🔞

Négy csodálatos napot, és három még csodálatosabb éjszakát töltöttünk el angyalkámmal Párizsban. Mindent, amit kellett, láttunk, mindenhol, ahova menni érdemes, mi el is mentünk.
A csigán, békán kívül mindent ettünk is. Nem unatkoztunk egy percet sem! És az éjszakák! Istenem! Már az első este rájöttem, miért titkolózott szerelmem! Minden éjjel egy újabb színű tangával lepett meg engem! Azt mondta, ez az ő meglepetése az útért cserébe. Nem is kell mondjam, hogy kurvára megérte! Maga az anyagok látványa is örömöt okozott nekem, tetejébe azok a mámoros, fülledt éjszakák...

Mi sem bizonyítja jobban, hogy igencsak nagy a libidónk, mint az, hogy a lábaim most épp életem vállán pihennek, míg ő behajtja rajtam korábbi ígéretemet: épp készül magáévá tenni a repülő mosdójában! Ennek nem csak a hely miatt van jelentősége, hanem azért is, mert most ő készül belém hatolni. Párszor volt már rá példa, hogy ő ostromolt engem, mégis jellemzőbb a fordított helyzet. Mivel az ígéret szép szó...

Próbálunk csendben maradni, de a helyzet annyira abszurd, hogy kurva nehezünkre esik nem hangosan kacagni! Az aktus másik nehézsége, hogy mivel az én nyílásom ritkán van igénybe véve, szükségünk van egy kis előkészületre. Jó,életemnek ez nem probléma, éppen bőszen nyalja és tágítja. Mint már mondtam, lábaim a vállán pihennek, a kéjes visításokat visszatartva én az öklömet harapom! Annyira jól csinálja!

Az előkészületek végeztével – amikkel igencsak sebtében végzett – elvette szám elől a kezemet:

– Visíts a számba, bonbon!

Azt hittem, el is ájulok ezen a ponton! A lebukás izgalma, mind a kettőnk már kéjre váró, lüktető farka, és szerelemem glitterként csillogó, már-már ezüstszínű szeme! És hogy mindenre gondol! Óvszert húzott elő – tudja a tököm, honnan, mert nem is figyeltem, annyira kába voltam! Azt viszont tudtam, hogy az én kényelmem miatt van! Ahogy felhúzta magára, az is isteni látvány volt, hiszen mi még nem használtuk, ezért ez is újdonság! Majd én is kaptam egyet, mert ilyenkor a passzív fél kívül, belül spermától... Na, jó, inkább hagyjuk! A tenyerébe köpött síkosító híján, majd megéreztem lyukamnál még a kondomon keresztül is forró farkát. Azonnal elkapta a számat, mert miközben csókolt, apró sikolyt hallattam! Nem is fájt, inkább csak kellemetlen volt, de ez egy szempillantás alatt változott, és már nem a fájdalom miatt tettem. A lábam zsibbadt, remegett, miközben életem serényen kefélt engem, én pedig bal kézzel a saját farkam vertem. Lassan megéreztem, ahogy zsibogni kezd már a gerincem... Angyalkám szájába nyögve újra egy kurva nagyot élveztem! Egy-két lökés, és szerelmem is követett.

Egyvalamiben biztos vagyok: ezzel a légyottal feltettük az i-re a pontot! Kis vakációnk méltó lezárása volt!

Lassan négy hete, hogy vakációzni voltunk, és azokra a napokra azóta is boldogan gondolunk. Nehezen, de visszatértünk a szürke mindennapokhoz. Jó, csakis addig szürke, míg dolgunk végeztével össze nem bújunk! A hétvégét általában a bácsinál töltjük, és ha pajtit engedik, őt is magunkkal visszük. A bácsi is nagyon szereti, és persze a gyermek is őt. A japán kultúrával ismerteti meg, most is hajtogatnak éppen.

– Bonbon! Te is meg szeretnéd próbálni az origamit? Én imádom, mert megnyugtató!

– Én? Az óvodában hajtogattam utoljára, és nem hiszem, hogy menne, ezért rátok hagyom.

Így is tettem, és míg ők hárman elfoglalták magukat, én a konyhában serénykedtem.
Ma délután van a gyereknapi zsúr, ők is arra készülnek, míg én sütit és mini hamburgert készítek. A konyhában is hallom,ahogy jókedvűen beszélgetnek, nevetgélnek. Brian cserfes szája be nem áll, míg a bácsi épp egy történetre koncentrál. Mosolygok, ahogy felidézem magam előtt a képet, hiszen annyira szeretem őket! Viszont van egyvalami, ami miatt mégis árnyék vetül a hangulatomra. Mi van ha... ha nem lehet mégsem a mi fiunk, vagy ha lehetne, de életem mégis Chicagóba költözik? Persze, akkor én megyek vele, de Brian? Megráztam a fejem, hogy ezeket a rossz gondolatokat elfelejtsem. Mintha ez elég is volna! A bácsi épp ekkor lépett be a konyhába.

– Jól néz ki az étel, fiam! – és nyúlt is egy süti után, de lefagyott a mozdulatban. – Nekem ezt nem kéne, így is magas a cukrom!

