Már nincs több titok, és ezáltal nincs már lelkiismeret-furdalás sem, csak az önzetlen, napról napra nagyobb szerelem! A vallomással tonnányi szikla gördült le a szívemről, és én szinte lebegek ettől az érzéstől! Félek-e még attól, mi fog történni a jövőben? Nem, és ez egy határozott nem, mert tudom, az angyalkám is ugyanúgy imád engem, nincs senki és semmi, ami el tudná szakítani tőlem! Mindent megoldunk, ha kell akár Chicagóba költözünk, és ott új életet kezdünk! Bár akkor biztos jóval feszültebb és féltékenyebb lennék, hiszen az a város jóval lazább, és jóval több a meleg férfi. Jó, bízom Andyben, de másban nem!

Izgalommal, vagy inkább félve vártuk az utazás napját, mert Andy attól félt, milyen érzelmek törhetnek fel benne a szülei sírjánál! A szívem szakadt meg érte, hiszen évekig élt elhagyott gyerekként, hogy ő senkinek sem kell! Majd kiderült,nem hagyták el, az egész csak egy fatális tévedés miatt alakult így. Boldogan élhetett volna a testvérével, szeretetben! Bár így sem szenvedett benne hiányt, mert a bácsi és Mee néni sajátjukként szerették, és bácsi mai napig is fiának tekinti!

Én a helyében már rég felelősségre vontam volna mindenkit, aki hibázott, esküszöm, komolyan ki tudnék osztani jó pár pofont! Életem viszont nem akar egy újabb problémát magunknak, boldog akar végre lenni, ezért is dugja inkább homokba a fejét! Az ő döntése, én tiszteletben is tartom, és hogy újra kellemetlen perceket éljünk át, azt sem akarom!Hiszen a feszültség egy kapcsolatban maga a rémálom! Én már csak tudom!

A repülőút most teljesen más hangulatban telt, hiszen nem vakációzni indultunk, és teljesen más a hangulatunk! Így bár lett volna kedvem a mosdóban kényeztetni, ellazítani feszült angyalkám, szóba sem hoztam, az ő jelzésére vártam. Egész úton fogtam a kezét, még akkor is, amikor elszundított, és vállamra hajtotta a fejét. Vajon mi járhat a szép fejében, milyen forgatókönyv szerint tervez tovább?

Úgy beszéltük meg, első utunk a temetőbe vezet a szüleihez, és majd ott a hangulatától függően tervezzük a továbbiakat, hogy mikor látogatjuk meg a testvérét és az ikreket.

A reptéren béreltünk egy Toyota Priust, olcsóbb, kényelmesebb, minthogy állandóan taxizzunk. Andy élvezettel vezette, és az élmény az uticélunkat is feledtette, az úton ez volt első alkalom, hogy mosolyogni láttam szerelmemet! Fejembe is vettem: ha végre velünk lehet Brian, lecserélem a sajátomat egy ilyenre, és ha az angyalkám magának akarja majd, állok elébe!

– Mondtam már, drágám, hogy mindent szeretek, ami ázsiai?

– Viccelsz, angyalkám? – kérdeztem kacagva, mire ő izzó szemekkel nézett rám, mert imádja, amikor így hívom, és tudtam: jó a tervem, mielőbb meg kell valósítanom! – Párszor már hallottam tőled!

Újra rájöttem, hogy jó döntés volt egy japán autót bérelni, mert sikerült őt teljesen kizökkenteni. Amikor már a temetőben sétáltunk a sírok között szlalomozva, még akkor is a japán kultúráról csacsogott nekem. Ja, persze azért, mert én kérdeztem, és persze komolyan érdekel is, hiszen látom rajta, hogyha csak beszél róla, azt is mennyire élvezi! A kutyás kávézóktól az anime kávézókig, a gyorsvonatról, amely fél óra alatt képes 60 mérföldet megtenni, ja, és az óriási Pokemon központot se hagyjuk ki! Ő örömmel mesélt, én pedig boldogan hallgattam.

Addig beszélgettünk, amíg a sírhoz nem értünk, ott viszont lefagyott, csak meredt maga elé, nézve a képet a grániton. Tudtam, hogy neki ez egy rendkívül nehéz helyzet! Sírni nem sírt, és ez a nekem tett ígérete miatt is lehetett, én pedig már arra gondoltam, hogy sírhatna nyugodtan, ha ettől neki könnyebb! Azonban még mielőtt akármit is szólhattam volna, felém fordult, és már a száját is nyitotta, de egy hang sem jött ki a torkán, zavartan a hátam mögé nézett bambán. Csak nem? Megfordultam én is hirtelen, persze én is azonnal lemeredtem, mert a két unokaöccse szaladt felénk, majd állt meg mellettünk. Két, cuki kis törpe!

