🔞 

Hazudnék, ha azt mondanám, nem kavart fel a kisfiúval való találkozás! Egyből az öcsém jutott eszembe, aki annyira keveset élhetett.

A látogatás az árvaházban hosszúra nyúlt, mert Brian nem igazán engedett el minket. Így végül abban maradtunk vele, hogy minden hétvégén eljövünk hozzá látogatóba. Az úton hazafelé szerelmem – mintha belém látna – egy olyan dalt kapcsolt be, amelyik segített megnyugtatni háborgó lelkem.

https://youtu.be/qal34e9v_pk

– Bonbon, csak elképzelni tudom, min mész most keresztül! Tudom, hogy az öcsédet is Briannek hívták.

Elhallgatott, és az útra koncentrált, de tudtam, hogy mondani szeretne valamit. Kezem a combján pihent, így lágyan megszorítottam, hogy mondja bátran, én hallgatom!

– Tudod, amikor megtudtam az igazságot, hogy van élő rokonom, először zavart voltam, aztán boldog. Mégis úgy döntöttem: nem akarok találkozni vele. De csak egyelőre! Mi van, ha elítél engem, vagy egyáltalán látni sem akar? Sokkal nehezebb lenne, mint az, ha tudomást sem veszek róla... Azt hiszem, gyáva vagyok!

– Dehogyis vagy gyáva! Egyszerűen csak tanácstalan vagy! Nálad erősebb emberrel sohasem találkoztam!

Láttam rajta, hogy megnyugszik, és ennek őszintén örültem, bár azért kicsit féltettem.

– Köszönöm, drágám, tudtam, hogy te megnyugtatsz! Viszont elég késő van, nincs kedved enni valahol?

Ez az én szerelmem: témát vált hirtelen! Kezdem lassan kiismerni: ha kényes a téma, vagy a múltját, vagy a családját érinti, szereti a fejét a homokba dugni! Legyen, ahogy ő akarja, egyszer úgyis elmondja, hiszen előttünk az élet! Egy biztos: én véghezviszem a tervemet!

– Thomas Shelby! Ha így simogatod a combom, téged fallak fel, itt helyben!

Ahogy a teljes nevem kimondta, azt hittem, komoly a dolog, bár felizgattam csak azzal, hogy a combját fogtam, ez igencsak az! Dudorodó farmerjára néztem, és egyből nekem is elkezdett forrni a vérem a látványtól! Türelmetlenül az utat fürkésztem, vajon mennyi idő, míg hazaérünk?

– Bírd ki hazáig, életem, a kezem inkább el is veszem!

– Meg ne próbáld, – nevetett szerelmem – vagy esküszöm: egy hétig hozzám sem érhetsz!

Na, ez komoly fenyegetés, ezért el sem mozdítottam combjáról a kezem.

– Nem hinném, hogy bírnád, életem, de inkább nem hívom ki a sorsot magam ellen! – nevetett ő is velem, és jobbra kanyarodott hirtelen. – Hova megyünk?

– Mutatok neked valamit, bonbon! Egy helyet, ahová sűrűn jártam, mondjuk, csak akkor, amikor jó idő volt! Előtte veszünk valami kaját. Hamburger?

– Az idejét sem tudom, mikor ettem utoljára, és most éhes is lettem!

Elvitelre vásároltunk, majd arra a titokzatos helyre indultunk. Tudtam, különleges lesz, mert Andy mindig meglep valamivel! Most sem történt másképp: egy horgásztanyához vitt el. Az autóban befaltuk a vásárolt ételt, majd kipattant az autóból, és mielőtt kiszállhattam volna, máris mellettem termett. Kinyitotta az ajtót, viszont amikor fordultam és kiszállhattam volna, elkapta a tarkóm, és szenvedélyesen tapadt a számra! Átkaroltam én is, magamhoz is húztam,miközben persze a csókját elmélyítve viszonoztam. Testünk egyből reagált, de nem volt alkalmas a hely, így én váltam el tőle.

– Nem tudom, mi a terved, életem, de ez itt esélytelen! Bár az én autómmal jöttünk volna!

Andy az orromra nyomott egy cuppanóst, kisegített a járműből a kezemet fogva.

– Nem mintha ez az autó nem lenne alkalmas egy röpke légyottra! Nem ez volt a célom, malacka!

Újabb röpke cuppanós kaptam tőle, majd a víz felé indultam vele. Egymásba kapaszkodva sétáltunk le a partra, a tó a hideg ellenére sem volt befagyva. Közben vártam, mikor mesél arról, miért is vagyunk itt!

– A bácsi hozott ide mindig horgászni, és én szerettem nagyon! Tudod, a mai nap után arra gondoltam, persze, csak ha te is benne vagy: hogy eljöhetnénk nyáron újra Briannel!

Elhallgatott, és a vizet nézte, a válaszomra várt. Meglepett a felvetése, de az ötlet tetszett, én éppúgy, mint ő, nagyon megkedveltem azt a gyermeket.

– Tetszik az ötlet, életem! Sőt, ha engedik, máshova is elvihetjük!

Felém kapta az arcát, amelyen örömöt láttam, mégis valami kérdést is felfedeztem zavart ábrázatában. A tarkóját piszkálta, amit olyankor szokott csak, amikor tanácstalan. Gondoltam, megkönnyítem a dolgát, így arcát kezeim közé fogtam.

– Mit szeretnél még kérdezni vagy mondani? Tudod, hogy nekem bármit mondhatsz! Tehát, ki vele!

Most rajtam volt a sor, hogy egy puszit adjak neki, remélve, összeszedi a bátorságát.

