🔞 

𝓔𝓛𝓞̋𝓢𝓩𝓞̋𝓡 𝓘𝓢 𝓚𝓞̈𝓢𝓩𝓞̈𝓝𝓞̈𝓜 𝓢𝓩𝓔́𝓟𝓔𝓝, 𝓗𝓞𝓖𝓨 𝓘𝓣𝓣 𝓥𝓐𝓖𝓨𝓣𝓞𝓚 𝓜𝓞𝓢𝓣 𝓘𝓢, 𝓔́𝓢 𝓔𝓖𝓔́𝓢𝓩 𝓔́𝓥𝓑𝓔𝓝 𝓥𝓔𝓛𝓔𝓜 𝓣𝓐𝓡𝓣𝓞𝓣𝓣𝓐𝓣𝓞𝓚. 𝓜𝓔́𝓖𝓘𝓢 𝓐 𝓛𝓔𝓖𝓕𝓞𝓝𝓣𝓞𝓢𝓐𝓑𝓑 𝓐 𝓜𝓐𝓘 𝓝𝓐𝓟𝓞𝓝 𝓐𝓩, 𝓗𝓞𝓖𝓨 𝓑𝓞𝓛𝓓𝓞𝓕 𝓤́𝓙 𝓔́𝓥𝓔𝓣 𝓚𝓘́𝓥𝓐́𝓝𝓞𝓚 𝓜𝓘𝓝𝓓𝓔𝓝𝓚𝓘𝓝𝓔𝓚!
𝓜𝓐𝓜𝓩𝓘. ❤️

Azt sem tudom, meddig ülhettem a földön a képre meredve, ahogy azt sem, hogy egyfolytában sírtam-e, vagy csak egyszer-egyszer tört elő belőlem. Én átkozott marha! Titkolózok, majd hisztizek ok nélkül! Játszom a sértődöttet, ahelyett, hogy mellette lennék, amikor az angyalkámnak sem egyszerű, én meg mindent csak jobban megnehezítek! Akkor tértem észhez, amikor szerelmem hazaért, és mellémtelepedett. Persze, megint ő volt, aki vigasztalni próbált engem! Ajj,istenem, segíts a bakimat jóvátennem!

Angyalkám vigaszt nyújtva átölelt, én egyből felé fordultam, majd visszaöleltem, közben a szájához hajoltam. Lassan közelítettem felé, kurvára féltem, nem is: inkább rettegtem, hogy a tegnapiak után visszautasít engem! De nem! Ahogy ajkaink egymást érték, ő is viszonozta a csókom. Lágyan játszadoztam az ajkával, közben éreztem könnyeim ízét, míg egyre jobban belemerültünk a csókba, egymás karjába simulva. Annyira szeretem! Mindent jóvá kell tennem, csakis ez járt az idióta fejemben! Ahogy ez a gondolat felötlött bennem, nyelvét és száját egyből el is engedtem. Ő csak pislogott rám, kíváncsiságot láttam kipirult, gyönyörű arcán.

Mit mondjak? Persze, csak az igazat! Hogy fogjak hozzá?

Ránéztem a képre, hátha ihletet kapok tőle, viszont abban a pillanatban már életem is a képet nézte. Láttam, először csak összevont szemöldökkel méregette, majd felismerte! Bennem meg is állt az ütő abban a percben!

– Ez? Ezt én rajzoltam, hogy került ide hozzád?

Itt az idő, – gondoltam – végre elmondhatom azt, amit rég el kellett volna mondanom!

– Én vettem meg, mert annyira megtetszett. Régebben sűrűn jártam be Mee nénihez az árvaházba, a gyerekeknek adományt, ajándékot vittem.Beszélek már hülyeséget, ezt mind tudja! – Akkor láttam meg ezt a képet, amiről úgy gondoltam, az én párom, vagy a védelmezőm lehet. Percekig csak álltam előtte mindig. Emlékszem, egyszer Mee néni mesélt róla, hogy a fogadott fiúk, Andy rajzolta. Félve néztem angyalkám reakcióját: mérges, haragszik rám? – Azt is mondta, ha a sors úgy akarja, egyszer találkozom vele, hitte, hogy a lelkem másik fele egyszer váratlanul besétál az életembe! Mee néni már akkor tudta, hogy mi lelki társak, és egy pár vagyunk! Nem tudom, milyen reakcióra vártam angyalkámtól, több forgatókönyvet lejátszottam a fejemben, de azt pont nem, ami történt!