– Ti kik vagytok? – kérdezte egyikük, bár olyan egyforma a két kisfiú, és még nem is ismerjük őket. – Ti egy pár vagytok? Szeretitek is egymást?

Egy biztos: akármelyikük is volt, ő nagyon okos, és jó nevelést kaphatott! Ugyanígy gondolhatta angyalkám is, egyből átszellemült, és jóval nyugodtabban guggolt le melléjük. Látszott a mozdulataiban, az arcán és a szemeiben a meghatottság. Komolyan, köpni-nyelni nem tudtam!

– Igen, mi egy pár vagyunk, akik szeretik egymást! Te viszont Akio vagy, ugye?

Honnan tudja, hogy ő Akio? Hiszen mint két tojás, úgy hasonlítanak egymásra!

Én bambán néztem, hallgattam a párbeszédet, majd mellénk ért a fiúk anyja is, Mara. Ő Andy női változata: a szeme ugyanolyan szürke, csak valamivel sötétebb, haja vállig ér, és sötétszőke, mint szerelmemnek, arccsontja, álla dettó ugyanolyan, viszont a testalkata... Kis töltött galamb, és ha annyit mondok, bombanő, ezzel el is mondtam mindent! De az én angyalkám százszor szebb!

– Ismerjük egymást valahonnan? – érthető kérdés, én is igazán meglepődnék a helyében, viszont az angyalkám teljesen lefagyott, mégis felállt, így tudtam, nekem kell lépnem!

– Helló! Thomas Shelby vagyok, ő pedig... Andy!

Bassza meg, mondjam ki a teljes nevét, vagy azt hagyjam még mindig bamba szerelmemre?

Felé fordultam segítséget kérve. Mara csak állt, figyelt, és méregetett minket, hol Andyt, hol pedig engem. Szerelmemen azért tovább elidőzött, végigmérte őt rendesen. Pár perc csend, senki semmit sem kérdezett, míg újra Akio volt, aki közbeszólt, megtörve a feszült csendet:

– Anya! Anya! Ezek a fiúk szeretik egymást! Szerelemmel! Ugye, az nem baj, hiszen az ember nem élhet előítélettel!

Ha azt mondom, tátva maradt a bagólesőm, nem túlzok vele, és egyből a bácsi határozott szavai jutottak eszembe, és szégyen vagy sem, ott esett le, mire is értette.

– Persze, hogy nem! – Na, határozott, őszinte a nő, ez jó! – Örülök, Akio, hogy figyeltek rám! Most viszont hagyjatok minket beszélgetni kicsit! Ott a pad, játsszatok valamit, csak halkan, ne zavarjuk meg a temető csendjét! Rendben?

A két kisfiú kánonban felelt, intettek, és már indultak is a tőlünk pár méterre lévő padhoz. Én Andyre néztem, vajon maradjak vagy menjek? Ő kis mosollyal a szája sarkán bólintott, hogy nyugodtan menjek. Ez az ő csatája, és neki kell megvívnia azt, de mint hű gyalogos, sietek a segítségére, ha kell! Így rákacsintottam, és az ikrek után a pad felé indultam. Nem mondom, hogy teljesen nyugodt voltam! Akion egy bordó, míg a testvérén, aki ezek szerint Hiroto, kék kardigán volt. Így egyszerűbb. – gondoltam, és együtt sétáltunk el a padhoz.

– Ti is papáékat látogattátok meg? Honnan ismeritek őket? – kérdezte Akio, de mielőtt válaszolhattam volna, folytatódott a kérdések sora:

– Ti mióta vagytok szerelmesek? – ezt már Hiroto kérdezte. – A csoportban Jessicának is két apukája van, és nagyon rendesek.

Szóval, ezért nincs bennük ellenszenv, előítélet! Ilyen iskolák nálunk miért nincsenek?

Gondolom, Mara már beszélt nekik erről is, és mivel ők félvér gyerekek, nekik sem lehet egyszerű az élet. Egyre biztosabb vagyok benne, ők nem fognak elítélni minket sem!

– Én már évek óta szerelmes vagyok Andybe, míg ő fél éve...

Miért mondtam ezt?

– Vannak gyerekeitek?

Annyira édesek, hogy minden érdekli őket! Egy biztos: jóban leszünk, mert már most a szívemhez nőttek! Ők lehetnek majd Brian bátyjai, és ők okos dolgokra tudják, vagy tudnák tanítani!

– Még nincs!

– És szeretnétek? – kérdezte most Akio, viszont válaszolni nem tudtam, mert Mara szólt oda nekik:

– Akio, Hiroto fogjátok Tomot, és indulás haza!

A hangját hallva, és látva a habitusát, egyből az angyalkám jutott eszembe! Felé is kaptam a fejem, és amikor megláttam boldogan csillogó szemét, önfeledt mosolyát, amelyet felém küldött, tudtam, hogy minden rendben van, és csak remélni tudtam, hogy minden rendben is lesz!