– Tom! Te hogy gondolkodsz a jövőről?

– Ezt hogy érted, Andy?

Értetlenül álltam a kérdés előtt, hiszen tudtam, ez komoly dolog a számára. Főleg, mert a keresztnevünk csak olyankorhasználta!

– Ne ijedj meg! Én veled képzelem, csak... Szeretnél egy kutyát vagy gyereket a jövőben? Tudom nagyon friss a kapcsolatunk, de nekem olyan, mintha már évek óta ismernélek, és mert komolyan gondolom, vannak bennem kérdések.

Megbabonázva hallgattam, és egyből tudtam, hogy válaszra vár. Ilyen ő: az én agyaló, racionális szerelmem! Én mindig csak sodródtam, nem volt mellettem senki, akivel tervezhettem volna. Igen, mindent akarok, amit ő! De legfőképpen Andy kell nekem! Megcsókoltam, mielőtt válaszoltam volna, de nem bonyolódtunk most szenvedélyes csókba.

– Én téged akarlak, és mindent, ami hozzád tartozik most, vagy akár a jövőben! Vagyis, ha szeretnél egy gyereket örökbefogadni, állok elébe!

Nem is tudom, milyen reakcióra vártam, de amikor felkapott az ölébe, és forogni kezdett velem körbe-körbe, még biztosabb lettem benne! Szükségem van rá, és egyszer majd egy gyerekre! Amilyen hirtelen kapott fel, olyan hirtelen csapott a csípőjére, én pedig a lábammal egyből körbekulcsoltam a derekát. Hangosan kacagtunk mind a ketten, azt sem tudtam, mit akar hirtelen! Az autónál letett az öléből lihegve, majd nekem is dőlt, gondolom pihenésre volt szüksége.

– Nézd, te kis gyalogkakukk, én ugyan nem vagyok olyan okos, mint te, de azért azt tudom, hogy mi nem vagyunk képesek a gyereknemzésre! Vagyis együtt nem!

Rám nézett, és újra felszabadultan nevetett velem! Annyira szeretem!

– Tetszik a nevem! Gyalogkakukk? Miből jöttél rá, hogy mi a tervem?

– Oh, hogyne tudnám, mi jár abban a szép fejedben: csakis az, ami nekem! De az autó...

– Nincs de! Bebizonyítom, hogy igenis lehetséges!

Azonnal ki is nyitotta az autót, az anyósülést lehajtva engem egyből be is tuszkolt! Szó szerint! Képzeljetek el két benga fickót egy Isuzu hátsó ülésén! Igencsak nevettünk mind a ketten, mégis ahogy letettem a seggem, rá kellett jönnöm: nem tévedett a szerelmem! Már annyira fel voltam izgulva, ha a lábam ki kellett volna dugnom az ablakon aktus közben, azt sem bántam volna! Andy a két első ülést teljesen előretolta, és azon agyalt épp, hogy a fűtést bekapcsolja-e. Végül úgy döntött, nincs rá szükség, hiszen pár perc múlva be lesz lehelve a szűk helyiség!

– Édesem, te mióta készülsz erre? – kérdeztem meg, mert kurvára érdekelt, persze jóízűen nevetve.

– Őszintén? – bólintottam, hogy persze. – Azóta az incidens óta a boltban!

Basszus, akkor már mindent értek! Nem miattam volt megzavarodva, vagyis de, csak éppen más okból kifolyólag!Ugyanazt érezte ő is, amit én! Újra nevetni kezdtem, és ő is velem tartott, viszont az újabb vallomást hallva már igencsak feszített a farkam a nadrágomban! Ha már így eltervezte, én sem lehetek ellene! Tény, hogy otthon kényelmesebb, de ebben az állapotban nem hagyhatjuk ki ezt a lehetőséget sem! Tarkója után nyúltam, és szájára tapadtam. Sem a hely, sem a szitu nem engedte, hogy finomkodjak vele. Édesem is így gondolhatta, mert azonnal le is került rólunk a ruha.

– Nyugi, drágám, nem látnak be!

Na, nem mintha ez engem érdekelne! Olyan állapotban voltam, hogy még a parton is simán szerelmeskedtem volna vele!Mivel alul ragadtam, mondhatni inkább beszorultam, most szépségem volt az irányító.

– Nem akarom most az időt húzni, malackám, majd otthon!

Elkapta a számat, és lágyan megcsókolt, közben bal keze már a farkamon játszott. Kiismertem már annyira, hogy tudjam, a jobb kezével mi lehet a célja! És igen, igazam is lett: jobb kezével is a farkamra fogott, és két kézzel kényeztetett, amivel egyből az őrületbe kergetett!
Próbáltam magam kényelmesebb pózba tornázni, ezért a térdem felhúzva életemet előretoltam, hogy ő pont előttem legyen, a szám közelében. Fenekére martam, és egy mozdulattal oltári farka már bent is volt a számban! Kis kakukkom meg sem mukkant, ujjai közül az én farkam spontán akciómra ki is csusszant, de most én nem is akartam a csúcsra jutni, akármennyire is vágytam rá, inkább őt akartam jutalmazni! A mellkasomon ült, formás farpofája a markom között. Egyből szívtam, nyaltam a makkját, amit jól tudom, mennyire imád, majd mikor már szakadni készült nála az a bizonyos cérna, hirtelen engedtem hosszát a torkomra. Ő szinte dugta a számat, és már maga a látvány is valami csodálatos volt!

– Én is akarom, malackám!

Ez volt az utolsó mondat, ami kijött a száján, majd a számba élvezett...