– Emlékszem rád, Tom! Csak épp látni nem láttalak, bár idővel még az is kiderülhet, hogy találkoztunk valahol! Lehet,épp az intézetben, vagy a szupermarketben. Egy biztos: Mee néninek igaza volt!

Az már biztos! Én láttam őt egyszer, a pub előtt... Lehet, ő is látott már engem, ahogy mondja...

– Tudod, ezt a képet mindig gondosan őriztem, vigyáztam rá, mégis mindig előkerült valahogy, amikor választás előtt álltam. Nem magamtól vettem most sem elő, mire feljöttem a bárból, Hinata itt aludt rajta, és én egyből tudtam a választ mindenre!

Egy szuszra ki is nyögtem gyorsan, amit akartam, vagyis majdnem mindent. Lehet, inkább tűnt magyarázkodásnak, mint vallomásnak!

– Választ? Mindenre? – értetlenül, félve kérdezte, mire én felálltam mellőle, és a jegyekért indultam.

Most vagy soha! – gondoltam.

Ahogy visszatértem velük, ő félve nézte a kezem, és benne a borítékot. Visszaültem mellé, és egyből rátértem a lényegre. Nincs több titok, kirohanás!

– Sajnálom, életem, a tegnapit, idiótán, gyerekesen viselkedtem! Féltékeny voltam, mérges, hogy nem beszélted meg velem! Jó, végül magyarázatot adtál, és én meg is értettem, akkor viszont már nagyon szégyelltem a kirohanásom. Reménykedtem benne, hogy utánam jössz, de miért is tetted volna, hiszen én voltam a marha! Annyira szeretlek, félek, hogy elveszítelek!

Szemei kikerekedtek, arca kipirosodott, a vallomásomtól boldog volt! Még hátra volt a lényeg, reméltem, hogy ezek után sem lesz rám mérges!

– Megértem, drágám! Nem veszítesz el, amíg élek, veled leszek, nincs ember, nincs elemi erő, amely elszakítson tőled!Szeretlek!

Velem madarat lehetett volna fogatni, viszont amikor meg akart csókolni, még nem engedtem! Nem szabad hagynom, hogy eltérítsen a tervemtől, és a szájával elgyengítsen!

