🔞 

Arra riadtam fel, hogy valaki végigsimít a hasam alján, a tigriscsíkom becézgeti, viszont ez elég kellemes riadalom volt! Egyből tudtam, hogy szerelmem az, és hirtelen szégyelltem is magam, amiért én barom, elszundítottam! Oldalra fordítottam a fejem, és máris szemben találtam magam vele. Ő kajánul mosolygott, miközben a keze már azon dolgozott, hogy levegye rólam a nadrágot. Ádámkosztümben szoktunk aludni, de amíg nálunk van a pajti, jobb nem pucérkodni! Végignéztem meztelen mellkasán, majd a szemem egyből guvadva állt meg a rózsaszín alsón, amit ígéretéhez híven már fel is vett. A pulzusom egyből kétszáz lett, teljesen megbabonázva néztem, és igencsak ki volt rám ő is éhezve... Erről árulkodott kikandiktáló, csillogó, rózsaszín makkjának hegye. Nagyot nyeltem, és hüvelykujjammal megcirógattam azt, mire édesem a számra tapadt. Egyből a nyelvem kereste, és szenvedélyes csatába kezdett vele. Azonnal fordítottam a helyzetünkön, szerelmem magam alá parancsolva, és míg csókolóztunk, lekerült végre rólam az a fránya gatya. Csakis egyvalami maradhatott: az a csepp, rózsaszín tanga!

– Pajti alszik?

Még jó, hogy attól még tudtam gondolkodni, pedig már életem testét akartam ostromolni.

– Alszik! Itt a bébiőr, ha keresne minket.

Ó, én okos szerelmem! Bár nyugodtabb lettem, mégis tudtam, hogy ma nem tudunk egész éjjel szeretkezni, bármennyire is benne lettünk volna! Elváltam a szájától, és a nyakát kezdtem csókolni, közben pedig jobb kezemmel már isteni bimbóit izgattam. Nyögött, szuszogott, ami füleimnek édes muzsika volt, és ez még jobban beindított, hogy minél hamarabb elvigyem őt a csúcsra! Kezeim, nyelvem játékától vonaglott alattam, ő is a katarzisra várt... Szeretem, amikor lerohan, és ő irányítja a szeretkezést, de én mégis jobban szerettem őt kényeztetni, és úgy magamévá tenni, főleg, amikor napok óta nem érhettünk egymáshoz! Most is így éreztük mind a ketten: nekem kell őt magamévá tennem, és szitokszavait hallva,minél hamarabb, különben ő fog megdugni engem!

Ahogy oltári ágyékához értem, már nem is várattam tovább! Rányaltam a már csillogó makkjára, meg is szívogattam, közben persze végig tartottam vele a szemkontaktust. Hüvelykujjamat a vékony pántba fűztem, úgy húztam le róla a kis rózsaszín csodát, mire szinte visított már életem, ami érthető, hiszen fordított helyzetben én is visítok alatta! Pár perc előkészület, de csak azért ennyi, mert vendégünk a szomszédos szobában szendereg... De nehogy már az legyen, amit én akarok! Szerelmem az utolsó pillanatban fordított a helyzetünkön! Jó, nálunk ez nem szokatlan, mégis meglepve röfögtem, – ahogy édesem mondja – amikor én kerültem alulra. Arra sem volt érkezésem, hogy szóvá tegyem, mert makkom hegyét egyből isteni szájában éreztem. Most én voltam soron a szitkok motyogásában! Istenem, annyira jól csinálja! Amennyire hirtelen rohant le, olyan hirtelen engedett el, majd buja vigyorral az arcán ült rá ölemre. Még a levegőt is visszafojtottam, ahogy néztem, szerelmem mit tervez! Gyönyörű arca ragyogott, teste az izzadságtól csillogott,majd addig mocorgott, hogy lassan a farkam belé is csúszott! Ez az első alkalom, hogy így ebben a pózban... Úristen, ez valami... Amint a farkam tövig benne volt, szerelmem is, és én is új hangot adtunk ki: a színtiszta gyönyör hangját! Nem is kellett nekünk sok, ajkunk, testünk egybeforrva pillanatok alatt jutottunk el a csúcsra.

Hiába is nyújtóztam, ébredéskor szerelmem már nem volt mellettem az ágyban. Kipattant a szemem, ugyanis rég volt már ilyen! Mielőtt teljesen kétségbeestem volna, meghallottam a hangját kint a konyhában. Hát, persze, én álomkóros marha!– csaptam egyet a homlokomra. Gyorsan magamra kaptam egy alsót, és már mentem is a kis csapatomhoz. Csapat, vagy inkább már család? Jobban szeretném, ha már ez utóbbi lenne! Viszont amíg nem biztos, hogy Brian a fiunk lehet, inkább nem élem magam bele, mert, ha mégsem jönne össze, megszakadna a szívem érte!

