Szandrával beszélgettünk, és eszembe jutott hirtelen, mert ő meg akart csókolni, viszont én nem engedtem. Azt mondtam magamnak, a csókom nem másnak tartogatom, csakis az angyalomnak!

Errefel mi a faszt csinálok? Épp hevesen csókoltam egy srácot! Meztelenül feküdt alattam, gyönyörű, bársonyos, kreol bőre hozzám tapadt, a rózsaszín köd teljesen elborította az agyamat. Lassan araszoltam a testén, szépséges állát, nyakát csókolgatva, végignyalva. Bár a szívem szerint igába hajtanám, hiszen évek óta vártam már erre a pillanatra! Annyira vágyom, vágytam erre a testre, végig is kell csókolnom, ha meg is esz a fene! Kezemmel a mellkasát, a kockáitsimogattam lágyan, az sem érdekelt, ki tudja meg, mi lesz ennek a vége, kurvára vágytam már e férfi testére, mindenére! Bimbóit közrefogtam a számmal, a fogammal, a kezem pedig már játszott is nem kicsi farkával. Minden vágyam az volt, hogy a számban érezzem, éppen ezért az oldalára simítva araszoltam az öle felé, közben végig kényeztettem. Fantasztikus teste vonaglott alattam, erre máris könnyezik a farkam! Tigriscsíkját kéjesen nyálaztam végig, mégis egy örökkévalóságnak tűnt, amíg csodálatos farkához értem, nyaltam rajta, és felnézve az arcát kémleltem...

A rohadt életbe! Csak kémleltem volna, hiszen az angyalomnak nem is volt arca!

Mi a fasz... Bassza meg, álmodtam az egészet!? Ennyire nem lehetek kiéhezett!

Nem akartam a csodálatos álomból felébredni, amíg valóságossá nem vált, ott akartam vele maradni! A gondolat is fájt, na, meg valami más is.

A gépek csipogására végül is csak kinyitottam a szemem, de vissza is csuktam hirtelen. Hol vagyok? Mi történt velem? Végiglapoztam az agyamban, mire is emlékszem: a fekete fiúval találkoztam a sikátorban, szó szót követett, és belekeveredtem vele egy bunyóba.

– Tom, ébredj! – hallom meg Erik hangját.

Ha ő is itt van, akkor az már gáz! Mikor kinyitottam szemem, ő és a fekete hajú srác álltak mellettem.

– Hol vagyok? Mi történt velem?

Válaszolni készültek, amikor beviharzott a bácsi, és félrelökte őket mellőlem!

– Jól vagy, fiam?

Aggódott értem, láttam rajta, válasz- és megnyugtatásképp emeltem is bal kezem az irányába. Az az csak emeltem volna, mert irtózatos fájdalom nyilallt a vállamba!

– Ne mozogj, Tom! – parancsolt rám Erik mérgesen.

– Mi történt? Miért vagyok itt?

Komolyan, sejtésem sem volt róla, mikor, és miért kerültem a kórházba! Emlékszem a sikátorban a vitára, de utána semmi! Túl részeg voltam...

– Bunyóztál valakivel, és úgy elestél, hogy eltört a vállad... Állítólag!

– Szerintem, az nem eséstől van! – szólt közbe Erik haverja. – Ha elesik valaki, azt általában nem kell operálni!

– Emlékszel valamire, fiam? Hogy tudtak így elbánni veled? Mérkőzésed volt tegnap, nem?

Annyi kérdést tettek fel, a fejem majdnem széthasadt, és igazság szerint, az álmom miatt is nagyon zavart voltam még. Annyira élethű volt, míg az arcát nem kerestem... Ezt a farkam is bizonyította a takaró alatt, mert az állt mereven! Nem is gondolkodtam azon, hogy mi történt, és azon sem, hogy ezek után mi lesz majd velem. Aludni akartam! Beszélni sem volt kedvem, így elfordítottam a fejem, és azt tettem, hogy alszom.

Teltek a napok, felváltva jöttek a látogatók, Chao bácsi szinte magamra sem hagyott. Ez volt, ami nekem erőt adott, miatta kellett összeszednem magam, mert nem volt senkim, csakis ő, neki pedig mi az angyalommal!

Második nap éjjel már készültem az ágyból felkelni, ideje lett volna magam rendbe szedni. Gondoltam, míg egyedül vagyok, kicsit akár sétálok, mert el volt gémberedve mindenem. Persze azt én terveztem, de a bácsi épp akkor lépett be, kezében a telefonnal, arcán egy elégedett mosollyal.

– Jó látni, fiam, hogy jobban vagy! Nagyon aggódtam miattad!

Hozzám sietett, és óvatosan fogta meg a jobb kezemet. Segített a mosdóig kimenni, ami jól is jött, mert a fekvésnek és a gyógyszereknek hála, sikerült majdnem összeesnem.

– Annyira makacs vagy, Tom, mikor akarsz velem végre beszélni? – kért számon, amikor már visszafeküdtem, és egy tál rámen gőzölgött előttem, melynek isteni volt az illata, be is indította a nyáltermelésem.

Hálás voltam, de valahogy még mindig nem tudtam, mit kéne mondanom neki, hiszen kurvára szégyelltem magam! Hogy ezután mi lesz velem, azt még én magam sem tudtam, mit mondhatnék így neki?

– Sejtem, fiam, mi jár a fejedben! Tudom, hogy ezt a veszteséget nehezen dolgozod fel! Hiszen, ha nem lesz újra a régi a karod, az elvágja az álmod! De szerintem az a lényeg, hogy itt vagy, és előtted az élet!

Minden szava igaz, de nekem sovány vigasz...

