🔞 

Mondanom sem kell, édesem nagyon örült a meglepetésemnek, így hiába van bőven szerveznivaló az utazásig, mégisörömmel tölt el. Ez lesz az első, hosszabb utunk kettesben, ráadásul egy idegen országba! Szerelmem igencsak komolyan veszi az utat, azóta bújja az online katalógusokat.

– Tom! Online veszek jegyet a Louvre-ba, és ha szeretnél az Eiffel toronyba is felmenni, oda is! Sőt, veszek metrójegyet is...

Életem csak sorolta, mit, miért, hova... Én mosolyogtam, hagytam, hadd csinálja, amit szeretne, hiszen a meglepetésnek az a lényege, hogy ő érezze jól magát, mert nekem az is elég, ha vele lehetek, és látom ragyogó, boldog arcát! Ez könnyű menet volt, de vajon a másik utazásnak is ennyire fog örülni?

– Úgy csinálod, ahogy neked tetszik! Én mindent ott helyben intéznék, és ha nem jutunk be valahova, csak mérgelődnék!

Ez igaz volt, jót nevettünk a saját kijelentésemen! Vannak hibáim, és én be is ismerem! Ez már haladás, nem?

– Így van, drágám, de én akkor is imádlak, ha mérges vagy! Tudod, jó móka, amikor éppen megnyugtatlak!

Bassza meg, ez övön aluli volt tőle, és ezt most szó szerint értsétek! Eszembe jutott a legutóbbi „nyugtató játéka", épp a bár konyhájában! Úgy lecuppantott, hogy fényes nappal látni véltem az égen a csillagokat! Tényleg, én még tartozom neki egy szopással, viszont most annyira bele van merülve a holnapi indulásra készülésbe... Én viszont már hajthatatlan vagyok, kényeztetni akarom...

– Szerelmem! – rám sem nézett, csak tovább ütötte a kurva billentyűket. – Arra gondoltam, hogy gyakorolnunk kéne a franciát... – persze vigyorogtam, mint a tejbetök.

Erre már felém fordította gyönyörű fejét, és le is csukta a laptopja tetejét. Ez az!

– Oui? Je vais en français... (Igen? Nekem megy a francia!)

Nem tudom, az igenen kívül mit mondhatott, de az biztos, hogy a száját nézve lettem csak igazán izgatott!

– Szóval, ha ezt nem értetted, akkor tényleg gyakorolnunk kéne!

Tudtam, hogy érti ezt, ezért egy laza mozdulattal arrébb rúgtam az asztalt, persze előtte még megnéztem, Hinata nem héderel-e alatta. Asztal pipa, majd egyből le is került életemről a pólója. Persze, szorgos ujja már a nadrágom gombolta, de hogy ő vegye le rólam, azt nem hagyhattam, mert akkor ő veszi át az uralmat felettem, kényeztet engem, pedig én is akartam őt! Lecsusszantam mellé a földre, közben levéve a nadrágom is. Még szerencse, hogy itthon laza tréningben vagyunk, nem szűk farmerban! A dereka felé nyúltam, és a nadrágjától őt is megszabadítottam. Egymással szemben ültünk izzó szemekkel, égre meredő farokkal...

– Első lecke, szerelmem: Baiser. (csók)

Úgyszintén fogalmam sem volt róla, mit mondott, de az biztos, hogy kurva szexi volt!

– Je t'aime... (szeretlek) – erre felcsillant a szemem!

– Ezt én is értem! És én is szeretlek, életem!

Tarkóját elkaptam, és egyből a szájához hajoltam. Ő hozzámsimult, majd egy óvatlan pillanatban már az ölembe is ült, tagját az enyémhez dörgölte a csípőjével körözve. Szégyellem, de kapkodni kezdtem, mert muszáj volt az ízét a számban éreznem! Lehet, dehogy: biztos, hogy makacs vagyok, akár egy kisgyerek, dehát a vágyaim vezérelnek!

– Soixante-neuf? – Igazán értetlen, vagy inkább bamba képet vághattam. – Hatvankilenc?

– Igen! Igen! Igen!

Tényleg vásott kölyöknek éreztem magam! Andy lemászott az ölemből, viszont mielőtt még megfordult volna, belenyalt a számba. Úristen, erre a lépésre megindult a farkam első könnye!

Ha szeretkezésről, vagy csak egymás kényeztetéséről van szó, igencsak gyorsak vagyunk, na, meg kreatívak! Hogy pozícionáljuk magunkat, csak pár pillanat...

