk addig persze...

Andy PM : 05:50

Csak nem hiányzom, kismalacom? 😍

Tom PM :05:52

Hülye kérdésre, hülye válasz: nem! 😜

Andy PM : 05:53

Hamarosan otthon, és majd boldogan mondom neked, hogy.... kakukk!

Andy PM : 05:54

Viszek egy üveg finom bort! 😘

Tom PM : 05:55

Várlak, kakukkom! ❤️

Mondanom sem kell: az üzenetét többször olvastam el, majd a mosoly az arcomra is fagyott! Hoz egy üveg bort... Életemugyanis nem bírja az alkoholt, és egy pohártól teljesen felszabadul! Nem mintha szüksége, vagy szükségünk lenne rá, a spicces Andy mégis olyan más...

A konyhában az utolsó simításokat végzem, fő az étel, a sütőben a maracujás panna cotta, a saláta a hűtőben! Az asztal is szépen megterítve, én kurvára izgulok, és őszintén megvallom, kicsit már fázok! Andy bármelyik pillanatban itt lehet,ezért résnyire kinyitottam az ablakot, jobb, ha hallom, ahogy megáll a ház előtt! Ezért én már ádámkosztümben, kis kötényben – ami alig takar valamit – epekedve várom őt!

Basszus, megjött! Lefagytam, és hogy mit is akartam csinálni épp, azt el is felejtettem abban a pillanatban! Nem akartam a kapkodásommal mindent elbaszni, így összeszedtem magam.
Elémenni sem készültem, majd csak amikor az ételt kezdem szervírozni...

– Megjöttem, malacka, mi ez az isteni illat?

Hát persze, hogy a gyomra a legfontosabb! Egyből tudtam, hogy jó döntést hoztam! Indult a konyha felé, gondolom, a szokásos csókjáért. Basszus, ezt el is felejtettem!

– Mossál kezet, hadd szervírozzam az ételt! – próbáltam szigorú, vagy inkább komoly lenni –ha újra melegítjük, annyi a meglepetésnek...