– Nézd, Andyt is annyi baj érte, mégis talpra állt, hiszen mindig van egy újabb lehetőség az életben! Most éppen Osakában él!

Na, erre a névre, és az infóra fel is kaptam a fejem, és meg is szakadt a szívem abban a pillanatban! Ha Osakába van az angyalom, annak hogy találkozzunk, még kisebb az esélye!

– Nem is jön már haza? – ezek voltak az első szavaim napok óta. – Hogy fogunk így találkozni?

A bácsi aggódva nézett rám, lehet, már bánta is, hogy szóba hozta.

– De, hazajön! Hiszen tanulni ment, mert ott képzettebb az iskola, mert mindene a rajz és a grafika. Tudom, már mondtam párszor, sőt Mee is, hogy bízd a sorsra, mert hiszem, hogy ti rokonlelkek vagytok, titeket egymásnak szánt a sors! A szárnyaszegett és az árva...

Kislányos, tudom, de nekem a könnyeim potyogtak a szavait hallgatva! Én lennék a szárnyaszegett? Az angyalom, Andy pedig az árva? Az adott még reményt, hogy csupán tanulni ment, és találkozunk utána!

– Találj új célt az életedben, legyen egy új álmod, fiam!

– Rendben, bácsi, a célon még gondolkodom, mert az álmom lassan már öt éve megvan!

Igen, ezt fogom tenni, megrázom magam, és új éltet fogok kezdeni! Csak azt kell még kitalálnom, hogyan!

Pár nap ágyban fekvés - egyenlő depresszió, hiába is járt nálam annyi látogató! Szandra egy szopással is próbálkozott, hátha fel tud vidítani, de nekem azután az álom után nem akart a farkam másra reagálni. Az orvos szerint a karom meg fog ugyan gyógyulni, de így sérülten már nem tudok bokszolni! Nem is a boksszal lenne a nagyobb gond, inkább a felkészülésekkel, ezért az agyam tele volt az új életem tervezésével.

A következő hónapok rehabilitációval teltek, így igazság szerint csak unottan tengek-lengek. Áldom az eszem, hogy a bácsira hallgattam, és a szakács szakmát is kitanultam! Terveztem, hogy nyitok majd egy kisebb éttermet, amely akár ázsiai is lehet, abban legalább a bácsi is jó. Végig mellettem volt, nem hagyta, hogy sokat keseregjek, így bár a szívem fájt, terveztem az új életemet.

Egy jó oldala volt a veszteségemnek: nem kellett már a másságom miatt rettegjek! Én, balga, hét éve úgy gondoltam, ha egyszer színt vallhatok, élhetek majd felszabadultan, boldogan! De ez nem így lett, mert hiába is kerestem egy helyes fiút magamnak, valahogy senki sem tetszett! A választ is tudtam e frusztráló kérdésre, amire akkor jöttem rá, amikor otthon egy éjjel véletlenül rátaláltam az angyalos képre! Miért véletlenül? Nahát, ezt én sem értettem, mert azt a képet egyszermérgemben részegen kidobtam! (Vagy mégsem?) Tele volt a tököm már saját magammal, hogy plátói szerelmet táplálok egy vízióval! Tudtam, hogy látnom kell őt legalább egyszer, hogy túl tudjak rajta lépni, és tudjak végre nyugodtan élni! Addig is álmaimban újra látom az angyalom, így hát hiába néztem a pasikat, egyik sem indította be engem altájon.

Szandra ugyan képben volt még, de nem tekintettem már rá, csakis barátként! Akkor is hozzá, a bárba tartottam, mert nagyon titokzatosan felhívott reggel. A sikátor miatt már nincs bennem félelem, hiszen akkor éjjel én is hülye voltam,ezért változott meg az életem! Lazán sétáltam hát keresztül rajta, hiszen mindig is tetszett a hangulata. Először arra gondoltam, a hátsó ajtón kopogok neki, de ezt az ötletet elhessegettem, mert a tulaj nem igazán szereti. Így az utca felől léptem be a szürke, sötét helyiségbe.

– Tom! Végre már, hogy itt vagy! Olyan hírem van, hogy attól eldobod a maradék agyad!

Szandrának szemmel láthatóan kurva jó kedve volt, és ez nekem is arcomra csalt egy halvány mosolyt. Kíváncsivá tett, mi lehet a híre, így egyből le is ültem elé egy bárszékre. Ugyanis mint egy szomjazó, úgy vágytam egy jó hírre! Szandra már nyúlt is, hogy vodkát töltsön nekem, de én gyorsan leintettem. Az incidens óta nem ittam töményet, és elhatároztam, hogy ehhez tartom is magam.

– Csak egy sört légyszi... meg azt a jó hírt kérem!

– Nagyon türelmetlen valaki, de erre a hírre te is boldogan fogsz ugrani! – kacsintott, és közelebb is hajolt hozzám.

Honnan tudja ő, mi nekem a jó hír?

– A tulaj eladja ezt a helyet, és ez egy új lehetőség lenne neked! Az emeleten van fent egy lakás is! Sok embert ismersz,Tom, garantált lenne a sok vendég!

Hazudnék, ha azt mondanám, nem gondoltam még sajátomként erre a helyre, de így, minden előzmény nélkül, azt sem tudtam, mit mondjak neki erre!

– Min gondolkodsz már annyit? Szakács vagy, itt akár főzhetnél is!

Kétségen kívül, Szandra nagyon be volt indulva, és ahogy azt mondta, hogy főzhetnék, hirtelen nekem is jó ötletnek tűnt, így a javaslat felé billent a mérleg nyelve.

– Legyen, adok neki egy esélyt! Amúgy is új életet akarok kezdeni!