– Andy, ne legyél mérges rám, kérlek! Ezt a szülinapodon szerettem volna átadni, de mivel addig még két hét van, és ennél a pillanatnál nincs is jobb... Félszegen nyújtottam felé a dossziét. Ő először csak forgatta szépséges ujjai között, talán gondolkodott, mi lehet benne, vagy már sejtette? Amíg vártam, egyre idegesebb lettem, hiszen ha egyszerű dolgom lenne, ezen az egészen már rég túlestem volna! Ahogy széttépte, majd meglátta, mi van benne, megfogtam a kezét, és mélyen a szemébe néztem. Nem háborogtak a szemei mérgesen! Nem! Boldogan csillogtak, csakis nekem! Így bár ideges voltam még mindig, így folytattam: – Ezt még januárban vettem, amikor először kísértél el a temetőbe. Ahogy ott álltál mellettem, akkor jutott eszembe, hogy neked nem volt még lehetőséged meglátogatni a szüleidet! A szemei még mindig csillogtak. Ez jó! – gondoltam, és már jóval bátrabban mondtam tovább: – Akkor még nem tudtam, mi lesz a döntésed, hogy Marát és a fiait felkeresed-e. Viszont én is szeretnék veled menni, elkísérni, erőt adva neked! Mindent kinyomoztam, és nem kellett hozzá Steve segítsége sem. Hiszen tudtam, hogy a te születésed napja az ő haláluk napja is.  Így visszagondolva: kurva ügyes vagyok! Jár a vállveregetés! Azonban ahogy angyalkám kirántotta kezét a szorításomból, egyből lejjebb adtam az arcomból! Bambán néztem, és azt vártam, hogy feláll, és magamra hagy engem, de láss csodát, nem ez történt! Nemhogy nem hagyott magamra szerelmem, hanem hirtelen természetéhez híven nyúlt a tarkóm után, és egy csókra hívott. Megkönnyebbülve sóhajtottam a szájába, ami hamar nyögéssé változott, ahogy a derekam után nyúlva a kanapéhoz rántott. A farkam egyből reagált a lerohanásra, hiszen kimaradt az éjszaka! Kanos kakukkom úgy támadott le, hogy még meglepődni sem volt időm! Nem is finomkodott velem, esküszöm, már csak az hiányzott volna, hogy kikötözzön engem! Így belegondolva: nem mintha bántam volna! Eszeveszetten rángattuk le egymásról a ruhát, közben marcangoltuk egymás száját. Andy hamar meztelenül ült az ölemben, csípőjét körkörösen mozgatta, közben farkunkat egymásnak dörgölte. Nekem sem kellett már több, csakis őt, és vele együtt a kielégülést akartam, a rózsaszín köd elborította az agyam. Ölembe fogva gyorsan hasra fektettem a kanapéra, és mielőtt még akármi cselhez folyamodna,azonnali célom volt az ánusza! Nem behatolni akartam egyből, hiszen nem vagyok egy állat, és fájdalmat sem akartam okozni az angyalkámnak! Végignyaltam a gerincén egészen a formás farpofákig, majd a nyelvemmel egyből kényeztetni kezdtem rózsaszín bejáratát. Ő kéjesen nyögött, mozgott a nyelvem játékára, kéjes hangját hallva egyre jobban be voltam indulva én is. Amikor már ujjaimmal kellően kitágítottam, térden állva, farkammal a kezemben épp behatolni próbáltam. Kakukkom két lábát a combjaimra kulcsolva egyből fordított a helyzetünkön, így én kerültem alulra. Mindjárt gondoltam,hogy ő melyik pózban akarja! Amikor már óvatosan, lovagló ülésben ereszkedett rá a tagomra, szinte szikrákat szórt a szemem! Úristen!

– Szeretlek, Thomas Shelby, és most dugj meg, kérlek!

– Én is szeretlek, Andy!

Újból faltuk egymást, én két kezemmel tartottam tomporát, hiszen angyalkámat ismerve, elszaladna vele a ló, (ez jó...) ezért fenekét markolva irányítottam inkább én. Viszont mindez hiába, mert úgy mozgott, tekergette a csípőjét, tomporát rajtam... Egymás szájába nyögtünk, amikor az orgazmushoz galoppoltunk.  Mondhatnám, hogy a békülő szex isteni, de mi össze sem voltunk veszve! Ha azt mondom, újjászülettem, az is sántít, de én mégis így éreztem! Egyvalamit megtanultam: nincs több titok! Imádom őt, és nem akarom elveszíteni, mindig vele akarok élni! Most akár a kezét is megkérhetném, de még egy fontos beszélgetés, és egy találkozó vár az angyalkámra, és ha akarja, akkor rám is, viszont ismerve telhetetlen természetünk, egész éjjel egymásba feledkezve szeretkeztünk.

Másnap reggel mindent tisztáztunk, amitől teljesen meg is nyugodtunk. Andy a temetőbe mindenképp szeretne látogatást tenni, illetve Marával is találkozni. Míg én már nyugodtabb vagyok, mert tudom, hogy senkiért sem hagyna el engem, addig angyalkám igencsak stresszes! Jó, érthető, mert az ilyen találkozókra nem igazán lehet felkészülni! Egy biztos, – amit neki is elmondtam már – én mellette vagyok, továbbá maradok is, és mindenben támogatom! Végül is, ha a bácsinak igaza lesz, – és miért is ne lenne – ez még jól is elsülhet! Egy szép, nagy és egyben boldog család leszünk!