Én most a hátamon feküdtem, szerelmem felettem, és a már annyira vágyott farkával szemeztem! Tudjátok, van az a mondás: szemmel... nem, én nem ölni akartam, és most nem is baszni, csak a szerelmemet jól leszopni! Baszd meg, Tom,ne gondolkodj, cselekedj! Megéreztem, ahogy Andy a makkommal játszott, rányalt, mint a szilveszteri nyalókára. Gondolom, ő is várta már, mikor kezdi a másikunk, így nem is szaroztam tovább: jobb kezembe fogtam oltári farkát, bal kezemmel simogattam a hátát és a tomporát. Behunyt szemmel élveztem, amit kapok, és én is a legjobbat próbáltam szerelmemnek adni, ami, valljuk be őszintén: nem nehéz, mert imádom őt a számban érezni! Játszottunk egymás makkjával, majd már teljes hosszával, viszont egy idő után annyira beindultunk, hogy szó szerint egymás száját basztuk! Tudom, ez így csúnya, de elragadott mindkettőnket a hév!

A nap további részében az utazásra készültünk. Mind a ketten csomagoltunk, ki-ki a saját ruháját, holmiját. Ez érdekes is volt, mert édesem még a hálóba sem engedett be, mondván, hogy elterelem a figyelmét. Én? Nem vagyok én olyan!

– Együtt megyünk a bácsihoz, vagy menjek egyedül? – kiabáltam be.

– Együtt, drágám!

– Melyik kocsival megyünk? – még mindig kiabáltam.

– Mindegy!

– Mit csináljak vacsorára?

– Tom! Mindegy!

– Csak, hogy ne maradjon a hűtőben romlandó. Menjünk valahova...

Életem kivágta az ajtót, és elég pipa, láttam rajta. Ez volt a célom!

– Direkt csinálod? Talán félsz egyedül, vagy...

– Nem félek! – vigyorogtam, mikor ő már előttem állt szorosan. – Kíváncsi vagyok, na! Miért küldtél ki? Láttam már minden ruhádat, gatyádat, már jópárszor levettem őket rólad.

– Az a kifejezés, hogy „intim szféra" mond neked valamit, drágám?

Hú, sikerült felmérgelnem!

Persze, hallottam már, hiszen nem vagyok teljesen hülye, csak ezt eddig még nem mondta nekem!

– Bocsánat! Nem zavarlak tovább, elviszem egyedül Hinatát.

Kioldalaztam, és a hordozó, majd a cica keresésére indultam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden happy, mert kurvára felzaklattak Andy szavai.

– Várj, drágám! Most komolyan megsértődtél?

– Én? Dehogy! Miből gondolod? – tettettem magam, én bolond, de ahogy a tarkóm vakartam, egyből el is árultam magam.

Kibaszott sértett vagyok! Rosszul esett, na!

– Nem mondtam komolyan, te buta! Csak mert bosszantottál, így akartam visszavágni neked! Látom sikerült! – egy apró csókot nyomott az ajkamra, az áruló szám máris tátva várta. – Ígérem, amikor kiengesztellek, majd rájössz, miért viselkedtem így!

– Ismersz, milyen vagyok: egy féltékeny barom, aki pillanatok alatt felhúzza magát!

– Ismerlek! Így szeretlek!

A repülőút Párizsba zökkenőmentes volt, hiszen a szerelmemnél jobb útitársat kívánni sem tudok, sőt, nem is akarok!Filmet néztünk vagy beszélgettünk, el is szenderedtünk.

– Drágám! – súgta hirtelen a fülembe. – Mi lenne ha...

Basszus, valami rosszaság jutott eszébe, és ezt onnan tudom, hogy az ujjait tördelte.

– Mit szeretnél, édesem? – fordultam felé teljes felsőtestemmel, miközben ő engem nézett izzó szemekkel.

Sejtettem, mit szeretne, mégis vártam, hogy végre kibökje.

– Dugj meg a WC-ben!

Baszki! A gatyámban egyből tizenkét óra... mégis valahogy le kell beszélnem róla!

– Mindjárt leszállunk, édesem! A szállóban bepótoljuk, ígérem!

Próbáltam észérvekkel hatni rá, ugyanakkor szívem szerint már én is futnék az említett helyiségbe vele vagy utána, mindegy, ez már csak részletkérdés...

– Ünneprontó vagy, Tom! Dee... fogadjunk, hogy meg tudlak győzni!

Na, most meg mire készül? Abban teljesen biztos vagyok, hogy tőle, a kanos kakukkomtól bármire számíthatok! Bassza meg! És tényleg! Mióta tervezhette?

Még szerencse, hogy az ablaknál ül, én pedig nem kis testemmel takarom valamelyest... mert lassan kigombolta farmerja felső gombját... Hozzáteszem, ekkorra már kocsányon lógott a szemem, amely abban a pillanatban majdnem ki is ugrott,ahogy az a bizonyos rózsaszín tanga és szerelmem makkja kikandított! Szívem és a farkam a látványra egyszerre ugrott!

Ezért zárkózott be a hálóba? Nincs mese! Meg kell dugnom!