Az este hátralevő részében én szerelmemet lestem. Mit lestem! Szinte megbabonázva néztem, és fürkésztem! Közben egyre idegesebb lettem, vajon miért nem beszélt velem? Ettől a mondattól és a következményeitől rettegtem! Elmegy? Itthagy? A szívem lassan megszakadt, míg ők hárman bájcsevegtek, viccelődtek, úgy éreztem! Többször is azon voltam már, kirakom a vendégeinket, és számonkérem édesem! Dehát a harag nem jó tanácsadó! Így tovább turkáltam az ételt egy szó nélkül, persze közben egyfolytában szerelmemet bámultam.

– Andy, miért nem szóltál nekem, hogy találkozni szeretnél a nővéreddel? Attól félsz, hogy nem engednélek el? – estem neki egyből, ahogy az ajtó mögött tudtuk a látogatókat.

Mérges voltam, majdnem fel is robbantam, de az vesse rám az első követ, aki nem lenne ebben a helyzetben hasonló állapotban!

– Dehogy, erről szó sincs! Hirtelen gondolat volt. Tudod az üzletben egy koreai kisfiú megbotlott bennem, és én segítettem neki. Na, de nem is ez a lényeg! Eszembe jutott, hogy ennyi idősek a nővérem fiai is, és hirtelen vágyat éreztem megismerni őket! Nélküled amúgy sem mennék, és ha választanom kellene kettőtök között, ami eddig a legnagyobb félelmem, téged választanálak, szerelmem!

Azért ez jó, nem? De mi lesz évek múltán, ha szemrehányást tesz nekem?

– Én nem állok az utadba, Andy! Sőt, veled se kéne mennem, hiszen első alkalom lesz, hogy találkozol a nővéreddel! – mintha nem is én válaszoltam volna, a hangomat nagyon messziről hallottam vissza.

– De én szeretném, ha velem jönnél, meg kell ismerned őket! Belőled szívok erőt, nélküled én... félek!

Ezt már úgy mondta, hogy én a hátam mutattam, és a fürdő felé indultam. Kurva csalódott voltam! Hat hónapja nem zuhanyoztam vagy fürödtem egyedül, és emiatt is kikészültem!
Komótosan vetkőztem le, talán arra vártam, hogy szerelmem utánam jön! De nem jött! Miért is jött volna? Homlokom a csempének támasztva csak folyattam magamra a vizet, közben a szememből potyogtak a könnyek. Végre itt van az angyalkám, és azt biztosan tudom, hogy ugyanúgy imád engem, mint én őt! Az élet mégis egy újabb akadályt küldöttelénk! Miért vagyok mérges? Azért, mert nem beszélt róla? Dehát azt megmagyarázta! Véletlen és hirtelen döntés volt. De hiszen ezt is velem együtt szeretné végigcsinálni! Akkor tulajdonképpen mi a fasz bajom van? Gyorsan lemostam magam, egyedül, nélküle zuhanyozni kurva szar, majd a hálóba mentem, és máris lefeküdtem. Egy pizsamaalsót is magamra vettem, mert nem akartam elterelni szerelmem figyelmét. Most beszélnünk kell, mert ez egy kurva komoly dolog, a tét pedig az életünk, és a kapcsolatunk!

Vergődtem, forgolódtam az ágyunkban, szerelmemet hiányoltam. Mit hiányoltam! Kurvára epekedtem utána, és nem a szeretkezésre gondoltam, csak hozzábújni, a lélegzetét hallani! Erre vágytam, de ő nem jött be mellém. Mivel időérzékemaz nuku, és már ő is zuhanyozott, így összeszedve magam a nappali-konyha irányába indultam. Ugye, nem a konyhában ül még mindig, várja a választ, és beszélni akar velem? Én, idióta meg megsértődve zuhanyozni mentem! Miért nem jött utánam egyáltalán? Ja, mert éretlenül, gyerekesen viselkedtem! A konyhában azonban sötét volt, nem is láttam, viszont a kanapén bevackolva megtaláltam. A félhomályban is láttam szomorú szemeit, én bolond, meg csak álltam. Én basztam el, mit mondhatnék neki?

Kérj bocsánatot, te idegbajos seggfej! – legalább észnél van a belső, jobbik énem...

– Mi ez a pizsama? – persze, hogy észrevette édesem, hiszen nem sűrűn mutatkozom ebben.

– Miért itt alszol, édesem? Azért vettem fel, hogy tudj gondolkodni mellettem! – mint egy hülye billegtem, mutatva a pizsamám. Esküszöm, elment a józan eszem! – Én sem tudok már nélküled aludni! – nyújtottam felé a kezem.

– Én sem, szerelmem! – egyből felpattant, és indult is a hálóba velem, viszont ő sem volt meztelen... sajnos vagy sem?