A konyhapultnál találtam meg őket, éppen reggeliztek, és jókat nevetgéltek. Esküszöm, még a lakás hangulata is más lett!

– Jó reggelt!

– Jó jeggelt, pajti! – köszöntött mosolyogva Brian.

Olyan édes volt, az arca pedig tiszta csoki!

– Jó reggelt, szerelmem, főztem kávét, és kész a pirítós!

Pajti buksijára, majd életem szájára egy-egy csókot nyomtam, majd a kávéfőző felé indultam.
Brian épp arra kérte szerelmemet, hogy délután menjünk ki a parkba.

– Figyelj csak, kismackó, azt még hanyagolni kell, de ahogy gyógyul a hasad, elviszünk, ígérem!

Brian arca komor, majd hirtelen ragyogó lett, mert biztosan tudta, ha a hősei valamit ígérnek, azt be is tartják!

– Viszont sétálni azt lehet! – mind a ketten mosolyogtak az ötletemet hallva, de valahogy ezzel az időjárás nem igazán értett egyet, mert ahogy kimondtam, az ég egy kurva nagyot dörrent. – Viszont esőben ez sem igazán jó ötlet!

– Semmi baj! Akkor itthon maradunk, és nézünk valami jó filmet!

Úgy is tettünk. Egész nap meséket és ifjúsági filmeket néztünk, közben jókat ökörködtünk.
Délután, amikor a pajti elfáradt és szundított, azért volt időnk egymásra is. Persze, nem szeretkeztünk, csak egymáshoz bújva élveztük a másik közelségét, hiszen van, hogy ez is elég! Az a lényeg, hogy melletted legyen, akivel tervezed leélni az életed! Andy a karjaimban, míg Brian a kanapén szundított, néztem őket, és próbáltam az agyamba égetni ezt a pillanatot! Addig fókuszáltam a két szeretett fiúra, hogy végül én is elszundítottam.

A szundiból, kiadós alvás lett, amiből újra Brian kacagása ébresztett fel. A konyhában voltak mind a ketten, valamit főztek éppen. Brian, a kis kukta, csupa liszt az arca, és ez őt egyáltalán nem zavarta. Ahogy meglátott, az addig is ragyogó arca még jobban sziporkázott.

– Pajti! Pizzát sütünk kakukkal, mert képzeld: a bájgúnár és a nyomi jön látogatóba!

Kitört belőlünk a nevetés, mire Brian csak nézett, biztos nem tudta, mi lelt minket. Hol hallotta, hogy így hívjuk őket? Ha eddig nem esett volna le: Lewis és Steve jönnek vacsorára este.

– Pajti, nehogy így hívd őket, amikor itt lesznek! Rendben? – bólintott, és folytatta, amivel addig foglalatoskodott.

Még mindig nevető szerelmem mögé állva csókot nyomtam a tarkójára.

– Hol hallotta a gúnynevüket? És miért nem keltettél fel?

– Miért kellett volna? Amúgy, ha nem hív a báj... Lewis, akkor még mi is szundítunk.

– Milyen apropóból jönnek át? Nem zavar, csak kíváncsi vagyok.

– Briant szeretnék meglátogatni!

Már nem vagyok rájuk féltékeny, mert tudom, hogy Andynél egyiküknek sincs esélye, sőt egy férfinek sincs! Vagyis,remélem! Szilveszter óta sűrűn járunk össze, és mondhatjuk, hogy barátok vagyunk. Újabb cuppanóst adtam életem nyakára, majd én is beálltam mellé kuktának.

A vacsora jó hangulatban telt, és szerencsére Brian is a rendes nevükön szólította őket.
Kapott pár játékot és könyvet, mégis egy kicsit letört lett. Mind a négyen értetlenül álltunk a dolog előtt, majd közrefogvakifaggattuk, miért nem örül.

– Öjülök nagyon, csak nem tudom majd magammal vinni őket!

– Nem is kell, pajti! Itt megvárnak téged a szobádban!

– Azs én szobámban? – azúrkék szeme újra csillogott. – Akkoj jöhetek máskoj is?

– Hogyne jöhetnél! Amikor csak engedik, itt a helyed velünk!

A nyakamba ugrott, és vidáman sóhajtott. Ahogy Andyre néztem, az ő könnye viszont patakokban folyt. Csak mi ketten tudtuk, hogy egy családot szeretnénk alkotni vele, de őt ebbe még nem avattuk be! Úgy gondoltuk, ha már biztos a dolog,akkor szólunk róla! Nem akartuk, hogy csalódott legyen, ha mégse jönne össze! Elég lesz abban az esetben két, csalódott férfi szívét rendbetenni! De nem így gondolok, jobban mondva gondolunk rá! Brian a mi fiunk, nekünk szánta a sors! Ő talált ránk, akkor, ott az árvaházban, és ő nem enged el minket azóta sem! Akkor mi miért tennénk? Pajti a miénk, és mi mindent megteszünk érte!