– Nyugodtan, bácsi! A gyerekek miatt mindenmentes!

Na, igen, okos szerelmem erre is gondolt! Én simán jó sok cukorral és csokival csináltam volna, hiszen azt minden gyerek imádja. Ekkor édesem rákérdezett, hogy láttam-e már gyereket a cukortól és csokitól felpörögve, főleg minimum húszat egyszerre... tudtam, hogy marad az ő ötlete, mielőtt egy kisebb ribillió kitörne.

– Akkor egyet megkóstolok! – már nyúlt is érte, és amint beleharapott, hümmögve jelezte, hogy finom. – Mit raktál bele, mert omlós és édes?

– Ha elmondom, meg kell öljem! Ugyanis titok, ez életem receptje!

Hangosan kacagtunk, mert a viccet a bácsi is értette.

– Akkor most azt mondd el nekem, mi zavar téged, fiam! Tudom, Brian ügye is foglalkoztat, de van még valami, ne is tagadd!

Ha nem ismerném a bácsit, tudva, hogy átlát rajtam, biztos meglepődtem volna, de végülis vártam már ezt kérdést tőle, mert beszélni akartam róla! Ki mással, ha nem vele?

– Attól félsz, hogy Andy megkeresi a nővérét, és itthagy? Ez balgaság, mert te egyből mennél is utána! Ha attól tartasz, hogy a nő homofób és szétválasztana titeket, akkor attól sem kell, mert szerintem nem az! Ha pedig tévedek, a fiam akkor sem adna fel téged!

Én tátott szájjal bámultam rá, mert meg sem kellett szólalnom ahhoz, hogy válaszokat kapjak!

– És még valami! Ha Mara mégis képbe kerülne, az egy jó pont, mert Briannek lenne anyaképe, és két testvére, ha már én a nagypapája lettem! – mondta boldogan nevetve.

– Ja, igen, a bácsi a papája, és ő ezt imádja! – én nem is mondtam szinte semmit, csak ennyit tudtam kipréselni magamból, de azt is már süket füleknek, mert a bácsi három sütit lenyúlt, és visszament a fiúkhoz.

Minden szava igaz, de mégsem vagyok nyugodt. Félek!

A gyereknap jól sikerült, örültek a gyerekek. Hiába volt cukormentes a sütemény, a gyerekek akkor is, mint a duracell nyuszik, felpörögtek. Ez köszönhető volt a pinatanak, és az abban elrejtett origaminak és cukorkának, ami Selena ötlete volt, és ahogy látom, hatott. A gyerekek, kicsitől a kamaszokig szeretnek minket, végig rajtunk csüngtek, na, jó, nem szó szerint, de értitek! Ez pajtinak nem igazán tetszett, mert nagyon féltékeny volt, féltette a hőseit, ezért felváltva lógott az ölünkben. Annyira szeretem, szeretjük! Mindent meg fogunk tenni, hogy egyszer végre hazavihessük őt, már nem csak látogatóba, hanem végleg Haza!

A fárasztó hétvége után újra egy új hét jött, amelyik a Steve-Lewis párral közös vacsorával kezdődött. Mióta együtt élnek,sűrűn járunk össze, és már egyáltalán nincs bennem tüske.
Sőt, életem is örül, hogy barátok lettünk!

Az asztal megterítve, étel a tűzhelyen pihen, már a sült is kész, a desszertet pedig intézi életem. Annyira el voltam foglalva a főzéssél és az előkészületekkel, hogy észre sem vettem, hány óra. A vendégek hamarosan megjönnek, míg édesem viszont még nem! Mielőtt azonban kétségbeestem volna, már előttem állt a konyhában. Furcsának tűnt, mintha zavart lenne, viszont nem kérdeztem rá, gondoltam, majd ha a vendégek elmennek, este lesz rá alkalom..

– Hoztam egy üveg bort is, bonbon! – hajolt hozzám egy csókra mosolyogva, ám hiába volt a csókja isteni most is, éreztem, valami furcsa! – Attól, hogy én nem iszom, ti nyugodtan!

– Jó, hogy gondoltál rá, bár Steve inkább sört, míg Lewis koktélt vagy vodkát iszik.

Kaptam egy újabb csókot, majd válasz helyett indult átöltözni. Éreztem a feszültséget benne, utána akartam menni, ésbeszélni vele, viszont időm sem volt rákérdezni, mert a csengő jelezte: megjöttek a vendégeink.

Jól éreztük magunkat a kis vacsoránk elején, sőt annyira jól, hogy meg is nyugodtam. Édesem hozta a formáját, és felszabadultan fecsegett, közben persze végig engem heccelt. Imádom a humorát, így nem is gyanakodtam már tovább, gondoltam, csak rémeket látok, én bolond, mert annyira rettegek attól, hogy elveszítem! Már az asztalnál ültünk, tovább beszélgettünk, amikor édesem Steve-hez fordult, és egy számomra, vagy talán mindőnk számára furcsa kéréssel állt elő:

– Steve! Segítenél nekem találkozni, vagy legalább beszélni Marával?