– Mi ez a boxer?

Mondtam, hogy elment az eszem!

– Egyedül készültem aludni.

Az éjjel hiába is kívántuk egymást, nem közeledett egyikünk sem. Én a már megszokott helyemen, szerelmem mellkasán, egy jó éjt csók után lehunytam a szemem. Ez volt most a lényeg! Itt volt mellettem, és már nem is járatom az eszem hülyeségeken, majd reggel higgadtan mindent megbeszélek vele.

Reggel szó szerint a kihűlt helyét találtam magam mellett az ágyban! Kipattantam, és egyből keresni indultam. Már elment, viszont reggelit készített nekem, amihez hozzá sem nyúltam. Hívjam fel? Menjek utána a munkába? Nem! Időt kell adnom neki, és magamnak is, időt gondolkodni! Megint csak magamra lehetek mérges, mert meg sem hallgattam, és úgy vontam le következtetéseket!

Tudtam, el kell magam foglalnom, különben komolyan megbolondulok! Elmentem kocogni, általában az segít kikapcsolódni. Azonban nemhogy segített volna, egyre mérgesebb voltam, de nem az angyalomra, inkább magamra!Ahogy a lakásba léptem, Hinata a szekrény tetejéről ugrott le éppen. Na, ez a mutatványa leborított egy dobozt, és annak tartalma szanaszét hullott. Leszarom! Gondoltam, majd ha a bárban végeztem, összeszedem. Gyors zuhany, majd mégiscsak befaltam a reggelit, amit szerelmem készített nekem, az utolsó morzsáig. Ha nem szeretne, bajlódott volna vele? Nem! Szeret, és ezt érzem!

A bárban nem nagyon van már dolgom, mert Greg is itt volt, mint részmunkaidős, csak ő délután lesz porondon. Ügyes, figyelmes, és ami szembetűnő: kurva szerelmes! Látszik, hogy tavasz van, gondoltam, és magamban mosolyogtam. Ő és Frank megérdemlik, hogy boldogok legyenek!

Hogy lekössem magam, egy gyors leltárba fogtam, ami hatott is, mert mire végeztem vele, már Szandra és Greg is megjelent a bárban.

– Tom, hogy-hogy itt vagy?

– Az enyém a hely még mindig! Miért ne lennék itt?

Baszd meg, Tom, megint bunkó vagy!

– Jó! Látom, valamiért pipa vagy, inkább nem is szólok hozzád! Hívom Andyt!

– Ne hívd! Hagyd őt békén! – ripakodtam rá a lányra, mire ő maga elé emelve két kezét lépett egyet hátra. – Sajnálom, rossz napom van! Idióta vagyok, tudom!

Gondoltam, iszom egy pohárral, és a whisky után nyúltam, közben hallottam, hogy a hátam mögött Greg és Szandra tanácstalanul arról beszélnek, mi történhetett velem, mert rég voltam már ilyen. Így van! Mióta Andy velem van, nem is ittam! Így inkább a whiskyt ki is hagytam, majd a lakásba indultam. Játszok Hinatával, vagy talán lefekszek addig, míg haza nem ér életem. Gyanús volt, hogy nem is hívott, és még egy üzenetet sem küldött nekem, pedig beszélgetünk rendszeresen. Jó, azok a beszélgetések elég intimek, és mivel most szar van a palacsintában, nem is reménykedek! Kezemben a telefonnal álltam a lépcsőn, és üzenetet készültem írni. Mit írjak neki? Hogy szeretem? Hiszen azt tudja! Hogy ő a mindenem, és nem akarom elveszíteni? Hát, azt is tudja! Hogy sajnálom? Azt majdszemélyesen! Mivel most nem akartam pajzánkodni, inkább nem is írtam neki. Elmúlt három óra, úgyis nemsokára itthon van! Gondoltam, csinálok vacsorát, és ahogy terveztem, szórakoztatom Hinatát.

A lakásba lépve, egyből beugrott, hogy először össze kell szednem, amit Hinata leborított.
Levettem a cipőm, majd egyből a rumli felé indultam. A kupac tetején szundított a cicafiú nyugodtan.

– De jó neked, kiscicám, semmi gondod!

Melléültem a szőnyegre, és simogatni kezdtem, majd hirtelen elakadt a lélegzetem. Hinata mi máson dorombolt, mint a képen az angyalkámról! Ahogy mereven néztem a képet, amit az angyalkám készített, az arcomat már áztatták a könnyeim, és megvilágosodtam! Hiszen még én sem mondtam el neki, hogy nyolc éve szerelmes vagyok belé, vagyis én sem voltam őszinte vele, erre én hisztizek? Ma el kell mondanom, és a jegyeket is oda kell adnom neki! Lesz, ami lesz!